Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-15 / 11. szám
XXXIV. évfolyam 11. szám Szekszárd, 1906 március 15 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. ez., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők f ' ; w Március 15. ® f| w Nemzeti újjászületésünk dicsőséges szent napja ismét megjelentél köröttünk, hogy megvigasztald azokat, kiken erőt vett a csüggedés, hogy felbátorítsd, lelkesítsd, tüzeld azokat, kiknek erejére szükség lesz a nagy leszámolás idején, hogy ébren tartsd a magyar géniuszt s az őrködjék fölöttünk az idők végtelenségéig. Ezelőtt ötvennyolc évvel egy maroknyi kis lelkes csoport állította össze 12 pontban a magyar nemzet követeléseit s 48 óra múlva ,e en követelések zajától hangzott vissza hegy, völgy egyaránt s a más oldalról is fenyegetett zsarnok hatalom kénytelen volt azok teljesítésébe látszólag beleegyezni, azonban tán még végig sem száguldott egészen az országon a könnyű g\ őzei fin fölötti örömmámor hire, midőn már előbujkáltak sötét odúikból a szabadság örökös ellenségei s terveket kovácsoltak az ifjú szabadságnak még pólyájában való megfojtására. Meg is fojtották rövid egy év eltelte. alatt s szerencsétlen országunk tiz egész övig nyögött az osztrák hatalom zsarnoksága alatt, várva a szebb jövendőt, reménykedve sorsa jobbraíordultán. A külföldi hatalmak támadása s egy véres háború iszonyatai meggyőzték a hatalmat arról, hogy arra, miszerint a kedves szomszádok hadda! támadjanak reá s játszva legyőzve, legszebb tartományait zsákmányul ejtsék, untig elég, ha Magyarország nem megy bele semmiféle harcba, hanem közön- bősen szemléli, miként hajtják végre a hires osztrák tábornokok a történelmi nevezetességű «hátrafelé való összpontosítást.» Csakhogy az osztrák ész nem olyan közönséges e béri ész, hanem zagyvaléka többféle élő lény szellemi képességének. Van benne egy rész a rókáéból, mely tudvalevőleg ravasz és alattomoskodik. Van a farkaséból, mely legfőképpen ragadozó; de talán még azon nagy füléről ismeretes földi teremtmény tulajdonságai is feltalálhatok benne, mely a szellemi erők nemleges kifejezését képviseli. Szóval az osztráknak nem volt elég az első nagy vereség, rövid néhány év után megkapta a másodikat: Csak akkor jött rá némileg, hogy a duzzogó Magyar- ország kielégítése nélkül nincs győzedelmes hadjárat, de még csak a létezhetés biztos feltételei sincsenek meg s hozzáfogtak Magyaiország kibékitéséhez. Hosszas vajúdás után létrejött az 1867-ik évi kiegyezés, melyet ha becsületesen megtartottak és végrehajtottak volna, ma aligha volna magyar válság, melynek hatása következményeként recseg-ropog a nagynehezen összetákolt monarchia. Csakhogy az osztrák szorultságában tett ígéreteit, ha | gy kissé újra lélegzethez jut, nem szokta megtartani. Rövid három évtized leforgása alatt ravasz, alattomos módon a kiegyezés három sarkkövét pusztította el: a magyar hadsereget, Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */, évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soionkint 30 fillér mely az egész hadsereg kiegészítő részé,- a kettős álhmszövétség s az állami egyenjogúság eszméjét s csinált helyette császári hadsereget, melyhez Magyarországnak semmi joga és köze, az államszövetségből lett összbirodalom és néptörzs, az egyenjogúságból pedig tartományi alárendeltség. — Ugyan képzelhető-e | életerővel biró nép a föld kerekségén, mely ily égbekiáltó becsapást, minden tisztességérzetnek mellőzésevei való kijátszását nyugodtan eltűrni, hajlandó lenne anélkül, hogy minden rendelkezésére álló erővel harcba ne menne azok ellen, kik legféltettebb kincse : alkotmányos szabadsága s vérrel szerzett külön államisága megsemmisítésére törnek. f El magyar, áll Buda még 1 A szabadságharc évfordulóján milliók és milliók ajkán hangzik fel a fogadás, hogy «... Rabok tovább nem leszünk . . .» Négyszáz évig álltuk a harcot, a küzdelmet mindig azért, hogy mi őseink hagyományát, Magyar- ország államiságát feláldozni nem akartuk, az osztrák pedig mindig azon ravaszkodott': mi módon lehetne hazánkat az öszbiroda- lomba beolvasztani. Ez néni, sikerült eddig/ ezután sem fog sikerülni. Őrt áll Magyar- ország kü'ön államisága mellett ennek a hazának apraja és nagyja egyaránt. Nincs»1 itt kishitűségnek, csüggedésnek, meghunyász- kodásnak helye. Legyen minden magyarból egyenként egy hős, ki minden téren, minden áldozatra kész, de alkotmányos szabadságát megvédeni minden körülmények között el van határozva Ezt izenjük Bécsbe március 15-én. Boda Vilmos. I ____TÁRCA. Im a. (Március 15. 1906.) Vészfellegek sötét borúja szállt Hazánk derült egére — Istenünk! — 5 tebenned bízó lelkünk felkiált: Atyánk segíts meg és maradj velünk! Mert im, a drága hon veszélyben újra-----Sok régi és uj átok tépi — dúlja! . . . Ötvennyolc éve, épp ezen napon, Mily boldogan mosolyga ránk az Ég! . . . Milljó magyar szívből oly meghatón Vivé hálánk imáját tiszta lég Dicső szent trónod égi zsámolyára-----Me rt: kinyílt a szabadság szent virága 1 Most újra elborult derűs egünk, — Halálharang kong országunk felett, - Reménykedénk, hogy több jogot nyerünk És — visszatérni látjuk a telet! . . . Elült szabadságunk szellője régen S vihar-jós felhő tornyosul az égen. Óh jó atyánk! — Mi úgy tanultuk azt, Hogy: Judtod nélkül semmi sem leszeni“ Jóságod hoz ránk szép, szelíd tavaszt S minden meglesz, ha mondod, hogy: legyen 1 „Ügyelsz.fejünknek egy hulló hajára Figyelsz kicsiny pacsirta szent dalára!... Óh jó atyánk! im most egy nemzet áll Előtted — szívből buzgó szent imával — Bizton remélve, hogyha égre száll Virág-illat, avagy kicsiny madár-dal: Még sokkal inkább meghallgatsz Te minket Midőn Hozzád emeljük sziveinket! . . . Azért könyörgünk édes jó atyánk! Hogy szép hazánkat védje szent karod, Ne jöjjön már több vész, csapás reánk Ámbátor „légyen úgy mint akarod!“ Mosolygjon ránk egedből régi szent kegy És elcsüggednünk egy percig se engedj! Borzsák Enare. Március Idusa. Március Idusa! Te szent, te nagy ünnep! Újra felkerestél most ime bennünket, Mint annyi sokszor már ötvennyolc év óta, Hogy először nyílt ki az a piros rózsa, Amely vért hullat ott e szép magyar földre, Melynek kinyilta a zsarnokot letörte S magas Kárpátoktól büszke Adriáig Meghordozta karunk boszuló villámit! Újra felkerestél. Elhoztad a múltnak Dicsőségét, mikor szabadságért hulltak Anyáink könnyei és apáink vére A magyar rónaság áldott, szent rögére; A mikor az ifjú ágyú mellé állott, Jegyesüket a hős, derék magyar lányok Ölelő karukból küldték el a harcba, Hol zúgott a kuruc „csak előre! rajta!“ Március Idusa! Te szent, te nagy ünnep! Most is erős hatéban találsz te bennünket; Könnyezni nincs okunk, vérünk se hullik még, Bár a szabadságunk rutul megtépdesték S kezünk helyett lelkünkre rakták a láncot, Mert látták, hogy igaz szabadságra vágyott S nem kell neki kegyként a jog, a mi talmi, Inkább jogtalanul kész élni vagy halni! Erős harcban találsz, bár nem zúgja semmi, Hogy im’ mindnyájunknak újra el kell menni; Nincs még reá okunk, senki sem üzente, Hogy menjünk, mert elfogyott a regimentje. S bár a „ Talpra magyar“-t mindenütt szavaljuk, Békés otthonunkat nem kell, hogy elhagyjuk Most elvekért küzdünk hamis jelszók ellen, Sziklaszilárd elven nem győz semmi fegyver! Március Idusa! Te szent, te nagy ünnep! Ihlesd meg e harcra szivünket, lelkünket! Minden magyar ember legyen újra honvéd S elveit, jogait megvédi e hon még; Lerázza magáról a nyakán ülőket, Kiveri a kufár, rut üzérkedőket A magyar szellemnek szentelt templomából, Hol most tévtant hirdet a sok prédikátor! Ihlesd meg e harcra minden magyar lelkét, Március Idusa! S lesz nálunk ünnep még, Mikor az „Előre!“ s „Talpra magyar!“ hangzik, S magas Kárpátoktól Adriáig zajlik Diadalmas dala magyar szónak, nyelvnek S fegyverben találsz egy dicső regimentet És a magyar népnek sorsa nem lesz bajos . . . S beteljesül a dal: „Ne sírj, Kossuth Lajos!“ Honthy István. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS
