Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-08 / 32. szám
XXXV évfolyam • 32 szám Szekszárd, 1907 augusztus 8 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz.', hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzküldemények intézendők Fele lős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGJIÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, */4 évre 3 K Szántónkéig 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Szekszárd fejlődése. A «Tolnamegyei Közlöny» utolsó előtti számában egy elkeseredett hangon irt cikkely látott napvilágot, melynek névtelen Írója, hozzáteszem mindjárt teljes jogosultsággal, feljajdult azon állapotokon, melyek Szekszárdon uralkodnak; de nézetem szerint messze túllőtt a célon, midőn elkesei edésé- ben a rendezett tanácsú városból nagyközséggé való visszafejlődést is fejtegetés tárgyává tette. A rendezett tanács leg- főkép azért volt szükséges Szekszárdon, hogy felszabaduljunk a főszolgabírói gyámság alól s nagyobb és kiterjedtebb hatás- ökörrel bírván, magunk gondoskodhassunk városunk fejlődéséről Ne beszéljünk tehát a visszafejlődés lehetőségéről, mert az lenne azután igazán a haladásnak sírja. A városi tanács érintve hitte magát s egyik tagja a támadó cikkelyre felelve, igen helyesen, azt hangoztatta, hogy a tanács kész minden haladási vágy kielégítésére, csak tessék rendelkezésére bocsájtani a szükséges anyagi erőt. Mind a két harcoló félnek igaza volt. Avcikkely írójának, midőn a türhetlen állapotokon feljajdult s a tanácsnak, mikor kötött kezéről megemlékezett. De hát abban mindnyájan egyek vagyunk, hogy közállapotaink nem kielégítők s azokon, ha csak a rendezett tanács eszméjét végkép lejáratni nem akarjuk, segítenünk kell. Ez a segítség pedig nem lehet más, »mint a tanácstag is egész találóan jegyezte meg, mint a beíorditásokra szükséges pénz előteremtése. Ennek pedig kizárólag két útja, módja van : a pótadó emelése, vagy uj jövedelmi források nyitása. Már most abban is mindnyájan egyetértünk, hogy a pótadó nagyobb mérvű felemelését lehetőleg kerülni kell, nehogy a polgárság, mely amúgy is csak kényszerülve ment bele a várossá fejlődésbe, vissza vágyódj ék a nagyközség kötelékeibe. Marad tehát egyedül, a szükséges pénz előteremtésére alkalmas eszköznek: az ui jövedelmi források nyitása iránti határozott törekvés. Úgy a helyi sajtó, mint egyes városi képviselők már körülbelül lel is sorolták azokat az ügyeket, melyek jövedelmi forrásul szolgálhatnak s ezek a fogyasztási adók ujjolagos bérbevevése és nagyobb mérvű kihasználása; a város tulajdonát képező villamos telep üzemének saját kezelésbe vétele és nagyobb arányú kifejlesztése; a város utcáinak kiköveztetése s ennek kapcsán a kövezetvám szedés jogának elnyerése; végre a vásártartási jog megvétele, hogy igy a *helypénz szedés jövedelme a városnak biztosittassék. Már most, ha abból a tévkörből, melyben kétségtelenül mozgunk, végre majd két évi városi működés után ki akarunk menekülni, akkor okvetlenül azt kell tudnunk, hogy történtek-e lépesek ezen uj jövedelmi források megszerzése tárgyában s miből állanak azok. Nagyb in befolyna a háborgó kedélyek megnyugtatására, ha a nagy közönség ebben az irányban, illetékes helyről, teljes tájékoztató felvi'ágositást nyerne. Mindnyájan tudjuk és belátjuk, hogy a város lakosságánák elviselh etlen megterhelése nélkül, egyszerre, minden szükséges újítás végre nem hajtható; azért égető szükség volna a tervbe vett teendőkre nézve, bizonyos sorrendben minél előbb megállapodni. Magam részéről első helyre tenném mindjárt a sorrendben a közegészségügyi és köztisztasági kérdéseket. Mert ha eziránt magunknak helyes tájékozást óhajtunk szerezni, nem szükséges egyebet tennünk, mint végig járnunk Szekszárd főutcáit. Az utcák, kivéve az egy városház előtti tért s a bpest—eszéki államutnak városunkon keresztül vonuló részét, söpörve, tisztogatva nincsenek ; annál kevésbé van szó, forró nyári napokon azok öntözéséről. A házakból pedig, a nyílt csatornákon keresztül, irtózatos szagu, fekete folyadék nyomul az utcákra s minthogy lefolyása nincs, ott bűzlik egész nyáron keresztül az utcákat szegélyező árkokban, ha csak a jóságos Ég egy heves záport nem zudit ránk, mely azután elviszi magával a járványok minden lehető miazmáit. Nem hiszem, hogy akadjon Szekszárd- nak egyetlen-egy lakosa, mely be ne látná, ' hogy ezek oly bajok, melyeket lehető rövid idő alatt orvosolni elódázhatlan szükség. Már most összegezve fejtegetéseimet, sürgős teendőnek tartom az előszámlált jövedelmi források közül azt, mely legrövidebb idő alatt keresztülhajtható, erős elhatározással napirendre tűzni s megszerzését végre is hajtani. Az elért jövedelmi többlet azután^ ha tervszerűen kezeltetik, elégséges lesz arra," hogy legalább a népesebb forgalmú utcákat tisztán tartsuk, öntözzük s fedett levezető csatornával lássuk el. Ez olyan követelmény, melynek létesítése elódázhatlan s szerencsére egy kis fáradsággal meg is valósítható. Boda Vilmos. TÁRCA. Menyasszonyhoz... Most vezetnek hófehér ruhába, Most hintik eléd a sok virágot, S neked egy fényes könny téved szemedbe: Szivedben érzed az egész világot. • Mosolyogj! Kacagj 1 Szemed sugáriból Ide is, oda is szórd a köszönést, S amit kivannak, amit mondanak: Mind-mind külön a szivedbe vésd. ! ■ I Mit is mondjak, hogy.boldog legyen élted ! j | Vaj hogy fog esni e kivánság néked ? j Vagy könnytől a lelked Isten óvja! . . . ! «Könny a fájdalom vigasztalója!» . . . | Vagy mindig mosolyra nyiljon az ajkad!? I ‘Sokszor a kacaj tenger kint takargat!» Vagy csalódáshoz ne vigyen élted útja ? ‘De hisz nélküle az öröm se tiszta!» Szótlanul remegve fogom a kezed: Legyen a te szived hű, igaz és nemes — I Küzdj’ bizzál és remélj, tűrj mindig és szeress I S teljes boldogságot e földön ne keress! Huszár Loli. Rózsaszín ruhás karcsú leányok, Selymet suhogó öreg nénikék, Mind súg valamit, mind rád. mosolyog: Dicsérik arcod, szemed szép szinét. Lásd én nem török oda hozzád, Nem suttogok hizelgő szavakat, Meghúzódom egy oszlop közelében S szomorú tekintetem rád tapad. S mig néma imám száll az égbe érted: Üres szavakat félve keresem . . . S mig mosolyogva közeledem hozzád: Múlt, jelen, jövő világom temetem: Késő..,. LU: Sepsiszentgyörgyi. — Mila nagysám! oly üres az életem kegyed nélkül . i . szóljon 1 — s a szép, férfias arcú mérnök esdő pillantása belemélyedt a kissé megdöbbent Mila nagysám barna szemébe. A-cigány négyesre készülődött s a hölgyek is előszállingóztak pihenőhelyeikről. Mila meg csak állt és hallgatott. Fölöttük a hársfa ezüstös leveleivel suttogott nekik valami bolondos forró szerelemről, mely két szivet úgy össze tud kötni s nem ismer sem égi, sem földi hatalmat. — Holnap, Sándor, biztos választ adok, — szólt végre Mila s puha kezét ott hagyta Sándoréba, az megcsókolta forrón, lázasan, mintha attól félt volna, hogy valaki elrabolja tőle . r . Aztán táncra perdültek ők is. — Holnap . . . holnap — merengett a mérnök s ott felejtette lelkes, sötét szemeit a Miláéba. » Reggel felé mámoros fővel és szív | el oszlottak szét a kacagó párok, mikor minden ébredt a nag% természetben. Csak ők álmodoztak még. * Másnap délután Miláékhoz bekopogtatott Orbó Pali, a fiatal szolgabiró. Mila épp egyedül dolgozgatott szobájában. A mama látogatóban volf s még csak fél óra múlva jöhetetc haza. Épp azon gondolkozott, mennyi fizetése ilehet Sándornak, mert igaz, sZi.rv.Li nagyon, de hát csak egy mérnök. Annak bizonyosan nem tellik inasra, szobalányra. Az Orbó meg oly szívesen kereste az alkalmat a közeledésre .. . s tegnap is mily elegáns volt gyönyörű fogatán. A cifra ruhás huszár és inas mint lesték minden pillantását, parancsát. S Isten tudja, a Sándor szép, magas, bálvány alakja úgy eltörpült az apró, jelentéktelen megjelenésű Orbó előtt, ki mögött az inas és a cifra huszár ült.. — Jaj, de előbb mintha kopogtak volna. Szabad 1 — szólt kissé bátortalanul s mintha az
