Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-09 / 32. szám
XXXIV évfolyam 32. szám Szekszárdi 1906 augusztus 9 Függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Meddig tart? Midőn a nemzeti jogokért való nagy küzdelem idejében az ellenzék az agyon- beszélés eszközét alkalmazni szükségesnek tartotta, Bécsből röpült szét a riasztó hir, hogy az országgyűlés képviselőházát feloszlatják s ezt a puhító módot mindaddig használják, mig az ellentállás, anyagi romlás és erkölcsi kimerülés folytán, meg mm törik.. Volt is két időelőtti házfeloszlatás, de a többibe beletörött — az újoncok meg nem ajánlása és az adófizetés megtagadása következtében — a bécsiek kése. A folyó év május havában összeült képviselőház feloszlatása is hirdetve lön már a választások megejtésekor azon indokolással, hogy nem lesz más feladata, mint a felbomlott állami rendet helyreállítani és az uj választási törvényt megalkotni. Vannak politikusok, akik ezt a kormány nyilatkozatot betüszerinti értelemben veszik s a feloszlatás idejét másfél, legfeljebb két év leforgása után bekövetkezőnek állítják. Ismét mások s ezek is sokan vannak, annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy ha a kormány a hirdetett nagy alkotásait megvalósítani akarja, arra az egész öt évi tartam szükséges lesz s igy a korábbi házfeloszlatásban nem hisznek. Hát mindkét feltevés bir némi jogosultsággal s lehet, hogy vagy egyik, vagy a másik változat annak rendje es módja szerint meg fog valósulni, — ha az események más okok miatti idóelőtti feloszlatást nem tesznek szükségessé. Természetesen nincs politikus, ki a bekövetkezendő eseményeket teljes biztonsággal megállapítani s előre megjósolni tudná, de a történtekből valamelyes valószínűséggel lehet azokat következtetni. Köztudomás szerint Bécsben a magyar nemzeti ellentállás megtörésére, valamint a Lajtántuli nemzetiségi viszály megszüntetésére egyedüli, legalkalmasabb eszköznek az általános, titkos választói jognak törvénybe iktatását tartják, úgy vélekedvén, hogy ez a választási rendszer az alkotmányt védelmező s állami önállóságra törekvő elemeket Magyarországon ki fogja szorítani a törvényhozás terméből s helyeiket a hazára nem kényes, csak világszabadságra vágyó nemzetköziek foglalják el, — odaát pedig attól a viszályok megszűnését vagy legalább is nagymérvű megtompulását reményük. A fontolva haladásáról világhírre vergődött Ausztria részéről csakugyan bámulatos lenne egy ily nagy ugrás a radikáliz- mus felé, ha nem lenne meg az a háttér, melyet fentebb megrajzoltunk. • Úgy, de a magyar kormány és a többségben levő függetlenségi párt sohasem fog a választási törvény oly átalakításába belemenni, mely ezt az országot megfossza magyar faji jellegétől s a honfoglaló nemzet ivadékait leszorítsa egy a többiek közt első helyet elfoglaló nemzetiséggé. A kormányjavaslat tehát nem lehet más, mint a választói jognak nagymérvű kiFelelős szerkesztő Főmnnkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GKÜHWALD LAJOS terjesztése, de egyúttal a választókerületek oly beosztásával, hogy ebben az országban más faj, mint a magyar, nem uralkodhatik. Ez az ország a magyar fajé, melyet tulajdonául tekint s mig él és mozog, nem hajlandó senkivel ebben a tekintetben osztozkodni. Már most egy ilyen javaslat ellen fel fognak zúdulni a nemzetközi szociá'isták; hozzájuk fognak csatlakozni a nemzetiségi országgyűlési képviselők, számszerint huszonötén, kiknek az a reményük, hogy egy általános választói joggal megejtett képviselőválasztás számukat ötvenre fogja felemelni; de a függetlenségi párton is lesznek, ha nem sokan is, de legalább 20— 30-an, kik meggondolatlan ígéreteik folytán ezt az irányzatot akarva, nem akarva, támogatni lesznek kénytelenek. Szóval az országgyűlésen össze fog vergődni egy oly számú képviselő csoport, mely elég erővel fog bírni arra nézve, hogy egy nem szájuk ize szerint való javaslat törvényerőre emelését, nem válogatva az eszközökben, megakadályozza S ily helyzetben a kormány s a többség csakugyan nem tehet mást, minthogy a képviselő urakat tisztelettel hazaküldi s megkísérli egy olyan képviselőházat tobor- zani össze a választók segítségével, mely ennek az országnak magyar faji jellegét semmiféle szabadelvű eszménynek vagy elméletnek fel nem áldozza. S ez az alakulás már a jövő évben is bekövetkezhetik s ezzel feleltünk vezető cikkelyünk homlokára illesztett kérdésre is. Boda Vilmos. Bírálat a névmagyarosításokról. Ismételten írtam már rövid kritikákat a «Tolnamegyei Közlönyébe az ugyanebben időről-időre közzétett névmagyarosításokról. S tettem ezt mindannyiszor azzal az — Isten látja lelkemet — becsületes célzattal, hogy honfitársaim magyar nyelvérzékét tőlem telhetőleg javítgatni, élesitgetni megkíséreljem, nehogy a következendő névmagyarositók éppen nevök magyarosításánál — magyartalanságokat kövessenek el. És ez — úgy érzem — nem fölösleges munka. Tessék elhinni: lehet valaki igen járatos a legbonyolultabb ipari vagy kereskedelmi, vagy akár műszaki kérdésekben, másszóval lehet valaki kitünően képzett iparos, kereskedő vagy művészember; sőt lehet valamely lateinei mindenkit a világból kiperlő, pompás fiskális, vagy csodakúrákat mivelő, hírneves orvos: és ha arra kerül a sor, hogy idegen neve helyébe magyar nevet váltson — hát bizony akárhány nem ért hozzá, s magára hagyatkozva, elkon- tárkodja a dolgot. Mert mindenképp kifogástalan, jóhangzásu s zamatos magyar nevet választani tudni: ahhoz bizonyos veleszületett érzék, no meg némi speciális nyelvtani s irodalmi tanulmány s ennek helyes alkalmazása, felhasználása szükséges. S azért honfitársi szeretettel kérem, akiket illet: ha e hazának egy-egy hű fia idegen nevét magyarral kívánja felcserélni, el ne hamarkodja ezt a (kivéve, ha üzleti számításból teszi) hazafias tényét, hanem — még ha amúgy még oly miveit s tudományos embernek van is elismerve — ne derogáljon neki ez ügyletben többek, természetesen lehetőleg olyan egyének véleményét kikérni, kiket e téren magánál otthonosabbaknak s illetékesebbeknél Ítél; annál is inkább, mert hiszen legtöbbnyire családos emberek s feltehetőképp azzal a puritán szándékkal hajtják végre ezt a névcserét, hogy nemcsak gyermekeik, hanem unokáik és ezek unokái is magyar, de igazában g hibátlanul magyar név mellett munkálják ez édes magyar haza szent ügyét, és éljenek-haljanak érette! Bizony nem kicsinyes kérdés ez, s azért ismétlem: nagy kár, sőt vétkes mulasztás az utódokkal szemben — ezt Hübele Balázs módjára való eljárással elhamarkodni és — elfuserolni. Ennyi bevezetés után lássuk már most példának okáért, és biráljuk meg kissé azt a két névmagyarosítást, melyet e becses Lap előző számának Különféléi között olvasunk: Halbleib József — Béki-re magyarosította a nevét. Nézetem szerint határozottan helytelenül. Mert bék és bék-ség nem magyar szók, hanem béke és béke-ség igenis azok. Tehát nem bék, hanem béke lévén az alapul szolgáló törzsszó, ebből helyesen csak Békéi, Békefi (mire a többek közt egy igen jeles, tudós cisztercita tanár magyarosította a nevét), vagy — az én ízlésem szerint — leghelyesebben Békés lett volna vezetéknévül leszármaztatandó. — Ku/rcz-ból Kuruc: igen sikerült magyarosítás; de még jobb lett volna: Kurucz a «cz» megtartásával; mert mig egyrészt az egyszerű «c» mindmáig általánosan elfogadva nincsen (lám a Tolnamegyei Közlöny is következetesen cz-t használ); másrészt a «kurucz» abból a régi magyar világból való történelmi szó, amiko az egyszerű c-nek a magyar helyesírásban még hire sem volt, hanem cz-t, sőt még sűrűbben tz t írtak kaczagányos eleink. De különben is szabály, hogy a vezetéknevek orthografiáját modernizálni nem szabad. Sőt büszkeségére szolgálhat bárkinek is, ha Eötvös, Keőmives, Tewrewk stb. ősi alakulatú nevet jogosan viselhet. Krltlku. Állami csendőrség Szekszárdon. Általában tetszetős jelszó, hogy a közbiztonság érdekében a városokat állami csendőrséggel kell ellátni. Akik ezt nagy előszeretettel hangoztatják, azok nem gondolják meg, hogy a költséges állami csendőrség katonai hatalom alatt áll, mellyel nem mi, hanem a csendőrparancsnokság rendelkezik és jöhet ismét olyan szomorú korszak, mint a milyen a darabont kormány alatt volt, mikor az általunk fizetett csendőrséget egyéni szabadságunk, önkormányzatunk és alkotmányunk ellen fordíthatják. Mi is akarjuk és óhajtjuk, hogy megzavart közbiztonságunk szilárd alapra fektettessék, azonban ezt az állami csendőrség nélkül is elérhetjük, ha olyan szervezetet adunk városi rendőrségünknek, mely mai jogos igényeinknek teljesen megfelel. Ennek bővebb fejtegetését ezúttal mellőzve, most csak azt közöljük, hogy múlt szombaton városuvk megbízottjai tárgyalást folytattak Fery Oszkár őrnaggyal, mint a belügyminiszter ki. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon 11 Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű |j __ hirdetések és pénzküldemények intézendők Megje len hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */s évre 6 K, */« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetéseit: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé
