Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-22 / 34. szám
M Ä , v_' *" •- ^ •/ XXXV évfolyam _________________ 84 szám Szekszárd, 1907 augusztus 22 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hova a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonosi GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» évre 6 K, */* évre | K ' Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 10o szőig 3 K. 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K. 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé A vidéki városok mellőzése. Már évtizedek óta felhangzik a jogos panasz, hogy a vidéki városok nem fejlődnek azon mértékben, mint a milyen mértékben fejlődniök kellene. A nagy nehézségekkel küzdő vidéki városok valóságos hamupipőkéi a kormánynak. A fővárosért mindent megtesznek, a többi városokat pedig önmagukra hagyják, így vagyunk mi szekszárdiak is. Hiába kérünk közintézményeink fejlesztésére segélyt, hiába kérjük vasutunk fejlesztését, hiába könyörgünk katonaságért, minden kérésünk süket fülekre talál. Ezért lassú, nyomorúságos nálunk a fejlődés, a haladás. Tényleg a vidéki városok fejlődése, csekély kivétellel, tervszerüleg lett elnyomva a főváros kedvéért, mely mesterségesen szított fejlődésével magához ragadta a vidéke erőit is. Évtizedek óta látjuk, hogy aki csak érvényesülni akar, az mind nagy erdővel igyekszik fel a fővárosba s az a nagy és éhes moloch a maga tülekedő életével egyre sorvasztja egész környékét nagy perifériákon keresztül. Az élelmiszerektől kezdve egész a munkás kézig mindent felszívott már úgy,'hogy a fővárost környező vidéki városok, melyekről a közlekedő vasutakon mindent elszállítanak az üzérkedő szellemek, rettenetes drágasággal küzdenek a főváros minden előnye nélkül. A vidéki városokban minden csak a selejtes marad s ez is a nagy kereslet miatt abnormis mértékben felsrófolt árakon. Ma a vidéki városok legtöbb családja cseléd nélkül van. Szekszárdon például minden második házban nincs cseléd. Mert a _____TÁRCA Ör ökké élünk. Édes szerelmem, rózsaszálom, Ne búslakodj az elmúláson, Feledd az őszt, a hervadást. Tomboljon csak a bus enyészet, Legyen bár elmúlás a végzet, Minket az egy cseppet se bánt. Ne nézzük a jövőt, a múltat, Szeressük egymást kéjbe fultan. Hagyjuk elmúlni s jönni azt, Örök szerelmünk gyújtó lángja A hervadásnak útját állja S nem érzünk mást, csak szép tavaszt. A fény, mi most szemedben csillan,' Ragyogni fog miként a csillag S ez édes mosoly ajkadon; Szivünkből nem fogy ki a dallam. . . Ilyen szerelem hallhatatlan. Örökké élünk angyalom. Érzem: ha szivem érted dobban S tüzes szerelmem lángra lobban, Sohase jön ránk her vadás. Szeressük egymást önfeledten, S óh higyjük, higyjük mindaketten: Miránk az csak feltámadás. jó és használható cseléd felmegy a fővárosba tiszta erkölcscsel s ott csakhamar erkölcsi sülyedésbe jut. ji * Ma egy gazdag, gyönyörű, de erkölcsileg romlott fővárosunk mellett csak roskadozó vidéki városaink vannak, nem úgymint Németországban, hol az egyes városok a műveltség, irodalom, művészet, ipar és kereskedelem egészségtől duzzadó góc- ! pontok. Azt mi is elismerjük, hogy az ország elsőrendű érdeke fővárosának magas nívóra való fejlesztése, mert a külföld szeme elsősorban székesfővárosunkon csüng. Itt fordul meg a legtöbb idegen é® Budapest közállapotairól ítélik meg azrország közállapotait. Ezt tudjuk mi mindnyájan, vidékiek, tudjuk azt is, hogy az alkotmányos élet visszaállítása ótíT milliókat és milliókat költöttek Budapest fejlesztésére. Sajnos, hogy mig a csodaszép fővárosunkra mindent ráköltöttek, addig a vidéki városokra nagyon keveset vagy semmit sem áldoztak az ország kasszájából. Ha végig nézünk a vidéken, kevés várost s kevesebb községet találunk olyat, mely a fejlődés utján var,* — legtöbb helyütt pangást, sőt visszafejlődést tapasztalunk. Különösen a kisiparos polgárság sínyli meg az idők változását. A vidéki városok és községek mindazonáltal erejükön felül igyekeznek a város fejlesztése terén a modern kor igényeivel lépést tartani. Egymásután aszfaltoznak, villanyvilágítást létesítenek, építenek iskolákat, kórházat, városházat s egyéb közintézményeket alapítanak, ami mind igen helyes és jó dolog, de azzal a súlyos hátránynyal jár, hogy legtöbb vidéki város és község adósságokkal van | Örökké élünk szép kedvesem Csak csókold az ajkam hevesen S ne féljük a bus hervadást. Örök tavaszban, ifjan élve . . , Még itt e földön vágyba, kéjbe Érjük meg a feltámadást. Egymást ölelve, bégjei, fóron, A szerelemben egybe fórron Kezdünk tüzes, vig danába, A halálnak szembe nevetve — Egymással játszva, kergetőzve Megyünk át a másvilágba. SZABÓ GÉZA. Szieszta. — A «Toloamegyei Közlöny» eredeti tárcája — — Ugyan kérlek, hagyj fel vele! —monda Kondrás András. Ördög vitte volna el azt a dé’utáii alvást 1 Soha életemben nrm mérgelődtem még annyit egyszerre, mint a minap, mikor jó beebédelvén rágyújtottam a csibukra s azt mondtam a feleségemnek : — Tudod mit anyjuk, lefekszem én is egyszer ebéd után, talán akkor én is meghízom és nem leszek mindig olyan sovány, mintha ügy élnék, mint a Toldi Miklós lova. — Hát csak eredj be a divánra — mondá ő.- Úgy .is tettem. ..Lefeküdtem és fájtain a| tulhalmozva és igy évről-évre emelkedik a pótadó. Ezt mi i; sajnosán tapasztaljuk szekszárdink. Nagyon sok város van az országban, amely lassji sorvadásnak indult Joggal várhatjuk' mi vidékiek, hogy az állam egyszer már fölösleges erejével minket támogasson. . Mert elvégre mi vagyunk az országot íen- lartóerő, mi vagyunk a íundamentum, amelyen az a szép, ledér erkölcsű Budapest nyugszik. A vidéki városok kévését remélhetnek az államtól, mert legközelebb a törvényhozás elé egy uj törvényjavaslat kerül, melyben nem azt mondják ki, hogy a. vidéki városokat támogatják, hanem azt, hogy sok milliónyi befektetéssel ismét Budapest székes- fővárost emelik. Bizonyos melankóliával vesszük ezt tudomásul; tékát megint a főváros kap és a vidéknek koppan az álla. Nem akarunk hosszasan rekriminálni, de nem hallgatjuk el, hogy a meglepetésszerűen kipattant törvényjavaslat nem felel meg a mi várakozásunknak. Az állam segedforrásai természetesen nem apadtak ki ezekkel a fővárosnak iiyújs tott kedvezményekkel. Ha akarja, az állam más utón is t imogathatja a vidéki városokat és községeket Hogy messzebb ne menjünk, itt van mindjárt az iparfejlesztési törvény, melynek okszeni alkalmazásával erős lendületet lehet adni vidéken az ipari alapításoknak. Ne akarjanak minden uj gyárat, minden uj ipartelepet a főváros területén létesíteni, hanem inkább törekedjenek arra, hogy az uj iparvállalatok és gyárak a vidéki városoknak jussanak, hogy legalább igy frissülfüstkarikáKat, egyiket a másik után. Egyszerre csak valami zsibbadás féle fogja el az egész testemet. Letettem a pipámat, mert éreztem, hogy a hizlaló alvás be akar kopogtatni. Oldalvást fordultam és behunytam a szememet, hogy minden külső ingertől óvjam magamat. Egyszerre csak valami zümmögést hallok. Egy légy kezdett ébredezni álmából és jókedvében cincogni kezdett a fülem töve körül. Nem mozdultam, ne hogy azt gondolhassa, hogy hallgatok reája. De ő ezt úgy látszik bá’toritásnak nézte, és még csak hangosabban zümmögött: zi, zű, zi, zű! — Eh mit — gondoltam magamban - nyafoghatsz miattam, azért én mégis alszom. És a haszontalan légy, mintha készakarva ba- szantani akart volna* nem elégedett meg a züm• mögésével, hanem egyenesen az orom hegyére tette át működési terét. § — Hess innét bestia! — kiáltottam boszankodva — és elhessegettem onnét. Úgy látszik ez tetszett neki! mert alig, hogy elröpült és ismét behunytam a szememet, újra kezdett az orrom hegyén döngicsélni. — Kss ! te átkozott f eredj el innét, mert baj lesz. , , De afcár csak a süketnek beszéltem volna Megint csaS^jött és rászállott az orom hegyére úgy, hogy a méreg majd megevett. Fölkeltem •Lés 4c ezekem üldözniK Törülközőt•. vettem, hogy
