Tolnamegyei Közlöny, 1906 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-12 / 15. szám
15. szám XXXIY. évfolyam Szekszárd, 1906 április 12 Függe±lenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők Telefon II Kiadóhivatal Telefon 11 Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők HllSVrt. Jön húsvéti öröm-ünnep S bú-felhőink tűnnek, szűnnek! A természet — e nagy halott — Új életre feltámadott! De édes, szent hitünk mondja: „Atyánknak ránk is tan gondja“ S kedvesebbek vagyunk Nála, Mint a zöld fű bársony-szála, Fényes csillag, nyíló virág, — Mert az ember: egy kis világ — Szivében laknak angyalok És lelkén Isten-kép ragyog!... Husvét-öröm: jaj mi édes! Ajkunk mily imás, beszédes — Legkivált a hit szavára : „Lehullt a koporsó zára!“ Gyilkolt igazság nem halott: „Az Ur Jézus feltámadott!“ Hát ti is óh hős, nagy lelkek Akik szent örömet leltek Igazságnak láng-szavában, Küzdjetek merészen, bátran, Nem vesz el az erény díjjá: Istennél fel van az Írva /... Valójában, pár nap múlva, a kér. világnak legszebb, legnagyobb, legboldogitóbb ünnepe lesz: a húsvéti öröm-ünnep, a feltámadás magasztos nagy ünnepe! — Hiába akarják sokan* (a köznapi lelkek, az anyagi érdek emberei, kiknek bensejéből hiányzik a magasabb és szebb világ boldogító ideálizmusa, kiknek leikéről le van törülve a tökéletesedés, az Istenség-felé való közelíteni akarás szent vágyának ragyogó zománca!) hiába akarják elhomályosítani ez ünnep fényét, kicsinyelni s lefokozni ennek valódi nagyságát s beleszoritani ezt is apró «sablon- ünnepecskék» ama szűk rámájába, miket csak a vakbuzgó hit ismer s a felvilágosult lélek megmosolyog! — Nem úgy, — Uraim! — «Hit nélkül élni lehetetlen» — mondja az írás és minden földi boldogságunknak érc-szilárd alapja különösen a halhatatlanság hite! S különös, hogy a durva anyagot imádó, nemesebb, magasabb érdekeivel keveset törődő balga emberiség, fényes tudásának törékeny fegyverét, fejszéjét, mindig a saját boldogságának lombos és virágos fája — a hit ellen — alkalmazá !... Pedig, ha boldogságáért epedő szivét titkon megkérdezi:' ez rögtön leszavazza a fényeskedő észt, minden egetverő bölcsességével s kimondja a megfelebbezhetetlen Ítéletet: «Minden ragyogó bölcsességnél többet ér egy mustármagnyi hit!» Ezt nemcsak a szív, nemcsak a sz. írás, hanem a természet, a történelem, a tapasztalás is igazolja. — Különösen pedig a húsvéti öröm-ünnep az, mely sokszoros erővel kényszerit bennünket a .boldogító hit .Noé- bárkájaba menekülni, ha éltünket itt alant széppé és kívánatossá tenni akarjuk. Légy hát tőlünk forrón üdvözölve szent Husvét 1 hitünknek legmagasztosabb, leg- boldogitóbb ünnepe. — Az uj életre ébredő kicsiny virágok égfelé emelkedő illat-pára imája, — a susogó uj zöldlombozat istent- dicsérő hallgatag zenéje, — a visszatért kedves éneklő madarak elbűvölő koncertje, — a nyájasan ragyogó áldott napsugár biztató, éltető mosolygása és legfőkép a vallásos kebelnek ilyenkor fokozott mérvű lelki buzgósága, — mind-mind azt hirdetik, hogy a hitnek boldogító ünnepe itt van, — hogy a halhatatlanság hite nélkül ember boldog nem lehet 1... Különösen most, mikor a természet feltámadása és hitbeli örömünknek húsvéti megújulása és megerősödése alkalmával, egyszersmind honfiúi szép reményeink ujra- ébredését, a nemzeti jogosult szent küzdelem — bár részleges — de azért már eddig is dicső megvalósulását látjuk a király és nemzet között oly váratlanul létrejött «alkotmányi-békében», mely a magyar nemzet nagypénteki gyászára ily váratlan fordulattal húsvéti feltámadás örömének igaz fényét ragyogtatá; — különösen most van okunk és jogunk vig örömdalt zengeni s hirdetni húsvéti fellángolással: «Az igazság nem hal meg soha, — mert az igazság az Istennek a lelke 1» (Biblia.) Örvendezzünk e boldogító tudatban s szokott húsvéti örömünket fokozza ezidén a hit-öröméhez csatlakozó nemzeti öröm s ama remény édes biztatása, hogy dicső vezéreink bátor küzdelme s az egységessé vált magyar nemzet testvéri együttérzése, kitartása mellett jön nekünk még szebb husvétunk is, lesz nekünk még boldogitóbb feltámadásunk is — a költő nagy szavai szerint: „A derék nem fél az idők mohái ól A koporsóból kitör és eget kér!“ TÁRCA f Alom. Holdvilágos, csendes éjjel Megmozdul a néma éjben Temetőkert birodalma; Az éjféli órát hallva Sir lakói felébrednek S néma éjben ott lebegnek Friss harmaton, holdsugáron, Mint egy édes, boldog álom! Egy közülök egyet rebben S már messze száll önfeledten, Holdsugáron, csillagfényen Elrepül a néma éjben . . . És a többi zeng utánna: „Mily boldog ő! Otthon várja Öt kis gyermek és a férje; Járjon áldás s béke véle!“ S áldás is jár s béke véle . Öt kis árva szép szemére Ráborul a boldog álom * S mind álmodik anyácskáról. Ki hazajött meggyógyulva, Gondot visel rájok újra; Megveti a fejökalját, Lecsókolja mindnek ajkát. Lecsókolja szeretettel S aztán az urához lebben. Gonddal teli annak álma; De most, hogy ő hozzá szállá, Olyan boldog, látni rajta, S a nevét susogja ajka, Karjait utánna tárja S ő odasimul hozzája! S üdvözült örömet érez — Ki legközelebb szivéhez. — A legkisebb leánykája Ott pihen az ő ágyába'! Honthy István. Boldog asszony. Minden úgy van, hogy ő hagyta: Gondos keze nyoma rajta. Hiszen mindent féltő gonddal Megbecsülnek kincsnél jobban Kis árvái s aki árvább, Náluk is, elvesztve párját. . . . lm, mióta ő elhagyta, Puha ágya sincs lebontva. S boldog álom közbe’ szépen Alvó árvái lelkében Ott hagyja a kívánságát, Hogy lebontsák az ö ágyát; Ha megint jön éjfél tájba’, Puha ágya készen várja, Hogy megpihenhessen benne, Csak egy boldog, röpke percre! Üdvötadó, édes álom! S hogy megint jön éjféltájon: Puha ágya már lebontva, Magát benne kinyugodja . . . Irta: Verner Jenő. Vannak asszonyok, akik még akkor is tudnak mosolyogni, amikor a szivök majd meghasad. Vannak asszonyok, akik szerelmet és üdvöt tudnak hazudni akkor is, amidőn majd összeroskadnak a pokoli élet súlya alatt. Ilyen asszony volt az én göndörfürtű ismerősöm is, akinek csak ragyogó szeme volt vonzóbb, mint remek testalkata. Leány korában az én kis hadnagy barátomnak egy pillantásáért mindent odaadott volna. Mert szép gyerek volt az a Pista. Kitünően illet ő neki a mosolygás, meg a huszár bajusz. Tüzes fekete szeme, összevont alakja és mozgása mindmegannyi jeles tulajdonság volt arra nézvén hogy álomban és valóságban ő róla alkosson tündérmeséket egy bohó, poétiktrs leány. * De nagyon sokszor*' megesik az életben, hogy., a szülők a huszáregyenruhánál többre becsülik & megkopaszodott koponyát és azt a pár száz holdat. És a leány a földre vetheti magát, ha a szív- szavára és parancsára csinál megrázó Felelős szerkesztő Főmunkatárs B O D A VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Laptulajdonos GRÜNWALD LAJOS Megjelen hetenként egyszer, csütörtökön Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */* évre 6 K, 1ji évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K 74 f, 100—200 szóig 5 K 74 f, 200—300 szóig 7 K 74 f, minden további 100 szó 2 koronával több. Nyilttér garmond soronkint 30 fillér
