Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 19. szám
TOLNAMEGYEIKÖZLÖNY a csony célok s pláne — mint rebesgetik — személyes boszu, sértett önérzet és számító taktika vezetnék. De azt tudom, hogy Boda Vilmos hírlapi, személyes közbenjárási, jóbarátsági — stb. — munkálkodásával 5—5 évenként biztos kenyere lett sok pártfogásért esedezettnek. (Erre vannak dokumentumok !..) — És azt is tudom, hogy jól esik most a megyei tisztviselő uraknak — ' mint ibeati possidentes»-eknek a gondolat, hogy néni szállhatott ki nálunk az abszolút uralom kormány-biztosa s jogtalanul el nem kergette őket jogos hivatalukból; de ha ez, mondjuk, beállt volna, — most nem örvendenének szivszerint azon, hogy a visszaállított alkotmányos korszak igazsága őket is — mitvt hazánkban egyebütt a megyei tisztviselő két — mind visszahelyezte volna régi helyükre ?.. Kérdések, melyek feleletet várnak. S tett-e ez érdemben valamit Boda Vilmos szóban és Írásban: kérdezni nem is kell, mert ő a mostani — hála Isten ! — rövid zsarnokság szomorú idejében minden naponként becsukásra méltó magyar becsületességgel és lángoló hazaszeretettel töltötte be hivatását! Dehát a világ mindig hálátlan volt az igaz érdemek iránt, — s lehet, hogy most, élte alkonyán, kifacsart citromként, megcsorbult szablyaként eldobják őt maguktól az emberek; lehet, hogy Szabó Károly neve jön ki diadalmasan az urnából s az emberek harsogva zúgják: «Éljen a jövő biztató szép reménye /» — Én pedig szivemből kiáltom : «Éljen a dicső múlt ragyogó érdeme !» Mert ha Boda Vilmosnak semmi más érdeme nem volna is nálunk (— eltekintve a hirlapirodalom-teremtés, vasút, polgári olvasókör, népbank, nagyvendéglő-épület, polg. iskola, dalárda, főgimnázium, aszfalt, villanyvilágítás, gőzfürdő — stb. — miknek létrehozásában a jobb keze mindig ott volt, a szive, lelke pedig egészen!...) mondom, ha neki semmi más érdeme nem volna is nálunk, mint a városi és megyei igazán közhasznú tűzoltóság intézményének megalapítása és nagyfokú felvirágoztatása: már ezért is örök babér köritse homlokát! Mert Ő, hajlott kora dacára, szent kötelmének és nemes ambíciójának, mint tűzoltósági fő- parancsnok mindig hűséggel megfelel s a vész idején annak helyén megjelenni — ha itthon van — mindig 0 az első, úgy az alsó-, mint a felső városban, vagy az újvárosban, — sőt, ha hirt vesz róla, a Sárközben is! Egyelőre — az uj választás előtt — mindent elmondtam, ami hirtelenében eszembe jutott. Csak még ennyit: — Kérve-kérem a t. polgártársaimat, hogy magyar lelkesedéssel, bátran, szabadon szavazzanak és igazságosan válasszanak ! Tiszteljük az ellenpárt véleményét, óhajtsuk a szent békességet s mi fő: szeressük egymást]... Borzsák Endre. Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 5-én d. u. 2 órakor rendkívüli ülést tartott, mélyen dr. Lli/rlmg Ádám polgármester elnökölt, aki megnyitva az ülést, jegyzőkönyvi hi- telesitőkül felkérte Ujfalusy Imre és Wilhelm Ede képviselőtestületi tagokat. A szekszárdi községi iskolaszék Írásban bejelenti, hogy 30000 koronáért megvette az építendő polgári leányiskola részére a Széchenyi-utcában levő Alba- nics-féle házat, melynek vételárát az iskolai alapból és a befolyó tandijakból fedezi. A telek a város nevére vezetendő. A képviselőtestület a jelentést tudomásul véve, az ügy tárgyalását folyó évi junius hó 9-én tartandó gyűlésére tűzi ki. A szekszárdi r. k. ovoda kérvényére a tanács javaslata alapján 400 korona évi segélyt szavaztak meg. Janosits Károly egész terjedelmében felolvassa a gyámoltak és gondnokoltak pénzei gyümölcsöztetéséről és a tartalékalap javára leróható jutalékokról alkotott szabályrendeletet, melyet a képviselőtestület azzal a pótlással fogadott el, hogy a félévenkint lejárt kamatok után 6 százalék késedelmi kamat fizetendő. Névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadtatott a tanács azon javaslata, hogy a gyámpénztár pénzkészlete fele részben a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbankban és fele részben a Szekszárdi Takarékpénztárban helyeztessék el úgy, hogy az elhelyezett összeget felmondás nélkül tartoznak a nevezett pénzintézetek visszafizetni. A rendőrkapitány egy alkapitányi, vagy egy fogalmazói állás szervezését kérte, mely kérelem egy bizottságnak adatott ki. Ez a bizottság egy javaslatot adott be, melyben a kért állások szervezését nem ajálja. A javaslatot a képviselőtestület el is fogadta. A rendőrök kérvényt nyújtottak be, melyben fizetésemelést kérnek. A tanács javaslatához képest a rendőrök fizetése 25 koronáról 36 koronára emeltetett fel folyó évi április 1-től kezdve, és felhatalmaztatott a polgármester, hogy a törvényhatóság jóváhagyásának bevárása nélkül kiutalványozhassa a rendőrök többletfizetését. Az ártézi kút létesitése ügyében Janosits Károly főjegyző terjesztette elő a tanács javaslatát, mely szerint nem ajánlja a vízvezeték létesítését, mivel ez 200.000 “koronába kerülne, hanem egyelőre egy artézi kút készítését javasolja. Ez 10000 korona • költséggel létesíthető lesz. Tóth Károly képviselő hangsúlyozza, hogy nekünk vízvezeték kell, melynek költségei részben a vizdijakból folynának be és annak csak egy része esnék a város terhére; továbbá sürgeti a városi mérnöki állás betöltését, hogy az uj mérnök készítse el a vízvezeték tervezetét és a szükséges egyéb munkálatokat, dr. Leopold Kornél ezen tárgynál a polgármester figyelmébe ajánlja legalább a város főutcáinak öntözését, mivel erre költség is .van felvéve. Dr. Komáromy Gyula városi orvos kérdést intéz az iránt, hogy honnan vennék az öntözéshez a vizet ? Mert — úgymond — a Séd-patak fertőzött vizével az utcákat közegészségügyi szempontból öntözni nem szabad. Ajánlja, hogy ne nappal, hanem hajnalban seperjék az utcákat. Végül a képviselőtestület a tanács javaslatát elfogadta és ehhez képest kiírja a pályázatot egy ártézikut létesítésére. A betétszerkesztők mellett működő bizalmiférfiak és a végrehajtások mellett levő becsüsök napidijait a nyári időtartamra 1 K 60 fillérre emelték fel. A rendőrkapitány előterjesztést tett a városi rendőrség államosítása tárgyában, melyet a tanács javaslatára a napirendről levettek, mivel a most tartandó kongresszuson a vidéki rendőrkapitányok úgyis kérni fogják az államosítást. Kovács Dávid képviselő indítványozza, hogy a rendőrkapitány a kongresszus eredményéről majd tegyen a tanácsnak jelentést. A városi végrehajtók kérvényére a felekezeti adók beszedése utáni végrehajtási dijak nekik átengedtetnek. Csötönyi István és társai kérvénye az utca kövezés iránt nem teljesittetik. Éber Márton kérvényt nyújtott be, melyben a várostól terület átengedést kér. A tanács ugyan javasolta a kért terület átengedését, a képviselő- testület azonban ezt nem adta meg, hanem Tóth Károly, Fejős Károly, Nagy György és Stann István személyekből álló bizottságot küldött ki, hogy az helyszinlelési vizsgálatot tartson és erről tegyen jelentést. Ezen ügy f. é. junius hó 9-én újból tárgyalásra tűzetik ki. 1906. május 10 így szeretett látni, suttogja. A hajamba temette arcát, ha esténkint együtt voltunk. Hajamnak minden szála mintha róla beszélne. Mintha őrjöngő szerelmes szavait kiáltanák felém. Az ő hangja, az ő illata kél most mindenfelől. Mikor itt ültünk, kéz a kézben s hajtengerem elborította arcát . . . Istenem! Hogy sirt ilyenkor öntudatlan mámorában! . . . Érzem, mintha karjai ölelnének, vadul, szerelmesen . . . Utolsó szavait hallom egyre: *Ne hagyj elmenni egyedül ! Jer velem! . . . Jer!» A szobában hűvös árnyak gomolyognak. A felvetett ágy kihívóan domborodott a lámpa fényénél. A rózsaszínű paplan hanyagul odavetve csüng le az ágy széléről s bizarr ellentétet képez a hófehér párnákkal. Cigaretta füst száll a levegőben, kékes fátyolt borítva mindenre. Az asszony imbolygó járása közben meglöki az asztalt, melyen két félig töltött pohár csengve- bongva ütődik egymáshoz. Úgy hallja, hogy cseng-bong minden nagy zsibongással, melybe néha belevegyül a vonat egy-egy éles füttye és sivitva tör utat magának az éjbe. A padló az csapja prémgallérját, hosszú ruháját idomaihoz csavarja, hogy az ne esapkodja az esti légtől és ködtől csajkos utcát és vontatott, bágyadt lépésekkel megy. Utasok jöttek, mentek. Egy férfi meglökte karjával, majd előre sietett és folyton vissza- tekintgetve nézett arcába. Megállt. Várt az asszonyra. Valamit mormogott, de nem kapott választ és Sietve el- iramlott. Kint néhány utas szállingózott a váróteremben. Az asszony átsietett rajta és kiérve az utcára, összébb húzta gallérját és botorkálva ment előre. Az elhaló zajt csend váltja fel. Csak itt-ott záródnak be csapódva a kapuk Egy-egy kocsi ballag hazafelé a bakon bóbiskoló kocsissal. Az asszony megáll. Valamit kivesz zsebéből. Megcsókolja. Azután zsebkendőjébe temeti arcát egy pillanatra . . . . és megy tovább az éjszakába. Egy téren vezet át az útja. A havas utak mentén a padok hidegen csillogtak az előbukkanó hold fényében. A bokrok fehéren meregették ágaikat. Az asszony elhaladt mellettük és gondolataival tépelődött: — Istenem, sóhajtotta, ha itt tölteném az éjjelt egy pádon, úgy sem vár otthon senki . . . Vastag köd homályositotta el a szemhatárt és fátyoléba burkolta a házakat. Az asz- szony a térről kiérve, meglassította lépteit, majd megállt egy kapu előtt. Csengetett. Nagysokára kinyílt a kapu s egy álmos asszony állt ott, kezében lámpással, mely gyéren világította meg a szánalmas bejáratot. Nesztelenül surrant be és sietett fel a lépcsőn. A konyhába lépve megállt. Nem mert benyitni a szobába: félt, hogy valami történik. Állt nagyranyitott szemekkel, lecsüngő karokkal — sokáig. Végre rászánta magát. Felvette a még égő lámpát és belépett. Majd türelmetlenül vetkőzni kezdett, mindent halomra dobálva. Nyúlánk termetű asszony volt, arca érdekesen sápadt, szenvedő vonásokkal. Most hirtelen mozdulattal hajához kap. Kibontja. S az vastag kigyózással omlik alá termetén. Tüdöbetegsegek, Miruiuü, szamár* kefceges, skrafulozis, influenza ellen számtalan tanár ás orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat ie kin álnak, kérjen niadntM „Uö*he“ ermteti «wweftaW. F. Heffnaann-La Reche A Ce. Basel {Srift
