Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-20 / 51. szám
? TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906 december 10 párt csak a képviselőválasztások előtt és alatt van tulajdonképpen. Utánna csak egyes negyvennyolcasok vannak. Utánna a párt szét fut, mint a kiömlött köles, holott össze kellene tartania továbbra is, keményen, mint az öntött vas. A választás után széjjel rebben, mint szavazás végeztével a képviselőházból a mezei hadak. így van azután, hogy a vajúdó hegyek megszülik a képviselőket, — de egyebet nem. Amikor a bölcs, a szent király trónusán mi véreink ültek, e boldog időknek névtelen krónikása írja, hogy honfoglaló eleink bejövén a vereczkei szoroson és elfoglalván Munkácsot, Ungvárt, — »fecerunt magnum áldomás.« — De bárhányszor ürültek azok az öblös kupák s bár mily sokáig tört is ég felé a vigadó daliák diadal-danája: csak meg érdemelt pihenés volt az. És nem renyheség 8 tétlenség. Amikor ismét felharsogtak a kürtök : ismét megindultak a hadsorok. Leszálltak az Alföld végtelen rónáira, átkeltek a Dunántúl hullámos völgyeire s lan- kás dombjaira, felhágtak Erdély erdőkoszoruzta bérceire: megszállták, elfoglalták apáik örökét. És szervezték! És ezer év minden zivatara, vésze, viszálya, tenger könnye, vértengere dacára — »áll Buda, él magyar még.« Nagy, hatalmas erő rejlik a céltudatos, okos szervezetben. Tévedés azt hinni, hogy a győzelem egy magában elég, a többi önmagától jön, mint bor után gyönge embernél a mámor. Nem röpködnek már a levegőben sült galambok. ölünkbe magától semmi sem hull. A családi zsöllében a meleg kályha mellett az ölhetett kézzel való malmozás hálósipkás német filisz- ternek való és nem tüzvérü lelkes magyarnak A nyert csata után is dolgozni kell. Szervezett rendben tartani a sereget és küzdeni tovább. Megszállani a völgyet, a hegyet, a várat. Nem csak megszállani, el is foglalni. Nem csak elfoglalni, meg is tartani. Csak, úgy lesz teljes a győzelem. Csak igy lesz eredmény. Uj szellem, uj rendszer. Elveinknek megfelelő. A haza, a nép, a nemzet, a független nemzeti állam javára való. A magyar nép nem vette be a hatvanhetes mixtum compositumot. Túrós a háta a közös lónak; »ne higyj pajtás a németnek.« És mégis majd negyven évig uralkodott ez a magát liberálisnak kendőzött párt. Mert elfoglalta a völgyet, a hegyet, — minden pozíciót. Megszállta a községházát, a megyeházát. Mindegyikből egy-egy fesztungot csinált magának. így kell tenni a negyvennyolcas pártnak is. El kell foglalnia a községházakat, be köll vennie a megyeházat. Bevették azt már a kubinszkiak is, pedig a hátuk mögött csak a nemesség állott; mig a negyvennyolcasok me lett az egész nép. Csak negyvennyolcasokat kell választani a községi képviseletekbe, a megyei bizottságokba. A virilisták többsége úgy is orthodox hatvanhetes, titokban Tiszának áldozó, legyen hát a választottak tálnyomó része negyvennyolcas. És független a megyétől. Csak a nemzetiségi törvényhatótágokban — hol kevés a magyar intelligens elem — van helye s értelme a megyei tisztviselők s a jegyzők beválasztásának. Ne feledjük, kogy Ausztria délszláv császárságot akar, Magyarország a nagy nemzeti király Hollós Mátyás impériumának feltámadását. Két ellenkező cél. Lehet ismét nyílt összeütközése a hatalomnak nemzeti aspirációinkkal; jöhet ismét ex-lex és II. Fehérváry. A negyven- nyolcas pártnak kötelessége kiküzdeni, hogy Béri Balogh Ádám s a kubinszkiak egykor hírneves vármegyéje ne a hátulsók között legyen a jövendő nemzeti önvédelemben. Hogy ne a törvény betűje vezesse ismét, de a szelleme. Hogy ne hirdessen olyant ami nincs: közjogi elévülést. Hagyja ezt Lusztkandl utódainak. Hogy ne engedjen többé beszolgáltatni meg nem szavazott vér- és pénzadót, mint engedte a közel múltban ; és ép az napon, amikor éppen a szerinte elévült 1504: I. t.-c. alapján, amely azt becstelenségnek deklarálja, az ország vezérvármegyéje közegeinek megtiltotta. Szóval amikor harci riadóra van szükség, — riadjon és ne — megriadjon. Sorakozzunk tehát. Kövessük bölcs vezérünk Kossuth Ferencz hivó szózatát. Szervezkedjünk ! De ne úgy mint eddig, hogy a közel- lakók a kerület székhelyén összejönnek, magukat megválasztják, választatják, a bizalmi férfiakat kikiáltják — s aztán punktum és pauza. Hanem szervezkedjünk községenkint. Minden községben alakuljon helyi negyvennyolcas párt s az maga válassza vezetőit. És lehetőleg minden községben alakuljon negyvennyolcas kör. így meglesz minden községnek a maga szerves tábora és olvasókörében a helyi erőssége. Szervezkedjünk azután kerületenkint. A kerület vezetőségét válasszák a községi vezetők; és a kerületi vezetőség a járás székkelyén legyen, ahol népesebb az intelligencia s igy több erő áll a párt rendelkezésére. A helyi vezetőségek intézzék a községi, a kerületiek a megyei és a képviselői választásokat. A kerületi vezetőségek alakítsák meg a központi szervezetet, élén a megyei pártelnökkel, aki mellett a székvárosban nagyobb számú elite gárda legyen ; és e végből a vidéki vá'asztókörök is minél többet válasszanak be a szekszárdi és környékbeli, a közgyűléseken szóra és föllépésre kész és hivatott elvtársak közül. így azután pár év alatt megszűnik az a kiáltó abnormitás, hogy egy negyvennyolcas közönségü vármegyében csak zsöllérségerK legyenek a negyvennyolcasok. Képviselő urak ! Országos pártvezérünk es^ felhívása közvetlenül a képviselőknek szól. Tekintet nélkül, hogy kerületükben laknak-e, vagy sem. Tehát — kard ki kard! Tessék megindítani az akciót. A kezdeményezés, a jégtörés tisztet kötelessége az önöké: kerületében a politikai és a közélet vezetője a képviselő. De viszont önöké lesz az érdem s az elismerés. Voks és mandátum. — Tél van, —- a kisemberek otthon ; fagy van, — az utak járhatók. Jöjjenek! A negyvennyolcas párt hűséges közkatonái szivük minden melegével várják és támogatják önöket. Mányoky Gyula dr Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 2-án d. u. 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott dr. Hirling Ádám polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésen a városi képviselők igen tekintélyes számban jelentek meg, mivel több fontos ügy volt tárgyalásra kitűzve Az ülés megnyitása után az elnöklő polgármester jegyzőkönyvi hitelesitőkiil Szeghy Sándor és Sipos Márton képviselőket kérte fel. A jövő évi választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének kiigazításával megbízott küldöttség jelentését Janosits Károly főjegyző olvasta fel, mely tárgyalás végett f. hó 17-re tűzetett ki. A közgyűlés minden észrevétel nélkül elfogadta a felolvasott kéményseprési ipa gyakorlására vonatkozó szabályrendeletet. A fogadó, vendéglő, kávéház, kávémérés iparokra, valamint a zárórákra vonatkozó szabály rendeletet azon módosítással, hogy a vendéglősök a megszállt utasokat 12 óra alatt tartoznak a rendőrkapitányi hivatalnak bejelenteni — szintén elfogadtatott. n. bérkocsi iparra vonatkozó szabályrendeletet azzal egészítette ki a képviselőtestület, hogy ne négy, hanem 6 bérkocsis nyerhessen engedélyt és hogy a város belterületét képezi keletről a vasút, nyugatról a remete kápolna délről és északról pedig a temető. A tisztviselő- telep a bérkocsi szabályrendelet szerint belterületnek tekintetik. Némi vita fejlődött ki a Mély sírba’ nyugvó igaz Szeretet, Magaddal vitted békességemet És gyászban várom, Hogy jön Karácsony! Honthy István. Erzsébet asszony szerencséje. Irta: Honthy István. — A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — (Folytatás). Itt szúrós tekintettel vizsgálja az asszonyt tetőtől talpig; végre gúnyos mosolyra torzítja a szája szélét. — És azt mondja, hogy négy gyerekére kevés az öt forint. Pedig úgy látom, a hatodik is útban van már. Hiszen az ura már régen elhalt ... Parázs tüzesre válik a gyászba borult asszony fehér arca, ahogy közbevág önérzetes, visszautasító hangon: — Rosszul tetszik tudni. Még csak öt hónapja. Ott van a halotti levél az írásaim között . . . Szikla Balázs azonban elérkezettnek látja a pillanatot, hogy ott hagyja a kényelmes ülését és kérdő arccal jelezze, hogy mi az újság ? — Szervusz, Balázskam, ugy-e hírért jösz ? . . . Hogy mi újság ? Semmi, semmi különös . . . azaz, várj csak . . . S a fogalmazó ur barátságosan beszél Sziklával s az asszonyt ezzel bocsátja el kegyes leereszkedéssel: — No jő, jó. Majd gondolkodom, hogy lehetne segíteni a baján. Most elmehet . . . Az azonban ekkor már kint van az ajtón s behallatszik a küszöbről hangja: Inkább éjjelnappal mosni megyek, de ide se" jövök többet/ Szikla Balázs is kint van már a másik percben a szobából. Sietségében el is felejt gratulálni a fogalmazónak az uniformishoz, ak ezen láthatólag bosszankodik s alaposan rendre- utasitja a szobába egymás után betörtető öreg nénikéket, hogy ne rohanjanak be ajtóstul a szobába. Szikla Balázs pedig siet a fekete ruhás asszony után. Maga se tudja, mi érdekli rajta, egyelőre csak arra kiváncsi, hogy mit fog csinálni, hová megy ? Az pedig fáradt, csendes járással megy ki az utcára és semerre se nézve magába mélyedve siet előre. El a főutcáról, keresztül a belvároson, a külvárosi szűk sikátorok közé s ott befordul egy hegynek törő, bukdácsoló kövezettel ellátott kis utcába. És annak a vége felől egyszerre három mezítlábas, lobogó, lenge ruhácskáju gyerekleány is fut lelkendezve elébe s már messziről kiabálja mind, a hogy Isten tudni adta nekik: — Mama, mama! Mit hozott? Mama! Szikla Balázsnak elfacsaródik a szive, íme ezek a gondtalan szegény apróságok most is azzal ostromolják az anyjukat, hogy'mit hozott? Most is, mikor alig félórája azzal fenyegették, meg a szegényt, hogy hazatoloncolják a gyermekeivel együtt a fatornyos hazájába! És látta az asszonyt, ahogy lehajolt a hozzá futó gyerekeihez, sorba csókolta őket s legkisebbet karjaiba kapva, a másik kettő a szoknyájába Siroiin „ Tüdőbetegségek, (turulok, számár- köhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. EmN az «Mostm a taMlyt tett « WhBcéat, váladékot éjjeli ftnadáat ogjr értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor wCofke" eredeti csomagolást. ’•» Heffuunn-La Roche A Ce. Basel (Svájc).
