Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-19 / 42. szám
1905. október 19. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 42. sz. 5. November hó első napjaiban jelenik meg Garay János Nagy Képes Naptára 1906. évre érdekes tartalommal és képekkel. A naptári és cimtári részen kívül a következő irók dolgozatait fogja tartalmazni: Dr. Váradi Antal, Boda Vilmos, Sántha Károly, Bodnár István, Horváth Ignác, Kálmán Dezső, Borzsák Endre, Koritsánszky Ottó, Dalin Jenő, Szirmai Gyula, Takáts Gábor stb. Ezenkívül ismertetve és képben is be lesz mutatva a szekszárdi br. Augusz-féle, úgyszintén a Tóth Károly-íéle szőlők. Meg lesz említve az egyes szőlőknél előforduló bajok mikénti kezelése ; a szüret hajdan és most; a bor értékesítése Magyarországon és külföldön. A naptár megrendelhető Molnár Mór könyvnyomdái intézetében Szekszárdon. Ára 80 fillér. Vidékre bérmentve 1 korona. EGYLETEK és TÁRSULATOK. Ev. ref. egyházmegyei közgyűlés. A tolnai ev. ref. egyházmegye f. hó 23-án a szekszárdi kaszinó termében rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Dömök Péter esperes elnökölt, aki buzgó imával nyitotta meg. A világi elnöki tisztet a távollevő Szilassy Aladár gondnok helyett Hagymásig Károly tanácsbiró töltötte be. Tóth Károly világi főjegyző jelentette, hogy esperessé Döczy József váraljai, főjegyzővé Széícy Géza gerjeni lelkész, világi aljegyzővé pedig Máthis Kálmán és Bodnár István választattak meg. A megválasztott Széky Géza főjegyző, Máthis Kálmán és Bodnár István aljegyzők letették a hivatalos esküt. Széky Géza főjegyző a maga, Máihis Kálmán aljegyző a maga és Bodnár István aljegyző nevében meleg szavakkal megköszönték a kitüntető bizalmat. Miután Döczy József az esperesi állásra történt mvgválasztását nem fogadta el, a közgyűlés többek fölszólalására felkérte Dömök Pétert, hogy a jövő közgyűléséig az esperesi állást tartsa meg. Az általános óhajnak engedve, DömŐk Péter esperes megmarad a jövő közgyűlésig, de már most kitűzték az uj választást f. évi december l-ére. Ugyanekkor töltik be a megürült világi aljegyzői állást is. A szavazatszedő bizottság elnökévé Ágoston Istvánt, bizottsági tagokká pedig Dömök Pétert és Eötvös Károlyt választották meg. A közgyűlés befejezése előtt Kálmán Dezső volt főjegyző hálás szavakkal köszönte meg a közgyűlésnek sok éven át iránta tanúsított jóindulatát. A rendkívüli közgyűlés után a szekszárdi kaszinóban közebédet tartottak, melyen vig hangulat uralkodott. Hagy- mássy Károly, Dömök Péter esperest. Kálmán Dezső Ágoston Istvánt, Széky Géza főjegyzőt és a távollevő gondnokot köszöntötte fel. Nagy tetszést keltett Borzsák Endre humoros felköszöntője, aki Kálmán Dezső volt főjegyzőt éltette. — A szekszárdi általános ipartestület elöljárósága folyó hó 16-án ülést tartott, melynek [ első tárgyát a központi járási főszolgabírói hivatal átirata képezte, melyben tudatja, hogy Szekszárdinak rendezett tanácsú várossá történt átalakulása folytán a testület feletti hatósági illletékessége megszűnt. Ennek kapcsán az ülésen megjelent Kovács Dávid polgáriskolai tanár j iparhatósági biztos ebből folyó ellenőrzési jo- j gának megszűnését szintén bejelentette, meleg ' búcsút véve a testülettől, melynek immár 15 évig biztosa volt. Isten áldását kérve az iparosságra és a testület további működésére. Á szép szavakat lelkes éljenzéssel fogadta az elöljáró- I ság és a távozo iparhatósági biztost a testület j további osztatlan tisztelete és rokonszenvéről i biztositva, az iparosság és a testület érdekében ! mindig szívesen tett hosszú idei értékes fára- j dozásaiért úgy neki, mint a járási főszolgabírói hivatalnak jegyzőkönyvében megörökítendő elismerését és hálás köszönetét nyilvánította. Több kisebb folyóügy elintézése után az ülés véget ért. T A N Ü G Y. _ i Tanitói közgyűlés. A «Szekszárd-vidéki rom. kath. néptanító - egyesület.» — mint már lapunkban jeleztük — folyó hó 12-én Tolnán tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen az egyesület egyházi és világi tagjai szép számmal jelentek meg. A közgyűlést megelőzőleg Fekete Ágoston prépost-plébános, egyesületi elnök Veni Sanctet és misét tartott, melynek végeztével hazafiui szent fellángolással elénekelték a Hymnuszt. A közgyűlést az egyesület szeretett elnöke, Fekete Ágoston prépost a következő lendületes beszéddel nyitotta meg : Tisztelt közgyűlés ! Az Isten házában elhangzott ajkunkon nemzetünk imája: «Isten áldd meg a magyart», melyet talán soha annyi érzéssel, fájdalommal nem énekeltünk, mint a mostani időkben, midőn politikai s társadalmi bajokkal küzd hazánk. Minden lélek tele van elégedetlenséggel, a szivekben annyi gyújtó anyag van felhalmozódva, hogy minden órában veszedelmes, nagy vihar kitörésétől kell rettegnünk. Gomba módra nő azok száma, kiknek leikéből kiveszett az Istenbe vetett hit és bizalom s kik már imádkozni sem tudnak, mert nem akarnak maguk fölött Urat, Istent elismerni. Nála nélkül fáradnak, küzdenek s vívják meg a létért és jogokért való küzdelem harcát vad szenvedélyével, nem gondolva a szentirásnak ezred évek tapasztalata által is megerősített eme szavaira : «Hiába épit az, aki az Ur nélkül építi házát.» Isten nélkül való, istentelen munkán áldás nem lehet, jó abból nem fakadhat. Mérges gyökerű növénynek a gyümölcse is mérges szokott lenni. Es ez a méreg széles rétegekben pusztít; a vallásos alap és meggyőződés hiányából csak züllött erkölcsök táplálkozhatnak s az erkölcstelenségnek is ezernyi ijesztő példáját látjuk mindenfelé, egyeseknél, családokban, a legmagasabb olympuson épp úgy, mint a legalacsonyabb néprétegekben. Amint meglazul az a kötelék, mely az embert Urához, Istenéhez fűzi, amely a föltétien imádásban, hódolatban nyilvánul, meglazul az emberekben a földi tekintélyek iránt való tisztelet s a legnemesebb és magasztosabb ideálokért való lelkesülés is. És szomorú jele az időknek az, hogy nagy néprétegekben a haza fogalmát, mely egy ezredéven át, Isten tudja csak, hány lelkesülő szivet vitt vértanuságba, ma sokan beteges elmék torzszülöttének tekintik s a trikolort, minden igaz hazafinak legszentebb jelvényét széttépik és sárba tiporják. Szerencse, hogy a bűnös merényleten még milliók meg- botránkoznak. Legnagyobb szerencsétlensége ennek a hazának az lenne, ha a vallástalanság és hazát- lanság általánossá lehetne, mert akkor csak az enyészet lehetne sorsa. Ez ellen kell fegyverkeznie, küzdenie e hazában minden tisztességes embernek ; a szeretet, lelkesedés és legnemesebb idealizmus fegyvereivel ezen áramlat ellen kell küzdenünk nekünk is ésnekünk első sorban, mert a mi hivatásunk a nép nevelése vallásos és hazafias szellemben. Mindaddig, mig eddigi utainkon haladunk, gáncs nem érhet, mert vallásos, hazafias szellemben működtünk eddig is s amint legszentebb eszményképünk tanitói hivatásunk gyakorlásában eddig is az Ur Jézus volt, a jövőben is csak ezen legszentebb eszmény után kell járnunk . . . S ha lesz bennünk annyi szeretet, ameny- nvit szent hivatásunk megkíván s igy oltjuk tanítványaink szivébe a hitet, tudást, a nemesnek, jónak szeretetét, a hazáért való lángoló lelkesedést, akkor nem lesz okunk Jeruzsálemünknek : népünknek, hazánknak pusztulása fölött siránkoznunk, mint oka volt Jézusnak, ki előre látta bűnökbe merült, ideálért nem, csak anyagi javakért fáradó, kiizködő népének s hazájának veszedelmét. Adja a népek Ura, Istene, hogy igy legyen s hitében erős, hazája szeretetében meg nem ingatható, boldog nép lakja szent István országát . . . A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó után Lengyel Ferenc főjegyző felolvasta a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét. Jegyzőkönyvi hite- lesitőkül feikérettek : Kálmán Károly és Perler Mátyás egyesületi tagok. A közgyűlés általános figyelme és érdeklődése között Kálmán Károly szekszárdi tanító igen tanulságos felolvasást, illetve szabad előadást tartott a hangoztatást és a fonomimikai tanmódszerről, melyeket összehasonlítva, meggyőzően bizonyította be a fonomimikai módszer előnyeit. Az előadás nyomán tanulságos eszmecsere fejlő- ; dött ki, melyben részt vettek: Saj,ler Teréz, . Bécsi István, Máté Károly, Bállá Sándor és i Pártos Zsigmond kér. esperes es tanfelügyelő. Az elnök indítványára a közgyűlés Kálmán Ká- j rolynak elismerő köszönetét szavazott. A második előadó Kálmán Ferenc ugyan- i csak szekszárdi tanító volt, aki szép nyelvezettel megirt felolvasást tartott az uj állami és egyházi népiskolai tantervekről. Magas színvonalon álló j felolvasásáért jegyzőkönyvi köszönettel lett kitüntetve. Az uj tantervben foglalt slöjdoktatási tanmódszerről Kreskay János faddi tehetséges fiatal tanító értekezett nagy figyelem között. Felolvasásáért jegyzőkönyvi köszönetben részesült. Ennek kapcsán az elnök indítványára az egyesület felkéri az egyházmegyei tanhatóságot, hogy a nagy szünidő alatt rendezzen tanfolyamot a slöjdoktatási módszer elsajátítása végett. Lengyel Ferenc felolvasta a beérkezett 3 pályadolgozatról a biráló-bizottság jelentését, melynek alapján a pályadijat Perler Mátyás tolnai kántortanitó nyerte el. Uj pályatételek ezek : I. tétel: «A krájcáros lapok olvasása mily átalakító hatással van a nép alsó rétegeinek erkölcsi érzületére és anyagi érdekeire ? Pálya- dij 30 korona. II. tétel. «A kaih. néptanító milyen magatartást tanúsítson a mindinkább terjedő nemzetközi szociálizmussal szemben ?» Ennek az első dija 20, a második dija 10 korona. Az elsőt Pártos Zsigmond esperes, a másodikat Fekete Ádoston prépost adja. III. tétel. Mi az oka annak, hogy a pécsi püspöki egyházmegyéhez tartozó kath. tanítóknak csak alig 3—4°/0 százaléka dolgozza ki az egyházmegyei tanfelügyelőség által évenkint kitűzött és kidolgozásra kötelezőleg előirt tételeket ? A pályanyertes mű jutalma 10 korona; adja Lengyel Ferenc. A gyűlés folyama alatt érkezett meg Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő sürgönye, melyre az egyesület nevében az elnök meleg- hangon felelt. Uj tagokul felvétettek : Bécsi István, Pé.pás Rezső, Mexey László, Geiger János, Salamon Márton, Szabó Gyula, Márton János, Hamberger József tanítók és Mózes Endre segéd- lelkész. Tarlós János a pénztár állapotáról tett jelentést, a mit a közgyűlés azzal vett tudomásul, hogy a hátralékosokat újból felszólítja a fizetésre. Végül az egyesületi tagok elénekelték a Szózatot, mire a közgyűlés véget ért. Délután 1 órakor társasebédet tartottak a. Japán vendéglőben, mely alatt szellemes beszédet tartottak : Fekete Ágoston prépost, Pártos Zsigmond kér. esperes, Bíró Imre plébános, Zányi György plébános, Kálmán Károly, Horváth Ig- nácz, Nemes Győző, Perler Mátyás és Bitter Péter tanítók. __ TÖBVÉNYKBZÉS. Es küdtszéki tárgyalások. (Folytatás.) Múlt számunkban már beszámoltunk az elmúlt héten lapunk zártáig lefolyt esküdtszéki tárgyalás három napjáról, most itt közöljük a hátralevő két napi tárgyalás eredményét. — Negyedik nap. — Október 12-én a gyújtogatással vádolt Faragó Géza 24 éves tamásii kereskedőnek bűnügyét tárgyalták, ki saját üzletének felgyujtásá- val volt vádolva, mert előbb üzletét jó magasra bebiztosította. Faragó egy pipázó emberre fogta szerencsétlenségét, a hatóság azonban Faragót gyanúsította és le is tartóztatták. A tárgyaláson azonban nem volt reá bizonyítható a gyújtogatás s azért dr. Krön Ferenc szekszárdi ügyvéd védelme után az esküdtek felmentették a gyújtogatás vádja alól. — Ötödik nap. — Október 13-án Lukácsovics József 21 eves kovács segéd bűnügye került tárgyalásra, ki Reichárd Józsefet akarta kirabolni, s azért ezt megrohanta, konyhakéssel megszurkálta, mire Reichárd a nála levő forgópisztolya után nyúlt, mit látva a támadó, megugrott. A vád- és védőbeszéd után rablás kísérletében bűnösnek mondták ki az esküdtek s ezért a kir. törvényszék 4 évi fegv házra Ítélte Lukácsovicsot. Levél a szerkesztőhöz. Szekszárd 1905 október 16-án. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Azon jóindulatnál fogva, mellyel városunk minden közügyét támogatni méltóztatik, kérem szíveskedjék b. lapjában helyt adni levelemnek. A múlt megtanít bennünket arra, hogy minden igazságos és méltányos ügy előbb-utóbb diadalra jut, csak nem szabad csüggedni azoknak, kik az ügyért küzdenek. íme példa gyanánt a mi szeretett szűkebb hazánk Szekszárd városa. Éveken át mennyi agilitást fejtettek ki azon önzetlen férfiak, kik zászlójukra írták a «Szekszárd rendezett tanácsú város» jelszót, mennyit buz- gólkodtak és buzdítottak és hányszor aggódtunk már, hogy törekvésünk hiába lesz és ma már mégis hálás szívvel mondhatjuk, hogy városunk fejlődésének leglényegesebb kellékeit elértük. Ámbár tagadhatatlan, hogy városunk egyes tekintetekben az utóbbi 10—15 év alatt is fejlődött, hanem oly időszak, mikor nemcsak egyes exponált helyeken csinosult városunk, hanem egész községi életünket a haladás szelleme hatotta át, olyan időszak csak egy volt és ez : Takler bíráskodása. Ezen ember egész tevékenységét, egész lelki erejét belevitte községünk közigazgatásába, gondoskodott arról, hogy a rend nemcsak a főutcában, nemcsak papíron, hanem a valóságban is meglegyen, gondoskodott az utcák járhatóságáról, úgy a fő, valamint a mellékutcákban járdát csináltatott, a hol a háztulajdonos nem csináltatott járdát önként, ott ő csináltatta a házigazda költségén és az ember nem volt kénytelen egyik háztól a másikig pocsolyában járni.
