Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-13 / 50. szám
TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1906 december 13 az emésztő munkától sem visszariadni, hanem minden rendelkezésre álló idejüket és erejüket a jó ügynek meleg lelkesedéssel áldozzák. Hálát, elismerést ne várjanak önök; az nagy ritkán szokott bekövetkezni, sőt a legtöbb esetben teljesen el is marad; , de azért nem marad el jutalmuk. Osztályrészük lesz teljes mértékben a jutalmazó, teljesített kötelesség nemes öntudata. Boda Vilmos. Társadalmi élet Gyönkön. A simontörnyai járás székhelye fölébredt lanyhaságából. A nagy és szép múltú Gyönki Kaszinó közgyűlésében végleg elhatározta, hogy a mostani szűk helyiségéből még ez évben kiköltözik és visszamegy a községi nagyvendéglő emeleti nagytermeibe, amelyeknek méretei alkalmasak Gyönk és vidéke intelligenciájának befogadására. Elhatározta azt is, hogy uj helyiségét újra és díszesen bebutoroztatja. A helyiségváltoztatás kérdése elnök- és részben választmányi válságot is vont maga után. Uj elnökül emlegetik Óvári Ferenc nagybérlőt, a demokraták dr. Mányoky ügyvédet, egy harmadik párt pedig előbb alapszabályreviziót akar, külön elnöki és igazgatói állással s ennek megtörténte után Biróy Béla ítélőtáblái bírót szeretné megnyerni. Elég hiba, de úgy van, hogy Gy önkön nincsen sem polgári, sem népkör. A buzgó negyvennyolcasok : Domby reform, lelkész, dr. Keck, dr. Mányoky ügyvédek, s Grosch és Kring evang. néptanítók a Hessz-féle vendéglőben, a mostani kaszinói helyiségben egy 48-as kört akarnak alakítani, hogy legyen a kisemberek önművelődésére alkalom és hely, hogy a községi, a megyei és a képviselőválasztásokon a gyönki 48-asok szervezetten léphessenek föl, és megszűnjön az anomália,' hogy a kölesdi választókerületben a pártvezetés ne a kerület, vagy a járás székhelyén legyen. — Hir szerint gróf Benyovszky Rezső viszonzásul, hogy visszavonultsága és passzivitása dacára már másodszor egyhangúlag tiszteli meg a nép bizalmával, — a kör berendezésének terhét magára vállalja és igy fog eljárni a kerületében alakulandó minden 48-as körrel szemben. A Gyönki Nőegylet három agilis választmányi tagot veszített el távozás következtében rövid hat hónap alatt. Az egylet gazdag érdemű elnöke, özv. dr. Grosch Istvánná, titkárjával Székely János tanárral mégsem csüggedve azon fáradoznak, hogy az egyesület karácsonyi ünnepsége, a szegény gyermekek ruhával, tanszerekkel való ellátása nagy arányú legyen. Nemes törekvésüket támogatják Gyimőthy Jenő tanárral élükön a gyönki műkedvelők, akik az ünnepély után a nőegylet javára a »Bolondok grófját« adják elő. És ugyanekkor mutatja be magát először a nyilvánosság előtt az úri banda, a tizenkéttagu zenekar, aminek nagy érdekessége a nagy bőgős, — egy bájos fiatal hölgy. A tolnanémedii, kétyi és miszlai hitelszövetkezetek virágzásán felbuzdulva, a gyönki néptanítók, lelkészek és keresztény kereskedők azon vannak, hogy Varsád, Szárazd, Szakadát és Diósberény bevonásával a kisebb hiteligények olcsó kielégítése végett Gyönkön egy nagyobb- szabásu községi hitelszövetkezet alakuljon. A hangulat kedvező s a nagy értekezlet már karácsony hetében meg lesz tartva. A mozgalom iránt az országos hitelszövetkezet komolyan érdeklődik és már jelezte, hogy az értekezletre egyik bizalmi emberét leküldeni óhajtja. Van tehát élet Gyönkön és lesz is a tavaszig, amikor nemcsak a virágok, hanem a pincék is kinyílnak. Ez azonban nem gyönki speciálitás, a pletykával együtt általános morbus provinciális. r. I. TÖVISEK. „Luca-szék.“ Hires szék a ,.Luca-szék“-je; van olyan legalább is, mint a mészárszék, melyben nem meszet, hanem húst mérnek (honnan vehette hát a nevét? . . .); van olyan, mint Maros-szék, Piros-szék, Csik-szék stb. ősi székely vármegyék, van olyan, mint az az erős ülőszék, amit fából vagy vasból fabrikál és produkál Eszék ; sőt külömb a „Luca-szék“ ősi eredetiségének nemesi mivoltára nézve ama „szék“-nél is, amelyet — nagy szemérmesen! — két zérussal (0—0) jelez a már pirulni alig tudó modern emberiség; mert mikor még e kényelmi-luxuscikket hírből sem ismerte az egy ügy ü világ I a „Luca szék« már oly ismeretes volt a közszólamban, mint amily általános most a sztrájk, a sikkasztás, a fizetésemelés a közéletben. Vagyis : a „Luca-szék“ babonás históriája egykorú az emberiség kezdetleges gondolkozásával, mikor minden képtelen ostobaságot nyílt igazság gyanánt fogadott el az értelemben gyermek világ! — Nem igy van-e ? — — Node lássuk a dolgot bővebben. A „Luca-szék“-ről fennmaradt babonás gyermek-mese igy szól: „Aki dec. 13-án, (Luca-nap !) e szerencsétlen dátumon, elkezd faragni egy széket s mindennap tesz rajta egy vágást, egy idomitást: — karácsonyra (13-ik nap!) e luca-székre ülve, majd éjfélkor — a keresztuton! — meglátja Lucifert, az ördögök fejedelmét, ki villanó tűzben, varázslatos lidércfényben megmutatja neki a jövő boldogság útját, — már aki mire vágyik ; a kincsszomjasnak sok pénzt, a nősülőnek szép feleséget, a nagyravágyónak könnyű emelkedési létrát mutat; szóval a „Luca-nap“ babonája élelmetes dolog volt a sötét múltban 1 . . .“ És ma a világos jelenben?! . . . Világos, hogy majdnem oly egyiptomi sötétség van ! Szégyen és szomorúság! . . . Avagy nem uralkodik-e még ma is a lelkeken a babona ? . . . Vájjon a nagyon is rohamosan előrehaladott „művelt korunkban“ nem vagyunk-e még manapság is sötét babonások ? . . . Én nem ! —| De bizony mondom, úgy tapasztaltam, hogy korunk gyermekei sem sokkal különbek e tekintetben az ős embereknél s a civilizáció hatalmas villámhárítójának dacára még ma is oly sokan hisznek a „luca-székes“ gyermekmesék „némi“ igazában. — Azt mondják: „szégyen ez korunkra!“ Én azt mondom; „szégyen ez mi- reánk !“ Mert hisz mi vagyunk ez uj „korszak- alkotók 1 ?“ Rettenetesség, hogy még ma is hitelre találjon köztünk a „Luca-szék“ babonája 1 . . . Pedig, tessék elhinni, hitelre talal, — ez oly bizonyos, mint a halál. Hagyján, ha csak a műveletlen emberek lennének képtelen dolgok hívői HN babonások; de úgy látom, hogy ez nagyon úri nyavalya is. Pedig megáll a józan ész a gondolatra: hogyan lehet babonás a művelt ember, ki az okok és okozatok természetes törvényét bölcsen tanulta ? . . . És mégis igy van. — Annyi sok a babonás úri ember. Hát még az úri nő ? . . . Nohát nekik bizonyos kiváltságuk van erre, mert épp úgy, amint val- lásossabbak. a férfiaknál — tagadhatatlanul! — bizonyos jogot nyertek (nem műveltségüknél, hanem gyengédebb hajlamaiknál fogva!) a titokzatosságra, mely végeredményileg a babonahitben csúcsosodik ki. Node a szép és jó nőknek ezt megbocsátom. Csak hadd üljenek a „luca-székéré“; csak bűvöljenek, bájoljanak, varázsoljanak meg és el bennünket nyájas kedvességükkel, szeretetre méltóságukkal — Isten neki! — ezt a kis hibájukat elnézzük; még ha megboszorkányoznak is bennünket, azért sem haragszunk ; sőt együtt fog segíteni; hiszen derék, jó feleségem voltál. Szeresd a gyerekeket és neveld őket, ahogy tudod. Járd ki a 4segitséget számukra, ad a város is, hiszen itt lakunk már nyolc év óta s adót is fizettünk. Azután meg vannak jó emberek, azok is majd ellátnak jó tanáccsal, segítséggel. Csak soha ne essél kétségbe; gondolj arra, hogy ha sohase volt jól, egyszer még minden jól lehet! Én bemegyek még ma a kórházba. . . titeket pedig az én Istenem áldjon meg, Erzsébet! Be is ment. Es bent volt három napig. Azután pedig .kivitték a temetőbe. S Erzsébet özvegy lett. Szikla Balázs már végignyargalt a torony alatt minden hivatalos helyiséget, kezdve a rendőrkáplár előszobáján, folytatva a rendőrbiztosén — akit mellesleg mondva — nem talált a szobában, mert hiszen azért volt ügyeletes, hogy épen ilyenkor akadjon valami sürgős dolga kint a városban — s azután az ügyeletes rendőr- kapitányén, egypár aljegyzőske és tanácsos szobáján és sehol semmi újság, semmi hir. Sőt még a rettenetes pasa, a főkapitány nyugalmát is megzavarta egy-két percre, hogy valami friss szenzációhoz jusson, de mindhiába. Pedig Szikla Balázs nem azért «vezette» a helyi újság hírrovatát, hogy az az előfizetők reggeli kávéja mellé . csirkelopásokat és ablakbeveréseket tálaljon fel. A csirkét Szikla Balázs lapkiadója már csak jobban szerette délben az asztalán, mint reggel a lapban ellopva és az ablakbeverések- ről szóló híreket a büntetőtörvénykönyvbe ütköző lázitó sajtótermékeknek minősítette azóta, hogy egy nyomdászsztrájk alkalmával az üzletének összes ablakait beverték a sztrájkoló Guttenberg-ivadékok. Szikla Balázs hirehes voltában mit tehetett mást végre is, mint rákényszeredett, hogy benéz a rendőrfogalmazóhoz is. Annál ugyan esztendők óta nem hallott egy valamire való hirecskét sem, lévén a fogalmazó a szegényügy gyámolitója, özvegyek, árvák, apátián gyerekek és gyermektelen elaggott szülők segélyügyeinek örökös restanciában fuldokló előadója, de hát az ördög nem alszik. Hátha most akad valami jó hir nála; úgy mellékesen pedig rögtön meg is gratulálja, mert ha jól tudja, ma van az a nagy nap, mikor a rendőrfogalmazónak egy év óta vajúdó unifermis- ügye a belügyminiszter jóvoltából eldőlt s mától kezdve ő is viselhet tiszti uniformist, sapkát, kardot — persze a városi költségvetés terhére. Hát benyit. S épen akkor, mikor vagy három-négy, az ajtó előtt szorongó, a bejüthatásért tülekedő öreg nénit félreháritva az útból, belép a szobába, a fogalmazó ur nagy hangon, hogy szinte bele- vörösödik a kövér, pufók arca és a nyakán szinte kidagadtak az erek, majdnem rekedtre válva kiabálja egy asszonynak: Mit gondol maga ? Azért vagyunk mi, hogy csak a maga ügyével bajlódjunk. Nemhogy megköszönné, hogy adunk öt forint segélyt, még folyton jár a nyakunkra! Majd összeszedjük a gyerekeivel együtt és eltoloncoljuk a fatornyos falujába! Szikla Balázs hozzá van már szokva, hogy ilyen barátságos hangulat közben lepje meg a Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajanlvó. ogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. H«ffmann>La Rache A Ce. Basel (Svájc).
