Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-12 / 37. szám
1907 szeptember 12 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 ben a felső csoport ruhái halványak szinben és rajzban. Meg van a fokozat, a rövidülés. Szent István lépcsőfokokon térdel, háta mögött püspökök, főurak a Máriás lobogóval egy templom kapuja előtt állnak, s fenn a felhők közt egy angyal ajánlja a királyt az isteni gyermeket tartó szűznek. Itt meg szinte vonja tekintetünket felfelé a mesteri perspektivikus rajz. És aztán milyen merészen ül oldalvást egy falon egy sisakos magyar vitéz, kivont kardja az egyik kezében, a másikban a magyar cimer- pajzs. Szinte féltjük, hogy leesik a szédítő helyről, de ő biztosan ül. Lábainak felső része nem is látszik, de ezt észre sem vesszük, mert helyzete indokolja merész körvonalait. A lourdes-i jeleneten a tájkép napfényes, reggeli hangulata ringatózik. Hátul a kis falu templomtornyával s körülötte a mezők kellemes zöldje, elől a vén fák markáns rajza párosul ritka szép harmóniává. S a fák közt áll Szűz Mária fehér ruhában, előtte térdel a pásztorleányka. Az olvasó története egy zárda kereszt- folyosós udvarán folyik le. A tetők széleit a napfény aranyozza be, hátul a bárányfelhős ég mosolyog be. Elül rózsás-liliomos virágágy pompázik. Az udvar lépcsőin térdel szent Domonkos és elragadtatástól ittasult tekintetét a könnyű párafelhőn lebegő Szűz alakja felé fordítja s kitárja karjait, hogy a szent olvasót átvegye. A környezet derűs, napfényes hangulata remekül odasimul az alakok lelki állapotának sikerült jellemz-éséhez. Genreszerüleg hat e képen a szent Domonkos élettörténetére vonatkoztatható, nagy realitással megfestett kutya. A régi mesterek is szerettek valami jelentéktelennek látszó tárgyat az előtérbe festeni, mely nincs szoros összefüggésben a képtárgygyal. Emlékszünk Tiziano. «Mária a templomba indul» cimti hires képén a tojásokat áruló asszonyra. A főoltár mellé szent László és szent Erzsébet álló alakjai kerüllek. Az a krónikák leírását eszünkbe juttató férfias, hősi külsejével, ez nőies szendeségével hat. Még a rajzná1, kompozíciónál, perspektivikus készültségénél is jobban tetszenek nekem Sándor Béla színei. Alakjainak jellemzése, az arcok áhítatot keltő kifejezése megragad, de színeinek lágy összhangja hangulatot kelt lel- lelkemben. Eoben teljésen moderr. — Nem úgy tes,z mint a jő Korneliusok, kik mindenféle szint odafestettek képeikre kaleidos^kopszerü tarkaságban és azért még sem tudtak szinhatást elérni, mert nem volt érzékük a tónus össze-' foglaláshoz. Nyugtalanul kirínak egyes foltjaik a kézből, nem lévén közük a szomszéd színfolthoz. Sándor Béla sem egyhangú szürke vagy barna, sőt az ellentétektől sem irtózik, de azután egységessé tudja tenni a hatást, mert ismeri a szinek összeegyeztetésének törvényeit s azért valóban szines is. Mindig derült, sohasem komor, de nem is lő túl a célon, színlátása egészséges, nem keresi a görögtüzes hatásokat. Sándor Béla intencióit kitünően megértette Kurbel József, a vállalkozó festő is, a ki a dekoráció részek terveit a falra varázsolta, nem a szobafestők szolgai patronozásával, hanem szabad, pontos, finom kidolgozásban. Dr. Szönyi Ottó. Iparosnevelés. Sok szó esett már az iparostanonczok okszerű kiképzéséről és neveléséről úgy a kongresszusokon, mint az egyesületi gyűléseken is. Hogyha azt akarjuk, hogy hazánknak képzett és szorgalmas iparosokat neveljünk, a fősulyt csakis a tanoncok nevelésére kell, hogy fektessük. De nagyon kényes a helyzetük az erre hivatott mestereknek, mert jelenlegi tanoncaink a legalsóbb elemekből kerülnek ki. S ma már annyira csinyján kell bánni az üggyel (a rossz ipari politika és hibás törvényeink miatt), hogy ha azt nem tesszük, iparosaink tanoncok nélkül állanak. És most még kényesebbé teszi a helyzetet az a nagy megrázkódtatás, az a szocialisztikus áramlat, a mely a munkásainkat már magával viszi, ugyannyira-, hogy már tanoncainkat is kezdi m.agával ragadni és igy azok is rakoncátlan dologkerülőkké válnak, amit már mi iparosok régen érzünk és ennek hatása alatt számtalanszor felszólaltunk, úgy országos mint egyesületi gyűléseken? hogy még idejében kiirthassuk tanoncainkból a minden rosszra való hajlamot. Voltak, kik ajánlották, hogy feljogositandók az ipartestületek, hogy a rossz magaviseletü, rakoncátlan iparostanoncok tanulási idejét fegyelmi büntetésképen három hónaptól kezdve egy évig meghosszabithassák. Némileg talán ez is csökkentené a rakoncátlan tanoncok számát, de én egy méltányosabb eljárást ajánlanék úgy a szakkörók, mint a kormány figyelmébe, ami az uj ipartörvénybe bevezetendő volna, amit különben a pécsi ipa- rosgyülésre inditványképen be is küldtem. Inditványom szerint .az ipariskolai igazgató az illető tanonc mesterével egyetemben volna hivatva az elsőfokú iparhatóságnak negyedévenként minden egyes tanonc jó magaviseletét és iparában kellő szorgalmát bejelenteni és együttesen az ipartestület elöljáróságával megállapítani, hogy a tanonc iparában előrehaladottsága, az iskolában kellő szorgalma és- magaviseleté folytán méltó a tisztesség jelvényére, ami abból állna: hogy az illető tanonc sapkáján egy meghatározott szinü zsinór lenne felvarrva. Ha a tanonc mégis időközben iparában hanyagságot, az utcán és iskölában rakoncát- lanságot követne el, a jelvénytől megfosztatnék és azt cs'ak az'újbóli szorgalma és jó magaviseleté folytán nyerhetné el ismét. Ez igen nagy kihatással lenne minden egyes tanoncra nézve, mert igy nemesebb verseny fejlődne ki köztük, mert utolsó egy sem akarna lenni és igy felébredne lelkűkben a nemesebb erkölcsi érzület és igy azután meg lennének mentve az erkölcsi romlástól, s mintegjr buzdítva éreznék magukat a példás és jó magaviseletre és igy még idejében kiirthatnánk belőlük a minden rosszra való hajlamot, nem lennének idővel dologkerülőkké, szociálistákká, hanem hasznos polgárai lennének a hazának. Bukovinszky József. Búcsúzzunk. Vége a nyárnak ! A szabad levegőről füstcs szobákba húzódunk, újságolvasáshoz látunk, s kérdezve kérdjük magunktól; mi lesz ősszel,, mit csinálunk a hosszú télen ? A nyári sport-club kihal. Tagjai, vendégei ki erre, arra búcsút vettek fatornyos falunktól,, alig néhányan maradtunk idehaza, a többi vagy vidéki, vagy a fővárosba ment, hogy a szomorú, őszi vagy a hosszú téli időszak alatt ne unatkozzék itthon ...” Búcsúzzunk el mi is hát a nyártól s ha. már itthon maradtunk fogadjuk szívesen az őszt, lássuk majd kellemesen a telet. Nem o’yan fekete az ördög mint a milyenre festik. Az ősz, a tél a kis faluban is sokat ígérő, sokat adó ! Csak fel kell használni az időt, s a boldog szórakozás a testet-lelket ölő bárminemű megerőltető munka után is, ilyenkor is feltalálható. Az idő sohsem lehet okozója az unatkozásnak. Az unatkozást minden ember csak maga. idézheti elő. A szórakozás, megszámlálhatlan faja télen-nyáron az ember előtt áll, fel kell használni csak az időt bármelyik időszakban légyen is az! Az idő tökéletes felhasználását, a - szabad idők boldog eltöltését mi sem bizonyítja jobban mint a társulatok és egyletek. Ébredjenek, lépmig ő üt, hanem torkonragadtam és úgy vágtam pofon,hogy menten kicsordult az orra vére. Több se kellett nekem. Mint a haramiák estek nekem egyesült erővel Jenő, Sándor és Lajos. — Mégysz ki innét sületlen Piccolo.— kiáltások között úgy tettek ki a kávéházból, hogy csak az utca közepén szedtem össze a tagjaimat. • — Hu! Megálljatok csak, megbánja ezt valaki! — dühöngtem magambanElmentem rögtön Károly barátomhoz, ki hús zárkapitány és kértem, hogy nevemben hivja ki mind a hármat párbajra. — De miért ? Elmondtam neki az egészet. Nevetett fölötte. — Hát még te is nevetsz ? — Hát hogy tudtál ilyen ostobaságért úgy dühbe jönni, hiszen az egész város tudja, hogy te vagy Piccolo.----De honnét ? honnét ? — kiáltottam én dü hösen. — Honnét ? Hát te tőled. — Az nem igaz! — feleltem. _ — Hát nem mondtad meg a feleségednek, hogy te vagy Piccolo ? — De igen, hanem ... — Az meg elmondta az anyósodnak és ő gondoskodott róla, hogy a világ is megtudja. — Uh! Hogy Belzebub és összes rokonsága tartanának vele lakodalmat! Megállj ha hazajövök ! El akartam rohanni haza. — Hej, rtiegállj csak — mondá Károly kabátom úját fogva — hát provokíljam azt a három urat a nevedben ? — Persze hogy persze ! Most már vissza nem léphetek. Hanem ha hazajövök, akkor megölöm a sárkányt, mint Szent György tette mondám. Sirolin EmeN az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurut'’’ köhögés, skrofuloziellen számtalan tanár és orvos Minthogy értéktelen utánzat' „Roche“ ' F. Heffmann-I Anyósom, még mielőtt hazaértem volna,, hazautazott és megfogadta, hogy többé lábát be nem teszi, mig bocsánatot nem kérek tőle. — Várhatsz babám, várhatsz! A párbaj is megtörtént. Lajos alaposan kikapott. 8 napig nyomta az ágyat. — Megállj csak, majd adok én neked Piccolót! . Hanem Jenő és Sándor helyt álltak ám ! Jenő csak kis karcolást kapott, Sándor meg olyant vágott a fejem búbja felé, hogy aligha keresztül nem sütött volna a napsugár a koponyámon, ha szerencsésen fel nem fogom még idejében, amitől aztán csak a kis ujjam hegye maradt elt az egész ujjamtól, Most még mindég ™ "ive az ujjam, hanem azért még egyszer, csakhogy az
