Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-22 / 8. szám
2 TOLNAEGYEI KÖZLÖNY 8. sz. 1906. február 22 fásáért. «Rövid a karod? — Toldd meg egy lépéssel!» mondotta hajdan egy fő katona. Gyengék vagyunk a jogosult ellenállásra? — Sok az ellenség, —- nagy az ereje? . . . Igaz, de jusson eszünkbe a hajdani pásztorfiu, a kis Dávid (Izráel későbbi dicső királya) amint elébe áll a íilisz teus óriás Góliáthnak, ki Istent káromolva, teljes fegyverzetben ront ellene és reája s Dávid igy szól: «Te jössz én ellenem fegyverrel, lándzsával, Istent káromolva, - én pedig megyek te ellened a seregek urának nevével» — vagyis: teljes fegyverzettel, — mert az önbizalom és íz isteni segítség == ez a teljes fegyverzet! Ki csak magában bizik, könnyen c* lódik ; «gyenge nádszálhoz támaszkodik, mely b - menvén az ő kezébe, átlyukasztja azt!» — (Biblia) — de: «Akik biznak az Úristenbe í nagy hiedelemmel, nagy bizalommal. az< k nem vesznek el semminemű veszedelemben. — mint a Sión hegye megállnak, vm ingadoznak!» (Zsoltár.) Sion-hegyének erejét megszégyenítő bi zalom és remény, — sziklaerős hit a Mag;, i- rok Istenében, — testvéri szoros é> szt t összetartás, — lángoló hazafias leik "-eé-s a Napnál fényesebb igazságunk mel < tt 5 z erőszakkal elaltatott, hivatalosan 10I :ú nyilvánított leányzó, a Magyar Alkotná ;/ újra élni fog és szebb, dicsőhb, t r os.ibi életet él! Erre törekedjünk s megsegít tz Ur ! Borzsák En<l <\ Tihanyi Domokos. Sohasem ért valakit méltóbb kitüntetés, mint most, midőn Tihanyi Domokos, vármegyénk kir. tanfelügyelőjének a király a népoktatás te- rén szerzett érdemeinek elismeréséül a kir. tanácsosi címet adományozta. Aki csak ismeri őt és azt a magasztos munkát, melyet évtizedeken át oly buzgón és oly erős akarattal végzett, velünk egy szívvel és egy lélekkel üdvözli őt magas kitüntetése alkalmával. 35 éve működik már a tanügyi pályán. Ennyi idő alatt végzett munka, különösen ezen a szép, nemes, de terhes pályán, elég arra, hogy valaki kiérdemelje a nemcsak társadalom minden rétegének legnagyobb tiszteletét és becsülését, hanem a most legmagasabb helyről jövő fényes kitüntetést is. De ha most tekintetbe vesszük az ő működését és működésében azon fényesebbnél-fényesebb pontokat, melyekkel az ő életpályáján gyakran találkozunk, akEnnek a gyűjteménynek a magyar főváros helyet adott üres műcsarnokában. Ott volt egy és fél évig. Azt azonban nem engedték meg, hogy nyilvános látogatásra megnyitható legyen. Mintha dugáru volna, ami ott van. Avagy talán egy erkölcsi robbantó szertár, mely lángra lobban halk sóhajoktól ? Képzelődés. Nem vagyunk olyan gyúlékonyak. Okunk sincs,'erőnk sincs, tüzünk sincs hozzá, vérünkben sok a savó, lelkünkbén nagy a renyheség. A robbanástól tehát szó se legyen. Maradjunk a dugárunál. A főváros egy kis orgazdaságra vállalkozott. Helyet adott a csempészett portékának. Különben óvatos volt. A nyilvánosság kizárásával emberelte meg magát. Az Írást követte; „nem tudja a balkezed, hogy mit csinál a jobb.* Ennélfogva „véka a-lá rejtette a gyertyát, miáltal egy kis ellenkezésbe jött az Írással, ami nem is egészen oktalan módszer, mert fődolog, hogy a kegyelet káposztája megmaradjon, a hiperlojalitás kecskéje pedig jóllakjék. Nyugta az emléknek ne legyen. Valakinek valahol, valamikor szemet szúr. El van ugyan rejtve, de hátha keresztül tör a vastag falon, kor csak jóleső érzés tölt el bennünket, midőn látjuk, hogy az áldásos munka elismerésben részesül. Négy-öt vármegye tanügyi történetében fényes nyomokat hagyott maga után. Mindegyikben jellemzi őt kitartó munkássága és lelkesedése. Fennen hordta és lobogtatta ő azt a zászlót, melyen ez a jelszó van felírva: Magyarrá lenni mindenben! Ebben a szellemben működött ő mint néptanító több éven át, majd midőn tanfelügyelőségi tollnokká neveztetett ki, kitartó szorgalmával mindig megnyerte azok bizalmát és szeretetét, kik munkáját figyelemmel kisérték. 1884-ben zemplénvármegyei segédtanfelügyelő lett. Hogy ebben az állásban hogyan állta meg helyét, legjobban bizonyítja azon körülmény, hogy négy évi munkásság után a magas kormány .Ungvármegye tanügyének vezetését bízta reá és kir. tanfelügyelővé nevezte ki. Nehéz munka jutott itt neki akkor, midőn feladatául tűzte ki, hogy e nemzetiségi vidéken, többnyire tót és ruthén lakossal, a magyar nyelvnek minél nagyobb tért hódítson. Ez volt vezércsillaga és ez fényesen tündököl pályájának egén. Ezért különösen figyelemmel kísérte e vármegyében, hogy hazánk szép, zengzetes nyelvét milyen eredménnyel tanítják. A megye tanítóihoz igaz szeretettel, de nyílt őszinteséggel szólott. Valóságos apostoli munkát végzett ott azokkal, akik buzdító szavára hallgattak. Jól jegyezte meg róla egyszer a „Fővárosi Lapok“ egyik cikkírója, hogy Tihanyi a, tanítás és nevelés ügyeit a régi apostolok módjára terjeszti megyéjének tanítói között. Tíz év előtt jutott Tolna vármegye abba a szerencsés helyzetbe, hogy tanügye élére került. Midőn legelőször jelent meg a vármegyei közigazgatási ülésen az elnöklő főispán üdvözletére többek között ezt mondta : „Amidőn legelőször jelenek meg a mélyen tisztelt bizottság előtt, nem titkolhatom el, hogy a legkomolyabb gondolatok támadnak lelkemben, nem épen azért, mert teendőimnek óriási halmazát látom magam előtt, hanem inkább azért, mert teendőimnél még számosabbak az akadályok, melyeket le kell győznöm, hogy ezen vármegye népoktatási ügye az első helyre juthasson és virágzásnak induljon.“ És valóban ezen akadályokat ő fényesen leküzdötte és vármegyénk tanügyét magas nívóra emelte. A tolnamegyei német lakosság között a magyarság eszméjének és a magyar nyelvnek lángbuzgalmával otthont teremtett, úgy hogy ma már minden iskolában sikerrel tanitják a magyar nyelvet. Mindezekből rövid képet alkothatunk magunknak arról a férfiúról, kinek hivatott kezébe van azon szent ügy, mely hivatva van hazánk javulását eredményezni. Magas kitüntetétése alkalmával pedig szivünk sugallatát követjük, midőn azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy Tihanyi Domonkost, vármegyénk szeretett tan- felügyelőjét az Egek Ura még sokáig éltesse magyar hazánk üdvére. * * . * mint egy Röntgen-sugár ? Hátha éppen akkor tör keresztül mikor, valamelyik bozontos szemöldökű kegyelmes ur arra kocsikázik ? Szörnyűség volna! Gyanús hírbe keverednék a főváros. El találna homályosodni a Haynau diszpol- gárságának dicső emléke. Nossza ki vele! Tessék elhurcolni! Hatvan éves évfordulóját ünnepeljük nem sokára a 48-ik újjászületésnek. Fényt, lendületet, áhítatot azzal készül adni a főváros ennek az ünnepnek, hogy a születésnek és kereszt- ségnek emléktárgyait kidobálja az utcára. Meg ható ragaszkodás a nagy múlthoz; csodálatos tanúsága a kegyeletnek ! Hadd legyen hajléktalan az az emlékcsoport, amiként bujdosók lettek, kik létre hozták és megvédelmezték magát a nagy művet! Lomtárba vele! Ne alkalmatlankodjék a törtetők útjába 1 Én pedig csak azt sajnálom, hogy Kossuth Lajost haza hozta a főváros. Jobb lett volna szegénynek a turini ciprusok árnyában pihenni. Sirhalmát az a város nem rugdosná meg, miként megrugja ez, mikor a rá vonatkozó ereklyéket kidobja kebeléből. Tihanyi 'Domokos született 1848 auguszt. 3-án Varsányban Veszprém megyében, hol édes atyja tanitó volt, az ő oldala mellett végezte az elemi iskolát. Középiskolai tanulmányait jelesen végezte Pápán. 1869-ben képesítő vizsgálatot tett a győri kir. kath. tanítóképzőben, ugyan ebben az évben a kajósi (Győrmegye) iskolánál működik mint tanitó. Közben több tanfoíyamot halgatott meg. 1870 ben Pápán, 1871-ben Esztergomban, 1872-ben Magyaróváron gazdasági tanfolyamot, 1875-ben torna 1883-ban méhészeti tanfolyamon vesz részt.. 1874-ben neveztetett ki Heves vármegyébe a kir. tanfelügyelőséghez tolnoknak. E minőségben 10 évig működött. 1884-ben Zemblén vármegyei segédtánfelügyelő lett, 1888-ban pedig Ung.- vármegye kir. tanfelügyelője. Innen 1895 ben Tolnavármegyébe helyeztetett át, amelynek tanügyeit azóta vezeti. VÁROSI ÜGYEK. Rendkívüli ülés. Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestületé folyó hó 15-én d. u. 2 órakor rendkívüli ülést tartott dr. Hirling Ádám polgár- mester elnöklete alatt, melyen a képviselők szép számmal jelentek meg. Az ülés megnyitása után jegyzőkönyvi hitelesitőkül megválasztattak Horváth Ignác és Vesztergombi Antal. Janosits Kárody főjegyző felolvasta a legtöbb adót fizető képviselők névsorát, mel észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elfogadta ezután a képviselő- testület a járdák tisztántartására vonatkozó szabályrendeletet, a melynek értelmében ezentúl minden háztulajdonos háza és telke előtt köteles lesz a járdát naponkint reggel lesepertetni, a havat és jeget eltávolítani. Aki ezen szabály- rendelet ellen vét, azt 40 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetik. A rendőrség szervezéséről szóló szabályrendeletet felülvizsgálás végett egy bizottságnak adták ki, melynek tagjai lettek: Boda Vilmos, Őrffy Lajos, Szondy István, Székelyi József és Uj János. A szabályrendeletet átvizsgálás után ki fogják nyomatni és azt megküldik a képviselőknek. A menedékházvezetőnők fizetésemelés iránt beadott kérvényük, mivel a törvényben megállapított fizetésnél magasabb fizetést élveznek, elutasittatott. — A fogyasztási adók utáni beszedési jutalékot beutalták a városi pénztárba. — Molnár Lajos rendőrkapitánynak azon feleb- bezése, melyben a tanács által -hozzá utalt ügyek egy részének más által való ellátását és a marhalevelek kiállításának az ő hatáskörébe való utalását kérte, a képviselőtestület elvetette, mivel ez a szervezési szabályrendeletben már elintéztetett. — A rendőrkapitánynak az alispánhoz benyújtott, de onnan érdemleges elbírálás végett visszaküldött előterjesztése, melyben egy alkapitányi vagy rendőrfogalmazói állás szervezését kéri, egy bizottsághoz utasit- tatott. A fogyasztási adó ellenőrzésével megbízottak fizetés emelés iránti kérvényüket elutasították. A fogyasztási adó ellenőrzésével megbízottaknak ideiglenes szaporítása elfogadtatott és megbizatott a polgármester, hogy 40 korona havi fizetéssel egy uj ellenőrt alkalmazzon. Élénk vitát támasztott Tigyi János és társainak kérelme, hogy a városi iskolaföldek mellett levő területen kocsi közlekedés nyittassák. A tanács javaslatának mellőzésével a képviselő- testület elfogadta Boda Vilmos indítványát, hogy az ügy tanulmányozása és jelentés tétele végett egy bizottságnak adassék ki. A bizottságba beválasztattak: Boda Vilmos, Fejős Károly, Nagy György, dr. Török Ottó és Tóth Károly. Dr. Kramolin Gyula képviselő terjedelmes és szépen megindokolt javaslatát a főjegyző olvasta fel, mely az ártézi kút megvalósítására és a város fejlődésére vonatkozó tervezetek készítésére egy bizottság kiküldését kéri. A képviselőtestület a javaslatot elfogadta és megválasztotta a bizottságot. A bizottság tagjai: Boda Vilmos, Dorogi István, ‘ Fejős Károly, Főglein Ferenc, dr. Kramolin Gyula, Nagy György, őrffy Lajos, Steiner József, Szondy István, Tóth Károly, dr. Török Béla, dr. Török Ottó, Vaezek László és Vesztergombi Antal. A Goldberger J. Mór és Steiner Ferenc lemondása folytán az iskolaszékbe tagokul beTiidöbetegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindeahW „Roche“ eredeti csomagolást, F. HofTmann-La Roche A Go. Basel (Svájc), „Koche“ kapható orrod rendeletre a gyógyszertárak* f-s ban. — Ara fflvagenkint 4.— korona.
