Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-21 / 51. szám
Az eddigiekből látható, hogy a vizberen- dezése nem csekély körültekintést és munkát igényel. Lássunk tehát munkához ! A legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen a következő javaslatot szándékozom előterjeszteni : Határozati javaslat. 1. Határozza el a közgyűlés, hogy még az 1906 év folyamán ártézi kutat létesít s erre zárt ajánlati versenyt ir ki. A költségek fedezésére pedig hosszabb lejáratú tör- lesztéses kölcsönt vesz fel. 2. Utasítja a városi mérnököt (remélem, most már lesz végre mérnökünk!) a bödői és remetei talajvizek tanulmányozására s esetleg az onnan nyerendő gravitációs vízvezetéknek myszaki megtervelésére és költségelésére. Felhívom a képviselőtestület minden egyes tagját, városunk jólfelfogott érdekében ezen indítványom támogatására. Kelt Szekszárd, 1905 december 14. Tóth Károly. A szocialisták okvetetlenkedése Bátaszéken. Bátaszéken van vagy 400 kőmiveslegény s ezek kevés kivétellel nemzetközi szocialisták. Nyáron át Németországban dolgoznak, télen át meg itthon rontják a levegőt. Van nekik munkás-egyletük s onnan intézik Bátaszék közügyéit. Ma ők diktálnak Bátaszéken, minden úgy történik, ahogy ők azt jónak látják. Ők csinálták meg a hitközségi tanácsot, a képviselőtestületi tagok jórésze is az ő soraikból került ki, csak az eliiljáróság választása nem sikerült szájuk ize szerint, mivel abba a főszolgabíró, meg a képviselőtestület is beleszólott. De nem azért viszik ám ők a főszerepet, mintha túlsúlyban volnának, hanem mivel Bátaszéken sem az intelligencia, sem a kereskedők, sem az iparosok, sem a jobbérzésü földmivelő polgárok nem törődnek a közügyekkel. Egy-két erkölcsileg, anyagilag züllött parasztember a »hazátlan pro- letárok«-kal — amint a szocialisták magukat nevezik — szít s ezek viszik ma a vezérszerepet Bátaszéken. 2600 adóző polgárral szemben 8—4 száz szocialista s egy-két romlott paraszt. A ki velük nem egv követ fuj, arra kimondják a »feszítsd meg«-et. Egy azonban mégis jó a dologban, hogy nem fél tőlük senkisem ! De ha népünk, különösen községünk értelmisége tovább is ölhetett kezekkel nézi ezek4. ___________________ leány . . . Akinek az arcán már egy kis piros- ság is van egy idő óta . . . két izzó folt . . . — A leány szerette a Dénest. Tudjátok, mindig vele volt, ha ketten együtt voltak valahol. Egyszer egy tavaszi mulatság alkalmával, meghűlt a lány. Most egy esztendeje . . . Ma . . . Őrülten, szenvedélyesen keringtek, azután kimentek a terraszra tavaszi levegőt szívni. És halált. Mert a Tétényi Eliz beteg lett azután. A tüdejét tette tönkre. . . . Tudtuk. Napról napra sorvadt a leány. És köhögött. El is vitték délre. Ahol a narancsfák virulnak, ahol mindig tavasz van, mindig napsugár ... De élet nincs mindig . . . Egy hónapja kerültek vissza. Titokban hallottam egy rokonától, hogy azt mondták az anyjának az orvosok í ,,Ha azt akarja, bogy odahaza szenvedjen ki a lánya, vigye. .. . Minél előbb.“ Ők pedig haza jöttek ... és egy hét múlva a Veszprémi eljegyezte azt a másik lányt. Mert gonosz kegyetlen volt. Mintha nem tudta volna bevárni azt a pár hetet amivel boldoggá tehette volna annak a szegény teremtésnek az utolsó napjait. Aki még most is szereti. . . . Mert hát a betegnek is szabad szeretni. . . . Szabad. Elhalgatott. Önkénytelenül felsóhajottunk mindnyájan, a lelkünk mélyéből. Az előbbi nyomás mintha százszor nagyobb erővel nehezedett volna ránk. Elfogta az egész lényünket, mindent. Szinte elviselhetetlenül. . . . Valaki az egyik ablakhoz lépett és kinyitotta. Gyorsan, hevesen áradt be rajta a tavaszi éjszakák fűszeres levegője. Ami észre- tériti az elkábultat és el kábítja az ébrenlévőt. Távol, a hegyek mögött homályosan derengő sáv jelent meg. A hajnal. Erdélyi Jenő. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 51. sz. nek az eltévedt, szerencsétlen embereknek ga- j rázdálkodását: az végeredményben nem fog | jóra vezetni. Gonosz és becstelen eszméikkel i előbb-utóbb demoralizáld fogják jobb gondol- j kodásu és érzésű népünket s ez. a körülmény semmiesetre sem fog előnyére szolgálni a közrendnek, a közbékének és a köznyugalomnak. I Mert nem munkálja az a köz javát, aki Isten- I tagadó és a Haza szent fogalmát nem ismeri. : «Isten nincs, a has az isten!» «Haza az, amely | kenyeret ádH «Ez a befizetőkönyvecske a | templomod, nem az, amelyben a sötétség embere a pap prédikál !» (Itt megjegyzem, hogy a bátaszéki szociálista munkás-egylet körülbelül 6000 koronával járul a központi szervezet főn- tartásához.) Ezek a gaz eszmék, amelyeket a bátaszéki szociálisták hangoztatnak, ezeket nem becsületes, jóravaló ember agya szülte, ezek egy önmagával meghasonlott ember rögeszméi, aki, ha beteg: a. bolondokházába, ha gonosz : a fegyházba való. Ezek az eszmék, ha sokáig büntetlenül propagáltatnak, az ezeréves Magyar- ország fundamentumát ingatják meg. A múlt vasárnap a helybeli szociálista kőmives legények népgyülést tartottak az általános titkos szavazás tárgyában. A gyűlés színhelye a nagyvendéglő udvara volt. A jelenlévő alig 200 volt. Tehát még a kőmives legények sem tartották érdemesnek a megjelenést. Volt azonban ott vagy 15 —20 polgárember és 1—2 úri ember is. A gyűlés szónoka egy jól táplált és jó német svádával rendelkező pesti «valaki» volt, aki minekutána a «Nap» vendéglő fehérteritékü ebédlőjében sült csirke, sajt és kiváló minőségű fehér ó-borból álló, nem éppen megvetendő ebédből jól bepakolt, úgy fél 3 óra tájban az ugyancsak jól betőtöttkáposztázott és alaposan besillerezetf tömegnek elkezdettt «vizet prédikálni.» Mindenekelőtt szidta a katonaságot, a papságot és a pénzesembereket, akik szerinte a nép (nép alatt persze csak a szocialistákat és őt magát értette) munkája verejtékén élősköd- nek. Aztán a koalícióra terítette a «vizes lepedőt.» Azt mondta, hogy hatalomra törekszik, hogy ellensége a népnek, a munkásoknak, hogy «haszontalanságért» dacolnak. — Magyar vezényszó nem kell! — kiáltotta teletorokkal, — mert az csak luxus. Erre aztán egy derék magyar néptanító ajkáról önkéntelenül elhangzott az : Abcug ! Az elvtársak összenéztek és kidobálással fenyegették meg volt tanítójukat. Ez azonban nem riasztotta vissza az érdemes tanítót attól, hogy még egy-két «Abcug»-ot kiáltson. Az elvtársak meg tüntetőleg »Hoch«-oltak. (Németországba képzelték magukat.) »Valaki János« szónok úr aztán a népoktatásról beszélt és azt hangoztatta, hogy minden nemzetiség a maga anyanyelvén hallgassa a tanítást. Beszélt aztán ingyen orvosról, patikáról, iskoláról; hogy a szegény ember fia 3 évig, az űré 1 évig szolgál a katonaságnál; hogy a 48-as párt bitorolja a címét, hogy Kossuth Lajos a függetlenségi párt politikája miatt megfordul a sírjában; hogy a szocialisták nem bérencei a kormánynak, hogy a koalíció emberei hazugok, szemfényvesztők, akiket ha idejönnek, meg ne hallgassanak. Még egy asztag szamárság után aztán az általános titkos szavazatot kéri, követeli, amelycől Magyarország boldogságát várja. A kőmiveslegé- nyek még egyszer »Hoch«-oltak, Valaki János »Szolnok ur« pedig nagyot nevetett a markába, ezzel a »gyülekezés« föloszlott. E sorok írója is hive a választói jog mentül szélesebb alapon való kiterjesztésének, tehát nem maradi s igy nem ellenszenvből beszél, de a szocialisták által világgá kürtőit általános szavazati jogból nem kér. Azzal csak a pálinka ára szöknék föl! Igen, legyen szavazata minden tisztességes magyar munkásnak, ha mindjárt más nyelven beszél is. De ne leg}ren szava a Haza sorsa fölött a hazátlanoknak. Aki azt hirdeti, hogy Magyarország nem hazája és mégis jogot akar, annak nem szavazat, hanem kötél és lámpavas való. Ha Magyarország nem hazája és azt szeretni, imádni nem tudja, az menjen pokolba. Senki sem marasztja. Ha Németországban jobb dolga van, menjen oda, nyitva az ut előtte, de Magyarországból ne akarjon Németországot, vagy a «Senkik hazá»-ját csinálni. Vagy legyen hű fia ennek a magyar vérrel ázfatott földnek, vagy pusztuljon, menjen, ahova a part szakad. Senki vissza nem tartja. Elég nagy bűne az a magyarnak, hogy eltűri, elhallgatja az ilyen gaz beszédet, gonoszságot. Bűn, vétek a haza ellen! Próbálná meg az a bátaszéki kőmiveslegény Németországban a német állameszme ellen ily becstelenül, ily szemérmetlenül, ily gazul izgatni, megadná az árát, tudom Istenem. Ott a helyszínén fojtanák hitvány porhüvelyébe, a még hitványabb lelkét. Mi lovagias, vitéz magyar nemzet elnézzük ezt a gazságot s tűrjük, amint a hazátlanok szektája torkukra forr. Nem jól van ez igy ! Botokkal és dorongokkal kell az ilyen embereket a békés magyar nép körébői kiverni, nem ölhetett kezekkel nézni, amint tajtékzé szájjal mocskolják be fajunkat, nemzetünket, hazánkat. Y. — Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. A Tolnamegyei Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala. 1905. december 21. KÜLÖNFÉLÉK. Karácsony. Szent karácsony napján Száll az ima, s ének Milliók ajkáról Szentföld szülöttének. Glóriát zeng néki Égi-, s földi sereg, S Ö, szűz Anyja karján Csendesen szendereq. SIÓ.. — Gróf Zichy Gyula pécsi püspök fölszentelése. A római pápa ma szentelte föl Rómában, a Szent Péter templomban, püspökké gróf Zichy Gyulát. Az uj pécsi püspökkel vannak Hanny Gábor és Szeifritz István pápai prelátusok, pécsi kanonokok,, dr. Szilvek Lajos és dr. Késmárky István jogakadémiai tanárok, Döórössy Alajos pécsi tanitóképző-intézeti igazgató, egyházmegyei tanfelügyelő, Wosinsky Mór szekszárdi apátplébános, Biró Inve dunaföldvári plébános, dr. Egry Béla országgyűlési képviselő, a «Pécsi Közlöny» főszerkesztője, Dujmovits Zsigmond pécsi kath. tanitóképző-intézeti tanár, Tirág Ferenc hitoktató és Krztm Péter székesegyházi káplán. — Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Tihanyi Domokos tolnamegyei kir. tanfelügyelőt a VII. fizetési osztály 3-ik fokozatába léptette elő. Lemondás. Kovács Sebestyén Endre levelet intézett vármegyénk alispánjához, melyben bejelenti, hogy a vármegye bizottságaiban elfoglalt tisztségéről lemond. — Tolnavarmegye elismerése és köszöneté az ellenzék vezéreinek. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága a folyó évi november hó 7-én tartott közgyűlésének határozata alapján a nemzet vezéreinek: Kossuth Ferencnek, gr. Andrdssy Gyulának, Sr. ApponyiAlbertnek és br. Bdnffy Dezsőnek f. é. szept. 23-án a bécsi Burgban történt megalázó fogadtatásuk miatt a következő köszönetét fejezi ki: «Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi november hó 7-én gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán elnöklete alatt tartott rendes közgyűlésében az országos politikai viszonyokkal foglalkozván, egyhangú lelkesedéssel nyilvánitá elismerését és köszönetét azon önzetlen és nagyértékü hazafias tevékenység felett, amelyet mint az egyesült ellenzék vezérlő-bizottságának tagja egyrészt ezeréves alkotmányunk megvédelmezése, másrészt törvényes nemzeti követeléseink érvényesítése érdekében az igazság elhomályo- sithatatlan dicsfényétől körül övezetten méltóságteljes határozottsággal kifejtett. — A midőn közgyűlésünknek jegyzőkönyvbe vett ezen, bár szűkszavú, de mély jelentőségű határozatát tisztemből kifolyólag megküldeni szerencsém van, egyben örömmel biztosítom a felől, hogy ezután kifejtendő hazafias küzdelmeiben is — célozzák azok akár a korona és a nemzet érdekei között felidézett ellentétek becsületes kiegyenlitését — akár pedig szent alkotmányunk ellen bárhonnét intézendő támadásoknak hatálytalanítását — Tolnavármegye közönségének odaadó és hűséges támogatására mindenkor feltétlenül bizalommal számíthat. Fogadja kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Döry Pál Tolnavármegye alispánja.
