Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-20 / 38. szám

6 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY — Tanonciskolái értesítés. A helybeli iparos- és kereskedő tanonciskolában folyó hó 16-án kezdődött a tanév. Minthogy eddig a növendékeknek csak mintegy harmad része je­lentkezett, figyelmeztetnek az érdekelt mesterek és főnökök, hogy azon tanoncok, kik folyó hó 23-ig bezárólag nem jelentkeznek fölvételre, mu­lasztóknak tekintetnek. A tanítás teljesen a múlt évi beosztás szerint történik. Az iparostanoncok oktatása vasárnap fél 9—12-ig és kedden, szer­dán és csütörtökön délután 2—6-ig van meg­állapítva. Kedden a Il-ik, szerdán az 1 és elő­készítő, csütörtökön a III. oszt. nyer oktatást. A kereskedő tanoncok vasárnap 10—12-ig, kedden és csütörtökön 2—4, illetve 4—7-ig tar­toznak megjelenni. — Rendőrségi hírek. Vasoti szerencsétlen­ség. Horváth István, Szabó Pál és felesége Dusha Juli tolnanémedii lakosok folyó hó 12-én kora reggel Gyánt pusztára mentek. Útjuk a vasúti hídon vezetett keresztül s mikor a hidra értek, az ép akkor érkező vonat Szabó Pált és Dusha Julit elütötte s Dusha Juli nyomban meghalt, Szabó Pál pedig súlyosan megsebesült. A gyönki járásbíróság kiküldöttje a vizsgálat megejtése végett még aznap a helyszínére kiszállt. — Megtámadott mezőőr. Vargyas István nagy­dorogi felesketett mezőőr az őrizetére bízott területen lopáson érte Patai István ottani lakost, amit a károsnak is elmondott, aki Patait a lopás miatt felelősségre vonta. Patai ezért Vargyast megleste s késsél megtámadta, mire Vargyas forgópisztolylyal meglőtte. Mindkettőt a bíró­sághoz feljelentették. — Hirtelen halál. Kis Antalné paksi lakos hirtelen elhalt. Orvosi vé­lemény szerint Kisné bűnös tettének lett áldo­zata. A paksi járásbíróság kiküldöttje hulláját fel is boncolta. — Megszökött Sikkasztó. Ku­nost Ármin volt szemcsédi jegyzőt a helybeli kir. törvényszék sikkasztás miatt elítélte. Kunosi­nak most kellett volna büntetését kiállani, a mely elől azonban megszökött. — öngyilkos asszony. Nagyon megunta az életét Csizmadia Mihály né szül. Német Katalin dunaföldvári lakos, aki elkeseredésében felakasztotta magát és meg­halt. — Szurkálás. A döbroközi szőlőhegyen levő Dékán-féle korcsmában a napokban össze­vesztek Király József és Horváth Antal döbrö- közi lakosok s a dolog vége az lett, hogy Horváth Királyt megbicskázta. A csendőrség a bicskázót feljelentette. — Szilágyi és Diskánt miskolci gépgyáros cégkitünő borsajtóira, valamint legújabb «Vil ám* centrifugális bogyózó és zúzógépekre felhívjuk a figyelmét, különösen eddig a cég által feltalált és készített «Kossuth», «Kincsem* és «Hegyalja» borsujiók, nem különben a nagyüzemü prése­léshez készített Rákóczy «kettős kosaru» saj­tókra, amelyeknél a régi világ fából készített prése zseniálisan egyesítve van a modern tech­nika vívmányaival. A sajtó felső része acél, alsó része faszerkezet. Ennélfogva a must sehol sem érintkezik vasrészekkél, hanem csak a fával, ami a must színét, izét, zamatját nem befolyásolja. A törkölyt sem kell összevagdalni, hanem kisebb darabokban is könnyen ki lehet venni. Az 1902. évi egri és pozsonyi II. mező- gazdasági országos kiállításon a cég borsajtói külön első díjjal, aranyéremmel lettek kitüntetve. A cég Ízléses árjegyzékét kívánatra minden érdeklődőnek megküldi. Iskolaszéki nyomtatványok: Zárszámadás Számadási főkönyv Beszedési lajstrom Pénztári napló Jegyzék Kivetési lajstrom Főkönyv Nyugta Ellennyugta Adókönyv Adó fiz. iránti megint. Beszerezhetők Molnár Mór könyvnyomdájában Szekszárdon VIDÉKRŐL. A „Dunaföldvári Dalkör“. A «Dunaföldvári Dalkör* folyó évi szep­tember hó 15-én az «Egyenlőségi Kör» helyi­ségében, saját pénztára javára tánccal egybe­kötött hangversenyt rendezett. A szépen össze­válogatott műsor s ennek még szebben előadott egyes számai a megjelent díszes úri közönség­nek nemcsak méltó elismerését, de háláját s szeretetét vonzotta a Dalkör vezetői, tagjai és az »első műkedvelői előadásukon» szereplő höl­gyek és urak iránt. Mint a Dalkör egyik igény­telen tagja veszem a tollat, hogy «első mű­kedvelői előadásunk», első nyilvános szereplé­sünkről beszámoljak s megköszönjem a nagy­érdemű közönségnek támogatását, szeretetét, melyet irányunkban tanúsított s kikérjem azt számunkra hatványozott mértékben a jövőre! Az egylet él, az egylet élni akar s a dalért lelkesülni meg nem szűnik, meg nem szünhetik soha a magyar I . . . Talán nem lesz érdektelen, ha a «Duna­földvári Dalkör» megalakitóiról, mondhatnám az elvetett mag történetéről, melyből a «Duna­földvári Dalkör» egészséges fája fejlődött, ne­hány szóban megemlékezem. A Dalkör hiányát érezte Dunaföldvár közönsége s az egy-két úri ember eszméje, hogy Dunaföldváron Dalkör lé- tesittessék, jó talajra talált, az eszme fejlődött, az eszme szépen bevált. Győri László volt dunaföldvári adótárnok hozta felszínre a dolgot s két kiváló harcosunk bejárta a községet, be a a vidéket s az eszme megtestesítése iránt min­den lehetőt megtettek. Az egyik megboldogult első karmesterünk Mezey László, a másik a jelenben is fáradságot nem ismerő s a dalkör működésében tevékeny részt vevő szertárosunk Abbay György volt. Működő, pártoló és alapitó tagok nap-nap után szaporodtak és rövid néhány hónap alatt körünk oda fejlődött, hogy nem­csak egy vidéki község zene- és műkedvelői előadáshoz értő közönség igényeit, de tán első szereplésével felmutatott tehetségével, erejével vetekedik nem egy város hason műkedvelőivel. Mikor elnökünk : dr. Angyal Béla kir. köz­jegyző, mikor dálárdai karmesterünk Refael Leó, a zenében meg Sopronyi Ferenc, kik maguk is a dal- és zenében fáradtságot soha nem ismerő erővel, nagy tudással s szeretettel működnek, mikor a Dalkör egy nemes gondolkozása és fáradhatatlan s zeneértő tisztikarral rendelkezik, de mikor a Dalkör úgynevezett közlegényei is minden áldozatot megtesznek az ének, a dal kultiválásáért, a zene fejlesztéséért: akkor merem hinni s kell remélnem, hogy az ilyen kör fenn­maradni tud, szétoszlani nem fog soha, akkor hiszem, akkor remélem, hogy dalárdánkat nemes gondolkozásu, zeneértő tisztikara rövid időn belül erőssé, hatalmassá fogja tenni. De áttérve a Dalkör folyó évi szeptember 15-iki műkedvelői előadására s néhány kritikai pillantást vetve a Dalkör első nyilvános szerep-- lésére, első sorban vezetőinknek, dr. Angyal Béla elnökünknek, Rafael Leó és Sopronyi Ferenc karmesterünknek kell hálás köszönetét monda­nunk. Mert övék az érdem, hisz’ minden fáradt­ságot, minden áldozatot megtettek a Dalkör első sikeréért! A szépen összeállított műsor egyes pont­jai a legszebb sikerrel játszódtak le. A Dalkör énekkara Rafael Leó karmester vezetésével szebbnél-szebb nép-, bor- és műdalokat adott elő s karmesternek a fényes sikerért ovációban, tapsban bőven volt része. De nem volt ennél egy cseppet sem érdektelenebb a Dalkör zene­karának Sopronyi Ferenc karmesterrel volt sze­replése. A siker ott látszott az ajkakon, hang­zott a tapsokból s a diadalt fokozta Brúzer Klárika cimbalommal volt közreműködése, ki az előadott darabokban oly elevenséget, oly életet, oly tudást és gyakorlatot mutatott, fejtett ki, aminő a legzeneértőbb tehetségeket is mél­tán kielégítheti. A Dalkör zenekarának kísérete mellett magyar népdalokat Koch Kálmán és László József urak adtak elő. A siker tapsokban s «ujrá»-ban nyilvánult és fokozta e szereplés a dalkör iránti rokonszenvet, mert mindkét sze­replő dalárdista, a Dalkör tehetséges tagjai. Mikor pedig Lantos Rózsika, Marcel Józsa és Schwarc Rózsika műkedvelői előadásukat adták elő, felhangzott a taps nem egyszer a darab közepette is s osztatlan elismerés, köszö­net és hála, melyet a «Dunaföldvári Dalkör» és a nagyközönség jelen szereplésükért érzett s ez utón is kifejezésre juttat. Nem volt ennél egy kissé sem határtala­nabb Haan Katica cimbalommal volt játéka. A dalok, melyeket alőadott, szépen voltak kiválo­gatva, előadásuk pedig igazi tudást, művészi zenei értést mutatott s a nagyközönség, a Dal­kör éljenzése, tapsai az «ujra»-ig szűnni nem akartak. Szép sikert arattak Keller Irénke és Vastagh Ferenc előadott «Hypnotizmus» dialógjukkal is. Különösen Keller Irénke vált ki tehetségével, előadásának szépségével, jóságával s átérzett előadásuk jutalma az elismerés, taps, jaz éljen, a közönség és a Dalkör részéről egyaránt. Könnyű «kritika» volt. Az egész «elis­merés, taps, éljen* s hasonlókból áll. Nem csoda a «Dunaföldvári Dalkör* kitett magáért. Nem volt bár ezúttal telt háza, de úgy hisszük, hogy első előadásával meghódította Dunaföld- vár közönségét s a Dalkört pártolni, fejleszteni gazdagítani fogja. Mert Dunaföldváron ez volt az első ily fajta vállalkozás és Dunaföldvár kö­zönsége egy «hasbeszélő mutatványaira» meg­tölti a házat, de műkedvelői előadásokért any- nyira nem lelkesedett soha! Az első szereplés megváltoztatja a helyzetet, az első előadás meg­hódította a közönséget. Köszönet, hála a Dalkör tisztikarának, je­len előadáson közreműködő műkedvelőinek, ze­nészeinek, dalárdistáinak, köszönet a nagykö­zönségnek s a reggelig tartó igen jól sikerült mulatságért a rendezőségnek. Dalkör excelsior !! Dunaföldvár, 1906. szeptember 16. Vastagh Ferenc. MULATSÁGOK. Szüreti mulatság. Sárszentlőrinc köz­ség közönsége folyó hó 9-én szivet-lelket vidá- mitó eseményében, a polgári és iparos ifjúság szüreti mulatságában gyönyörködhetett. Vig muzsikaszó mellett vonul végig a községen a délutáni órákban a szüreti menet. Puskás, kür­tös öreg csősz vezetésével elől lovas,. utánuk gyalogos csőszök csapata lépdegél a puttonyos gazdát körülvevő szép csőszleányok büszke kíséretképp. Meg-megáll a fiatalság. Kisbiró uram dobszóval közhírré teszi az esti tánc- mulatság helyét, idejét. De csak szép is ez az eredeti magyar népviselet. Bizony a leányok karcsúbbak, kedvesebbek, a legények délcegeb­bek igy — mondogatják a szemlélődő öregeink. A falu aprósága meg körül raj ózza a «drótostót bácsit», kinek jóizü mókái a derült, vig han­gulatot csak fokozzák. Este táncra perdült a fiatalság az acetilénnel kivilágított, szépen fel­díszített sátorban. Táncolták a csőszök és csősz­lányok a Farkas János szabómester által be­tanított magyar körtáncokat. Tréfás játékokkal váltakozva folyt aztan a tánc világos virradtig jókedvűen, tisztességtudóan, mint a hogy ezt községünk fiatalságánál megszoktuk még akkor is, midőn, mint ez alkalommal, önállóan maguk rendezik. Réndezők voltak : pénztáros Kiss Pál, ellenőr Grafesikovics Ferenc, jegyzők ifjabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom