Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-18 / 29. szám

1907 julius 18 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY ö — Tanügyi hir. Nyugdíjintézetbe fel­vétel. Rerczogh Anna tolnai áll. tanítónő 1907 Junius 1-től )00u koronával az országos tanítói nyugdíjintézetbe felvétetett. — Királyok kedvtelései. Egy párisi lapból tudjuk meg, hogy a mi királyunk mennyire szereti a virágot és hogy a világon a legszebb orkidea-gyiijteménye neki van. Kétezer virág- fájnál több díszíti különféle kertjét és abból évente óriási mennyiségű virágmag is kerül a a világ minden tájára jó pénzért forgalomba. A király nagyon szereti a virágot és valahányszor egyik kastélyában tartózkodik, mindig az ural­kodás rendkívüli dolgai között is akad egy-két szabad órája, hogy virágaival foglalkozzék. Egészen más kedvtelése van Edvárd angol ki­rálynak. Még trónörökös korában a divatkirály címmel tisztelték meg és az idő és a betegség sem lett annyira úrrá rajta, hogy erről a cím­ről lemondott volna. Amit ő visel, az terjed el az egész világon, amit ő egyszer megrendelt, az parancsolat a fél világnak. — Öngyilkosság. Béda Ignác gerjeni lakos, f. hó 13-án özv. Németh G.yörgyné istái ójába belopódzott és ott egy szegre felakasztotta magát. — Pártoljuk a hazai ipart I Be sokszor hall­juk e szózatot és mégis szükségleteink fedezé­sénél nem vigyázunk eléggé, hogy ne osztrák árut vásároljunk. Ezer meg ezer idegen fogtisz- titó szert vesz naponta a magyar közönség, mikor itt van most a kiváló magyar gyártmány, a Brázay-féle „Kalogén“ sósborszesz fogkrém, mely valósággal ideális fogtisztitó és ápoló szer. 1 korona 50 fillér darabja a legújabb Gramophon lemezeknek. Nagyobb mennyi­ségben tetemes árengedmény. Min­denféle fényképészeti cikkek úgymint: hazai és külföldi lemezek, papírok s a hozzá tartozó vegyszerek jutányosán, gyári áron beszerezhetők Molnár Mór könyv-, papirkülönlegességek és fény­képészeti cik u.ieteből Szekszárd, (Garay-tér) Továbbá angol és francia levélpapír különlegességek, disz Íróasztal kész­letek, emlékkönyvek, albumok, képes könyvek, zsebkések, papír díszek, a legújabb képes levelezőlagok, divat­papírok, irodai szerek a legjutányo- sabban beszelezhetők Napilapok, folyóiratok, élclapok. Konfetti, szerpentin, Windsor eredet} japán arctöriő papir. Lampionok köl­csön bármily mennyiségben. Legújabb papírszalvéták és papir asztalteriték garnitúrák. Vidéki megrendeléseket lehetőled érkezés napján intézteinek el Művész-festékek, vásznak, festő- minták. Diaphan üvegfestés utánz. CSARNOK. Innen-onnan. Ki ne ismerné Szekszárdon az öreg Kati nénit? Azaz, hogy még nem is néni, mert még leány, de 85 esztendővel a vállain csakugyan rászolgált a néni névre. Szemfüles belmunka- társunk beszélgetést folytatott vele a minap : Ugyan ifiur, mondja csak mért állították ide ezt a Garay szobrot; ez is csak azért van, hogy a szegény embert kifugurázzák. Én pél­dául ha valahányszor elsietek mellette (újságot árul a Kati néni) mindig keresztet vetek — azt hiszem, hogy körösztfa . . . mondja már ifiur, mire való az? Hah! Hah! Kati néni, hiszen ez szépíti a várost! Azt, a fenét szépíti, hiszen én mindig el­pirulok ha ránézek arra a meztelen leányra ott a szobor előtt, aki azt a kűcsokrot nyújtja fel... Legalább adnának rá egy pruszlikot ne szemér- metlenkedjék város csúfjára. Kati néninek ezt az interpellátióját ezennel ajánljuk a polgármester ur figyelmébe. * A fővárosi apák rettenetessen büszkék, hogy az ő kis gyermekeik „felvilágosodottak“ és csak a vidéki gyermek a naiv. Erősen rácáfolt a napokban erre egy fő­városi, jelenleg nálunk üdülő bácsi négyeszten­dős kis fia. Maga mellé veszi ebéd után a kanapéra az apa a fiúcskát. Papa — mondja a kis Zolti — a szoba­leány megtanított lószőrből gyűrűt fonni. Jól tette! — hagyja rá az apa. A kis fiú cirógatni kezdi az apja szakálát; — Papa, gyürüc szeretnék kötni, huzz ki egypár lószőrt a szakáladból. p Egy garázdálkodó részeg embert kisért be a közrendőr a rendőrkapitányhoz. Jelentem alásan nagyon rendetlenkedett egy ember és részeg volt s azért bekísértem. Hol van ? — kérdi a kapitány. Nincs már meg, — válaszol ártatlan arccal a derék Fogdmeg András. Hát hová lett ? Jelentem alásan, nagyon szidta a rendőr­séget a kapitány úrral egyetemlegesen, hát ki­dobtam. * A polgári olvasókörbe beállított a minap egy kis fiúcska és visszahozta a kölcsönvett könyvet. — Visszaküldi a mama ezt a könyvet és kér egy másikat. De a másik könyv is éppen olyan nagy legyen, mint ez. A könyvtarnok ur csodálkozva ütötte fel a fejét: — De hát miért kell annak éppen olyan nagynak lenns ? — kérdezte. — Meft lyukas kérem egy székünk és csak akkor lehet ráülni, ha ilyen nagyságú könyvvel födjük le! . . . * Régi dolog, milyen elfogultság vesz erőt az emberen, ha először beszél nagy urakkal. Képzelhető, milyenné növekedik ez a zavar uralkodókkal szemben. Királyunk is hozzászok­hatott már ehhez, mert ötvenkilenc évi uralko­dása alatt gyakran tapasztalhatta az egyszerű ember elfogódását. De intelligens emberekkel, sőt nagy urakkal is igen gyakran megtörténik, hogy megzavarodnak és furcsaságokat beszél­nek, ha az uralkodó élé kerülnek ; az udvari etikettel különben sincsenek tisztában az udvar­tól távol élő emberek és igy rájuk nézve valósággal kínos föladat, ha kihallgatásra kell menniök. * Egy derék butorgyáros pár évvel ezelőtt a Ferenc Jőzsef-rend lovagkeresztjét kapta; ezt sihallgatáson kellett megköszönnie. Az újdon­sült lovag elment a kihallgatásra, de vele ment a — felesége is, aki szintén köszönetét akart mondani »a család nevében is« az uralkodó kegyességéért. Egy előkelő úrral megtörtént, hogy a ki­hallgatás alatt a nadrágja zsebéből kivette a zsebkendőjét, amelyre hirtelen szüksége volt, mert tüsszenteni kellett. A zsebkendővel együtt azonban egy koronát is kirántott a nadrágzseb­ből s a korona a király asztala alá gurult. A szegény ember rettenetes zavarban volt: nem tudta, hogy mit csináljon ? Menjen a korona után és szedje ki az asztal alól ? Vagy hagyja ott ? Ott hagyjon egy koronát a királynak ? Végre is ez utóbbira szánta rá magát. * Egy osztrák miniszter is megjárta, mikor egyszer a király elé járult. A kegyelmes ur na­gyon szórakozott ember volt; mikor a váró­szobában a nevén szóllitották, fölugrott, a mel­lette levő székről fölkapta a cilindert és ment be a kihallgatási terembe. Csak mikor már benn volt, akkor vette észre, hogy valami bo­londot csinált, mert a király nevetve jött eléje s megszólította : »Mit jelent ez, kedves bará­tom ?« A miniszter csak most vette észre, hogy két cilinder van nála; a maga kalapját a váró­szobában le sem tette, a jobb kezében tartotta és mikor beszólitották : szórakozottságból, egész gépiesen a balkezébe kapta a mellette levő karosszéken heverő idegen cilindert. A minisz­ter azonban ötletes ember volt és igy felelt: »Ez azt jelenti, hogy Felségednek olyan mi­nisztere van, aki, bár két cilinderje is van, mégis fejetlen ember!« * A miniszterekkel természetesen nem végez oly hamar a király, mint a közönséges embe­rekkel. A magyarokkal többnyire magyarul is beszélget. Kossuth Ferenccel többnyire fran­ciául értekezik. Természetesen a miniszterek kihallgatása is igen ünnepies aktus : frakkot kell magukra venniük a minisztereknek még reggel is, ha kihallgatásra mennek s nagyon kivételes eset, ha hosszú ideig tartó tanácsko­zás alatt leülteti őket az uralkodó : igaz azon­ban, hogy ő maga is ritkán ül le ; állva hall­gat meg mindent. * Egy alkalommal Kristóffy részesült abban a kitüntetésben, hogy ő felsége leültette ; ez a kihallgatás harmadfél óra hosszáig tartott, — az általános választói jogról volt szó. A király akkoriban betegeskedett s az íróasztalánál ülv< fogadta Kristóffyt, akit egy kis idő múlva leül tetett, magával szemben, az íróasztal elé. Kris^ tófiy igen bőbeszédüen magyaráz gáttá, hog] milyen lesz az uj Magyarország, amelyet meg kell teremteni; elkezdett gesztikulálni, majd bal­kezével rákönyökölni az asztalra, s megtámasz­totta a fejét, s a jobb karját kinyújtva geszti­kulált volna tovább, ha a király meglepetve közbe nem szól, ezúttal kivételesen németül: Was machen Sie den ? (Mit csinál ?) Kristóffy természetesen azonnal magához tért, — de et­től fogva a királynál mindig nagyon rövid ideig tartottak az audenciái. Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert a kormányzás nagy fáradalmai gyakran ágyba kényszerítik. Amellett régi csuzos baj is kí­nozza Kossuthot, aki azonban sokkal lelki- ismeretesebb államférfiu, semhogy a fölhalmo­zódott kormányzati teendők mellett kímélné magát. így aztán előfordul, hogy a túlságos megerőltetés reakciója bekövetkezvén, Kossuth kénytelen ágyba feküdni. Megesett ez minisztersége alatt már né­hányszor. Kossuth azonban a nemzet vezére is és a magyar nép szeme szeretettel csüng a nagy Kossuth fián. A lapok rendszerint részvétteljesen meg szokták írni, ha Kossuth beteg. Szerteszét az országban olvassák e híreket és a jó magyar nép nagyban szomorkodik: — Beteg a Kossuth apánk fia, jaj, segí­teni kéne valahogy rajta! És ilyenkor a Kossuth Ferenc címére az ország legkülönbözőbb vidékeiről mindenféle csomagok érkeznek. A csomagokban orvosságot küld a jó magvar nép Kossuthnak. Mindenféle üve^eltben atajjcsodálatosabb orvosságok. Ez ezerjófüből van foz.ve,m másik páfránygyökér­ből s ki tudja, micsoda erdei növényekből. Tudós javasasszony főzte ezt, nincs az a fő- fődoktor, aki ilyenlprvosságot tudna írni, az öreg nagyanyátólWmaradt hátra örökségképpen a inásik orvosságÉtudománya és igy tovább. A használati utasUast mind mellé írják. Sok száz üveg ilyen^UTvosságot kapott már Kossuth s a hűséges Pista inas ezeket mind el is raktározza. Persze nem azért, hogy azokkal gyógyítsa magát

Next

/
Oldalképek
Tartalom