Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-04 / 40. szám
XXXIV évfolyam ___________________ 40 szám_______ ______Szék szárd, 1906 október 4 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-pánti • politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldeménvek intézendők Kapunyitás. A magyar országgyűlés képviselő házának összeillése küszöbön van s tán évtizedek óta az ott bekövetkezendő eseményekre nem tekintett a közvélemény oly nagy érdeklődéssel, mint arra, mely most lejátszódik. Felelős szerkesztő Főmunkatars BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS A többséget alkotó szövetkezett ellenzéki pártok hívei még mindig a csalóka remény világá iái szemlélik a dolgokat s bíznak benne, hogy az általuk támogatott kormány bekövetkezendő nagy arányú reform munkája meggyőzi a nemzetet arról, hogy a súlyos áldozat, melyet akkor hoztak, midőn az alkotmány s béke helyreállítása érdekében a küzdelem közben használt fegyvereiket lerakták s a kormány átvételére vállalkoztak, nem volt hiába való s az ideiglenes békéből a magyarság megizmosodva kerülvén ki, teljesen kész arra, hogy ha szükséges, az elévülhetlen jogokért való harcot a legnagyobb erélylyel újra felvegye. De ha a kormányt támogató pártok körében ily reményteljes hangulat uralkodik is, az ellenség is serényen, jobb ü ryhöz méltó elszántsággal dolgozik, hogy a bevehetetlennek hitt vár alapköveit megőrölve, saját elkövetkezendő győzelmét és uralmát biztosítsa. S ez az ellenség, mint Magyarország százados történelme tanítja, most is kétféle, mint volt mindenha. A bel és a kül ellenség. Az előbbi, méltán feketesárgának nevezett tábor, mely született magyarokból toborzó- dik, most még kábultan őrszemen áll, de már kezd felocsúdni a végzetes csapás szülte állapotából, melybe a nemzet legutóbbi súlyos ítélete folytán jutott. S'ent meggyőződése, — ezt a kifejezést néhai Tisza Kálmán használta több ízben az országra vé zetes, hosszú uralkodása közben, tehát híveinek is kedves lehet, — hogy az ő szereplésükre vonatkozólag az iratok még korán sincsenek becsomagolva; jönni fog és pedig nem sok idő múlva, a fordulat s ez csakhamar elsöpri a szereplés teréről a hazafias ligát, mely Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Égész évre 12 K, l/* évre 6 K, .*/« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: UH) szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soiohkint H0 fiilé most az ország sorsát intézi s ismét ők lesznek, bécsi támogatás mellett, urai és parancsoló; e vértől áztatott földnek. Ez a hitük, ez a reménységük s ismeive a magyar történelem lapjait, ábrándjaik nem is ködképek, hanem nagyon könnyen a megvalósulás állapotába juthatnak. A másik hatalmas ellenség nem a hazai földön folytatja káros üzelmeit, hanem a közvetlen szomszédságban tanyázik, de éles karmait folyton felénk irányítja, hogy ha megjön a kellő alkalom, azonnal a helyzet magaslatán emelkedhessék, vagyis belevágja eleven testünkbe s ily módon fogva tartva bennünket, megtartson továbbra is gyarmatnak, melyből hasznot huzni, azon élősködni oly édes és üdvös dolog rájuk, nézve. A harmadik tényező,, mely Magyar- ország jogért, szabadságért folytatott nagy és hosszas küzdelmeiben jelentékeny szerepet játszott mindenkor s a legközelebbi jövőben is valószínűleg ily hivatás lesz osztályrésze a hazai földön élő idegen nemzetiségek. A nagylelkű magyar évszázadokon keresztül megosztotta velük jogait,, tisztelte nyelvüket, szokásaikat, vallásukat. Soha sem gondolt elnyomatásukra, kiirtásukra. Ellenkezőleg, kiontott vérével szerezte meg számukra is a sokszor megtámadott szabadságot s alkotmányos jogokat. Ok azonban ezen örök hálára kötelező bánásmód dacára is mindig készek voltak a magyarság ellen harcba menni s ellenségei tábo-ahoz csatlakozva, megsemmisítésünkre törni. 1848-ban kilenc oldalról támadták meg az alkotmányos szabadságáért fegyvert I fogott Magyarországot. Most csak három TÁRCA ______ A hazaszeretet. Béna aggastyán 9 a hársfa tövében, A kis unokáját tartja az ölében. Ringatja a térdén, meg-megsimogatja, S egy könnycseppet törül le titokba, lopva. Üres kabátujját a kis unokája, Mint a játékszert úgy hintázza, lóbálja. De mikor az öreg megfeddi őt érte, Okos arccal néz az aggastyán szemébe. Mondd jó apó, mért van a karod levágva? Jól láttam, hogy néha. úgy elborulsz rája. Ugy-e hányszor mondád, hogy majd elmeséled, S daliás időkről mesét mondasz nékem: Megtanítasz engem egy szép imádságra, Csak egy szóból álló gyönyörű fohászra: Elmeséled mért van a lábadon mankó Ama szép időkről regélj óh ! nagyapó ! Mesélek hát fiam . . . Mesét mondok néked, Ha jól figyelsz rája, majd talán megérted. • . . Volt egy kisded ország, rajta maroknyi nép, Hat felől tört raja orvul az ellenség. Rátörtek gáládul, összedulták házát, Elakarták venni ősi szabadságát. Apáink szent hamva, szerteszét a honba, Följajdultak búgva, amint rátapodtak. És a vad viharban nem volt ki segítsen, Nem volt más oltalmunk, egyedül az Isten. De az csodát művelt Egy bátor apostolt Leküldött a földre, mint egy tüzes ostort, Akinek láttára, s ajka lángszavára, Ezrével esküdtek hármas zászlajára. Nem tudni, hogy honnét... talán fenn’az égből, Vagy a szegény nemzet kihullott könnyéből. S megmozdult az ország. Aki csak tehette, Kaszáját, kapáját a kezébe vette, S felnézett az égre, buzgón, könyörögve; Mennt amerre hangzott: Csak rajta, előre! Apa, fia mellett szörnyű vad tusába, Bátran és dalolva menntek a halálba, Zúgó fergetegbe ... ők csak győzni tudtak, Mert nem is emberek, félistenek voltak. Apa a családját, gyermek édes anyját Otthagyta, hogy védje imádott hazáját. A menyasszony pedig esküvője napján, Gyűrűjét áldozta a haza oltárán 1 I kérte aráját, hogy mennjen hercolni; — Ő pedig lionn maradt érte imádkozni. S mikor megtudta, hogy arájának vége, Bátran mennt utánna, boszut állni érte. Én is köztük voltam. Elhagytam anyámat, Kicsiny otthonunkat, szépséges mátkámat. Es mentem a harcba. .Ott küzdöttem bátran, Hol az ágyúgolyók és a halál járnak. De kidőltem végre. A halálra várva Vittek bajtársaim jó anyám házába. Karomat, lábamat feláldoztam érte . . . Ne sirj hát fiacskám, a mesének vége. Jó apó nem értem, mi indított téged Arra, hogy te küzdjél annyi száz veszélyben, És a többi társad, mért menntek csatába ? Én bizony nem mentem volna a halálba . . . Elbujdostunk volna, messze más vidékre, Ahol nem akadtunk volna ellenségre. Jó apó nem értem, nem megy a fejembe, Mi kényszeritette őket — mondd csak — erre ? Nem értédfiacskám? jól van 1 — úgyis látom, — Tedd össze kacsóid, majd megmagyarázom. Ugy-e hogyha látnád, hogy édes anyádat Valaki bántaná, elvenné a házat, Amelyben lehajtod fejed éjszakára, Mit csinálnál akkor? «Megvédeném bátran!» No látod fiacskám: anya a haza is, Fia minden magyar, fia vagy magad is. S ami rákényszerit, hogy testünkkel védjük; Dolgozzunk érette, addig amig élünk ; Hogyha ellenség tör imádott földjére, 'S kényszerit hogyha kell, mégis halunk érte; Szent legyen előttünk mindig drága képe, S oltár gyanánt álljon szivünk közepébe : ...Ugye hogy megérted?... Könyben ázik szemed,— 'Az egy szép imádság:... a hazaszeretet. Szabó Géza Olvasóinkhoz! Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési díjak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. Lapunkat a t. megyei tanitók és tanítónőknek Jel árért küldjük meg, mivel a „Tolnamegyei Közlönyu a „Tolna- megyei Áll alánon 7 anitó-egyesületu -nek hivatalos közlönye. Kérjük régi előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítsák s ismerőseik körébe mentői több hivet toborozzanak lapunknak. Hátralékos előfizetőinket pe- I dig nyomatékosan felkérjük, hogy hátralékos dijaikat az ujjal együtt küldjék be, mivel ellenkező esetben a lap küldését beszüntetjük, mert a lap kiadása nagy anyagi áldozattal jár. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala.
