Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-21 / 38. szám

— Magyar borok díjazása a külföldön. A lüttichi világkiállítás nagy zsűrije a napokban fejezte be működését. Bírálata a magyarországi bortermelők és borkereskedők országos szövet­sége által rendezett gyűjteményes magyar bor- kiállilásra nézve igazán fényesnek mondható, amennyiben a csoportos kiállításban részt vett összes kiállítók részesültek kitüntetésben. A zsűri a következő dijakat ítélte meg a magyar kiállí­tóknak : Nagy dijai : Hatvani Deutsch Sándor nagytermelőnek Budapesten és Zimmermann Lipót és fiai bornagykereskedő cégnek Abauj- Szántón. Diplome d’nonneurt (díszoklevelet) gróf Apponyi Sándor lengyelt nagytermelőnek, Medaill d’ort ("aranyérmet) Harr Ignác és társa budapesti, Kláber Mór soproni, Wertheimer I. pécsi, Frisch József és fiai tapolcai és Gröber L. és fia buda­pesti bornagykereskedő cégeknek és bronzér­met Krausz Lajos utódai pécsi bornagykerekedő cégnek és Elter Lajos badacsonytomaji bor- nagvkereskedőnek. — Elöleges színházi jelentés. Szilágyi Dezső Somogy-, Baranya-, Zala- és Tolnamegyék je­les színigazgatója 1905. évi október hóban meg­kezdi Szekszárdon szini-előadásait. A társulat 36 tagból áll s mint a névsorból kitűnik, igen jeles erők vannak képviselve. A tolnai állami elemi iskolai tanítók lak­pénzeit a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter folyó évi január 1-től felemelvén, uta­sította a községet, hogy a tolnai állami elemi iskolai tanítók részére folyó évi január hó 1-től kezdve elöleges évnegyedes részletekben egyen­ként évi 300 korona lakpénzt fizessen ki. — Ninos áram. Mült vasárnap a Magyar Tudományos Színház, Uránia Szekszárdon elő­adást hirdetett a «Szekszárd Szálló* nagyter­mében, melyre már esti 8 óra előtt nagy s elő­kelő közönség jelent meg, hogy végig élvezze Pékár Gyulának a »Párizsi asszony» cimü da­rabját 180 színes vetített képpel és 18 mozgó- fényképpet Nagy volt azonban a közönség meglepetése, midőn azzal fogadták, hogy nincs áram, néni lesz előadás. A közönség azután • bo- szankodva kénytelen volt eltávozni. Az előadás elmaradását tehát az okozta, hogy a villany­telep nem volt képes áramot szolgáltatni. Bizony sok baj van a mi villanytelepünkkel, mely any- nyira erőtlen, hogy alig képes az utcai világí­tására elegendő áramot szolgáltatni. — Államsegély kérés. A kányái rk. iskola­szék Szigeti József tanítója részére I. évötödös korpótlékot kért államsegély címen. — A koppányszántói templom renoválása A hívek nagy örömére már befejezték a kop­pányszántói róm. kath. templom nagyobbitását. A régi templomot két oldalhajóval bővitették ki, melynek költségeihez a patronus: Hornig Ká­roly báró veszprémi püspök közel 30,000 koro­nával járult hozzá és a kézi napszámot is el­engedte a híveknek, akik szintén áldoztak a templomra. A régi torony igen csinons uj sisa­kot kapott és az egész tetőt eternitpalával fed­ték be. A belső berendezéssel is csakhamar el­készülnek. A lakosság áldja hálatelt szívvel a pátronátust és elismeréssel van Kämmerer Ernő dr. iránt, aki 60,000 téglával járult a templom kibővítéséhez és azt négy festett ablakkal aján­dékozta meg. — A mezei dfllőutak rendezése A földmű­velésügyi miniszter Tolnamegye törvényhatósá­gához a következő rendeletét intézte : Előfordult hogy a községek, amelyek közös diilőutak rendezése és állandó megjelölése iránt vagy nem a kellő időben intézkednek, hanem akkor, midőn a kataszteri munkálatok e betétszerkesz­tés céljaira már rendeztettek, vagy pedig az állandó megjelölést mellőzik s ahelyett néhány hét alatt elpusztuló karókat, zsindelyeket alkal­maznak és az igy kellőleg nem tájékoztatott fölvételeknél előforduló esetleges téves kitünte­tések ellen — a telekkönyvi betétek elkészülte után kell < a mezei közös dülőutak rendezése érdekében fölszólamlásokkal élni. Az ilyen eljá­rás azt eredményezi, hogy a betétszerkesztés céljaira már rendezett kataszteri munkálatok föl lesznek forgatva, miáltal áttekinthetőségük biztossága veszedelmeztetve van, de egyszers­mind az államkincstárra több költséget is ró. A miniszter felhívja a vármegye alispánját, hogy utasítsa a községet, hegy a megyei, községi közös dülőutakat a részletes fölmérést megelő­zőleg rendezzék. 1905. szeptember 21. — A pécs—bátaszókl vasút. Pécs sz. kir. város közönsége a következő átiratot intézte Tolnavármegye törvényhatóságához : «Kedves Barátaim és Atyámfiái ! A ti vállvetett támogatástokkal, hosszú küzdelmek árán végre sikerült a Dunának baja j — bátaszéki áthidalását a megoldás elé vinni. Bennünket e hid létesítésére irányuló akciónk­ban kettős cél vezérelt: egyrészt közvetlen összeköttetésbe jutni a nagy magyar Alfölddel, másrészt intenzivebbé tenni az ipari- és keres­kedelmi, más szóval a gazdasági és kulturális kapcsokat a szomszédos törvényhatóságok, ezek között Tolnavármegye közönsége között és mi közöttünk. Azonban a hid kiépítése csak másod- rangú és éppen csak az időrendszerinti első­sége által fontosságot nyert eszköze az akció­nak, mert megadja ugyan a lehetőséget arra, hogy a Duna által elválasztott, de egymásra utalt két országrész alkalmas közlekedési esz­közök segítségével termelését kölcsönösen ki­cserélhesse és mindegyik a maga szükségleteit az eddiginél jóval olcsóbban kielégíthesse, de nem biztosítja is még egyúttal azt. Ha ezt a kölcsönös és következményeiben áldásos érint­kezést biztosítani kívánjuk, elő kell teremtenünk azokat a közlekedési eszközöket is, amelyek révén a kínálkozó lehetőség kellőképen kiak­názható. Ezek egyike s egyúttal legfontosab­bika a tervezett pécs—bátaszéki h. é. vasút, amelynek bejárása már kitüzetett s amelynek kiépülése most már csak attól függ, hogy az érdekelt törvényhatóságok, kellőképpen e célt, amelyet szolgálni hivatva van és a megfelelő anyagi hozzájárulást e vasút részére kilátásba hélyezik-e ? Mi teljesen át vagyunk hatva attól a meggyő­ződéstől, hogy benneteket ugyanazon szem­pontok vezettek a bajai áthidalás érdekében lezajlott mozgalom támogatásánál, amelyek min­ket irányítottak s igy nem kételkedhetünk abban sem, hogy a pécs—bátaszéki vasút fontosságát és jelentőségét is hozzánk hasonló módon mél­tányoljátok. Folyó évi julius hó 26-án tartott rendes közgyűlésünkben 400.000 koronát szavaz­tunk meg e vasút támogatására vagyis oly összeget, amelynek előteremtése adókkal amúgy is már túlterhelt polgáraink teherviselési képes­ségét kemény próbára teszi, már a hozott áldo­zat nagyságával is dokumentálni óhajtván a bennünket hozzátok fűzni készülő szoros gaz­dasági és szellemi kapcsok során keletkező virágzó életbe vetett hitünk s bizalmunk mér­tékét. Hisszük és bizton reméljük, hogy ti nem kevésbbé érdeklődtök e vasút sorsa iránt s a mienkhez hasonló arányú hozzájárulás meg- szavazásávál elősegíteni és biztosítani fogjátok annak kiépülését. Kelt Pécs sz. kir. város közönségének 1905 évi julius hó 26-án tartott rendes köz­gyűléséből. A közönség nevében: Majorossy Imre, polgármester.» — A dunaföldvári ágostai hitvallású evang. keresztyén templom épitésere 1890. évtől a kö­vetkezők adakoztak : Slezák Józsefné (Dpentele) 1 K, gróf Hattvyllné (Pozsony) 10 K, Zsilinszky Mihály (Budapest) 10 K, Lacza Ilona 4 K, dr. Palkovits István 2 K, Keller József 10 K, Franyó János 8 K, Bokor János 2 K, özvegy Léhner Józsefné 19 K, Bokor Mihály 6 K, özv. Farkas Pálné 20 K. Bekker János gjmjtése helyben : 86T6 K. Gyulai Ádámné 10 K, Wartig Jánosné 10 K, Pólón Juliska 6 K, Wartig Mári 10 K, Artner Edgard 2 K, Szabó György (N.-Kará- csony) 4 K, Stankovics Hermin 10 K, özvegy Kis Gáborné harangra 2 K, Pintér Károly ha­rangra 10 K, Weisz Mihály harangra 1 K, Spiegl Ferenc harangra 10 K, ifj. Spiegl Ferenc, Julcsa és Ilona harangra 17 K, Özvegy Lehme Józsefné harangra 4 K, özv. Seftsik Mihályné harangra L40 K, három halotti harangozás 6 K. — Aizenpreis Ágoston és Ravasz Lajos gyűj­tése orgonára es pedig : Kristóf László 30 K, Roxer István 10 K, Aizenpreisz Ádám 4 K, Dezső Endre 5 K, Grósz Ferenc 2 K, Borovitz Adolf 1 K, Borovitz József 3 K, Allgeierné 2 K, Lovokco András 1 K, Klementin Károly 2 K, i Endrődy Nándor 1 K, Pintér Lajos 2 K, Gaáí TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 38. sz. 5. József 2 K, Eötvös Gábor 1 K, Szabó Károly 1 K, Spiegl Lajos 2 K, Wartig János 1 K, Pólón János és Etel 2 K, Bodor Istvánná 1 K, Bauch Károly 5 K, Korincs Gyula 2 K, ifj. Mészáros Ferenc 1 K, Schleining Károly 1 K, Spiegl Ferenc 5 K, Aizenpreis Ágoston 5 K, Ravasz Lajos 5 K, Zrínyi Sándorné 2 K, Aizen­preis Gyula 2 K, Hoffmann Ferencné 1 K, Taf- ner és Klosz testvérek épitővállalkozók a terv­rajz és költségvetésért 280 K. Összesen 663-58 korona. A «Tolnamegyei Közlöny» 52. számá­ban kimutatott 10651 korona 70 fillérrel együtt 11315 korona 28 fillér. (Folyt, köv.) — Lopás a piacon. Lúd pecsenyére fájt a foga Bedő Mihályné szekszárdi asszonynak, aki hogy vágyát kielégítse, múlt szerdán ' a szek­szárdi piacon Tóth Pál Istvánná ludjai közül egyet elemeit és azzal megugrott. Tóthné azon­ban észrevette a lopást és az asszonyt üldö­zőbe vette. A Garay-téren azután egy rendőr a tolvaj asszonyt elfogta. A jelenetnek nagy nép­tömeg volt a tanúja. — Tolvaj napszámos. Janosits Lajos fajszi napszámos lolyó hó 17-én Bencze János őcsé- nyi lakostól, akinél szolgálatban állott, 90 kor. készpénzt és egy duplafedelü aranyórát lopott. A tolvaj a tett elkövetése után megszökött. — Rablógyilkosság Szabadszentkirályon. Em­ber emlékezet óta nem történt nemes Szabad­szentkirály községben rablógyilkosság s most szombatról vasárnapra vérfag3msztó kegyetlen­séggel végrehajtott gyilkosság tartja izgalomba a község lakosságát. Eddig csak borközi álla­potban szóváltás támadt; viszálykodás közben történtek kisebb nagyobb verekedések; rabló­gyilkosságra azonban senki sem adta magát. I udósitónk értesítése szerint Beke Zsigmond szabadszentkirályi jómódú gazda szombaton este, amint 17 éves fiával a jószágot ellátta az istálló elé terített pokróczra feküdt. A fiú az istállóban helyezkedett el. Az egész falu mé’ységes mély csendben volt: valamennyien aludtak. Beke felesége és leánya éjféltájban a a lakásba behallatszó lódobogásra és nyeritésré figyelmesek lévén, gyertyát gyújtottak és kimen­tek az udvarra. Ott találták az istállóból kike­rült lovak egyikét felkantározva. Beléptek az istállóba s a mélyen alvó fiút fölverték álmából. A fiú semmiről sem tudott. A lovat ismét be­kötötték az istállóba s Beke Zsigmond keresé­sére indultak. A szerencsétlen embert elvágott nyakkal, holtan találták meg a közeli trágya­dombon, szalmával beborítva. A tettes valószínű leg, hogy az istállóba bejuthasson, az ajtó előtt fekvő a gazda nyakát fejszével vágta keresztül, úgy, hogy az áldozat meg se nyikkanhatott. A mint az öreggel végzett, bement az istállóba s a lovak fejébe kantárt vetett. Az egyik ló ki­szökött az udvarra, s nyeríteni kezdett. A mint erre a házban fölébredtek s gyertyát gyújtottak, az ablakon kiszűrődő viládosság láttára, a tettes elmenekült. Az esetről a csendőrségnek jelentés tétetvén, tegnap megindult a vizsgálat. A gyanú valami Kari János nevű embert terhel, aki egy­szer már Beke Zsigmond ablakán belőtt. A gya­núval terhelt egyént letartóztatták, aki azonban erősen tagad. Jellusisch István dr. törvényszéki orvos tegnap végezte a boncolást. A Szlavóni­ából átjött cigány karavánt is gyanú terheli. A i szentlőrinci járás valóságos cigányország ; egy járásbzn se tűrik meg annyira a kóborló cigá­nyok tanyázását, mint itt. A lakosság nem ké­pes védekezni ellenük. Ezek itt állandóan lop­nak, rabolnak s nem tanácsos a polgárság­nak a cigányokkal kikezdeni, mert az életük | forog kockán. A csendőrség nagy erélylyel végzi j a nyomozást s valószínűleg, mire e sorok nap- : világot látnak, egész bizonyossággal tudni fog- : ják, hogy ki követte el a rémes gyilkosságot. — Meglopott kötéltáncos. Gazsó Pál kötél­táncos vándorlása közben Bátára vetődött és itt előadást tartott Bokányi András vendéglős udvarában. A játékban segédkezett neki Gyuricza István 15 éves bátai csavargó, aki 40 korona 72 fillér készpénzt és egy pár piros köves arany fülbevalót lopott el tőle. A tolvaj csavargó meg­szökött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom