Tolnamegyei Közlöny, 1907 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-03 / 1. szám
11ipipup life riMl ki h XXXY évfolyam 1 szám f /\ n v Szekszárd, 1907 január 3 Uj pártalakulás. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter és pártelnöknek a függetlenségi párt képviselő tagjaihoz intézett s komoly szervezr kedésre intő körlevele folytán keletkező mozgalom hullámai már elülő félben vannak, de ennek nyomán fővárosi előkelő lapokban, mint a Budapesti Hirlap és Pesti Hírlapban gyakran történik célzás uj pártalakulás szükségességére s azon meggyőződés hódit mind- r agyobb tért hasábjaikon, hogy semmi szükség nincs erre, miszerint a 48 a 67 tel szembeállittassék; minthogy az említett kiegyezésnek nemzeti tartalommal való megtöltése megközeliti a függetlenségi párt elveinek a megvalósítását; a függetlenségi párt programmjának, a maga teljességében való merev keresztülvitelének erőszakolása a mi időnkben elhárithatlan akadályokba I ütközik s az országot és nemzetet újra az alkotmányválság súlyos helyzetébe kergetné. Természetesen az alakulandó uj párt kormányzati elveinek megállapításáról egyelőre még szó sem lehet, de annyi már előreveti árnyékát, hogy ily irányban komoly Lisériel fog bekövétkezni s a levegőben rop- , ködő tervnek lényege az, hogy a 67-ik évi kiegyezés keretében oly nemzeti vívmányokat volna szükséges biztosítani, melyek a függetlenségi párt vallott elveit, a nemzeti önállóság és függetlenség tekintetéből meg- közelitenék s igya pártot arra bírnak, hogy nagyobb bonyodalmak elkerülése céljából a teljes perszonális unió követelésétől el- állana vagy legalább annak érvényesítését jobb és alkalmasabb időkre halasztaná. Lássuk most már mi módon hiszik sokan a két szemben álló prograram összeegyezt tését oly módon, hogy ázott az alapon tii partalakulás következhetnék be, termé- sz.-ie^en mindazon elemeknek mind a két pártból való kiválásával, unlyek eddigi politikai pártállásukhoz s hirdetett elveikhez a jövőben is híven ragaszkodni fognak. Itt van először a külügyi képviselet. Azt mindenki belátja, hogy egy monarchiában kétféle külpolitikát folytatni nem lehet s a külügyeknek sem lehet kétféle vezetője. Ebben a kérdésben tehát i megegyezés nem volna lehetetlen,— mondják sokan csak a két állam miniszterelnökeinek befolyását kellene a külügyek vezetésére kellően biztosba- is a magyar elemnek a külügyminisztériumnál, a nagykövetségeknél és konzulátusoknál való arányos .felvételét kellene keresztülvinni. A közös pénzügyminisztériumot át kellene helyezni Budapestre, hogy az állami egyenjogúság e téren is ^kifejezésre jusson. A gazdasági különválás, — nézetük szerint — immár befejezett tény s a külön vámterületnek felállítása legkésőbb 1915-ben okvetlen be fog következni. E tekintetben tehát a füegetlens%ry párt programmja a maga teljességében 'megvalósítható. Készakarva hagytam utoljára a legfogasabb kérdést, melynek megoldása előreláthatólag- Bécsben fog elhárithatlan akadályokba ütközni s ez a magyar hadsereg kérdésének az elintézése. «A magyar hadsereg — mondja szó szerint az 1867-dik évi kiegyezési törvény — az egész hadsereg kiegészítő része», tehát Deák Ferenc nem adta fel az országnak a külön magyar hadsereg felállítása iránti jogát, az meg van a törvényben, csakhogy Bécsben ezt a fentartott jogot sohasem vették tekintetbe, hanem:, szentesitett törvény kijátszásával, nem is közös, mint mondani szokták, hanem valóságos császári hadsereget, megfelelő szellemmel, hoztak létre és alkottak meg. Es e tekintetbe:. Bécsben engedményre egyáltalán nem hajlandók, mert az igy megalkotott hadsereg* ben látják azt a bizonyos va^abr.mcsoi, mely a monarchia s^ertehuzó elemeit összetartja s szűk ég esetén az együttmaradásra kényszeríti. Már most képzelhető-e elvhü függetlenségi politikus, aki a nemzetnek ezt a két- ségbevonhatlan jogát, mely külön államiságának egyik leglényegesebb kelléke, bármiféle békés fejlődés ellenér lékéül feláldozni hajlandó volna. Azt hisszük ilyen nincs, vagy ha van, az már szakított vallott elveivel. A kik tehát a békés fejlődést és haladást uj pártalakulással óhajtanák biztosítani, méltóztassanak 'mindenekelőtt keresztülvinni, hogy a szentesített törvény minden rendelkezése átültettessék az életbe. Akkor talán majd megbeszélés tárgyát képezheti, hogy mit parancsol és ir elő az ország érdeke. Boda Vilmos. TÖVISEK. Újévi üdvözlet, / (i9o7) Eltemettük a vén évet, L — Jó mélyre ásván a sírját —L^ S igy a nevét az emberek * / Már csak «Néhai »-nak Írják. TÁRCA Rafael szerelme. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Egy kendőkbe burkolt alak, kinek alkal- vmasint fogfájása lehet, mert isszonyuan keser- «s ábrázattal tapogatja a bal Orcáját, azaz apogatná, ha a kendők hegyláncolatától hozzáfér, nagy léptekkel siet az utcán. Egyszerre csak keserű örömmel húzódik szét a szája, mert megtalálta, akit keresett. Ott ékeskedik a kapun a fölirás: DR. FOGSOROS RAFAEL foghuzó speciálista. » Boldogan rohan föl a második emeletre, — fájdalma pedig ijedtében a földszinten maradt, — s benyit a műterembe. — Ennek is ma kell jönni — dörmögi Rafael ur magában. Ma különben roppant . ideges, még a napi munkájához sincsen kedve. Hogyne, .hisz nagy tettre készül. Mégis csak leülteti a paciensét a kinpadra, leszedeti a kendő tömkeleget s - buzgón keresi a fájós fogat. . Á paciens sziszeg: Végül meg van a fájós, fog. Rafael ur belekapaszkodik, eh, — menjünk . ki, mert a pty )hoz csöpp kedvünk se lesz, ha a pacién/ /oldog arcát látjuk. ‘ 4/ Y Hja! kérem a doktor ur már reggel óta azon töri a fejét, hogy állítson be a liliomszál termetű Midhez, még pedig kérőbe. Tessék ily körülmények között fogműtétet végezni! Eltekintve attól, hogy két izomban sza- lajtott a fogó, ötödszörre mégis csak remekül sikerült az operáció s az ájuldozó beteg ölébe hullott a fog. Rafael ur hamar fölmosdatta, a paciens örömmel távozott (nem tudom azért örült-e jobban, hogy kint van már a fájós fog, vagy hogy a doktor úrtól megszabadult) ő maga pedig gyorsan öltözködni kezdetig Felöltötte a tisztítóból hazaért frakkját, újdonatúj cilindert vágott a fejébe, «gy utolsó mosolygós pillantás a tükörbe s egy. az ómra, melynek mutatója dél felé ballag, és kilebben az ajtón, útközben folyton ártatlan gjacé-kez- tyüjét nyomogatva. \ Egypárszor neki ütődik a járókelőknek, de végtére mégis, szerencsésen odaér aa isteni Mid ajtajához. Idegesen forgatja cilinderjét^ egynéhány próbakopogtatás után L erélyesen koppint az ajtón s benyit. Előtte áll a papa. Nagyon nyájasan fogadja — Hozta Isten, hozta Isten — alig vórtuk, tessék helyet parancsolni, — egy pohárkí# sziv- erősitőt talán ?, i -y, Ráfael ur mindenekelőtt feszesen » megáll,' — most ő remeg úgy, mint megkinzobt pacienseitől látta — és elltezdi mondókáj A papa rettenetesen örül, a mama pühöng, Micike sir. Kifut a másik szobába, a mama vele s tagadó eszmékkel sáncolják el magukat. Pedig oly gyönyörű hölgy ez a Micike, hogy kár a sírással tönkre tenni káprázatos szemeit. Hát még mint mondják a remek diva-. tos hajról (megjegyzem, hogy színéhez semmi köze sincsen az elharapózott Diana-készit- ménynek), a bájos orrocskáról s a parányi szájról ... Nem hiába, hogy örült Rafael ur, mikor az előszobában nem találta semminemű idegen férfi jelét. így hát idejében jött. Leülnek, a papával kedélyesen kocintgat- nak s a doktor ur igyekszik mosolygós arcot ölteni, ami a legnagyobb mértékben félig sikerül neki. No mert az jár eszében, az zavarja un- tálán, hogy ki most az ő vetélytársa. Bagolyrugta fattya 1 Doktor az i^Raii^T' f még pedig — Fogsoros. Sőt mi Jki kérőbe készült rhár, mint Rafaelünk 0B6tol>í üre- lyen értesült róla. — Ott ismerkedtek meg egymással a négy év előtti medikus bálon, a mi Rafaelünk már utolsó éves vén medve, a másik é meg fiatal kezdő. — Micikének ez. volt az első bálja. Rafael ur,;.az. öreg, mindjárt a ^hódolók.-«gárdájának lett a vezére, buzgón el-eljárogatott 'Mici nagysam udvarlására s — mily boldogító érzés, rokonérzelemre talált. i
