Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-07 / 23. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY fades terrae», meg fog ujulni a föld színe s felvirrad szegény hazánk felett is még egyszer egy szebb, boldogabb jövendőnek oly rég várt hajnala! E boldogító reménytől áthatva még egyszer szivünkből köszöntünk kegyes Fő­pásztorunk : — Isten hozott! Szabó Géza főgimn. és polg. iskolai hittanán Kérjük azon tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt idejekorán megújítani szíveskedjenek. A „Tolnamegyei Közlönyét, mely vár­megyénkben a legrégibb idő óta szol­gálja a magyar nemzeti eszméket, ajánljuk a hazafias közönség szives figyelmébe. Osztrák furfang. A mi nem kedves, de drága — régen szívja már az életerőnket — szomszédunk, Ausztria összes pártjai egyesültek, hogy Magyarország törvényes jogai érvényesülé­sének útját állják s megfélemlítsék az ural­kodót, ki belátva a magyar nemzet kíván­ságának jogosságát és törvényességét, bele­egyezését ad a, hogy a magyar vámtarifát a mi törvényhozásunk külön törvénybe ik­tassa s a szabad forgalom fentartásának formája nem a törvénytelen vámszövetség, hanem a törvény intézkedésének megfejelő vámszerződés legyen. Hogy egyszer valahára a magyar tör­vény érvénye győzedelmeskedett, az elké­nyeztetett osztrákok annyira kizökkentek a kerékvágásból, hogy a magyarság elnyomása idejében fitogtatott lojalitásuk, mely tettetett és álnok volt, egyszerre cserben hagyta őket s egyik szónokuk azt a mérhetlen go­rombaságot vágta ki az uralkodó ellen, hogy bizza a kormányzást fiatalabb kezekre. Nekik a király felkent személye is csak ad­dig szent és sérthetetlen, mig az ő érdekeik­nek kedvez; de ha igazságot szolgáltat a jogara alatt élő másik népnek, akkor már elszeretnék távolítani a trónról. Távol áll tőlem, hogy én arra a merész szerepre vállalkozni akarnék, miszerint Ö Felségének tanácsot osztogassak, hisz van ő neki ilyen tanácsadója több is a kelleténél, hanem még is úgy elgondoltam magamban, hogy mit csinálnék én most az ő helyzetében. Hát először is meghivatnám Beck bárót, nem a miniszterelnökjelöltet, most már mi­niszterelnököt, hanem a másikat, a mi ked­ves barátunkat: a vezérkar főnökét s azt mondanám neki: kedves Beck,- megteszem önt miniszterelnökömmé s meghagyom önnek, hogy üssön szét ezek között a folyton ve­szekedő emberek között. Az eszközökben, csak a cél: a puhitás legyen elérve, nem szükséges válogatnia. A mennyire lehetséges a törvények megtartásának külszínére figyel­met kell forditania, de ha egyáltalán útban lennének, félre kell őket dobni,, mert nem azért megyek bele a harcba, hogy azokra hivatkozva, sarokba szoríthassanak Azt a hetvenkedő, még a személyemét sem kímélő Reichsráthot kisértse meg ön házszabály- módosításokkal és elnapolásokkal megtörni; ha pedig ez sem használ, fél is"oszlathatja ön, majd meglássuk, meddig győzik válasz­tási kiadásaikat a saját zsébjükből fedezni a lármázó jelölt urak. Ha pedig a feloszlató rendeletnek nem engedelmeskednének, fel­hatalmazom önt, hogy az osztrák Landwehr igénybe vételével szétkergethesse őket. Isme rém jól az osztrák virtust, ezek a nyakas, békétlenkedő elemek meg fogják kisérleni, hogy az ellentálíást átvigyék a Kreiáokra s némi joggal bíznak is abban, hogy a Kreis és Bezirks hauptmanok meg fogják tagadni a Reichsrath által meg nem szavazott adók és újoncok beszolgáltatását. No hát édes Beck, azt hiszem, figyelemmel kisérte ön a múlt évben, a Fehérváry-féle kormány körmönfont gonoszságait, melyekkel a ma­gyarok nemzeti jogaikért való küzdelmét le­törni megkísérelte. Pedig a magyarok ezen a téren sokkal elszántabbak, kitartóbbak és önfeláldozóbbak, mint az osztrákok s mégis, midőn a rendes közegek eltávolítása után, a csengő pénz, a kitüntetés s az állások osztogatása megkezdődött, hány áruló akadt köztük, ki a csábításnak ellentállani nem tudott s ott lézengett naponként az ügy­vivők előszobájában, hogy készséges szolgá­latait a nemzet s az ország ellen felajánlja. így fog történni ez ideát Ausztriában is, Itt is tucatszámra fog ön találni embere­ket, kik nem fognak beállni koplaló haza­zöld, a másikban piros szinü drapéria. A fehér szint az idő eljárásával szürkévé vált fal jel­képezi. Minden ablakban két másfél méter hosszú gyertya van. Szépen csillog este ennek a több mint ezer gyertyának a pici lángja. A kaszár­nyák is díszbe öltötték kapujukat: zöld, fehér, piros gyertyák, drapériák övezik azt körül. A hadi és kereskedelmi hajók valamennyije telve a lobogóval. Es amikor reggel fölhúzzák a sok sok zászlót, ágyú dübörgéstől megrezdül a levegő s a tenger visszaveri a 25 ágyú böm- bölését. Este a zászlók leeresztésénél ez meg­ismétlődik. Reggel 9-kor katonai szemle van. A külön­böző ruházatú katonaságnak a Márkus-téren való felvonulása és elhelyezkedése festői lát­ványt nyújt. Egy csomó katonai zenekar. Né­melyike csak 10—14 emberből áll, de olyan lármát csinál vékony hangú sípjaival itt a téren, akárcsak egy szedresi tutyos banda valami szűk szobában. Aztán jön az admirális és az éppen itt veszteglő Dandoló hadihajó parancsnoka, meg egy tábornok a szemlét megtartani. Sorba jár­ják a csoportokat. Utoljára a városi tanácsra kerül a sor. De vissza van még az ex katonák csapata. Ez előtt is ellépnek. Sőt egy-egy öreg bácsival kezet is fog. Leghosszabb ideig egy Garibaldistával beszélget és kezet fog. Piros francia zsargonu sipkába van ez, mig a piros egyáltalán tetőtől talpig abban az öltönyben, melyben Garibaldi oldalán küzdött. Aztán rázendít a legnagyobb zenekar az olasz himnuszra. A katonák fegyveresen, dél­cegen ellépnek az admirális előtt. Elvonulnak és a délelőtti ünnepség véget ér. Este aztán kivilágítás és kettős hang­verseny : Egyik katona banda a Piassán, a másik a délcegen álló Doge palota előtt a Piassettán. Tenger sok nép hullámzott föl és alá a tér márvány padozatán. Roppant elegánsan öltö­zöttek a velenczei polgárlányok igen festőies ruhájukban a rojtos nagy fekete kendővel . . . Hajuk sajátos alakba való fésülése, nagy, fekete, csillogó szemük, nemes, szép vonásuk ugyan­csak általános tetszést kelt . . . fiáknak, hanem lelkiismerettel, hazaíiui érzés­sel nem rendelkezvén, az első kísértésnek engednek s végrehajtanak mindent, a mit ön a törvényes rend helyreállítása érdekében — igy szokás azt legújabban mondani megtenni szükségesnek tart. Előre tehát édes Beck, csináljon ön rendet és torolja meg az ellenem lázongó­kon az alattvalói hűséget megtagadó osztrá­kokon az el nem tűrhető sértéseket, mert azt már még sem tehetem, hogy más mér­téket használjak a monarchia egyik állama ellenében, mint a minőt használtam a másik­kal szemben. Boda Vilmos. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 6-án d. e. 11 órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott, melyen a bizottsági tagok a rossz idő miatt csak igen csekély számban jelentek meg. A közgyűlésen gróf Apponyi Géza főispán elnökölt, aki rövid megnyitó beszédében kifejezte, hogy most van először szerencséje a közgyű­lésen elnökölhetni és megköszönve a bizottsági tagok megjelenését, a törvényhatósági bizott­ságnak és a tisztviselői karnak szives támoga­tása reményében a közgyűlést megnyitja. A napirend előtt az elnöklő, főispán be­jelentette, hogy FördösMihályt tb. szolgabiróvá, dr. Martin Józsefet, ifj. Hajpál Sándort vég­leges- közigazgatási gyakornokokká és Máthis Ferencet tb. aljegyzővé nevezte ki. A tárgysorozat első pontja Wekerle Sándor miniszterelnöknek a kormány kinevezéséről szóló leirata volt. Úgy ezt a leiratot, valamint Kossuth Ferenc kereskedelemügyi, dr. Darányi Ignác földmivelésügyi és Jekelfalussy Lajos honvédelemügyi miniszterek leiratait is a köz­gyűlés örömmel vette tudomásul és az állandó választmány javaslatához képest a hazafias minisztérium fenti tagjait feliratilag melegen üdvözli és. őket támogatni hazafiui kötelességé­nek tartja. Felolvastatott az alispán! előterjesztés a háztartási alapnál szükségessé vált póthitel engedélyezéséről. Az állandó választmány javas­latára a póthitel engedélyeztetik. A nyugdíjalapra felügyelő választmány elő­terjesztésére Pite Imre hivatalszolga 36 évi szol­1906. junius 7 A Grand Kanális is fényben úszik, sok­sok gondola úszik az ezüst tükrön. Tele ag­gatva lampionnal. A parton ugyan csábitó mosollyal kínálja a gondolás hajóját, hogy- senki sem tud neki ellentállni . . . — Prego signore — gondola . . Aztán elindul. Igen szép hajlásokkal végzi a csónak hajlásait miközben lágyan, kedvesen énekli csengő hangján: «Sotto il ponté, sotto il ponté, il Rialte ...» Ejfélt elütötte már az óra. A hold szépen süt alá a sötétlő víztükörre ... A zene is el­hagyta már pódiumát. Az emberek nagy tömege otthonába tért már. De az idegenek ott vannak még a gondolán. Oly szép ez, oly kedves, hogy nem lehet egykönnyen elhagyni. Egymásután siklanak el itt is szállodánk ablakai alatt . . . Csak az evező csapkodása hallatszik, meg a gondolás éneke: «0 Venezia, o benedetta non ti posso, non ti volgió piu laseiar’e . . . .» Koritsánszky Ottó. Salamon Testvérek l| üzlete mellett lévő D 3—5 5011 izlositá! íj í#ig)iWs%na JI trieszti Genera li M_r U Ilit és 1 líóffÁ Mei 1906 ICIIUJ julius l én Széchenyi-ulca li 48. szám al •á. a volt Pécsy-íí tie házba i helyeztetik ál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom