Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-12 / 28. szám
XXXIV évfolyam 28. szám ______Szekszárd, 1906 jiilins 12 Fü ggetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap A mérleg. Az országgyűlés nyári szünetének ideje közeledvén, most már meglehetős biztonsággal fontolóra vehetjük és megállapíthatjuk a nyereség- és vesztesség-számlánkat azon időtől kezdve, midőn az uralkodóval a válságból való kibontakozásra nézve létrejött az egyezmény, a nemzet vezérei beléptek a kormányba s a többségre jutott függetlenségi párt megkötött kézzel átvette a szolgálatot, melynek más körülmények között féluralkodás lenne a tulajdonképpeni, valóságos neve. A nyereség rovatába iktathatjuk azon mindenesetre nagy horderejű eredményt, hogy az ország féltett kincse: alkotmánya visszahelyeztetett elévülhetlen jogaiba s némi döcögés után megkezdette áldásos működését azon hitben és reményben, hogy az országgyűlés, amint teheti, a biztosítékok oly tömegével fogja azt körülbástyázni, hogy azon minden ellenséges támadás már előre sikertelennek mutatkozván, megtörik. Az is ebbe a számlába iktatható, hogy elpusztult — alkalmasint csak egy időre — az az élelmes had, mely emelkedésért, jól fizetett állásért és anyagi haszonért kész volt a hatalom minden törvénytelen rendeletét végrehajtani s eszközül szolgálni arra, hogy a nemzet alkotmánya sértetlensége érdekében folytatott nemes harcában le- győzessék. Nem különben a nyereség-számla rovatába veendő fel azon örvendetes körülmény, hogy az ország kormányának átvételére oly férfiak vállalkoztak, kik a küzdelemben a nemzet vezérei voltak s kik bizonyára a legjobb akarattal eltelve, indultak a végzetes útra, mely eddig még senkinek babért nem termett, hanem az osztrákok dédelgetett hatalma és rossz indulata folytán mindig hajótöréshez vezetett. Azonban az ország veszteség-számlája az uj alakulás tolytán szinte igen gazdag. A katonai ügyekben a magyarság törvényen alapuló, igazságos és jogos követeléseit le kellett a napirendről venni, állítólag csak két évi időtartamra, a valóságban azonban, történelmünk világos tanúsága szerint, ez a két év igen könnyen húsz évre változhatik át. Gazdasági függőségünk szinte változatlan marad hosszú 11 évi«- s hogy ennek eltelte után is sikerül-e országunknak az osztrák járomból kiszabadulni, az olyan kérdés, melyre igenlő feleletet adni ma még nagy merészség számba menne. Továbbá nyakunkon marad a kancellárnak minősített külügyminiszter s a birodalmi hadügyminiszterré törvénytelenül megtett katonai ügyvezető. Szóval majdnem egészen a valóságnak megtelelő képét szolgáltatta a helyzetnek azon legfelsőbb helyen elhangzott röpke mondás, hogy marad minden a régiben. Érzik ezt a mi vezető államférfiaink a legtöbben s iparkodnak is minden alkalommal a viszonyaink alakulása folytán támadt s mindinkább terjedő kedvezőtlen hangulatot némileg kiengesztelni. így Kossuth Ferenc mindig a gazdasági téren létesítendő, nagy horderejű újítások felé irányozza a nemzet figyelmét; Justh Gyula, a Ház elnöke, pedig, szokott őszinteségével, kijelentette, hogy csak lépés- ről-lépésre haladhatunk előre s egyben kéri Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, évre 6 K, */* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig S K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 sző 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fiilé a küldöttség tagjait, kikhez szavait intézte,, hogy ne a külszin után ítéljék meg őket, mert ők tántorithatlanul a régi célokat követik. Reméljük és hisszük is, hogy követik, hogy céljaik hazafiasak, hogy múltjukkal soha ellenkezésbe nem jönnek. Azonban az is meggyőződésünk s e tekintetben megdönthetetlen bizonyítékok vannak hátunk mögött: Magyarország négyszáz éves történetének tanúságai, bogy minden önfeláldozás, minden törekvés, minden jóindulat a megdönthetetlen, elvakult osztrák politikán megtörik. Mert úgy az ausztriai befolyásos körökben, sőt magában az uralkodóház tagjai között is ma sem változott az a nézet, az a felfogás, hogy egy fejlődő, erős Magyar- ország útja a végleges elszakadás felé vezet s hogy ha ennek az elejét akarják venni, akkor hazánkat politikailag erőtlenné, gazdaságilag szegénynyé kell tenni. Ezekbe a körökbe még nem hatolt be s ha az eddigi tapasztalatokat vesszük irányadóul, kimondhatjuk nyíltan, hogy valószínűleg hosszú ideig nem is fog behatolni az a megdönthetetlen igazság, hogy mi nem táplálunk elszakadási vágyakat, csak törvényen alapuló jogainkat követeljük; továbbá, hogy egy nagy, erős Magyar- ország legbiztosabb támasza a trónnak éppen úgy, mint Ausztriának magának. El fog-e egy ilyen jobb belátás ideje következni, az a homályos jövő kétes ködébe vész; nagy szerencse lenne mindkét tényezőre nézve, ha csakugyan elkövetkeznék; de azt hiába várják Bécsben, hogy mi ezeréves államiságunkat bármily tekin- I teteknek feláldozzuk. Éjjeli látogatás. Irtr: fllióna. A zárda órája ércharangjával már régen elverte a tizenkettőt. A fehér függönyös hálószobában is mély csend honolt, csak ritkán szakította azt félbe az alvók egyhangú, harmonikus szuszogása. Láthatólag mindenki az almok birodalmában volt, játszva a pillangókkal, tündérekkel, álmodva boldogságról, szerelemről. Csak Klára virrasztott még, az intézet IV. éves növendéke. Selymes pilláit kerülte az álom, a mai nap eseményei tartották fogva s gyötörtek lázas idegeit. — Megkérdezem Edithet — mormolá magában — s a gondolatot tett követte. Lassan, óvatosan szétnyitá függönyeit, körülnézett s nesztelenül osont egyik társnője ágyához. — Edith alszol ? — kérdé, lehajolt s meg- csókolá az alvót, miközben görögösen tűzött ébenfürtei leomlottak, palástként takarván patyolat vállait. Edith felriadt, megdörzsölé szemeit s bősz- szankodni látszott az éjjeli látogatóra, de csakhamar öröm villant meg szép szemeiben s a veleszületett nyájassággal kerdé: — Klára te vagy ? Nem tudsz aludni? Egy mély sóhaj adott igazat az utóbbi kérdésnek. — Megöl a bizonytalanság, mondd, hogy _ TÁRCA A dal. Azt kérditek tőlem Honnan ered a dal ? Szerelemrekeltő Lenge szárnyaival? A dal és szerelem Mindig együtt járnak; Biztató reménye Két ifjú szempárnak. Egy szó, egy mosolygás Egy egész költemény. „Enyém már a szived 1“ Dalolja a legény. És a dal tova száll . . . Röpke, légi szárnyon; Viszi a napsugár A fényen és árnyon. íme: elárultam Miből terem a dal; Szerelemrekeltő Lengi §?_4rnyálváll P. Takáts Gábor. Dalok. Elszállott a fecskemadár dél meleg honába, Háborúit a sötét éjjel kis falu tornyára. A torony harangja szomorúan búgja '. «Holnap teszik kis angyalom deszka koporsóba!» Megfaragták a koporsót a faragó ácsok, Temetőben a sirásó jaj de mély sirt ásott! — Szomorufüz alatt ásta meg a sírját, Oda teszik életemnek letűnt boldogságát. * * * Gólyamadár fészket rak a háztetőn, A halottak hazája a temető. Bárcsak én is a lakója lehetnék — Talán akkor oly sokat nem szenvednék. Gyűlöl, utál engem az egész világ, Azért várom, nem rettegem a halált. Jöjj él kaszás — tépjed ki a telkemet, Hogy e világ ne kacagjon engemet. * * * Elhervadt a kis ibolya virága, Jaj de megcsalt egy gyönyörű leányka,! Más legénynek nézett csalfa szemébe, Másnak adta, ifjú szivét cserébe. Kinyitott a kis ibolya virága, Jaj do gyászos, az életem világa! Hogy ha szivem egy utolsót dobbanna, Boldogságom fellelném a síromban. Somogyi Vilmos. Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS
