Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-02 / 5. szám

1905. február 2.

3.

Apponyi választási agitácziója.

. 1

Apponyi Albert gróf fejtette ki a mostani , választások alkalmával a legnagyobb agitacziót, amivel csak amerikai kőrútjának tevékenysége hasonlítható össze, ahol éjjel-nappal akczióban volt, minden éjt vasúton töltött. A mostani választások alkalmával 723 beszédet mondott, körülbelül 50 városban fordult meg, ezenkívül pedig a községeknek egész halmazát érintette körutazása alkalmával. Budapesten két izben, Nagyvárad, Győr, Pozsony, Kálkápolna, Kassa, lgló, Lőcse, Szabadka, Maros- vásárhely, Szolnok, Békéscsaba, Zsolna, Somorja, majd ismét lgló, Temesvár, Orczifalva, Merczifalva, Vinga, Pészak, Bogárcs, Csatád, Mehala, Szakál- háza, Szent-András, Kis-Becskerek, Uj-Besenyő, Arad, Glogovácz, Czegléd, Szatmár, Nagy Becskerek, stb. November 27-ike óta állandóan agitaczionális tevékenységben volt, úgy hogy hozzáfogható példát a magyar politikai és^parlamenti közélet lerén aligha tud felmutatni.

A választások eredménye.

Fényes győzelmet aratott az egyesült ellenzék az egész országban a lefolyt választásokon. Elseperte a nemzet ítélete a tör- vénytiprókat úgy, hogy az ellenzék jutott többségre. Az eddig lefolyt választási eredményről beérkezett tudósítások alapján a választások — pártállások szerint — a következő adatoka: tüntetik fel.

Fiiggetlenségi párt 164

Kormánypárt 141

Disszidens 25

Néppárti 23

Pártonkivüli 11

Ujpárti 11

Nemzetiségi képviselő 9 Szásznemzetiségi 13

Demokrata 2

Összesen 399

Pótválasztás lesz 13

Uj választás 1

TÖVISEK.

Leczke. (I.)

A nemzet Ítélt! ítélt öntudatosan, magaszto- ’ san és — — — igazságosan! — — Az „erős kéz* mely bizony mindent megmozdított, hogy a nemzet, e sok millió-fejű biró ítélete lesújtó legyen a >törpe kisebbség «-re, a szövetkezet ellenzék parányi csoportjára, ime lehanyatlott, tehetetlen lett, — mig a »mérges illúzióktól részeg« magyar nemzet, a most már »megőrült egész Magyarország*.— nem megörült (ez sajtó-hiba!) hanem megörüdt véghe- tetlenül, hogy kiszabadult az »erős-kéz« zsarnoki nyomása alól s ha hajdan ezt énekelte a boldogult Tisza Kálmán balpárti vezérkedése ragyogó napjaiban :

>Nem kell nekünk más, mint Tisza

A deák-párt lépjen vissza!

Tisza, Ghyczi, Böszörményi

Tudják az alkotmányt védni /« most meg, a politikailag szintén boldogult (?) fiúnak Tisza Istvánnak szomorú gyász sorsa felett örömmel keseregve, ezt énekelheti :

»Lefelé folyik a Tisza Nem is kér az többé vissza!

Apponyi, Andrássy, Kossuth Tudják: melyik az okos ut /<

*

»Tisza István maradj veszteg,

' Bécsbe már most nem eresztnek Mert maszlagot ott sem esznek,

Légy diszpolgára csak Gesztnek!«

Íme ezt szülte az idei politikai Pál-fordulása! Az erős kéz akarta, hát a nemzet i’élt, melyre Becs is, Tisza is, a volt kormány-párt is igy szól az egyszeri magyar emberrel, ki esőért imádkozott s jégverés leit helyette : »Adtál TJram! esőt, de nincs köszönet benne!* Node, annál jobban örül

ennek a mérges illúzióktól megrészegedett s e miatt delirium-tremensbe esett, megőrült magyar nemzet! . . .

Közmondás: »De mortuis nil, nisi bene!*

(A holtakról vagy jót, vagy semmit) Takarítsuk el hat a romokat, ne bántsuk a holtak hideg tetemeit, nagy leczkét kaptak a nemzeti baj főokozói, mi győztesek ne bolygassuk tovább a keserű múlt ijesztő emlékeit, térjünk felettük napirendre s fog- i

junk uj alkotásokhoz szép hazánk szent érdekében 1

*

De most igazán úgy vagyunk, mint hajdan | a Genezáreth taván halászott tanítványok voltak, i kik egész éjjeli sikertelen halászat után, hajnalban ' a Krisztus parancsára újra bevetik — mélyebbre bocsájtva — a hálót és akkor annyi halat fognak, hogy szinte szakadozik a hálójuk a rengeteg sok ; hal miatt, megijednek a nagy eredménytől s a j szomszédos hajó népét hívják segítségre.

Nem ilyenforma-e most a mi helyzetünk? . . i Ki hitt ily fényes eredményt ? . . . Senki. Csak ho > mályosan lehetett sejteni valamit, de biztosan tudni j nem lehetett semmit Nagy leczke ez az egész magyar nemzetnek, hogy ime az erős akarat mindent megtehet, — az összetartás, a tömörült erő, az egyczélra irányuló közös lelkes dós ma is csudákat J müvei ! Vajha mindig igy lett volna egy évezreden | át, most nem kellene újból kezdenünk a sikertelen munkát szent hazánk felvirágoztatásának elsőrendű érdekében ! Vajha tanulnék meg e nehéz, de — hála Isten 1 — most örvendetes leczkéből, hogy a honszerelem Veszta tüzét, az egyedül boldogitó s minden komoly akadályt könyedén legyőzni képes összetartás és közös szent fellángolás erényének lángját kialudni, vagy csak hamvadni is, soha ne engedjük, a költő szavai szerint:

» Tudod, mi az erő ? — Az erő; akarat,

Mely előbb, vagy utóbb, de diadalt arat /*

*

Most, hogy tovább, hogy lesz, mint lesz hazánk sorsa: mit feszegetnénk?... »Vannak Mózeseitek, és prófétáitok, őket hallgassátok/« mondja az Írás. Én bizony nem esem kétségbe, kogy ha az éji sötétség elmúlt s a szép hajnal dereng, hogy miként futja meg pályáját a tüzes Nap az ég boltján ? — — Nem lesz-e vihar, földrengés, vagy más nagy veszedelem ? — — Nem én. Régi közmondás: »Kocsis dolga a hajtás/« Bízzuk a magyar nemzet fölkent apostolaira, a 48-as szent eszme bátor és dic^ő bajnokaira és ezek hű szövetségeseire, a nagy eszü, nagyxievü és nagyérdemű disszidensekre, egyszóval a szövetkezett ellenzék vezérlő bizottságának törhetlen hazafiságára és — ami fő — felséges urunk, jó öreg királyunk atyai bölcsességére a dolgok további menetét, majd csak rendbe jön minden ! Ne ijedjünk meg a fényes sikertől, mint a ha dani kicsinyhitű tanítványok ott a Genezáreth taván, sőt a Genezáreth (virágzó) magyar jelentése szerint, használjuk fel politikailag virágzó mai helyzetünket okosan és gyorsan, hogy a szép virágzást állandó boldogság bő gyümölcsözése váltsa fel mihamar édes hazánk javára.

E tárgyról még sok mondani valóm lévén, kegyes engedelmükkel leczkémet — szokatlanul — jövőre még folytatni fogom! Ez lesz a Leczke II

Palást.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5. sz.

Téli hírek.

Most, hogy a vigasság Szezonjába élünk,

Egy furcsa hirecskót Súgtak meg minékünk:

Álarczos bál volt a Múlt héten egy este,

Egy kalandorhős férj ott Babérait szedte.

Éjfél után hölgye «Légyottéra meghívta,

S kiderült az álarcz Mélységes, nagy titka;

Felesége volt, ki A «Légyott»-ra várta:

Nyomban fel is dagadt A férj szeme, szája.

SIÓ

KÜLÖNFÉLÉK.

— Ki lesz Tolnavármegye főispánja? Erről a kérdésről most sokat beszélnek az emberek; mert Tisza István miniszterelnök bukása után a főispánok is beadják lemondásukat. Remélhetőleg gróf Széchenyi Sándor marad továbra is a vármegye élén, kit még ellenzéki körökben is na yon becsülnek és tisztelnek.

— Albirói kinevezés. A király az igazságügyminiszter előte je^ztésére dr. Szilágyi Ernő szekszárdi kir. törvényszéki jegyzőt, dr. Komáromig Gyula szekszárdi községi orvos vejét, a győri kir. törvényszékhez albiróvá nevezte ki.

— Ki lesz a pécsi püspök? Erre a kérdésre nehéz megadni a feleletet, mert még a beavatottak sem tudnak biztosat mondani. A sok emlegetett jelölt közé sorolják újabban Mayer Béla dr. kalocsai érseki helynököt, aki mint kiváló egyházférfi méltóan tölthetné be a sokáig üresen hagyott püspöki széket.

— Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án tartja meg a vármegye székházában havi ülését.

— Uj törvényszéki jegyző. Az igazságügyi miniszter Faddy János szekszárdi kir. törvényszéki aljegyzőt a szekszárdi kir: törvényszékhez jegyzővé nevezte ki.

— Adótiszti vizsga. Ujkéri Antal szekszárdi adóhivatali gyakornok a szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatóság vizsgáló bizottsága előtt kitüntetéssel letette az adótiszti vizsgát.

— Községi jegyzőválasztás. Kánya nagyközség képviselő-testülete a megüresedett jegyzői állásra Kesüer Károly ottani helyettes jegyzőt választotta meg.

— A mi posta- és távirdatisztjeink.

Nem akarunk dicshimnuszokat zengeni a szekszárdi posta- és távirdatis'.tek nagy munkabírása, pontossága és szorgalma felett; de szívesen konstatáljuk, hogy Ács Vendel táviró- és postafőnök vezetése alatt olyan tisztviselői kar teljesiti nehéz hivatását, a mely minden alkalommal ténykedésével kivívta- a közönség elismerését. Különös elismerés illeti meg az előzékeny főnökkel együtt az egész tisztviselői kart újabban azon alkalomból, hogy a képviselő- választások napjaiban, minden fennakadás nélkül gyorsan bonyolították le a nagy forgalmat.

— Kinevezés. A király az igazságügyminiszter előterjesztésére Klausz Endre dárdai já- rásbirósági albirót a pécsi ügyészséghez alügyésszé nevezte ki.

— Magyar név. Ha valakinek, úgy kiválóan a nemzet napszámosainak : a magyar néptanítóknak igaz magyarokmk kell lenniök, nemcsak érzelemben, hanem névben is. Ez indította néhány évvel ezelőtt Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelőt arra, hogy lelkes felhívásban szólította fel az ide- genhangzásu néptanítókat, neveik megmagyarositá- sára, A felhívásnak volt is eredménye; mert többen megmagyarositották neveiket. Most ismét egy derék igazgatótanító, Müller Imre mórágyi lakos, úgy maga, mint kiskorú Irén és Lujza leányainak nevét változtatta át „ Molnár“-ra, akinek példáját kivánatos, hogy minél többen kövessék. — Úgy halljuk, hogy jövőben csak magyar nevű tanítók részesülnek a tolnavármegvei magyarositó alap jutalmában.

— Eljegyzés- Koszorú József szekszárdi fiatal füszerkereskedő eljegyezte Szekszárdról unokanővérét, Koszorú Annuska kisas zonyt.

— Költözködés a vármegyehazából.

Múlt pénteken és szombaton kö tözködött ki a vármegye székházéból a szekszárdi m. kir. pénz- ügyigazdatóság mellé rendelt számvevőség a zsák- utczaban levő Udvardy-féle pálinkafőző emeletes épületbe, melyet mostani tulajdonosa Tauszig Ig- nacz a követelményeknek megfelelőiig alakított át. Ez a helyisége a számvevőségnek azonban csak ideiglenes, mert a mint elkészül a tervbe vett pénzügyi palota, úgy oda fognak bevonulni.