Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-08 / 6. szám

XXXIV. évfolyam 6. szám Szék száré. 1906 február 8 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, 1jt évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 IC 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garraond soionkint 30 fillér Csalárd színjáték. Bécsben nap-nap után elkeseredve ta­pasztalták, hoí>y a nyomorgatott magyarság túlnyomó nagy részében oly szívós az ellent- állás, oly határozott az alkotmány védelme s oly magasztos az önzetlen hazafiság tér­hódítása, hogy ezen nagyarányú mozgalom elnyomására s a nemzet végleges letörésére eddig alkalmazott erőszakos eszközök elég­telenek ; gondoskodni kell tehát a mindenáron elérendő cél megvalósítása érdekében hatá­sosabbakról, melyek az osztrákok harci tár­házában bőségesen találhatók. De minthogy a császárvárosban a külszínre sokat adnak s az érdeklődő külföld előtt is szeretnék a folyó harcot úgy feltüntetni, hogy itt tulaj­donkép a magyarság a támadó fél, mely megakarja szorítani a kiegyezésben biztosí­tott uralkodói felségjogokat s a hatalom csak arra szorítkozik, hogy a nyughatatlan nemzetet annak csorbítatlan elismerésére kényszerítse; kell tehát rendezni egy kis kibékülési színjátékot, hogy a bevezetendő katonai önkényuralom s az esküvel erősített alkotmány teljes felfüggesztése némileg a | kényszer jegyében szülessék meg. Felhívták tehát Andrássy Gyula grófot, hogy mutassa , be azon tervezetét, melynek alkalmazasa mellett a békés kiegyenlítés megvalósítható lenne., Andrássy ismerve az ellenfél ravasz­ságát, a legnagyobb mérvben leszállította a nemzeti jogos követeléseket; a közös had­ügyminiszter úgyis tett, mintha a tervet el­fogadhatónak találna; de mikor döntésre került a sor, feltámadott a szeptember 23-diki hires öt pont második javított kiadásban s minden egyéb törvényen alapuló követelés teljesithetlennek lett kijelentve. íme tehát, mondják a külföldnek, az országgyűlési többség az, mely a kiegyezési törvényben biztosított felségjogokat akarja megnyirbálni s a 38 év óta érvényben levő gyakorlat felforgatására tör; jogos tehát minden intézkedés, mely ezen káros moz­galmat elnyomni s a már is teljesen felfor­gatott államrendet szabályos kerékvágásba terelni hivatott lesz. így gondolkoztunk, igy vélekedtünk s igy hittük megírhatni a legújabb békekisér- Iet történetét, midőn egyszer csak, nagy hirtelenében, végig suhant az országon a béke létrejöttében való erős hit fuvallata s mindenki szájról-szájra tovább adva, hirdette, hogy meg van a béke. — A malom alatti politikusok össze is ültek rögtön s rásütöt­ték a szövetkezett ellenzék vezető férfiaira a gyáva meghátrálás, vagy legújabb mű­szóval élve, a leszerelés bélyegét. Pedig hát csak az történt, hogy azok a teljesen meg­bízható politikusok, kiknek vállaira nehezül jelenleg az ország sorsának alakulása iránti sötét gond, egy Bécsből kiindult békekisér- letet nem utasítottak pöffeszkedve vissza, hanem a királyi üzenetre, mely az ország­gyűlési többséghez, — evvel tudvalevőleg jó ideig szóba sem akartak állni, — intéz- tetett, jól nevelt emberekhez illően, azt fe­lelték: ám kisértsük meg az egyezkedést;- tán sikerül mindkét hárczoló felet kielégítő módon, a békés fejlődés útjait biztosítani. Hát tisztelt rövidlátó urak, ez még sem jogfeladás, sem leszerelés, sem hazaárulás. Ám az a kérdés, hogy az ország sor­sát egy kártyalapra akarjuk-e feltenni, a jelszóval: mindent, vagy semmit; ha ezt akarjuk, akkor helyesen cselekszünk, ha a felénk nyújtott békejobbot visszautasítva, kereken kijelentjük, hogy nem alkuszunk; de ha úgy vélekedünk, hogy mégis jobb lenne a bekövetkezendő nagy harcz káros következményeit elkerülve, ha egyátalán le­hetséges, az ország kétségbevonhatlan jogai érvényesítését békés tárgyalások utján meg­kísérlem, — akkor nem dobhatunk követ vezérpolitikusainkra, hogy azok a rettenetes felelősség tudatában, mely reájuk sulyosodik, arra határozták magukat, hogy egyetlen kí­nálkozó alkalmat sem mulasztanak el, mely jogfeladás nélkül, a nemzeti nagy küzdelem békés befejezését biztosíthatja. Feltevésünk bevált, a kiegyezés fonala újra elszakadt; mert Bécsben még nem érzik a külpolitikai helyzet olyatén nyo­mását, mely az eseményeket uraló ténye­zőket a magyarság törvényes követelé­seinek teljesítésére kényszerítse; — ma­guk jóindulatából tudvalevőleg nem szok- -ták ~evt megtenni" a szövetkezett eífenzék pedig a maga egészében, vezérférfiait is beleszámítva, soha sem fog a bekövetkezendő szenvedésektől megfélemlítve, egy a nemze­tet megalázó béke megkötésébe belemenni. Alig lesz tehát béke mostanában. Helyesen teszünk tehát, ha nem dugjuk kivont kar­dunkat hüvelyébe, hanem elszántan készülő­dünk a további lankadatlan harcra. Apponyi Albert gróf is társaival egyetemben most ül tanácsot a hősi vármegyék további ellen­állásának szervezése tárgyában. Mert az egész békekisérletnek, nézetünk szerint, az lett az egyetlen eredménye, hogy mi csalódtunk abban, hogy azt hittük, mi­szerint Bécs jóindulata felénk fordult; Bécs pedig csalódik abban a feltevésében, hogy mi már kellően megpuhultunk. Boda Vilmos. Tolnavármegye közúti hálóza­tára vonatkozó keresk. miniszt. rendelet. Tolnavármegye közönségének. A vármegye törvényhatósági bizottságának 1905. évi augusztus hó 10-én tartott közgyűlé­sében a törvényhatósági úthálózat megváltoz­tatása tárgyában 221 |922l. kgy. szám alatt ho­zott s a vármegye alispánja által 1905. évi dec. hó 4-én 10.570. sz. a. kelt jelentésével felter­jesztett véghatározatra a jelentéshez csatolt összes iratok visszazárásával a következőkről értesitem a Cimet: 1. e határozat A. alatti részének 1., 2., 3., 4., 5. és 6., továbbá B. alatti részének 1., 2., 3., 4., 5., 6., 8., 9., 10. és 12. sz. alatti pontjai­ban foglalt azon megállapításukat, hogy 1. a székszárd—si/montornyai törvényható­sági közutnak Sárszentlörinc községtől Simon- tornyáig vezető kiépittetlen szakaszait 1642 km. hosszban; 2. a székszárd—bikácsi törvhat. közutnak Szekszárdtól Nagydorogig terjedő kiépittetlen szakaszát 26' 11 km. hosszban; 3. a gyünk—hogy észt törvhat. közutnak Hőgyésztől a diósberényi u. n. «horhói» köz­ségi útig terjedő kiépittetlen szakaszát 340 km. hosszban; 4. a székszárd—lengyelt törvhat. közutnak Szekszárdtól a Paradicsom pusztáig terjédő kiépittetlen szakaszát 1042 km. hosszban: 5. a tamási—pincehelyi törvényhatósági'1 közutnak Tamásiból a Pincehely előtt elvonuló fővasuttal való keresztezéséig terjedő kiépittetlen szakaszát 13’80 km. hosszban ; 6. a tamási—dombóvári törvényhatósági közutnak Nagykónyitól Kocsoláig terjedő ki­épittetlen szakaszát 832 km. hosszban a tör­vényhatósági úthálózatból kihagyja, ellenben: 1. Orosházától a pincehelyi vasúti állomás­hoz vezető hozzájáró útig terjedő községi köz­utat 84 km. hosszban. 2. Medinától Szedres községen és Apáthi pusztán át a Hidjaapáti vasúti állomásig vezető községi közutat 6.75 km. hosszban ; 3. Madocsától—Dunakömlöd vasúti állo­másig vezető községi közlekedési (vicinális) út­szakaszt 5’36 km. hosszban; 4. Györköny községtől a nagydorogi ki­épített útig vezető községi utak 4 km. hosszban; 5. Hogy észtöl (csicsói elágazásnál) a Diós- berény «horhoi» útig vezető községi közutak 170 km. hosszban; 6. a dombóvári útból kiágazólagFadd köz­ségen át Gerjen községig vezető községi utak 1143 km. hoszzban; 7. a székszárd—agárdi községi utak 2’24 km7 hosszban; 8. a he’xzegfalva—dunaföldvári községi utat 0’980 km. hosszban; 9. a kovácsi.—tevéi—murqai községi közutat (a székszárd—tamásii törvényhatósági közutba beágazólag) 843 km. hosszban; 10. lápafö—szakos—kocsolai vicinális út­szakaszt 10-30 km. hosszban az úthálózatba felveszi, — Hőgyész, Kalaznó, Varsád, Kistor­más, Kölesd, Medina és Felsőnána községek által közösen, továbbá Hőgyész község részéről még külön benyújtott felebbezéseknek elutasitá- val — ezennel helybenhagyom. 2. A határozat azon megállapításával szem­ben, mely szerint a cim a székszárd—kese- lyüsi törvényhatósági közutból kiágazó Őcsény, Decs és Pilis községeken át Várdombig vezető községi útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét elhatározta az 1905 évi 1993 sz. a. kelt rendeletben ezen útra vonatkozólag kifejtett álláspontot ez úttal is fenntartom s megjegyzem, miképp célszerűbbnek találom, ha a cime eme útnak a törvényhatósági útháló­zatba való felvétele helyett inkább a most is a törvényhatósági úthálózatba tartozó pilisi, decsi, és őcsényi vasúti hozzájáró utaknak az illető községek belterületén át való megfelelő meg­hosszabbítását határozná el. 3. Hozzá nem járulhatok azon megálla­pításhoz sem, mely szerint a dunaföldvár—bölcs­kei községi közlekedési közutak törvényhatósági úthálózatba felvette, a Bölcske községet az ál­lami közúttal összekötő utat pedig a törvény- hatósági úthálózatból kihagyta. Célszerűtlennek találom ugyanis e meg­állapítást abból az okból, mert Bölcske község Dunaföldvárral különben is vasúttal van össze­kötve s igy a közlekedési érdekeknek inkább megfelel, hogy a bölcskei vasúti állomástól az áll. közutig terjedő útszakasz a törvényható­sági úthálózatban meghagyassék. 4. A Nagyszokoly község részéről a »félsö- i/reg—nagyszokoly—fürgedi< községi közdűlő köz­utnak a törvényhatósági úthálózatba való fel­vételének mellőzése miatt benyújtott felebbezést — figyelembe vehetőnek nem találtam, — mert az adatok szerint, ezen útvonal csak helyi köz­lekedési érdekeknek szolgál. 5. Megfontolás tárgyává teendőnek talál­tam azonban a hidegkút—miszla—pincehely— nagyszékely—sárszentlőrinci közúti bizottság, továbbá Kudvig József és Stroh Reinhardt, va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom