Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-07 / 23. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY fades terrae», meg fog ujulni a föld színe s felvirrad szegény hazánk felett is még egyszer egy szebb, boldogabb jövendőnek oly rég várt hajnala! E boldogító reménytől áthatva még egyszer szivünkből köszöntünk kegyes Főpásztorunk : — Isten hozott! Szabó Géza főgimn. és polg. iskolai hittanán Kérjük azon tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt idejekorán megújítani szíveskedjenek. A „Tolnamegyei Közlönyét, mely vármegyénkben a legrégibb idő óta szolgálja a magyar nemzeti eszméket, ajánljuk a hazafias közönség szives figyelmébe. Osztrák furfang. A mi nem kedves, de drága — régen szívja már az életerőnket — szomszédunk, Ausztria összes pártjai egyesültek, hogy Magyarország törvényes jogai érvényesülésének útját állják s megfélemlítsék az uralkodót, ki belátva a magyar nemzet kívánságának jogosságát és törvényességét, beleegyezését ad a, hogy a magyar vámtarifát a mi törvényhozásunk külön törvénybe iktassa s a szabad forgalom fentartásának formája nem a törvénytelen vámszövetség, hanem a törvény intézkedésének megfejelő vámszerződés legyen. Hogy egyszer valahára a magyar törvény érvénye győzedelmeskedett, az elkényeztetett osztrákok annyira kizökkentek a kerékvágásból, hogy a magyarság elnyomása idejében fitogtatott lojalitásuk, mely tettetett és álnok volt, egyszerre cserben hagyta őket s egyik szónokuk azt a mérhetlen gorombaságot vágta ki az uralkodó ellen, hogy bizza a kormányzást fiatalabb kezekre. Nekik a király felkent személye is csak addig szent és sérthetetlen, mig az ő érdekeiknek kedvez; de ha igazságot szolgáltat a jogara alatt élő másik népnek, akkor már elszeretnék távolítani a trónról. Távol áll tőlem, hogy én arra a merész szerepre vállalkozni akarnék, miszerint Ö Felségének tanácsot osztogassak, hisz van ő neki ilyen tanácsadója több is a kelleténél, hanem még is úgy elgondoltam magamban, hogy mit csinálnék én most az ő helyzetében. Hát először is meghivatnám Beck bárót, nem a miniszterelnökjelöltet, most már miniszterelnököt, hanem a másikat, a mi kedves barátunkat: a vezérkar főnökét s azt mondanám neki: kedves Beck,- megteszem önt miniszterelnökömmé s meghagyom önnek, hogy üssön szét ezek között a folyton veszekedő emberek között. Az eszközökben, csak a cél: a puhitás legyen elérve, nem szükséges válogatnia. A mennyire lehetséges a törvények megtartásának külszínére figyelmet kell forditania, de ha egyáltalán útban lennének, félre kell őket dobni,, mert nem azért megyek bele a harcba, hogy azokra hivatkozva, sarokba szoríthassanak Azt a hetvenkedő, még a személyemét sem kímélő Reichsráthot kisértse meg ön házszabály- módosításokkal és elnapolásokkal megtörni; ha pedig ez sem használ, fél is"oszlathatja ön, majd meglássuk, meddig győzik választási kiadásaikat a saját zsébjükből fedezni a lármázó jelölt urak. Ha pedig a feloszlató rendeletnek nem engedelmeskednének, felhatalmazom önt, hogy az osztrák Landwehr igénybe vételével szétkergethesse őket. Isme rém jól az osztrák virtust, ezek a nyakas, békétlenkedő elemek meg fogják kisérleni, hogy az ellentálíást átvigyék a Kreiáokra s némi joggal bíznak is abban, hogy a Kreis és Bezirks hauptmanok meg fogják tagadni a Reichsrath által meg nem szavazott adók és újoncok beszolgáltatását. No hát édes Beck, azt hiszem, figyelemmel kisérte ön a múlt évben, a Fehérváry-féle kormány körmönfont gonoszságait, melyekkel a magyarok nemzeti jogaikért való küzdelmét letörni megkísérelte. Pedig a magyarok ezen a téren sokkal elszántabbak, kitartóbbak és önfeláldozóbbak, mint az osztrákok s mégis, midőn a rendes közegek eltávolítása után, a csengő pénz, a kitüntetés s az állások osztogatása megkezdődött, hány áruló akadt köztük, ki a csábításnak ellentállani nem tudott s ott lézengett naponként az ügyvivők előszobájában, hogy készséges szolgálatait a nemzet s az ország ellen felajánlja. így fog történni ez ideát Ausztriában is, Itt is tucatszámra fog ön találni embereket, kik nem fognak beállni koplaló hazazöld, a másikban piros szinü drapéria. A fehér szint az idő eljárásával szürkévé vált fal jelképezi. Minden ablakban két másfél méter hosszú gyertya van. Szépen csillog este ennek a több mint ezer gyertyának a pici lángja. A kaszárnyák is díszbe öltötték kapujukat: zöld, fehér, piros gyertyák, drapériák övezik azt körül. A hadi és kereskedelmi hajók valamennyije telve a lobogóval. Es amikor reggel fölhúzzák a sok sok zászlót, ágyú dübörgéstől megrezdül a levegő s a tenger visszaveri a 25 ágyú böm- bölését. Este a zászlók leeresztésénél ez megismétlődik. Reggel 9-kor katonai szemle van. A különböző ruházatú katonaságnak a Márkus-téren való felvonulása és elhelyezkedése festői látványt nyújt. Egy csomó katonai zenekar. Némelyike csak 10—14 emberből áll, de olyan lármát csinál vékony hangú sípjaival itt a téren, akárcsak egy szedresi tutyos banda valami szűk szobában. Aztán jön az admirális és az éppen itt veszteglő Dandoló hadihajó parancsnoka, meg egy tábornok a szemlét megtartani. Sorba járják a csoportokat. Utoljára a városi tanácsra kerül a sor. De vissza van még az ex katonák csapata. Ez előtt is ellépnek. Sőt egy-egy öreg bácsival kezet is fog. Leghosszabb ideig egy Garibaldistával beszélget és kezet fog. Piros francia zsargonu sipkába van ez, mig a piros egyáltalán tetőtől talpig abban az öltönyben, melyben Garibaldi oldalán küzdött. Aztán rázendít a legnagyobb zenekar az olasz himnuszra. A katonák fegyveresen, délcegen ellépnek az admirális előtt. Elvonulnak és a délelőtti ünnepség véget ér. Este aztán kivilágítás és kettős hangverseny : Egyik katona banda a Piassán, a másik a délcegen álló Doge palota előtt a Piassettán. Tenger sok nép hullámzott föl és alá a tér márvány padozatán. Roppant elegánsan öltözöttek a velenczei polgárlányok igen festőies ruhájukban a rojtos nagy fekete kendővel . . . Hajuk sajátos alakba való fésülése, nagy, fekete, csillogó szemük, nemes, szép vonásuk ugyancsak általános tetszést kelt . . . fiáknak, hanem lelkiismerettel, hazaíiui érzéssel nem rendelkezvén, az első kísértésnek engednek s végrehajtanak mindent, a mit ön a törvényes rend helyreállítása érdekében — igy szokás azt legújabban mondani megtenni szükségesnek tart. Előre tehát édes Beck, csináljon ön rendet és torolja meg az ellenem lázongókon az alattvalói hűséget megtagadó osztrákokon az el nem tűrhető sértéseket, mert azt már még sem tehetem, hogy más mértéket használjak a monarchia egyik állama ellenében, mint a minőt használtam a másikkal szemben. Boda Vilmos. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 6-án d. e. 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a bizottsági tagok a rossz idő miatt csak igen csekély számban jelentek meg. A közgyűlésen gróf Apponyi Géza főispán elnökölt, aki rövid megnyitó beszédében kifejezte, hogy most van először szerencséje a közgyűlésen elnökölhetni és megköszönve a bizottsági tagok megjelenését, a törvényhatósági bizottságnak és a tisztviselői karnak szives támogatása reményében a közgyűlést megnyitja. A napirend előtt az elnöklő, főispán bejelentette, hogy FördösMihályt tb. szolgabiróvá, dr. Martin Józsefet, ifj. Hajpál Sándort végleges- közigazgatási gyakornokokká és Máthis Ferencet tb. aljegyzővé nevezte ki. A tárgysorozat első pontja Wekerle Sándor miniszterelnöknek a kormány kinevezéséről szóló leirata volt. Úgy ezt a leiratot, valamint Kossuth Ferenc kereskedelemügyi, dr. Darányi Ignác földmivelésügyi és Jekelfalussy Lajos honvédelemügyi miniszterek leiratait is a közgyűlés örömmel vette tudomásul és az állandó választmány javaslatához képest a hazafias minisztérium fenti tagjait feliratilag melegen üdvözli és. őket támogatni hazafiui kötelességének tartja. Felolvastatott az alispán! előterjesztés a háztartási alapnál szükségessé vált póthitel engedélyezéséről. Az állandó választmány javaslatára a póthitel engedélyeztetik. A nyugdíjalapra felügyelő választmány előterjesztésére Pite Imre hivatalszolga 36 évi szol1906. junius 7 A Grand Kanális is fényben úszik, soksok gondola úszik az ezüst tükrön. Tele aggatva lampionnal. A parton ugyan csábitó mosollyal kínálja a gondolás hajóját, hogy- senki sem tud neki ellentállni . . . — Prego signore — gondola . . Aztán elindul. Igen szép hajlásokkal végzi a csónak hajlásait miközben lágyan, kedvesen énekli csengő hangján: «Sotto il ponté, sotto il ponté, il Rialte ...» Ejfélt elütötte már az óra. A hold szépen süt alá a sötétlő víztükörre ... A zene is elhagyta már pódiumát. Az emberek nagy tömege otthonába tért már. De az idegenek ott vannak még a gondolán. Oly szép ez, oly kedves, hogy nem lehet egykönnyen elhagyni. Egymásután siklanak el itt is szállodánk ablakai alatt . . . Csak az evező csapkodása hallatszik, meg a gondolás éneke: «0 Venezia, o benedetta non ti posso, non ti volgió piu laseiar’e . . . .» Koritsánszky Ottó. Salamon Testvérek l| üzlete mellett lévő D 3—5 5011 izlositá! íj í#ig)iWs%na JI trieszti Genera li M_r U Ilit és 1 líóffÁ Mei 1906 ICIIUJ julius l én Széchenyi-ulca li 48. szám al •á. a volt Pécsy-íí tie házba i helyeztetik ál.
