Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-01 / 9. szám
9. szám Szekszárd, 1906 március 1 XXXIV. évfolyam Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű _________hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */» évre 6 K, pj évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával töbt. Nyilttér garmond soionkint 30 fillér Harcoljunk az alkotmányért. Megtörtént, valósággal bekövetkezett az a hihetetlennek 'átszó esemény, hogy a szentesitett törvények előirása szerint összehívott és megválasztott magyar országgyűlést idő előtt, törvényen kívüli állapot tartama alatt, anélkül, hogy az 1848-ik évi törvény rendelkezése szerint annak ujjólagos egybegyülése iránti intézkedést megtették volna, tehát világosan törvénytelenül feloszlatták s ezzel kétségtelen bizonyítékát szolgáltatták annak, hogy a nemzettel békét kötni nem akarnak, hogy törvényeit figyelembe nem veszik, hogy vérrel szerzett alkotmányát papirrongyként széttépik es el vannak határozva Magyarországot meghódított tartományként, önkény- uralommal kormányozni. A józan tsz, megdöbbenve az őrültség ily tobzódásának láttára, kutatva keresi az okokat, melyek a beláthatlan következményű lépés megtételére indították a hatalom kezelőit; de hiába keresi, mert egészséges észjárással meg nem találhatja. Nézzük csak, mi történt a válság megoldása érdekében a legutóbbi időben. Három ízben indult meg a békére csalogató áramlat a császárvárosból, de mind a három alkalomkor a feltétlen meghódolás volt a kiadott jelszó s minden a hatvanhetediki kiegyezésben foglalt, de időközben elkobzott nemzeti követelmény, feltétlen elejtése. Az országgyűlésen többségben levő szövetkezett ellenzék vezérlő bizottsága, hogy a nemzetet a reázuduló önkényuralomi csapásoktól megóvja, elment egészen a jogfeladás határáig. Belevette az uralkodó érzékenysége iránti tekintetből emlékiratába az úgynevezett katonai kérdések kikapcsolását, csak azt kötvén ki, hogy ha az évek múltán elrendelendő országgyűlési képviselő- választások alkalmával a nemzet újra állást- foglalna a szentesített törvényben biztosított állami egyenjogosultságból folyó azon követelése mellett, hogy az egész hadsereg ki- egészitő részét képező magyar hadseregben a magyar államnyelv érvényre emeltessék, akkor az uralkodó a nemzet ezen kívánságát fontolóra venni kegyeskedjék. Tehát nem kötelesség kimondása, hanem csak kérés foglaltatott az ellenzék feltételei közt. Azután közgazdasági téren is a vezérlő-bizottság kimondotta, hogy kész a pártoknak javasolni, mit ezek bizonyára el is fogadtak volna, miszerint a mostani szabad forgalmi állapot Ausztriával, a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződések lejárati idejéig, tehát 1917 ik évig változatlanul fentartas- sék, csak azt kívánva, hogy Magyarország külön államiságának és elismert kétségtelen jogának érvény szereztessék oly módon, hogy úgy Ausztriával, mint a külfölddel létrejött kereskedelmi szerz déseket Magyar- ország külön köthesse meg. De ezekre a nagyon is leszállított követelésekre is a becsi makacsság azt felelte, hogy: soha! Azután a békés kiegyenlítés helyett tovább mentek az erőszakosság utján s a nemzeti képviselet fegyveres szét- kergetésével s a kereskedelmi szerződéseknek rendeleti utón való életbeléptetésével rátértek az önkényuralom útjára és ezen haladni fognak mindaddig, mig kemény koponyájuk bele nem ütközik abba a megviha- tatlan falba, melyet úgy hivnak: magyar nemzeti ellenállás. Hitvány, pipogya nemzet volna a magyar, ha ezen minden, előtte becses jogai ellen intézett őrült támadást teljes erejével visszaverni meg nem kisérlené s gyáva volna, ha elveszítené azt, a miért ősei 400 éven át életüket, vagyonukat feláldozni mindenkor készek voltak. Sorakozni kell tehát a magyarság minden hű fiának, hogy az ellenünk intézett támadást, mindég a törvény korlátái között maradva, kellő erelylyel visszautasíthassuk s sértetlenül megmentsük azt, a mi nekünk legdrágább: az ősi magyar alkotmányt. Most, a kifejlendő élet-halál harcban, majd meglátjuk, hogy kik azok véreink között, a kikre feltétlenül számíthatunk s kik azok, kik hivatalért, állásért, gondtalan életért, anyagi javakért a nemzeti küzdelemben ellenünk állást foglalni s ellenségeink gonosz célzatát támogatásukkal elősegíteni hajlandók. Az egész magyar nemzet, mely immár a közeledő nagy veszedelem láttára egy táborban egyesült, áldólag fogja védő kezeit azok feje fölé tartani, kik a válságos, nagy harcban vele tartanak; azokkal pedig, kik önző célból csatlakoznak a nemzetrontó támadók seregéhez, a majdan, hisszük nem távoli időben felszabadulandó répitélet fog kíméletlenül elbánni. Boda Vilmos! __TÁRCA Sze retem az erdőt. Szeretem az erdőt, Ő is szeret engem, Úgy el-elmerengünk Édes szerelemben. Ez az egész tavasz Itt szállt el fölöttem, Minden kicsi lombját Külön üdvözöltem. S most vigasztaláskóp Szép virágos lombja Susogva borult le Felhős homlokomra; Megsimitja arcom Nyájas szeretettel, Mintha azt susogná: „Feledd el, feledd el!“ Szabolcska Mihály. Uj idők ... i. Zsiga bácsi hagyatéka. Irta: Virág. L ... Zsigmond, mikor visszatért Magyar- országba, hatalmas, ősi birtoka idegenek kezében volt, kik kizsákmányolták a szegény magyar földet. Ez azonban nem szegte kedvét. Fő az, hogy hazája fölszabadult a német iga alól; neki is megvolt a szabadsága, egészsége és munkabiró két keze. Még pénze is volt Zsiga bácsinak, mert külföldi tartózkodása alatt nem henyélte el idejét, hanem felhasználva nagy tehetségét dolgozott szorgalmasan, teljes erővel. Fáradhatatlan munkásságának most kapta meg igazi jutalmát. Összegyűjtött pénzén visszaszerezhette ősi kastélyát s annak parkos, virágos udvarát, sőt még szántóföldjei egy részét is Bizony furcsa dolog is az, hogy saját kastélyát kellett megvenni, de abban az időben teljesen érthető .volt. Mert tudni kell azt, hogy Zsiga bácsi, mint vörössipkás százados vitézkedett azokban a csodás időkben s ez éppen elég bűn volt arra, hogy elfogatása esetén halállal bűnhődjön. Az igaz érdem jutalma abban az időben a halál volt. . . . Zsiga bácsi elmenekült, bujdosott sokáig s végül letelepedett az újvilágban s szorgalmas munkával kereste kenyerét. Csendes, nyugodt, kényelmes életet élt, jóságért szerette mindenki. Csak szive ne lett volna! ... Ez nem nyugodott, ez hazáért dobogott ! De e szív hazája akkor temető volt; nem köszöntött be ott a tavasz; nem volt virágnyilás, nem sütött ott be arany sugaraival a királyi nap; az emberek keserve, sötét bánata ellepett mindent, mint őszi, fojtó köd. Ha kinyílott a temető kertben egy-egy árva kis virág, tövestül kitépte azt durva hatalmi kéz ; ha egy kis madárka gyászdalt énekelt lassan, busongva s elrejtőzve az erdő sűrűjében, mégis megtalálták azt s akkor szegény kis madárnak az volt végsődala . . .! Zsiga bácsi parancsolt szivének, megnyug- j tatta, altatgatta, majd, majd! . . . És egyszer — sokára bár — jött a hir, I hogy otthon ünnep van : koronáznak! Zsiga bácsi feledett mindent, hiszen újra I mondhatja, hazám! Nem késett egy napot sem, jött boldogan, elégedetten. Mire hazaért volt 1 már királya a nemzetnek, kit szeressen, kiért 1 imádkozzék s kiért meghaljon. Feledve volt a j mult, a nemzet csak a jelenre nézett s boldog volt, mert szabadnak hitte magát. Örömmámorban úszott Zsiga bácsi is; mit ! törődött ő azzal, hogy szépséges birtoka dobra I került a sötét éjszakában, otthon volt ismét s ! az otthon hazája volt. Kastélyát | birtokának I egy részét újra megszerezte s kellett-e neki | több |a boldogságból ? Mikor először lépett be az ősi házba, meglepetve látta, hogy ott minden a régi, ott minden úgy van, miként ő elhagyta. Egy gazdag, de jó német megvette s elzárta. Német létére is tudott érezni, tán gondolta hogy a visszatérő bujdosónak ezzel örömöt szerez ; vagy talán, hogy jó pénzért eladja. A kastély előtt is szépen zöldeltek az ősi fák, a kertben is nyiladoztak a virágok. Zsiga bácsi dolgozó szobájába uj díszek, uj ereklyék jöttek. A szoba baloldalán függött Kossuth Lajos és Rákóczy Ferenc képe. A jobb oldalon eddig semmi disz nem állott. Ide jött most a megkoronázott király életnagyságu képe, a harmadik oldalra, mely az íróasztallal szemben állott, az ajtó fölé egy tépett, szakadozott nemzeti hadilobogó s egy elrozsdásodott harci kard. Ez a három kép és ez a néhány ereklye
