Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-23 / 12. szám

8.

Az összes számadásokat Mittweg Henrik urad. főtiszt csinálta meg. A ki ismerte a nyu galomba vonult főtisztet, az meg van győződve, hogy a számadások a legnagyobb pontossággal lettek elkészítve. És mi történt? Az ismét ösz- szehivott közgyűlés, (dehogy a közgyűlés, kéthárom izgága ember, a kik a népet konstemál- ták) az előterjesztett számadásokat nem akarta elfogadni.

Elnöklő prépost erre azt javasolta, hogy a számadások egyházhatósági jóváhagyás előtt vizsgáltassanak meg, akár pécsi, akái szék- | szárdi, akár helybeli szakértő által. A közgyűlés ezt sem akarta.

Végül elnök indítványozta, hogy a közgyűlés saját kebeléből küldjön ki számvizsgáló bizottságot. Éhez sem járult hozzá, hanem a számodásokat elfogadta, de költségvetést nem SZ cLVclZ ott

Elkövetkezett a most folyó dicső 1905. esztendő. Ismét nem szavaztak meg egy fillért sem. Az elnököt még szóhoz sem engedték jutni. Most meg azt követelték, hogy a kántornak 1902. évben 600 koronával fölemelt fizetése redukáltassék, hogy a kántor, mivel örökösen magyarul énekel, elcsapattassék. Es mivel mind a két kívánság teljesíthetetlen, abszurdum ; megindult a hajsza a plébános és a kántor ellen.

Heteken át ostromolták a plébánost. Nem volt nap, hogy 2—3 küldöttség ne zaklatta volna prépost urnák nyugalmát. A legdurvább, a legkomiszabb hangon követelték akaratuk teljesítését.

Szemtől-szembe megfenyegették, hogy beverik háza ablakait, hogy a kántort a kórusról lehúzzák, hogy 14 nap múlva kántorostul együtt a határra hordják.

Ez volt a hála, a fizetés azért a sok jóért, amit a prépost plébános 2 évtizeden át a hitközségnek tett. Mikor aztán már csordultig telt a pohár, prépost ur a főszolgabírónál följelentette az izgatókat, ki maga elé idézvén Geh- ring Márton, Mayer Hanzerich, Gálli András és Reinchardt András főkolomposokat s erélyesen figyelmeztette őket izgatásuk súlyos következményeire.

A legkisebb rendzavarás esetén, kilátásba helyezett egy fél ezred katonaságot s most csend honol Bátaszéken. De a főkolomposok nem nyugosznak. Sorra járják a környékbeli papokat, kik közül egyik-másik olyan tapintatlanul látja el őket instrukczióval, hogy többet árt az ügynek, mint amennyit használ. De menjünk tovább.

A közgyűlés után 100 tag aláírással ellátott kérvény érkezett a tanácshoz, melyben — az alapszabályokra hivatkozva — közgyűlést akarnak a következő tárgysorozattal:

1. az 1902. 3. és 4-ik évi számadások előterjesztése ;

2. a kántor fizetésének leszállítása ;

3. a latin misék beszüntetése ;

4. a politikai’ községi elöljáróságnak a templomban elfoglalandó helyének megállapítása;

5. a máriaczelli társulat zászlójának a templomban való elhelyezése tárgyában.

A hitközségi tanács tárgyalván a beadott kérvényt, a közgyűlés megtartását megtagadta. Tény, hogy az önkormányzati alapszabályok értelmében joga van 100 hitközségi tagnak közgyűlést kérni, de magától értetik csak azon esetben, ha a jelzett tárgy a hatáskörébe tartozik. Mert, ha pl. a kínai császár detronizálása, vagy a Niagara vízesés megvétele tárgyában kérelmezik a közgyűlést : akkor annak megtartását a tanácsnak megtagadni, megakadályozni erkölcsi kötelessége.

A tanács megállapította, hogy a jelzett számodások közgyülésileg elfogadtattak, hogy a kántor fizetésének fölemelésére vonatkozó közgyűlési határozat 305/1902. szám alatt egyházhatóságnak a templomban való ülése és végül a máriaczelli zászlónak a templombani elhelyezése a tanács, illetve a plébános hatáskörébe vág.

^ Megtette a tanács, hogy a latin miséket illetőleg a prépos-plebános utján folyamodott a püspökhöz, honnan a következő válasz érkezett :

A pécsi káptalani helynöktől.

Nagyságos Prépost, Plébános Ur!

Meglepetésszámba megy Nagyságodnak folyó évi február hó 15-én 97. szám alatt kelt levele, melyben utasítást kér arra nézve, mikép intézkedjék az ünnepi misék alatti énekek nyelve körül.

A meglepetés annál nagyobb, mert tudom, hogy Kaufmann A. káplán és Joó Károly kántor fáradozásainak sikerült énekkarát odáig tökéletesíteni, hogy a miséken a szt. Atya által elrendelt módon, az egyház nyelvén énekelhetnek ; — mert továbbá feltételeztetik, hogy azt, mit a legfőbb tekintély, az Egyház feje elrendelt, azt egy káptalani hely.nök megváltoztat- | hatja, felmentést adván oly törvény alól, mely j általános és melyben felmentést adni még eddig J senkinek sincs joga.

Nagyon kell helytelenítenem Nagyságod j kérelmének következő indokolását; »Épen a ! népének az egyedüli eszköz úgyszólván, mely a i mise részleteit és azok jelentőségét a nép öntudatába viszi át.« E hamis érveléssel azt is lehetne követelni, (miként már történt is), hogy a pap az oltárnál magyarul, vagy németül, vagy általán a nép nyelvén énekeljen és imádkozzék.

A mise részleteit ismernie kell minden hívőnek a hitoktatásból, és imakönyvéből: Nem kétlem, hogy a hitoktatás kellőképen végeztetik. Az imakönyvet illetőleg ajánlani kell a népnek olyan imakönyvet, melyben a mise énekeinek és imáinak latin szövege is megvan, és szemben evvel a magyar vagy német fordítás ; ilyen a Szt.- István-társulat által kiadott officium divinum. Jöhet aztán oly idő, milyen volt az u. n. reformatio előtti, mikor a mise állandó részeit a nép is énekelheti — latin nyelven.

A hívek azon érvelése : »A környéken minden községben lehet népének, miért ne lehetne itt is,« el nem fogadható; mert ha Báttaszék környékén még sehol sincs latin ének, ez csak azért van, mert nem rendelkeznek, oly eszközökkel, milyenekkel Báttaszék rendelkezik, de bizton hiszem, hogy ha nem is mindjárt, idővel a környéken is latinul fognak énekelni szt. mise alatt, miként ez az egyházmegyében már más helyen is történik. És ha ez az időpont elérke- zendett, meg fognak szűnni ily helytelen kifejezések : »német mise« — »magyar mise« és főkép meg fog szűnni a több nyelvű községekben az áldatlan nemzetiségi versengés, melynek legrutabb nyilvánulása, ha az istentisztelet körül jelentkezik.

Szíveskedjék ezek után illő eréllyel és tekintéllyel a báttaszéki Ínyeket felvilágosítani, hogy a latin szövegű miséknek meg kell maradni a főmisék alatt, sőt törekedni kell papnak, kántornak és népnek, hogy egyáltalában szt.-misék alatt lehetőleg mielőbb mindig latin szövegű ének zengjen, miként ez más katholikus országokban történik.

Ez alól joggal ez idő szerint még senki sem dispenzálhat oly helyen, hol a törvény kivihető. Azért jelentse ki a híveknek, hogy hiába jönnek Pécsre erre vonatkozó petitióval.

Szíveskedjék továbbá kijelenteni, hogy fájdalmasan esik látni, hogy azt, mit mások tőlük irigyelnek, s mire büszkéknek kellene lenniök, ■ be akarják szüntetni áldatlan nemzetiségi versengés miatt; és azt, kit üdvös fáradozásaiért becsülni kellene — üldözni kezdik.

Végül szeretettel figyelmeztetem a báta- széki híveket, hogy ne vonják magukra azt a vádat, hogy a nyáj okosabb akar lenni a pásztornál és íymgodjanak meg Szent Atyánk bölcs intézkedésén.

Egyébként buzgó imáiba ajánlottan vagyok

Pécs, 1905. február 18-án

Nagyságodnak

Krisztusban testvére : Walter Antal s. k.

káptalani helynök.-xE levél a hitközségi tanács február 24-iki ülésén felolvastatván, a tanács azt magáévá teszi, készséggel meghajolván a római pápa, Krisztus helytartója rendelete előtt. És amennyiben a püspöki rendelet szerint a 10 órai misén való latin éneklés a' pápa őszentsége, tehát az egyház meg nem változtatható akaratán alapszik, a hitközségi tanács felhívja az egyházközség békeszerető híveit, hogy e legmagasabb rendeletet a legmélyebb hódolattal és gyermeki engedelmességgel vegyék tudomásul. Ez minden buzgó katholiaus hívőnek elengedhetetlen kötelessége. A türelmetlen és nem igaz utón járó hitsorsosaiknak föl ne üljenek, ingerléseiket figyelembe ne vegyék, mert vesztes csak az lehet, a ki az egyház akaratának nem engedelmeskedik.

TOLN A MEGYEI KÖZLÖN Y. 12, sz.

Mindazonáltal, hogy egyik nyelv se szenvedjen kisebbséget, azon javaslat tétetik, hogy a 7 órai mise is orgonakiséret és népének mellett történjék. Az éneklés rendje pedig teljesen a régi maradjon. A kántor erre felszólittatván, kijelenti, hogy szívesen vállalkozik reá, mert a dolog alól nem akarja magát kivonni. Mely után a javaslat határozatba ment.

Kelt Bátaszéken,' 1905. február 24-én.

A róm. katli. hitközség tanácsa.-*

De a békétlen és izgága hívek főkolomposai nem érték be a lánglelkíi püspöki helytartó bölcs rendeletével, hanem mentek egyenesen a legfelső fórumhoz : a mözsi paphoz. Bátaszék tudvalevőleg a szekszárdi esperességhez tartozik, melynek nagynevű esperese ezidő szerint: Pártos Zsigmond ur, mözsi plébános. És megjelentek ő esperességénél Naumovits József, Mayer György és Thier Antal bátaszéki főmatadorok. Es ez a három »józan és tisztességes beszédű« férfiú elkeseregte szive nagy buját-baját ő espe- rességének. És sokat beszéltek, nagyokat panaszkodtak. Panaszuk a prépost, a kántor, meg a Szél Gáspár ellen irányult. »A prépost plébánosról azt mondták, hogy ő mindig kedves,

, népszerű papjuk volt, de most már fogytán van j a férfias erélye, akaratereje ; gyenge már a hit- j községi kormány gyeplőjének kezelésére ; hogy j nagyon panaszkodtak a kántor és a .Szél Gás- ! pár ellen, kik mindenben önkényiileg járnak el j s kiket a prépost ur sem tud megfélemlíteni.«

A nagyon tisztelendő esperes ur pedig —

| daczára a megeresztett telegrammnak — fölül a három német sógornak és az ő végtelen nagy hatalmának teljes tudatában leír az »agg digni- tariüsnak«, hogy »ajánlja ő nagyságának, miszerint csillapítsa le a békétlenkedőket a jövő vasárnapig, mert mennek a püspökhöz, mennek a miniszterhez«.

Hát miért ne menjenek esperes ur ? hiszen nyitva az út előttük ! Nem kereshetnek azok orvoslást képáelt sérelmükre ? Minek megakadályozni azt és minek oty dolgokba ártani magát, amihez annyi a köze, mint a mi harango- zónknak a mözsi dolgokhoz ?

Ám ne tessék feledni, hogy nekünk ön- I kormányzati alapszabályaink vannak s hogy ügyeinkbe — a tolnamözsi esperes mellőzésével

— csak a püspök és miniszter szólhat bele. — Ha csak részben is igaz, miket itt elmondtak, hát nem csodálom, ha panaszkodnak...« Ja vagy úgy? Hát mit mondtak azok »a józan és tisztességes beszédű férfiak ?« — Elmondták azt is,

i hogy Mayer György köszöntés nélkül rontott j be a plébániára és durván rákiáltott ami galamb- | szivü, jóságos prépost urunkra: »Her die Fünfkirchen Schrift, ich will sehe ob’s a war is, j weil ich schun mehr falchsi Schrift kseha hab«

! (Ide azt a pécsi írást, hadd lássam igaz-e, mert én már több hamisítványt láttam.) És. ami ne- meslelkü papunk, ahelyett, hogy kutyakorbács- csal verte volna ki a lelketlen izgatót, szó nélkül kezébe adta a püspöki leiratot. S mikor Mayer Hanzerich még mindig kételkedett, a mi szeretett lelkipásztorunk az ő papi becsületére fogadta, hogy az irás a püspöktől van. A tisztességes beszédii Hanzerich erre azt mondta: í »Áf éhna geistliches ehrawart kevi niksz« (A j maga papi becsületére nem adok semmit.) És I ami Krisztus szive szerinti papunk zsebrevágta az inzultust, amint eltűrte az esperes urnák modortalan, érdes kioktatását jótanácsát. A mi papunknak — esperes ur — nincs szüksége ilyen esperesi instrukeziókra, jótanácsokra. — Mindenesetre jó lesz, ha azokat a jótanácsokat a mözsi parókiának tartja fönn.) Prépostunknak van két értelmes és eléggé higgadt temperamen- tumu káplánja. A hitközségi tanácsnak is megvannak a maga erői. Ott van elsősorban a pat- ronus képviselője: Návay Emil úr. A legutóbbi ülésen is részt vett. Okos és. bölcs tanácsaival vezetője az ülésnek. Ott van továbbá »a Szél Gáspár« is, a ki, mint a hitközség világi elnöke nyugalmát és békéjét áldozza föl a hitközségnek. Végül ott vannak a tanácsnak földmivelő és iparos tagjai, akik közül bármelyik többet nyom a latba, mint az esperes urnái megjelent trium- folium és még három waggon Thier Antoni, a kinek egyébként, — ha még egyszer megjelen esperes ur magas színe előtt — méltóztatnék öt waggon rőzseseprűt ajánlani, hogy azt az összegyülemlett sok mindent a helységházából

— a nagy közönség megelégedésére — kitakarítani kegyeskednék. Naumovics József urnák pedig — ha elég vakmerő lessz még egyszer Tolna-Mözsön kikötni, méltóztatnék egy jónevü ékszerészt ajánlani, hogy az iparos olvasókörnek a jövőben szállítandó aranygyűrűket jobban kiválasztani szíveskednék.

Egyébként: »Nichts für ungut.«

Egy-két tanácstag.

19(j5. márczius 23.