Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-07 / 23. szám
gálát után 828, Pribitek Antal tisz.tiszolga 23 évi szolgálat után 1906. évi julius 1-től 594 koronával nyugdijaztatott. A főispán ajánlatára a közgyűlés a völgy- ségi járás területén ‘működő lóavató-bizottság elnökévé Tomcsányi Lajos szekszárdi uradalmi felügyelőt, helyettes elnökévé pedig Návay Emil bátaszéki Urad. főtisztet választotta meg. Szekszárd r. t. város szervezési szabályrendelete felett azt a szigorú kritikát olvasta fel dr. Szentkirályi Mihály előadó, hogy az hézagos és fogyatékos, amiért az pótlás végett visszaadandó. A különben nagyon csendes és egyhangú közgyűlésnek egy kis vitája is volt dr. Hirling Ádám polgármester és Dory Pál alispán között, mely a Szekszárdon rendszeresitendő alkapitányi állás körül forgott. Az állandó választmány ugyanis azt javasolta, hogy Szekszárd r. t. városnak a rendőrfogalmazói állás rendszeresítése tárgyában hozott és megfelebbezett határozata hatályon kívül helyeztessék és egy 1600 korona fizetés és 400 korona lakbérrel alkapitányi állás szerveztessék. Dr. Hirling Ádám kijelenti, hogy ő az állandó választmány javaslatát nem fogadja el, mert a szekszárdi rendőrkapitány nincs túlterhelve, neki már észre kellett volna vennie, ha munkahalmaz volna. Ő nem látja szükségesnek az alkapitányi állás szervezését. Minálunk — úgymond — mindenkinek dolgoznia kell, aki nem dolgozik, az hagyja el hivatalát. De ne hogy a rendőrkapitány iránti ellenszenvről vádolhassák, indítványozza, hogy az alispán vizsgálja meg a rendőrkapitány ügykörét, hogy igy mindenről személyes meggyőződést szerezhessen. Döry Pál alispán sajnálja, hogy a polgár- mester véleménye ellen kell felszólalnia, mert nem látja indokoltnak a város habozását. Minden város adózása iránt kímélettel van. Eddig azért nem vizsgálta meg a város ügykörét, mert erre maga a polgármester is kérte, tehát őt e tekintetben mulasztás nem érheti. A hatóságok egymásra utalásából is konstatálhatja, hogy a rendőrkapitány nem képes egymaga elvégezni teendőit. Példákat hoz fel, hogy más városokban is több munkaerő van. Kon- cedálja, hogy vannak kiváló munkaerők, de normális munkaerő nem végezheti el a sok munkát, tehát ne krajcároskodjunk. A vármegye figyelmét oda fordítja, hogy a tűrhetetlen állapotokon segíteni kell. Ha már Szekszárd rendezett tanácsú várossá lett, nem szabad az áldozatoktól visszariadni. A rendőröket is szaporítani kell. Az alkapitányi állás szervezése és a rendőrök szaporítása 11/2 percent adótöbbletet venne igénybe. Abban a rendben és közbiztonságban, amit ez által a közönségnek nyújtunk, visszatérül. Legalább igy a sokszor hangoztatott mizerábilis állapotok megszűnnek. Végül ajánlja az állandó választmány javaslatát elfogadásra. Dr. Hirling Ádám polgármester válaszában kijelenti, hogy távol áll tőle, mintha az alispánt gyanúsítani lett volna szándékában. Ő csak azt szeretné, ha az alispán mindenről a saját szemeivel győződnék meg. Megjegyzi, hogy a hol rendőr- és alkapitány is van, ott azok ügykörébe sok más dolog elvégzése is tartozik. Hogy mennyire nincs megterhelve a szekszárdi rendőrkapitány, annak illusztrálására felhozza, hogy maga a rendőrkapitány kérte az ügykörébe utalni a marhalevelek kiállítását, mig a szegénységi bizonyítványok írását nem óhajtotta. Természetesen azért, mert az előbbi díjazással jár, mig utóbbit ingyen kell végezni. — Még egyszer kéri indítványa elfogadását. A közgyűlés felálással döntött a kérdés fölött. Harmincán az állandó választmány javaslatára szavaztak, tizenhatan pedig dr. Hirling Ádám polgármester indítványát óhajtották. E szerint az állandó választmány javaslatai hirdette ki a főispán elfogadottnak. A jegyzőkönyv hitelesítésére a főispán felkérte Totth Ödön vm. tiszti ügyészt és Bodnár István bizottsági tagot. A közgyűlés végén Máthis Ferenc tb. aljegyző a főispán kezébe letette a hivatalos esküt. A közgyűlés 12 óra előtt a főispán éltetésével ért véget. Tulipánmajális. Egyik látványosság a másikat éri mostanában nálunk. Sorozás, (ez oly nagyszerű volt, hogy megismételték) installáció, püspök-fogadás, tulipánmajális ; igazán a legöregebb szalonruhák sem emlékeznek arra, hogy mikor használták őket olyan sűrűn, mint mostanában. Szóljunk e helyen a hét egyik kiemelkedő eseményéről, a tulipánmajálisról. A szekszárdi tulipánkert hölgybizottsága pünkösd másnapján az országos nemzeti alap javára tánccal egybekötött tulipánmajálist rendezett. Bár esős idő volt s hűvös szellő fujdogált úgy, hogy kevés remény volt a sikerre, mindazonáltal úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben várakozáson felül sikerült. Erre a célra már napokkal azelőtt feldíszítették a várkertet zászlókkal, diadalkapukkal s a villanytelep igazgatóságának áldozatkészsége folytán egész villanyerdőt húztak keresztül-kasul a kerten, melyek között ivlámpa is bőven volt. Különösen nagyszerű volt a bejáratnál egy nagy piros tulipán színes izzókkal, mely este káprázatos látványt nyújtott s melyet nagy fáradsággal maga a telep jelenlegi vezetője, Engelbrecht Ede készített. Az idő eleinte nagyon kedvezőtlen volt, de úgy fél hat felé elsimultak a fellegek s a közönség seregesen lepte el a kerti utakat. Ékkor Szabó Géza lapunk munkatársa ez alkalomra irt versét szavalta el. Lelkesen tapsolt és éljenzett a közönség a szépen előadott szavalat elhangzásakor. Ez volt a nyitány. Utána a közönség lázas izgatottsággal leste a majális egyik legvonzóbb epizódját, a gyermekkocsi korzót. Egyszerre a Rákóci-induló felharsanása jelezte, hogy kezdődik a felvonulás. No ez azután igazán egy kis részletet varázsolt elénk a tündérországból. Mint mikor a liliputiak mennek királyuknak bemutatni hódolatukat; apró kocsik, virágokkal, szallagokkal dúsan feldíszítve s bennük mosolygó kis tündérek, a kis kocsik mellett pedig törpék, guómok, bohócok, mindmegannyi mosolygó, nevető arc. Igazán mesés látványt nyújtott. Dicséri a rendezőjét, Ács Lipót főgimnáziumi rajztanárt. Egy-kettőt ide is állítunk — írásban utóizleltetőül. Döry Gabika nefelejtssel feldíszített kocsiban maga volt a kis tündér királykisasszony, Tóth Lucika rózsaszínű rözsafüzérekkel s egy csokros árboccal díszített kocsiban a kis testvére, Alacs Margitka búzavirággal díszített kocsiban, Ács Klárika, Kozacsek Lajoska, Lovics Lacika magyar ruhában, mint a felvonulás vezetője, stb., stb. igazán ennivalók voltak. A felvonulás után lefényképezték az egész csoportot. Ezután következett a tombola — sok érdekes nyereménytárggyal — melyet Rácz József rendezett. Közbe Garai Ferenc zenekara húzta a szebbnél-szebb dalokat. A sátrakban fiatal hölgyek árusították a süteményeket, pezsgőt stb. Vidámság, jó kedv, kacagás uralkodott mindenfelé. Estefelé azután kigyultak a villanyos körték és az ivlámpák s az egész kert fényárban úszott. A várkert alatt és előtt csak úgy tolongott a népség. A bejáratnál levő hatalmas tulipán teljes fénypompában hirdette, hogy a magyar nép milyen szépen áldoz a magasztos tulipán eszmének. Jött a vacsora idő. Ehetett, ihatott mindenki bőven, ha volt ugyan — sok pénze. Az ételekről és italokról a kaszinói vendéglős gondoskodott. (Az árak nagyzási hóbortban szenvedtek.) A kiszolgálásnál a vármegyei huszárok is közreműködtek, magasabb fényt adva az estélynek. 3 Este 10 órakor a fiatalság felvonult a nagy közgyűlési terembe, hol táncra kerekedett. A jó kedv éjjeli 1—2 óráig tartott. A majálison részt vett népszerű főispánunk, gróf Apponyi Géza is és szemmel láthatólag nagy érdeklődést tanúsított e hazafias ügy iránt. Különös és méltó elismerés illeti Döry Pálnét, a hölgybizottságot, Rácz Józsefet és Jásek Sándort, kik minden erejükkel odahatottak, hogy a majális jól sikerüljön. A tiszta jövedelem körülbelül 500 korona, mely az országos nemzeti alap tőkéjét fogja szaporítani. A táncnál a következő asszonyok és leányok vettek részt: Asszonyok : Döry Pálné, Tihanyi Domo- kosné, Alacs Zoltánná, Tóth Henrikné, Forster Zoltánná, Szévald Oszkárné, Kozacsek Ferencné, Leopold Kornélné, Káldi Gyuláné, Döry Lász- lóné, Rác Józsefné, Vilcsek Sándorné, Perlaky Józsefné, Lindtner Árminné, Holub Józsefné, Kovács Dávidné, Wolf Henrikné, Goldberger Arnoldné stb. Leányok : Döry Naxi, Braun Margit és René, Wigand Hedvig, Lindtner Vilma, Seiner Ilona, Reichl Elza. A pénztárnál felűlfizettek: Gróf Apponyi Géza, Szabó Géza 19—19 K, Fónagy József 8 K, Wosinsky Mór, Czirják Frigyes, Sverteczky István, dr. Beöthy Károly 5—5 K, With József, Schlesinger Ignác, Adamecz Gyula (Tápé), Ágoston István, Bodnár István, Leitersdorfer Aurél, Wolf Arnold, Döry Pál 2—2 K, Kohn Mór, Weiner Jakab, Tomcsányi Lajos, Fusz Ferenc, Reichl Sándor, Wilcsek Sándor, Goldberger Arnold, Krammer József, Leitersdorfer Ignác, Molnár Mór, Straub Ödön, Lederer Gábor, Seiner Lipót, Müller Testvérek, id. Hajpál Sándor, ifj. Hajpál Sándor 1—1 K, Fleischer Jakab, ifj. Müller Ignácné, Pick Béla 60—60 f., Fekete Hugó, Gyüszü Erzsiké 50—50 f., Plank Gyula 20 fillért. A tombolához ingyenes ajándékokkal járultak hozzá: Braun Margit és Renée, Goldberger J. Mór, Salamon Jakab, Mehrwert Ferenc, Bachsitz Károly, Mayer János, ifj. Hradek Lajos, Krón Sámuel, Lener Károly, Bulyáki József, Su ezer Oszkár, Fischhof Mór, Molnár Mór, Gauszer Ádám, Báter nyomda, Tüskei kertészet, Fekete Hugó, Eisler és Pick, Müller Testvérek, Fritz Gyula, Seiner Lipót, Schlesinger Ignác, Pirnitzer Testvérek, Krammer Vilmos, Elkán Ármin, Márkus Testvérek, Rábelhofer Antal, Glantz Miksa, Salamon Testvérek, Kohn Mór, Schultz Gusztáv, Fusz Ferenc, Árva J., Markovics Lajos, Szeghy Sándor, Ferdinánd József fiai és Mehrwert Lajos. Úgy ezen cégeknek, mint a felülfizetőknek, valamint Döry Pál alispánnak, ki a vár kertjét s a megyeház dísztermét rendelkezésre bocsáj- totta, Engelbrecht Ede, a villanytelep vezetőjének, a díjtalan világításért, továbbá Molnár Mór és Pirnitzer-cégeknek az ünnepélyhez szükségelt jelmezek és nyomtatványok rendkívül olcsó árban való rendelkezésre bocsájtásáért ez utón is köszönetét mond a hölgybizottság nevében Döry Pálné. Gróf Zichy Gyula pécsi püspök Szekszárdon. A pécsi róm. kath. egyházmegyének an- gyallelkü uj püspökét, gróf Zichy Gyulát a szekszárdi hithü kath. lakosság nagy szeretettel és örömmel várta folyó hó 6-án, hogy a másfélezer bérmálandónak a bérmálás szentségét kiossza. A kedvezőtlen időjárás ugyan némileg megzavarta azt a szeretetteljes fogadtatást, melyet előre terveztek, de azért impozánsan nyilatkozott meg a főpásztor iránti hódolat és tisztelet. Szekszárd r. t. város diadalkaput állitott fel a város végén, a bevonulás mentén pedig I a házakat fellobogózták és különösen a kath.
