Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-22 / 47. szám

XXXIV évfolyam 47 szám____________________Szekszárd, 1906 november 22 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű ________hirdetések és pénzkflldemények intézendők Fe lelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/a évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé Az ütköző pont. Mindég állítottuk s az alább részlete­zendő újabb események ezen meggyőződé­sünket helyesnek feltüntetni nagyon is alkal­masak, hogy az országgyűlési pártok mai alakulásában, a könnyen válságot előidéző ütköző pontot, a Bécsben napirendre tűzött s a kormány által sürgős feladatként meg­jelelt, uj képviselő választási törvény meg­alkotása fogja képezni; már hogy azután ez a válság, országgyűlési vagy kormány- váls 'g alakjában fog-e a magyar politika látóhatárán feltűnni, az még a kétes jövő bizonytalan ködében vész el. Egyik azonban hitünk és meggyőződé­sünk szerint és pedig nem sok idő múlva, okvetlen bekövetkezik. Világos jele ennek a nemzetiségi kép­viselők országgyűlési mozgolódása. A múlt héten is Vajda Sándor román nemzetiségű képviselő nyújtott be interpellációt, a válasz­tási törvénynek az általános, titkos választói jog alapján való megalkotása tárgyában, de meg is kapta reá rögtön a feleletet Wekerle Sándor miniszterelnök részéről, ki az általá­nos magyar felfogásnak megfélelőleg, akö- vetk£Zí>, történelmi1 néVézetéssegü nyilatko­zatokat tette az uj választási rendre vonat­kozólag: «Ige i is, mi meg fogjuk oldani á mit az általános szavazati jogra nézve Ígér­tünk; meg fogjuk oldani, hogy a demokra­tikus állam mindén modern követelményéit évényesitsük a választások körében; meg fogjuk valósítani azt, hogy minden arra hi­vatott és képesített tényező bevonássék az alkotmány sáncaiba; de lelketlen és köny- nyelmü munkát nem fogunk végezni, hanem | ennek a nemzetnek' ezredéves hagyományait í ■MimumiM mm m—MimMp ih* i uw)Ti ■ wiiii —miwiimunni—a—im TÁRCA Erzsébet királyné. Ne ódát, — hymnuszt, hymnuszt zengjetek ! Imára nyíljon, költők, ajkatok! Nem óda, — hymnusz illeti a szentet: Szentté avatták őt-a bánatok! Csak gyötrelem, csak köny volt osztályrésze A kezdettől, amig pihenni tért; Szegény asszonyra, lomha, durva sorsa Csapást csapásra mért. Királyi koronát tettek fejére, S alatta, jaj ! — egy szürke élten át íi A martyr vérző homlokkal viselte A töviskoronát! ... És aljas, gyáva orgyilkos kezétől Csörgött a szennyes földre tiszta vére, De élete s ily méltatlan halála Ragyogtat glóriát nevére ! . . . Ne ódát, — hymnuszt, hymnuszt zengjetek! Imára nyíljon, költők, ajkatok! Nem óda, — hymnusz illeti a szentet: Szentté avatták őt a bánatok ! . . . Ferke Ágost. és sikereit nem fogjuk könnyelműen oda­dobni; meg fogjuk óvni ennek a nemzetnek mindenek fölött magyar nemzeti jellegét». Elég világos szavak, melyből megért­hetik mindazok, a kiket illet, hogy a ma­gyar nemzeti állam eszméje s a magyar faj korlátlan uralma, semmiféle modern jelszóért, semmiféle emberi jogok szempontjából meg­állható ábrándért feláldoztatni nem fog, ha­nem ez az ország marad annak, a mivé őseink nagy áldozatok árán megtették, a magyarság ősi fészke s megdönthetetlen, kizárólagos birodalma. Előrelátható azonban, hogy a nemzet­közi szocializmussal egy célra törő nemzeti­ségi szövetkezet egy ilyen, a magyar faj uralmát biztositó választási törvény meg­alkotásába belenyugodni nem fog, hanem minden rendelkezésére álló erővel meg fogja kísérelni, hogy az általános választói jog oly alakban való létrejövetelét biztosítsa, mely az ő óhajaikat: Magyarország szétdarabolá- sát s föderativ állammá átalakítását van hivatva megvalósítani. Tehát a magyar történelmi jog fog a legközelebbi időben a nemzetiségi törekvé­sekkel élet-halál harcba keveredni, a mely­ben a magyar faj ép úgy, mint ennek, év­százados ellenségei vívják meg a létért való elkeseredett küzdelmet. A nemzetiségi képviselők most már elegen vannak hozzá, egy ily törvényjavas­lat megbuktatása céljából, hozzá fognak nyúlni a végső parlamenti eszközhöz: az agyonbeszéléshez. A kormány tehát abba a helyzetbe fog jutni, hogy vagy lemond, minthogy kitűzött célját megvalósítani nem tudja, vagy pedig a magyar nemzethez fellebbez s uj képviselő­választások kiírásával, igyekszik az ellent- állást megtörni. Mindkét esetben országunkra mérhetlen megpróbáltatások várnak. A régi rendszer hívei, kik már erősen sorakoznak, eljöttnek vélik újra az ő idejüket s a hatalom kézre- keritése céljából fognak aknamunkájukhoz. Másrészt a nemzetközi szociálisták és nem­zetiségek a faji és társadalmi izgatás vesze­delmes eszközeivel indulnak a harcba és lesz egy példátlan, véres választás, melynek ki­menetelétől függ Magyarország jövő sorsa. Egy percig sem kételkedünk, hogy édes hazánk ez újabb honfoglalási harcból is győz­tesen, megerősödve, megujhodva fog kike­rülni, mert ezt mindnyájan, egytől-egyig minden erőnket mérlegbe vetve — úgy akarjuk. Boda Vilmos. Ébredjünk! »Gyöngy soruk lehet mégis a községi közigazgatási tisztviselőknek* — mondotta egy postatiszt nekem — »hogy az általános létjavi- tási mozgalmak sem buzdítják szervezkedésre. Valóban mit is gondolhat mást a világ j tespedésünkről, közönyösségünkről, minthogy j helyzetünk fényes: és azzal mrndéfFidő’kre meg­elégedtünk. Méltán feltűnő is lehet,’hogy mikor a 100%-kal jobb javadalmazásu és rendezettebb szolgálati, előmeneteli és nyugdíj viszonyok kö­zött élő állami, törvényhatósági, vasúti, postai j stb. stb. tisztviselői kar helyzetével elégedetlen és fizetését a mai mindenhová kiható drágaság I mellett munkájával arányban nem állóan ke- i vésnek találja és sorsának javítása végett szer- | vezkedve országos mozgalmakat indít, mikor minden ipari munkás, sőt még az eddig szer­vezkedésre képtelennek tartott földmunkás is j tisztességes megélhetésének biztosítása céljából ! tömörül, a községi közigazgatási tisztviselők A hazáról. Hazám történelme jeltelen sirokkal, S vérrel ván megírva: Sajgó sebét s szenvedését már ezer év Panaszolja sírva. Ezeréves dicső múltnak minden fénye . . . Hatalma s nagysága, Mint egy mesés történetre — áhítattal Gondolok csak rája. S amint ez a múltnak képe — álomképen Elvonul előttem, Büszke vagyok, hogy e földön, magyar honban Magyarnak születtem. Egy nemzetnek sem volt annyi vértanúja, Véres Golgotája, Nincsen olyan régi sebje, mely megújul, S ami mindig fájna : Az Isten is pártviszályban óh! be hányszor, Elfordult mitőlünk, Mohi, Mohács s Majthény síkján — összetörve Hányszor folyt a könnyünk . . . De ha rám is a hazámért — bármilyen sors, Várjon is mögöttem, Büszke leszek, hogy e honért, szép hazámért, Véremmel fizettem. Más nemzetnek is van hegye, bérce, völgye, Napfényes rónája, Titkos könnyüt, nemzeti gyászt, sírást rejtő, Szomorú nótája. Óh! de hogyha elnézem a hármas bércet, S délibábos rónát, S magyar ajkról hallom szólni a bus nótát, S pásztor furulyáját, Ha felnézek az égboltra, mely fényében Pompázik felettem, Úgy örül a szivem, lelkem, hogy e földön Magyarnak születtem. Dicsérhetnek én előttem más országot, Mindenféle népet — Csálogatnának aranynyal s a világnak Bármennyi kincsével, Nem tudnék én elszakadni soha tőle, Ide vagyok kötve, Mérhetetlen honszerelmem s magyar vérem Ide köt örökre. S jussak bármily kétes sorsra s nyomorgjak Százezernyi gonddal, Legyek koldus, mindenkitől elhagyatva, Az utszéli rongyban. Itt akarok érte élni, magyar földön Legyek én csak boldog, Magyar göröngy temessen el s magyar földön Álljon a sirdombom, Hogy ez édes anyaföldben nyugodt legyen Sirontuli álmom, S hálát adó imádságom az Istenhez Könnyebben felszállfon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom