Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-27 / 52. szám
Xaáí v évfolyam 52 szám Szekszárd, 1906 december 27 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Olvasóinkhoz. A Tolnamegyei Közlöny az 1907. évben fennállásának XXXV-ik évi pályafutását kezdi meg. Ez a paratlan nagy idő a vidéki hírlapirodalom történetében annak bizonysága, hogy a Tolnámegyei Közlöny születése első percétől kezdve hűen szolgálta a közérdeket és Tolnavármegye nagyérdemű müveit közönségét. Mi voltunk az elsők, akik 35 évvel ezelőtt nehéz viszonyok között megalapítottuk a vármegye első hírlapját és tettük ezt, minden kérkedés nélkül mondhatjuk, teljes önzetlenséggel, hogy minden üdvös társadalmi mozgalomnak szószólói lehessünk és felmerülő nemes eszmék .t győzemre segíthessük. Főelvünk volt egészséges társadalmi életet teremteni; a köztevékenységet az arra hivatott egyénekben felkelteni; a polgárságot munkásságra, kitartásra ösztönözni és a közmorált emelni. Egy táborba gyűjtöttük a vármegye Íróit és kiváló férfiait, akik közül még ma is többeket munkatársaink között tisztelhetünk. Igazi meggyőződésb 1 és nem haszonlesésből karoltuk föl mindenkinek ügyét, ha az igazságos és jogos volt. Elszántan védelmeztük a jogtalanul megtámadottakat és készséggel nyitottunk teret' az önvédelemnek is. Pár évvel ezelőtt lapunk politikai lappá Felelős szerkesztő BODA VILMOS Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Főmunkatars HORVÁTH IGNÁCZ lett és a régi átkos rendszer megbuktatása végett sorompóba léptünk, hogy az igazság fegyverével harcolhassunk á nemzeti függetlenségért. Lapunk homlokára ezt irtuk: Függetlenségi 48-as Kossuth-párti hetilap.« Ezen párt elveiért küzdöttünk a múltban és küzdeni fogunk a jövőben is mindaddig, mig ezredéves hazánkban minden téren, a községi es vármegyei életben is nem ülhetjük meg a 48-as eszmék fényes diadalát. A magyar államélet egész vonatán megvalósítani segítjük a függetlenségi és 48-as párt programmját. Rendithetlenül megállunk a tiszta függetlenségi elvek szilárd talaján, melyről sohasem fogunk eltáiitorodni. Híven kívánjuk szolgálni a jövőben is vármegyénk független közönségének érdekeit. A függetlenségi politikát nemcsak hirdetni, hanem azért lapunk hasábjain küzdeni is akarunk. Sorakozásra hívjuk fel mindazokat kibontott és fennen lobogtatott zászlónk alá, akik a vármegyében őszinte hívei a függetlenségi politikának és nem tartoznak a nemzeti kormány ellenségei közé. Lapunk politikai cikkelyeit jövőben is Boda Vilmos f.lelős szerkesztőnk és a vármegye nemes politikusai Írják. Ezúton is felkérjük Tolnavármegye függetlenségi és 48 as párt országgyűlési képviselőit, hogy lépjenek be lapunk munkatársai közé és küzdjenek velünk együtt Kossuth Ferenc zásztaja alatt. Lapunk a jövőben is azon az utón fog haladni, melyen eddig halad; mert ennek köszönhetjük, hogy mig sok vidéki lap mint hulló csillag eltűnt, addig a Tolnamegyei Közlöny harmincnégy év után is fennáll a nagyérdemű közönség pártfogása és támogatása mellett. A sokféle önérdekhajhászástól, a hírlapírói bérenckedéstól mindig távol állottunk és távol togunk állani a jövőben is. Függetlenek kívánunk maradni minden hatalomtól és befolyástól, hogy igy teljes meggyőződésből szolgálhassunk a közügyet. A Tolnamegyei Közlöny minden rovatát kipróbált erők vezetik és nagy gondot fordítunk arra, hogy a helyi és vidéki eseményekről gyors és megbizható tudósítást adhassunk. Szeretettel kérjük Tolnavármegye nagyérdemű közönségét, hogy tartson ki jövőben is lapunk mellett, a mely a vármegye legrégibb és egyedüli függetlenségi 48 as lapja. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Boldog újévet kívánva, maradunk Hazafias tisztelettel: A „Tolnámegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. TÁRCA Az esztendő krónikája. Ez az esztendő a magyar nemzetre nagyon, de nagyon súlyos viszonyok között pirkadt. A nemzeti ellenállás, amely mely még a múlt év december nyolcadikáról vette kezdetét, amikor a pestmegyei ellenzék kezdte meg a nyilt forrongást a vármegyékben, mint a lavina ragadta magával a többi hazafias és törvényhű vármegyéket és jaj volt annak, akit az akkori kormány oda küldött, hogy ellenőrizője légyen a vármegye ügymenetének, vagy hogy reprezentálja az államhatalmat. A legsúlyosabb főispáni meggyalázás mindjárt az év második napjára esett. Debrecenben történt, hogy Kovács Gusztávot a Fehérváry kormány kinevezettjét véresre verték és halottas kocsin szállították a városba. Az öreg urat felhozták a fővárosba, ahol élet és halál között feküdt heteken keresztül. Ugyanakkor Zágrábról jött hire egy hosszú öt-hat percig tartó földrengésnek, amely szerencsére emberben kárt nem tett. A rákövetkező nap is tele históriai jelentőségű tényekkel. Hogy a nemzeti felbuzdulást valahogy lelohassza, Lukács György megvonta a selmeci bányász ifjak félévi ösztöndiját. Ugyanaznap ment Boda Dezső, akkor még rendőrtanácsos, Debrecenbe királyi biztosnak. I A városban valóságos katonai megszállás volt, de azért a hatóság méltóságosan és csöndesen viselkedett. A finom és előzékeny modoráról hires főkapitányt, Boda Dezsőt, szinte tüntetőleg tisztelték a debreceniek. A mi nem volt históriai jelentőségű, de ami később országos szenzációt okozott, az is e napon ment majdnem végbe. Fedák Sári, az elűzött primadonna aznap akart néhai jó Vidor Pálhoz szerződni. A szerződés azonban akkor meghiúsult. Vajha a későbbi is meghiúsult volna. — Egy jóravaló művésszel, egy fényes, példaadó jellemmel nem lennénk szegényebbek. , Fazekas Ágoston Pestvármegye főjegyzőjének pere iránt érdeklődött másnap a közön- | ség. Polónyi Géza volt az ügyvédje és Drill járásbiró, aki a főjegyzőt elitélte. Az Ítélet nyomán nagy visszatetszés fakadt és a lapok ezt a hangulatot nemcsak visszaadták, de még érdemben kommentálták is. Ez a körülmény volt a későbbi lapelkobzásokra az első ürügy. Egyazon nap elkobozták a »Polgárt«, a »Független Magyarországot« és az »Alkotmányt«. Január 8-án volt a vármegyeházán (Pest- megye) az első rend- és csendőri megszállás. Közel száz rendőrt vezényeltek ki a közgyűlési 1 terembe, a hol nem akarták megtartani a megye i képviselői a törvénytelen kormány által kiküldött főispán elnöklésével a közgyűlést. A függetlenségi Sasköibe mentek, ahol Gosztonyi Mik- 1 lós tette meg nevezetes indítványát, azt, hogy a megye el nem ismert főispánját, Laszberg grófot hivatalos hatalommal való visszaélés [címén jelentsék fel a törvényszéknek. Nem telt bele tiz óra, az ülés után és már hire járt, hogy a főváros tisztviselői lemondanak állásukról. A példát több hazafias vármegye is követte és a téli levegő telis-tele volt azokkal a hírekkel, amelyek hol innen, hol onnan érkeztek. Vármegyékből, amelyek semmiképen sem akartak beilleszkedni egy törvénytelen dirigáló kormány intézkedéseibe. Már annyira megszoktuk a panaszokat, hogy el sem olvastuk őket. Minek tépjük fel a sajgó sebeinket? Országos botrány lett a Bubics—Hajnócy ügyből egyszerre. Kipattant sok olyan dolog, a mely megmutatja nekünk a nagyok kulissza titkait. Milyen más a színész, ha kijő a színpadra és eljátsza szerepét és milyen más odakint a színfalak mögött. Ezt láttuk Bubicsnál, akit elsőrangú stilművésznek és súlyos jelentőségű kulturhisztorikusnak tartottunk. Kiderült, hogy az öreg főpap csak a színész volt, aki úgy'játszott, ahogy Hajnóczy, a befogadott fiú, a kis újság író gyerek dirigált. Február hó másodikán Andrássy Gyula gróf tisztelgett ő felsége előtt, hogy másnap ismét audenciára jelentkezhessék. Mind a két alkalommal arról volt szó, hogy a béke olyan alapon teremtődjék meg, a mely visszahozza az ország nyugalmát. Andrássynak akkori auden-
