Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-11 / 28. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1907 július! 1 Városi közgyűlés. Folyó évi julius hó 6-án délután 2 órakor rendkívüli képviselőtestületi ülésre jöttek össze a városatyák. Bár a tárgysorozat elég kecsegtető volt, a városatyák még se jöttek el teljes számban s akik ha el is jöttek, már a harmadik pontjánál a tárgysorozatnak, otthagyták a gyű- léstermet s mentek hüsselni. Kinek is volna kedve ebéd után, forró nyárban közgyülésezni, illetőleg közgyűlést hallgatni végig ! Voltak azonban, kik érdeklődéssel néztek a gyűlés elé s érdekkel kisérték azt végig. Ezek leginkább városunk Demosthenesei voltak, kiknél szükséges, hogy valahogy bennük ne rekedjen a szó. Pontban 2 órakor nyitotta meg az ülést dr. Hirling Ádám polgármester s üdvözölve a megjelent tagokat, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére két tagot küldött ki. A második pont volt a városi mérnöki állásnak helyettesítés utján való betöltése. Az állást Szabó János védgáttársulati segédmérnökkel helyettesítették. Ezután jött a gyűlés egyik legfontosabb tárgya, a városi tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslat benyújtása. Az ennek elkészítésével megbízott bizottság a javaslatot végre elkészítette és azt a közgyűlés előtt Schneider János olvasta fel. Hosszas vita után, melyben résztvettek : dr. Gyenes József tkvi albiró, Simontsits Elemér, Boda Vilmos, Schneider János, Kováts Dávid és mások, elfogadta, de H magánmunkálatok céljából a városnak két részre osztása elejtetett, e helyett azt az indítványt fogadta el, hogy a dijak a városi pénztárba folyjanak be s a két jegyző között egyenlően osztassanak meg. Az újvárosi menedékház építésére kitűzött árlejtésre beérkezett ajánlatok közül a közgyűlés w«nii István ajánlatát fogadta el, ki 20 száza.elem elést kér. Miután a városháza felépítésére, illetőleg Jutására a vélemények nagyon eltérők vol- §jfe a közgyűlés egy 6 tagú bizottságot külH hogy ezt az ügyet tanulmányozza és n javaslatot. A Krón féle bolthelyiség bérbeadása ügyé- en megtartott árverés eredménye nem volt kielégítő, azért a közgyűlés úgy határozott, hogy uj árlejtést tűz ki rá. Molnár Lajos rendőrkapitánynak lapunk hasábjain megjelent indítványára nézve, hogy a Szekszárd-Szálló nagyterme tűzveszélyes és az restaurálandó, a közgyűlés egy bizottságot küld ki, hogy tanulmányozza az ügyet és tegyen javaslatot. A városi gyámpénztári számadás elfogadtatott. A báró Augusz árvaház felügyelő-bizottságának elnökévé dr. Fent Ferenc plébános választatott meg. Az utcák elnevezésére és jelző táblák felállítására vonatkozólag a következőképp határozott a közgyűlés : A Bátaszéki-utcából Balogh Ádám-utca, Vár-utcából Vármegye-utca, Vásártér-utcából Arany János-utca, Vizi-utcából Alkotmány-utca, Molnár utcából, Perczel Mórutca, Fazekas-utcából Honvéd-utca, Dobosutcából Muzeum-utca, Virág-utcából Wosinsky- utca, Szárnyas-utcából Szluha György-utca( Kerti-utcából Petőfi-utca, Budai-utcából Rákóci- utca, Kereszt-utcából Árvaház-utca, Szedresutcából Bottyán-utca, Bakavárosból Parásztai- utca, Orbán-utcából Hrabovszky-utca, Szarkautcából Vörösmarthy-utca, Orvos-utcából báró Augusz Imre-utca, Uj-utcából Gimnázium-utca, Uj-utcából Zrinyi-utca. Az újvárosi templom előtti térnek Kossuth-tér lesz a neve. A reform, templom előtti térnek pedig Calvin-tér. A közgyűlés elhatározta, hogy az újonnan elnevezett utcák megfelelő jelzőtáblákkal láttasanak el. Több apróbb és jelentéktelen tárgy elintézése után elnöklő polgármester a közgyűlést bereKeszti. A pécsi kiállítás. Ha nem lettem volna egészen biztos abban, hogy Pécsett, a Dunántúl eme kies fekvésű városában állott meg velem a vonat, nem hittem volna el, hogy nem valahol Birmingham környékén vagyok. Maga az utazás Szekszárd, Dombóváron át fölért egy svájci úttal. Remek szép a' vidék, kultivált hegység erdőkkel, mezőkkel. A láthatár egyre változik ; hol búza, rozs, kukorica, hol pedig a legszebb s&őlőkertek, szép villákkal présházakkal gyönyörködtetik a szemlélőt. De fütyült a vonat és az impozáns indó- házon át közel 500 utas igyekszik be a városba. Már az első ötven lépésnél remek látvány tárul a szemünk elé. Az aszfaltozott, hosszú indóház-utca elején ott van a kiállítás főbejárata. Este volt. A milliónyi színes villamoslámpa csak úgy árasztotta fényét. Tündérországban képzeltük magunkat. Kedvesebb, szebb képet a budapesti millenáris kiállítás sem nyújtott. Az hatalmasabb volt ugyan arányaiban, de ez szebb és ízlésesebb, mint valamennyi kiállítás, amelyet eddig rendeztek. Hiszen fényben gazdagabb és kiterjedésében nagyobb volt a tavalyi kiállítás például Nürnbergben. És ez a régi iparváros talán kiállításának belső értékével is fölötte állott a pécsinek. S mert ott elég pénz is volt, hát alkottak hatalmas művészi utón előállított hegyeket és ezeken éttermeket; de azért az összbenyomás, a külső csin s a változatosságban Pécs foglalja el az első helyet. A modern ideiglenes építészetnek legreme- kebb példáit látjuk itt, ahol a finom Ízlés, az az igazi elegáncia, amely nem kápráztató látványossággal akarhatni, itt bontottaki szárnyait. A bejárattól egy hosszü, szép széles sétány tengélyében tűnik szemünk elé az iparcsarnok. Nem az a sablonszerű tornyos, diadalkapus, hombárszerü építkezés, mint azt már eddig minden kiállításon láttuk, hanem szép modern stilben épült portálé, nem túlzott, de mégis dús, ivezett díszítéssel és hozzá illő, szép világítással. A sétányon ezrekre menő a sétálók száma. Csupa intelligens emberek, szép nők, a kiknek viselkedése, modora, beszélgetése elárulja disztingvált voltukat. Feltűnést kerülő, igaz úri viselkedésük nem is sejteti, hogy ez Magyar- ország egyik nagyobb városának lakossága. Pedig hát magyarok, még pedig az úri fajtából. Gratulálhatnánk fővárosunknak, ha csak a tized- része ilyen lenne intelligenciájának. Két oldalt a sétánytól vannak az elmarad- hatlan vendéglők. Zsúfolva mind a kettő, s még sincs valami nagy lárma. Tudja isten : nálunk ha ennyi ember együtt van, sokkal nagyobb a lárma, a feltűnés és a fajunk-adta nagy hang. De itt ez is olyan finom modorban nyilvánul, mintha mutatni akarná az idegennek, hogy nekünk pécsieknek van Ízlésünk és érzékünk a szép és jó iránt. A sétány baloldalán, mindjárt a kezdetnél fekszik a Zsolnay-pavillon. Hogy itt bent mit látni, azt fölöslegesnek tartom megírni. A ki már Európában, de még Amerikában is, kiállítást látott, az tudja, hogy Zsolnay mindig fénypontja volt minden kiállításnak. De Zsolnay Pécsett otthon van. O.t nem engedte az ő igazán fenkölt gondolkodása azt, hogy az ő fénye, árnyékba ejtse a többi kiállítót. Itthon van és mégis szerény akar maradni az önmaga kiállitásávaal. És ez az egy, ami nem sikerült neki a pécsi kiállításon. Mert bármiképp is törekedett ibolya maradni lent a völgyben, az ibolya illata és remek színe tündökölt. Tündökölt, mert az ő alkotóképessége, a zsekacsókat, ezeket a bársony szempillákat, ezt a cseresnyeajkat. (Megteszi.) Sárika : így, édes Lacim, igy már elhiszem, hogy szeretsz. Most ülj le ide mellém és mesélj nekem valami szépet j . . valami nagyon érdekeset, úgy mint ígérted. László: De mit beszéljek édesem, nem születtem én mesemondónak. Hiszen tudod, hogy mielőtt belekezdenék valamibe, belesülök. Vagy talán beszéljek valamit a legényéletemről. Az ugyan legkevésbé sem érdekel téged, meg azt hiszem, nem is vagy rá kiváncsi. Sárika 1 Igen, igen, a legényéletedből valamit. Olyan tüzes, melegitő, mámoros kalandot, amitől mozgásba jön a vér s elszabadul kötelékéről a szív, megüdvözül a lélek. Ami felvillanyozza a szunnyadó szerelemvágyat s elhódítja az észt s elkábit minden más érzést az emberben, hogy annál jobban szabadon érezhesse magát a vak, a boldogító, édes szerelem. Ilyet ígértél nekem. Most követelem. László: De Sárikám, csak nem beszélsz komolyan. Hogy én neked előhozakodjak legénykori életem epizódjaival, ez talán nem volna gyöngédség tőlem. Sárika: De mikor én kérlek, a kis feleséged. Tudod, Laci, téged legénykorodba valami Lídiával csúfoltak, ezt mond el nekem. (Megcirógatja.) Ugy-e elmondod. László: De . . . Sárika: Semmi de. Követelem, mert megígérted nekem. Kezd hát el, hogy ki volt az a Lidia. Tudni akarom. László (elmélázva): Lidia . . . igen az egy leány volt. Sárika: Ezt mindjárt tudtam. Ennyi az egész ? László: Igen, azaz hogy nem. Lidia leány volt, 19 éves leány és én pedig 20 éves ifjú. Szerettük egymást. Most már bevallhatom, hogy valami örületes, bűnös vágy vonzott engem hozzá. Mikor úgy elnézegettem azokat a formás lábakat, azt a szoknyán át látszó, kidomborodó testet. Mikor láttam, hogy egy-egy hízelgő szómra mint lesz vérpiros az arca, megesküdtem, hogy addig nem nyugszom, mig nem bírhatom őt. (Szünetel.) Sárika (izgatottan): Tovább . . . tovább. László : Egyszer azután végre másfél évi hazug szerelemvallás után rábírtam, hogy ta-' lálkát adjon. Megbeszéltük, hogy este, mikor a szülei lefeküsznek, ő majd nyitva hagyja az ablakot és én . én ... . Sárika : És —te—te— bemászol, te kiál- hatatlan. László : No jó,. ha kiállhatatlan vagyok, akkor abba hagyom. Különben is te kérted, hogy meséljem el. Sárika: De csakugyan bemásztál aztán . _ Ha igen,, akkor inkább elég lesz már. László: De még be ám, (észreveszi, hogy Sárika féltékenykedni kezd, azért jobban neki hevülve beszél) bemásztam — mikor eljött az éjfél, és a sötét szobában tapogatva elkezdtem keresni valamit. A szoba, már ismertem a leány hálószobája volt. Kerestem hát valamit . . . Sárika : (indulatosan) Kérlek, elég volt már. MIT IGYI Mv ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre | legbiztosabb óvószer. 65295. — 15. Minden külföldit fölülmúl a qm uj.l .bb^, JUTJil hazánk természetes a mohai A fSiTNTT*s2£-Forrás szénsavas-vizek királya: " —■ Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor es gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Főraktár; SALAMOH TESTVÉREK cégnél, SZEKSZÍRDOS.
