Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-30 / 48. szám
XXXIII. évfolyam. 48. szám. Szekszárd, 1905. november 30. TUNAMMI KM! függetlenségi és 48-as Kossuth-parti politikai hetilap. Megjelen: hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj István-utc-za 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: BODA VILMOS. HORVÁTH IGNÁCZ. Laptulajdonos : GRÜNWALD LAJOS. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, • évre 6 kor. évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200—300 szóig 7 kor 74 filler, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hatvanhetesek tömörülése. Bécsben, bizonyos körök hangulatáról jól értesült lapok közlése szerint, báró Fejér- váry Géza, császári főmandarinnal nincsenek megelégedve. Sokkal erélyesebbnek gondolták. Azt hitték róla, hogy teljhatalommal lévén felruházva, Tisza István gról mondását, ki tudvalevőleg golyót és akasztóíát emlegetett, egyszerűen behozza a gyakorlatba s úgy tesz, mint Haynau 1849—50-ben: minden a magyar alkotmány sértetlenségéért harcoló derék hazafit rövid utón elexpediál a másvilágra, ott azután beszélhet nemzeti jogokról, amennyit tetszik, csak itt ne alkalmatlankodjék. Természetesen Bécsben úgy tettek volna, mintha az egész dologról mit sem tudnának s csak akkor léptek volna közbe, mikor már a hazáért meghaló magyar vértanuk száma jelentékenyen megszaporodott volna. Minden jel szerint, ha nem mondták is neki, ezt a szerepet szánták az öreg darabont kapitánynak. E helyett mit csinált a kiérdemült. táborszernagy ur. Megkisérlette az ellentálló vármegyék nyakára a letörésükre vállalkozó uj főispánokat küldeni, 12 hazafias alispánt felfüggesztett állásától s ugyanannyi törvényhatóságtól megvonta az állami javadalmazást. Ez pedig, tekintve az ország magasztos hangulatát, eszköznek gyenge, figyelemmel Bécs óhajtására, boszu- nak nagyon is kevés. El lehetünk tehát készülve, hogyFejér- ^/áry Géza bárót, mint a kifacsart citromot, nem sok idő múlva, a sarokba hajítják, hogy más utón tegyenek nagyobb sikerrel kecsegtető hatásosabb kísérletet; mert a jelszó most is az Bécsben, a mi volt korábban, hogy a szövetkezett ellenzékkel, vagyis az országgyűlés többségével, semmi körülmények közt sem állanak szóba s az általa körvonalazott nemzeti jogok iránti követeléseket teljesíteni egyáltalán nem hajlandók. E helyett jön egy újabb kísérlet, tudniillik a közjogi alapon álló pártok tömörítése, melynek élén gróf Andrássy Gyula áll, kinek hazaílságában és jó indulatában kételkedni sem jogunk, sem okunk. A szabadelvüpártból kivált, úgynevezett disszidens(csoportok egyesülése már megtörtént s «alkotmány» párt név alatt 51 képviselő tagot számlál. Minden valószínűség szerint legközelebb kísérlet fog történni az iránt, hogy a «haladónak» nevezett kormánypártba be nem lépett szabadelvüpárti ké viselők, kik körülbelül nyolcvanan vannak, szinte megnyeressenek a tervnek s az alkotmány pártot 131 tagból álló jelentékeny kisebbséggé emeljék. Ha még valami módon sikerülne a szinte 67-es alapon álló néppártot és ujpártot is az alkotmánypártba való belépésre bírni s' a pártonkivülieket és nemzetiségieket az ügynek megnyerni, akkor a közjogi alapon egyesitett pártoknak meg volna a csekély többségük áz országgyűlésen, melylyel azután Bécs, ha egvátalán akar, a kibontakozás feltételeire nézve, alkudozásokba bocsájtkozhatnék s megállapodásokat létesíthetne. A 186 képviselőből álló függetlenségi és 48-as párt pedig megmaradna annak, a mire tulajdonképen való: a nemzeti jogok s az állami függetlenség elszánt védőjének. Ha az Andrássy Gyula gróf vezetése alatt egyesült pártok elfogadnák a szövetkezett ellenzék feliratában foglalt kibontakozási alapot s a bécsi döntő körök is ily módon az uj kiegyezésre hajlandóságot mutatnának, akkor lehetne hosszabb időre a békés fejlődést biztosítani. Az én igénytelen nézetem szerint a függetlenségi és 48-as párt akkor követné el a legvégzetesebb hibát, ha, mielőtt teljes bizonyosságot szerzett volna arra nézve, hogy Bécsben teljesen szakítottak azzal az eddig követett perfid politikával: «Ígérni mindent, ha szorul a kapca, nem teljesíteni semmit, ha a viszonyok jobbra fordultak» — belemenne a kormány alakításba s a hatalom részbeni birtoklásáért, feláldozná mostani biztos helyzetét. Maradjon meg csak a függetlenségi párt ellenzéknek, mely helyzetében az országnak már eddig is nem jelentéktelen eredményeket biztosított. Tartsa nyitva a szemét s tanúsítson jóakar atu semlegességet minden olyan vállalkozással szemben, mely a nemzeti jogok biztosítására irányul; de sújtson le kérlelhetlenül mindenkire, ki az ellenkező irányzat követésére hajlandóságot mutat. Ne engedje magát a húsos fazekak kilátásba helyezett birtoklásával elkábitani s eddigi önzetlen küzdelme sikereivel megelégedve, maradjon továbbra is a hatalmon kivül, ha mindjárt a koplaló hazafiak címével tisztelik is meg ellenségei. A legszebb szerep, melyre vállalkoznia szükséges s melyet a jövőben is iparkodjék hiven, becsületesen betölteni, az önzetlen ellenőrzés szerepe. Mert a nemzet jóvoltából most már van elég ereje hozzá, hogy a nemzeti fejlődés politikáját a hatalmon kivül is hatásosan támogathatja. Boda Vilmos. _____TÁRCA______ Mo nd meg... Mond meg, kedves lányka: Szeretsz-e úgy engem, Mint ahogy én téged, forró szerelemmel. Szerelmed nem lesz-e csak elmúló álom? — Ezt mond meg énnékem drága gyöngyvirágom. S ha meglátod az én édes jó anyámat, Nem forditod-e majd feléje a hátad ? Nem fittymálod-e majd parasztos külsejét, Parasztos külsejét, s együgyű beszédét? Mond szer eted-e öt forró szerelemmel, Szivednek, lelkednek egész melegével ? Egy szereted-e öt, mint édes anyádat ? Nem nyitod-e fel majd ellene a szádat? •.. Erre felelj nékem, szivedből, igazán, Mert e nélkül semmi, mit tettél kis leány. Ha (az én anyámat, te igy nem szereted, Hiába is mondod: szeretlek, szeretlek! (Heidelberg) Dávid Pál. Semmik . . . Hallgattak mind a hárman és kavarták a feketekávéjukat. Az egész kávéházban nem volt kivülök senkisem, csak a sarokban ásitozott egy álmos pincér. Lustán pislogott a három újságíróra és arra gondolt, hogy hogyan lehetnek olyan emberek, akik hajnali háromkor fe- ketézni tudnak anélkül, hogy ásitoznának. Azok hárman pedig hallgattak és gondolkoztak tovább. A fanyar, szürkehaju kritikus, a kis fekete doktor és a legfiatalabb, aki révedező szemeivel, életunt arcával mintha maga lett volna a megtestesült életuntság. Valami előkelő vidéki urileány agyonlőtte azt a gazembert, aki az ilyen történetekben mindig előfordul s azután Önmagát. A lapok hasábos tudósításokat hoztak, mert a «gazember» előkelő társadalmi pozíciót foglalt el és az egyik nagybácsija miniszter volt . . . Ezen az eseten gondolkoztak a csillogó, villanyfényes kávéházban. Végül a kis doktor meggyőző erővel adta elő a maga véleményét. A józan nyárspolgárit, az eltévelyedett érzelmek lesajnálását . . . A kritikus unottan bólintott rá, a fiatalember sem szólt semmit. Csak kavarták tovább azt az illatos, idegölő levet. Az éjjeli munka elbágyasztotta őket, a kedélyükre pedig ránehezedett az őszi éjszakák lucskos, nyomasztó hangulata . . . És hallgattak konok, értelmetlen hallgatással. Mintha csak összeesküdtek volna, hogy nem fognak beszélni .... Azután egyenkint csapták az üres csészék mellé a kanalukat. Először a doktor, utoljára a legfiatalabb. Mikor a vékony, kis ezüst kanál csilingelve ütődött a tálcára, megszólalt: — Na! . . . . És mintha bocsánatot akarna kérni azért, hogy szólt, a kritikustól megkérdezte; — Hát neked mi a véleményed a dologról ? Az unottan, idegesen rándította meg a vállait. Majd mormogva, lassan kimondta: — Semmi .... A doktor boszusan nézett rá: — Igazán «semmi» ? — Igazán. Az ilyen buta, banális dolgokról nem lehet más az ember véleménye. Egy kis ideig megint csend volt, azután megszólalt a fiatal ember: — Már tegnap óta gondolok valamire. Mintha súgná valami, hogy összefüggésben áll avval a dologgal ... Ha akarjátok elmondom. A kis doktor érdeklődve hajolt előre, a fiatal ember pedig lassan, halkan beszélt: — Akkor volt még, mikor a vidéken dolgoztam. Ezelőtt öt-hat évvel volt ... A szerkesztőm egy templomi ceremóniához küldött ki, valami esperes jubilált. A templomban volt az ünnepség, hanem hogy miből állt, azt nem láttam. Unatkoztam. A kifent, kopasz emberek beszéde, az asszonyok ruháiból kiáradó parfümillat, a ködmenszagu, ájtatos hívek morgása, mintha ezek azért lettek volna, hogy elaltassanak .... — Valahol az asszonyok soraiban megláttam véletlenül egy leányt. Valami környékbeli hatalmasság lánya lehetett. Fehér sapka volt rajta, ami alatt sárga, ostobán sárga haj tömött fonalai látszottak. Eleinte nem nagyon
