Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-28 / 39. szám
6. 190d. szeptember 28. KÖZGAZDASÁG. Felhívás a gazdaktfzíinségliez. Jeszenszky Andor, a tolnamegyei gazdasági egyesület tevékeny és buzgó elnöke, a következő felhívást intézte a megyebeli gazdákhoz, mely felhívásnak főcélja lesz a munkás és cselédbérharc megszüntetése. A felhívás igy szól: «Vármegyénk területén f. évben lezajlott gazdasági munkás- és cselédbérharcról a vármegye alispánja által a törvényhatósági bizottság múlt hó 10-iki kögyülése elé terjesztett jelentés tárgyalásának eredménye gyanánt az iránt kaptam megbízást, mint a vármegyei gazdasági egyesület elnöke, hogy az ideiekhez hasonló j gazdasági munkás zavargások megelőzését célo- j zólag egy esetleges vármegyei szabályrendelet, j vag3r más megfelelő hatósági intézkedés életbe j léptetése iránt tegyek előterjesztést. Ezen említett zavargások azt a látszatot ! keltik, hogy vármegyénk egynémely vidékén a munkaadók és a munkások között megingott az a békés jó viszony, mely a kölcsönös érdekek méltánylásán alapul és a mely nélkül a mindkét fél érdekeit biztositó sikeres mezei gazdálkodás lehetősége teljesen ki van zárva. Olyan baj ez, a melynek orvoslását mindkét fel érdekei sürgetőleg követelik. Kell tehát, hogy a békességes állapotot zavaró okok el- j hárítása körül is közös erővel munkáljanak közre : mindazok, akik a kérdésben érdekelve vannak. A vármegye törvényhatóságától nyert feladatomon kívül, a gazdasági egyesület hivatásával járó kötelességemnek tartom, hogy társadalmi utón is keressem a kibontakozás útját; és ezen igyekezetemhez úgy a járási főszolgabíró urak, mint tisztelt gazda társaim támogatását tisztelettel kérem; mert sokkal fontosabb a kérdés, sem hogy a viszonyok alapos ismerete híján úgy a munkaadók, mint a munkások közös megelégedésére megoldani lehetne. A járási főszolgabíró urak, az általuk lefolytatott hatósági eljárások során közvetlenül szerezhettek tudomást arról, hogy mik voltak a gazdasági munkások és cselédek zavargássá fejlődött bérharcának okai; viszont a gazdák, mint munkaadók, maguk legilletékesebbek annak elbírálására, hogy a saját helyzetük mennyiben engedi meg a munkások olyan igényéinek kielégítését, amelyeket azok munkaadóikkal szemben támasztanak. Éppen azért 1) a járási főszolgabíró urakhoz azzal a kéréssel fordulok, hogy a munká- 1 sok és cselédek részéről panaszolt sérelmek felől engem tüzetesen és sürgősen tájékozván, egyúttal tudatni szíveskednének azt is, vájjon az izgatás és lázitás játszott-e és minő szerepet a bérharc előidézése körül, és, hogy minő hatósági és társadalmi intézkedések volnának azok, amelyek révén az ideihez hasonló áldatlan helyzetek elkerülhetők lennének. 2) Az igen tisztelt munkaadó urakat pedig arra kérem, hogy cselédjavadalmazási rendszerüket, és az ideiglenes munkákra vonatkozó szerződéseiket (aratási, cséplési, részesföld munkáltatást) teljesen bizalmas használatra átengedni. A köztük és munkásaik, illetve gazdasági cselédeik között levő állapotot őszintén ismertetni s a megingott békés állapot helyreállítására és biztosítására vonatkozó véleményüket közölni szíveskednének.» A „megdalolt“ olvasó. A cim bizonyára szokatlanul hangzik. De még szokatlanabb hangzású ama költemény cime, mely a «Közérdek» szombati számában jelent meg s mely e sorok megírására késztetett. «Dal az imádságról*. Ez volt a költemény cime. Címnek elég furcsa. Tartalma több mint furcsa, mert a szóbeli imádságnak és nevezetesen az olvasónak — a legenyhébben szólva — kicsinylése, leszólása három versszakon keresztül. Lássuk csak! «Nem az az imádság Amit annak hívnak, Amit az iskolás könyvek Lapjain tanúnak. * Általánosságban ilyen merészet talán még költőnek sem szabad mondani ? Bár a költőnek sok szabad ! . . . «Nem az az imádság Amit igy neveznek, Mikor sok-sok ájtatos szót Olvasóra szednek.» Ez a versszak már borotvákon jár. Ez ki- pellengérezése ama szent olvasónak, melyet a világ 350 millió katholikus hive naponként, főleg október havában édes lelki élvezettel imádkozTOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 39. sz. gat, melylyel még kedves halottainak kihűlt kezeit is átfonja a koporsóban. A szent olvasó ilynemű becsmérlése ellen lelkünk megsebzett önérzetével ünnepélyesen tiltakozunk! protestálunk ! A harmadik versszak a másodiknak méltó követője: «Oh más az imádság, Lélek az és élet . .. . Nem kedveli Isten a sok Hasztalan beszédet! Ha e versszak nem nyomban az olvasó \ lészólása után következnék, szívesen aláírnám, mert «a sok hasztalan beszédet» senki emberfia nem kedveli. De az összefüggés, a logika egymásután a szent rózsafüzért, melyben «soksok ájtatos szót olvasóra szednek», akarja sok hasztalan beszédként föltüntetni. E költeményes vagy költői merészség a a kath. nagyközönség vallási érzületét mélyen kell, hogy sértse. Csak egy jó tanácsot! A költő a jövőben szerencsésebb témát keressen s ne bántsa azt a szent olvasót, melyet a XIII. század óta tisztelve imádkozgat a kereszténység s melyet a legnagyobb történeti férfiak imádkoztak, melyet egy Hunyady János naponta imádkozott s kardjának markolatára csavarva viselt az ágyuk dörgése között s aratta vele legfényesebb nemzeti diadalainkat. A négy utolsó, versszakot egész terjedelmében aláírom az első három módosításával, mert írva van : Imádkozzál és dolgozzál! Ennek szem eiőtt tartásával valóban igaz az utolsó versszak : »Ha nem gyűlölködtél (s az olvasó [felett nem gúnyolódtál) Csak megbocsátottál: Föl van írva az Istennél, Hogy jól imádkoztál! Végül arra kérem a kath. közönséget, hogy a közelgő októberi olvasó litániákon a fent megénekelt «költemény» dacára is szedjünk sok-sok ájtatos szót az olvasóra s remélhetőleg nem lesz Isten előtt ..hasztalan beszédé1. Hazafias üdvözlettel Szekszárd, 1905. szptember 28. Szabó Géza főgimn. és po!g. isk. hittanár. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL* Kérelem! A nappali villamosáram fogyasztása érdekében felkérem az érdeklődőket, kik akár ipari üzemhez, akár világítás céljából arra igényt tartanak, nyomdaintézetemben kitett aláírási ivén előjegyezni szíveskedjenek, hogy az előirt fogyasztási mennyiség mielőbb elérhető legyen, mert anélkül a nappali villamosáram behozatala akadályokba ütközik. ’ Szekszárd, 1905. szeptember hó 23-án. Molnár Mór. * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felclbsség azonban a bekü/dó't terhui A. szerk. 226/1905. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cikk 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 7722—5307/1905 és 10612—10613/1905, a szekszárdi kir. törvényszéknek 1905. évi 228, 289, 543. 642, a budapesti 8—X. kér. kir. járásbíróság Sp. 199('/7 és a paksi kir. járásbíróság V. 216/9. számú végzései által Littman Ignác, ifj. Engel és Braun cég, Braun Áron . és fia, Sámuel Littauer & Söhne, Jaques & Vilhelmi Lövy, Diamant Lipót és társai és Neurath Ignác cégek javára özv. Stern Joachimné paksi lakos kereskedő ellen 3975 K 56 fillér tőke s ezek a végzésekben kiirt kamatai és eddig összesen 911 korona 47 fillér per és végrehajtási, a megkísérelt árverési költség követelés és netán még felmerülendő egyéb költségek végett elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosítása alkalmával biróilag le- és felülfoglalt és 6389 koronára becsült különféle loden, fekete kamgarn és egyéb szövetek, ugyszinte Justián-féle szövetek, különféle szinü és minőségű pantalon- nadrágok és több más tárgyakból álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árveresnek a paksi kir. járásbíróság 1005. ! évi V. 22/4. számú kiküldést reidelö végzésé folytán Paks kézségben, végrehajtást szenvedett üzlethelyiségében leendő eszközlésére 1905. évi október hó 13-ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kitűzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingó- j ságok e.en árverésen az 1881. évi LX. t. c. 107.§-a értei- I mébcn a legtöbbet Ígérőnek, beesáron alól is eladatni fog- í nak. A netáni elsőbbségi igénylők pedig felhivatnak hogy jogaikat az elébb idézett t.-cz. 111. és 112. §. szabályán érvényesítsék. Kelt Pakson, 1905. évi szeptember hó 18. napján. Dr. PARRAGH GYULA kir. bir. végrehajtó. Kiadó üzlethelyiség. Tolnán a Szent István-téren, Taubner- féle házban egy szép üzlethelyiség, lakással együtt október 1-től kiadó. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. — Cs. Sióagárd. A közlendők közé soroztuk. — K. B. I. Őcsény. Legközelebb majd személyesen megbeszéljük a dolgqt. Kéré-ével különben forduljon a kiadóhivatalhoz. NY1 LTTÉR. * Nyilatkozat. Tisztelettel hozom mindazoknak tudomására, akiket az 1905. évi szeptember hó 25-én Walter hávéhazában köztem és Khünel Ferenc között történt incidens lefolyása érdekel, vagy akik ennek megtörténtéről hamisan és egyoldalu- lag lettek informálva, hogy az a valóságnak megfelelőleg történt : A fent irt napon és helyen többedmagam- mal cigányzene hangjainál mulatoztunk; ezen mulató társaságban vett részt Khünel Ferenc ur is. Amidőn már mellettem ülő barátom által rendelt darabot a zene eljátszotta, hozzám fordult Lojzi, a zenekar vezetője, hogy nekem is játszik egy darabot, amely ellen természetesen barátim vig hangulatát látva, nem is tiltakoztam. Anélkül azonban, hogy én a zene tartalmáról intézkedtem volna, a zenekar a Kossuth-nótát játszotta, a melyet az egész kávéházi társaság örömmel hallgatott végig Khünel Ferenc ur kivételével ; ez utóbbi, nem tudom butaságból, vagy rosszakaratból, az egész társaság szemeláttára felállt és a zenét elhallgattatni akarta. Természetes azonban, hogy miután ezen hazafias dal eljátszása az én zsebem terhére történt, intettem Lojzinak, hogy ezen okvetetlenkedő tacskót meg sem hallgatva, játszék tovább. A zene elhallgatása után egyik mulató barátunkhoz fordult, akiről tudta, hogy jó 48-as érzelmű, a következőket mondta Kühnel Ferenc Bonyhád nagyközség nagyrabecsült írnoka: «Kell a kutyának a maguk Kossuthjok, meg a maguk Apponyijok !» Meglepetve bámultunk reá, néztük, hogy részeg-e ? vagy bolond ? de ezek közül egyik sem mutatkozott nála, én azonban felszólítottam, hogy vonja vissza hazánk nagyjai ellen tett ezen piszkos nyilatkozatát, de ő nem hogy ezt nem tette; hanem velem is aljas módon kezdett gorombáskodni. Ezen gorombáskodására mondtam, hogy ... kölyök, s mindaddig annak tartom, mig ezen magyar érzelmű társaság előtt tett piszkos nyilatkozatát vissza nem vonja. Különben t. Khünel urnák már ez év március hó 15-én is volt ilyen kirohanása a magyar hazafiság ellen. Ugyanis amidőn dr. Schweiz Antal ur a felső polgári egyesület elnöke vezetésével ezen egyesület számos tagjával megjelent a Heinsten-féle vendéglőben levő polgári olvasó-egyletben, kérte ezen egyesületben összegyűlt hazafiakat, hogy látogatásukkal tiszteljék meg az ő vezetése alatt álló egyesületet, a melyet készséggel teljesítettünk is. A midőn pedig dr. Schwetz Antal úr vezetése alatt felmentünk, ott látva Khünel Ferenc urat: kifogást emelt, hogy ez a 48-as banda nem ide való, sőt az elnök által meghívott vendégek egyikét, mivel az foglalkozására nézve gazdál- . kodó, nem ide való parasztnak nevezte, de hogy ha ezen két egyén parasztságáról kell ítéletet mondani; akkor Khünel ur a paraszt. Tett itt ezen ünnepélyen még olyan abszurdum illetlenségeket, hogy ha a műveltséget és finomságot össze egyeztethetőnek tartanám, toliamra venném, de igy nem akarom azokkal megtertőztetni. Csak annyit mondhatok, hogy úgy vettem észre, de másoktól is, a kik mind ezeken megbotránkoztak hallottam, hogy Khünel ur magaviseletével teljesen a hazafias polgárok ellen akar tüntetni. Ezek után mindenki világosan láthatja, hogy Khünel Ferenc ur rendszeresen ott foglal állást a magyar állami eszme ellen, ahol csak alkalma nyílik. Most még alig 21 éves fiatal ember, hogy ha igy iparkodik, sokra viheti. De nem Magyarországon ! hanem Bécsben ! Ott azután dőzsölhet a Gotterhalte hangjainál, ott nem fogják zavarni a Kossuth-nótával, a mely nem is ilyen embernek való. Én azt az egyet igen-nagyon sajnálom, hogy az én keserves adó filléreimmel is hozzá kell járulnom az ilyen derék jóravaló hazafinak a megélhetéséhez. Bonyhád, 1905 szept. 26-án. Molnár Lajos. •) Ezen rovat alatt közlöttekért nem vállal felelőiié et a szerkesztőség.
