Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-11 / 2. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 2. sz. 1906. ianuár 11 TÖVISEK. Farsangi elmélkedés. I (Nagyon komoly, de nem unalmas !) Ős-apáink is úgy szokták, hogy miután a természet bezárta, — hát ők meg csak azért is kitárták keblüket 1az esztendőnek téli fertályában» e bolondos farsang idején. Mi egyéb őseinknek e szokása, mint a ma oly sokat emlegetett passzíva rezisztencia, vagyis — renitenskedés, dac?! . . . Úgy van! 'Ha te, óh nagy és felséges természet, komoly ábrázattal fordulsz felénk s hideg, kimért, diplomatikus modorban állig begombolkozva, foghegyről akarsz beszélni velünk, mint egy zsarnok kényur — mondák hamvaikban is dicső őseink, — hát akkor mi meg téged fitymálva, lenézve, kikacagva, csak azért is jókedvűen mulatunk, farsangolunk, örülünk, táncolunk, — tavaszt csinálunk a télben, a társas örömök szépen nyíló lelki virágaival, a keblek derűjével, a szem ragyogásával, az ajk mosolyával, — punktum! . . . De bizony minket le nem főz a felségesen szép, de zordon téli természet; mentül szigorúbb ő: annál illatosabban nyílnak a kebel belső, tavaszi virágai. így csinálták ős-apáink hajdan s mi hűségesen nyomon követjük őket. E dologban nagyon konzervativek vagyunk, épp úgy, mint a hazaszeretetben s az alkotmány védelmében ! . . . Most is, hogy dupla-tél zordonsága zúdult reánk; most is, hogy a természeti ég szeli den-kemény ábrázatának csekély szigorúságát jóval túlhaladja a hazánk felett sötéten borongó politikai ég zivataros felhő-táborának tartós zordonsága, dermesztő, fagyos hidege: — boldogan melengetve lelkünket a «passzíva rezisztencia» honszeretet tüzével jól befütött szellemi kályhájánál, pattogó élcek sziporkázó fénysugara hint világosságot csüggeteg honfiutunkra s nem törődve Kristóf ur és társai debreceni, ungvári, kassai és más tájéki zordon téli erőlködéseivel, vígan dudál a portugál;— s kedélyes farsangi mulatságok szokott örömmámorába fojtjuk honfi bánatunk keserűségét. Jól van ez igy! — Mulassunk! Ne lássa a német, hogy busul a magyar! . . . Rajta! ürüljön a pohár; mig isztok, a bu messze- száll!» (régi, 48-as dal.) Nincs ok a busulásra, — farsang van még most, — majd ha az igazi böjt következik, a politikai élet egészen zordon telével, fagyával, — mikor már nem lesz renitens vármegye, dicsőségesen felbuzduló magasztos nemzeti ellenállás lobogó szent tüze, hanem mindenütt kialszik a mennyei fény (mitől Isten mentsen!) mikor több lesz a «gyász magyarok» sötét hada, mint a nemzet alkotmányát védő szinmagyarok glóriás szent serege (mit Isten eltávolitson! . . .) —: akkor kell sírva bőjtölnünk; de addig: IHeje huj a — lakodalom /» Ez az én farsangi dalom. Sőt erősen hiszem, hogy a naptár szerinti folyó évi böjt idejére vagy előbb is, beáll a nemzeti élet újra felvirágzásának aranyos tavasz-korszaka, az igazi nemzeti farsang! Ha pedig téli reménykedésem e szép tavaszi kebelvirágát lehervasz- taná, tönkre tenné egy politikai újabb erős fagy : akkor, még inkább azt mondom, örüljünk, vigadjunk fokozott mértékben, mig ránk nem borul a teljes egyiptomi sötétség s daloljuk szívvel, lélekkel, mint hajdanán : «Megvirrad még valaha — Nem lesz mindig éjszaka A magyarnak !» Palást. IRODALMI CSARNOK. IMÁM. Királyok királya, hatalmas, nagy Isten! — Sem égen, sem földön kívüled más nincsen, Akiben bizhatnánk, kihez imádkoznánk: «Könyörülő Atyánk, oh! mentsd meg a hazánkI» Te irgalmas Atya, minden sebét látod, Mit ütöttek rajta viharos századok, Egyik be sem hegedt, már vérzett a másik, . . . Fiai eladták, . .. eladják még máig! Hittünk, reménykedtünk, bíztunk a jövőben, Mondtuk: jót rejt talán, majd az a méhében 1 S a született gyermek, megalázás, bánat Volt mindig» — s kárhozat e szegény hazának! .Kihullott vérünkből lenne egy nagy tenger, S a honfiúi könny, ... oh az véghetetlen! A mártírok sírja domborul mindenütt: Atyám a szabadság órája mikor üt! ? ... Tudom, hogy igaz vagy, — se hitem nem inog, — Nem hányom fel néked azt a sok bánatot, Mit átéltünk eddig, s mit átélünk ez’tán: Mert tudom megítélsz túl az egek boltján : Adsz koronát, dicsőt, a mártír fejére, S kárhozatot adandsz áruló lelkére. Érdemeik szerint fizetsz, azt jól tudom: Fizess meg, oh atyám, nékik is egykoron! (Heidelberg) DÁVID PÁL. Budapesti levél. — Az uj esztendő. — Hála Istennek! már elmúlt az első napja,, amely gyötrelem minden olyan embernek, aki nem képes eltitkolni azt, hogy pénz is szokott nála lenni, — sőt már benne is vagyunk. Igaz, hogy nehezen szoktunk hozzá 1905 helyett 1906-ot írni, de hát az ilyesmi minden évben megesik az emberrel. Ez legyen a megnyugtatás. Az uj év a szerencsekivánó levelecskéken kívül alapos és élvezetes szenzációkat is hozott.. Mindjárt harmadikén hire járt a fővárosban a debreceni főispáni installációnak, 'amely bizonyára sokáig emlékezetes lesz a «végnélküli nyomor és szenvedés» hazájában. Harmadikén még borzalmas részleteket hoztak a lapok és a jóérzésü emberek sajnálkoztak is az alaposan helybenhagyott öreg emberen. Negyedikén már hire járt, hogy a dolog nem is olyan komoly, mint előző napon írták. «Ha igy áll a bál, akkor nem árt neki.» Ötödikén meg már a vén főfinánc, aki immáron fővárosi házában elmélkedett a sors végtelenségéről, hazudozásokat tett közzé a lapokban és letagadott abban mindent a szerdai eseményekből. A debreceni cívisek pedig kormánybiztost kaptak meg egy pótfőkapitányt. Mindkét ur a budapesti rendőrség köréből való. Tehát Kristóffy ur (vagy, mint Tóth Béla szombaton hiteles anyakönyvi adatokkal bebizonyította, simpliciter Kristóf) meg lehet nyugodva. És dolgozik is erősen a kormány, hogy elfojtson minden nemzeti ellenállást. Fazekas Ágostont, Pestvármegye agilis és hazafias főjegyzőjét két havi fogházra és hivatalvesztésre- ítélte egy előre elkészített ítélettel a hazafiatlaa Drill törvényszéki elnök. Ámde Polonyi Géza,, a védő, semmiségi panaszt jelentett be. A svarc- gelb elnököt kifütyülte a hallgatóság és mindannyian reméljük, hogy Fazekas Ágostont még: látni fogjuk azon a díszes helyen, ahova őt a közönség szeretete helyezte. Különben pedig nemcsak, politika van a. világon. Ennek pedig, azt hiszem, a kedves hölgyolvasók örülnek legjobban, mert ők csak akkor szeretnek a politikával «behatóbban» foglalkozni, mikor már valóban veszedelmes a helyzet. Hanem akkor azután nem maradnak a, férfiak mögött. (Példa* rá az egri nők hősi viselkedése anno Domini annak idején.) Az uj év meghozta a budapesti korcsolyázóknak az epedve várt fagyot. Hamarosan megnyíltak a városligeti, tatterzáli, népligeti, állat- I kerti és egyéb jégpályák, amelyek állandóan' telve vannak Halifax híveivel. A villamos iv- lámpák kék, vörös fényében graciózusan sikla- | nak tova a társaság számottevő és kevésbé számottevő tagjai, akik a síkos jégmezőre helyezték át jóformán a zsürok színhelyét. Némely szépség körül egész raja röpköd az udvarlóknak. És bizonyos, hogy ez évben is- nem egy pár szivet fog közelebb hozni egymáshoz a jégpálya. De hát azonkívül vasárnap megkezdődött a farsang is, a minden leányok várva-várt farKenderessyné óvatosan figyelt ablakából, apró kis kezeivel izgatottan tépegette finom ba- tiszt zsebkendőjét; májd elővéve óráját, a hold fényénél megnézte, mintha sokalta volna az idő lassúságát. Az ablakmelletti pók hálójába egy merészen repkedő szúnyog esett, s keserves sírással igyekezett onnan kimenekülni. A távoli pusztáról a komondorok egyhangú csaholása hallatszott, mely lármára a hazatérő juhnyáj kolompjának bugása yegyült. A ház melletti sűrűben a szerelmes fülemile verte meláncho- likus dalát. Kenderessyné fürkésző szeme a tóparti gyalogúira pillantott, honnan egy sötét alak közeledése volt látható. Sugár, barna férfiú közeledett a tóparti füzeshez s amint odaért leült a gyeppadra, elővette tilinkóját és belekezdett egy mélabus dalba. A tilinkó szivettépően szólt; mintha ezeket akarta volna Kenderessynének a fülébe súgni: Hogyha többé nem szeretnél. Ha elhagynál, elfelednél, Lelkem nem szállhatna égbe, Szüntelen téged kisérne! A hogy a dallam elhangzott, a zöld ablakredőnyök nyomban bezáródtak és Kenderessyné a kiskerten át ovatos lépésekkel osont ki a tóparti füzeshez. Keble zihált, egész testében remegett ; meg-megállt, talán vissza is fordult volna, de a szerelem erőt vett önuralmán. Úgy látszott rajta, hogy még nem halt ki belőle a a hitvesi hűség, mintha bántotta volna ez a titkos, ez a tiltott lépés. De hát ő nem tehet róla, miért is látták-, miért is szerették meg egymást. Mikor olyan csinos fiú ez a Fehér Laci! S amint igy habozva tépelődve lassan- lassan haladt, egyszerre a füzesből előlép szerelme lovagja: Fehér ]^aci, a csinos gazdatiszt. Izmos karjaival átfonta a remegő asszony karcsú derekát s szerelemittassan susogja fülébe: Én édes szerelmem! Á holdvilág előbujt a felhőfoszlányok mögül, ezüst szinü sugarait visszatükrözi a tó tiszta vize. A Szentjános bogárkák lidércfény- ként világítanak a tóparti gyepen, a nyáj ko- lompja elnémul pihenésre tér | a szerelmes fülemile pedig még egyre csattog a sűrűben. — Kenderessyné reszkedve bár, de'szerelemtelten: öleli át lovagja nyakát. — — Az ifjú cseveg neki szerelemről, boldogságról és csókra-csókot hintve élvezik a szerelem tiltbtt, édes gyümölcsét. S midőn a rövid, de kedves együttlétnek véget kellett szakítani, hogy Kenderessyné pihenni térjen, az őt még mindig fogva tartó Lacijának édesen susogta a fülébe: — Az igaz szerelem mindenre képes, még. az élettől is megválni. — Ilyen a szép asszony tiszta szerelme, viszonozta Fehér Laci. Aztán kart-karba öltvén, eltávoztak. Fehér Laci fiaza kisérte a szép Kenderessynét. A teli képű hold mosolyogva nézett utánuk, a csattogó fülemile pedig félve húzódott meg a bokorban. A szép asszony reszketve nyitotta fel a kiskert ajtaját s a holnapi viszontlátás örömére gyengéden búcsúztak el egymástól -. . . * Tüdőbetegségek, Hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ,. Roche“ eredeti cxomugolúst. F. Hoffmaun-La Stoche & Co. Basel (SvájcjL JWi| „áíoehe“ Kapható orrod rendeletre a gyógyszertárak» ban. — Ara ttvegenkint 4.— korona.
