Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-21 / 38. szám
1905. szeptember 21. 3. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 38. sz. TÖVISEK. Ökrös úr ismét költ. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Világfájdalommal ődöngtem a sétány széles utain. Fülem mellett rohanvást sivitott végig a kíméletlen őszi szél és kísértetiesen lobogtatta meg kabátom szárnyát. . . A tarlott bokrok közt nem lengedezett a zefir, ellenben esti idő lévén, a repülő kutyák annál sűrűbben lengedeztek körülem. Mintha az elmúlt századok sötét árnya borult volna a tájra, oly borzalmasan enyésze- tes volt minden. ... A száraz lalevelek tanácstalanul szállongtak egy ideig, majd halk zörejjel estek a kemény földre. .. . Közel s távolban nem volt semmi fény. Sugár, dal és illat elszálltak és kivesztek-----Csak a selyemgyár kö rül volt egy kevés, oh de az a prózai karbolszag volt. Önkénytelenül sóhajtottam fel félhangosan : — Hol vagytok ti régi játszótársak ? E pillanatban egy sötét alak bukkant fel mellettem. — Itt vagyok ! Nagyszerű ! — Bocsánat uram — felelém neki sötéten — én költői inspirációkat keresek. — Akkor volt szerencsém, mert én meg egy karambol-játszmához keresek ellenfelet — szólt s eltűnt az est ködében. Hazaértem. Fejem két tenyerembe fektetve, sírni szerettem volna... Óh de ekkor ismét homlokon csókolt a múzsa és én kétségbeesetten kapaszkodva tollszáram nyakába, az őszi-idény beálltával, a következő verset eszközöltem, melyet hangulatos voltánáL fogva különösen ajánlok b. figyelmébe. ŐSZI DAL. lsszon}m érzelem az, Mi szivem romboli Átkosan pusztítgatja Dúl, mint a Stromboli, Lélekvesztő a szivem, Abban ül a szerelem Ki fog majd borulni. Őszi dal, őszi dal Őszi szerelemről: Ifjúi keservről. A meghatottságtól nem tudok többet Írni. Ég önnel szerkesztő úr. Cyrano KÜLÖNFÉLÉK. — (Sió) A nebolyszafalvai csoda, vagy hogyan lett a napfogyatkozásból földrengés ? Arról a kozmográfiái eseményről akarunk most hirt adni, mely a közel múltban esett meg nap- fogyatkozás alakjában. E ritka, szép égi tüneményben úgy városunkban, mint a vidéken is sokan gyönyörködtek, sőt akadtak olyanok is a kik magukat valósággal asztronomusoknak vallják s megfigyeléseiket papírra téve szerkesztőségünkbe elkiildötték. A sok megfigyelésnek helyet nem adhatván lapunkban valamennyit le nem közölhetjük; azonban a sok közül mégis akadt egy, melyet közreadni újságírói tisztünkhöz híven — kötelességünknek ismertük, annál is inkább, mivel e csillagászati megfigyelés megyénk egyik közismert és történelmi nevezetességű községéből Nebolysza- falváról érkezett be hozzánk; s bár egy kissé elkésve vettük a tudósítást, de — tekintettel a nagy hőségre — riporterünk közismert lustaságát ez egyszer megbocsátjuk. A kriminális történet pedig szól vala eképpen : a napfogyatkozás megtörténésének hire a sajtó utján eljutott Nebolyszafalvára is, hol a három községi tekintély: a két kisbiró és a harangozó, — ez utóbbi egyúttal éjjeli őr is, s szokásához hiven éjjel az őrszobában alszik, mikor a község javait őrzi. — A három hivatalos egyén nagy előkészületet tett a napfogyatkozás megfigyelésére. Elhatároztatott, hogy a fogyatkozás lefolyása és az ezt célzó észleletek a Nebolyszahegyről ejtődnek meg: lévén ez a hely _ mi nt a neve is mutatja — begy, ahol pince is, meg bor is van a jó bor után lamentálás hivatalos torok lecsillapitására. Kiérkezvén a helyszínére, úgy okoskodtak, hogy addig semmibe sem lehet kezdeni, amig a hivatalos garat meg nem locsolódik. A nap majd addig vár, elvégre vénségére tudhat annyi emberséget, hogy szőlőhegyen első §: igyunk: a többi csak azután jön. No, hogy aztán a hangszálak megnedvesittettek, hozzáfogtak az üvegbekormo- záshoz, amelyen a fogyatkozás lészen megfigyelendő. E célból hol az egyik, hol a másik fordult be a présházba üveget kormozandó ; sajátságos játéka a véletlennek egyik sem a kormos üveget kezelte, hanem a csap alá fekve olyan hosszú és másodpercenként sebesedő nyelegetési gyakorlatot vittek végbe, hogy a mi becsületére vált volna egy évtizedek óta szolgáló vízvezetéki csatornának is. Az üveg- kormozás ilyen »művészete« végre is felmondta a szolgálatot, s a nagy hőség következtében a három fogyatkozást figyelő honpolgár a pince előtti gyepen elaludt. Szörnyű nagy boldogságról álmodhattak, mert egymást igyekeztek tul-licitálni a nagy hortyogásban. Szerencsére nincs a faluban zeneszerző : különben a hor- tyogást rögvest lekottázta volna, s nem tudjuk ma már nem-e mint pályadijat nyert opera szerepelne-e a művész világ előtt ? E közben mullott az idő, a napfogyatkozás is elvégződött, azután beállt a csendes alkony. A hold is előbujt, hogy őrködjék a csillagok milliárdja felett. Úgy tiz óra tájban felébred az egyik kisbiró, aztán egy gyengéd oldalbarugással fel- költötte a harangozót. Az igy oldalbaköszön- tött harangozó neki gurult a másik kisbirónak, a karambol elkerülhetetlenné vált mire ők is felébredtek. Aztán elkiáltja magát, a . első kisbiró : — Koma . . . ehun a napff . . . fogy . . . — Fo . . . fogy ... ám keenek a ... a kibicsaklott esze. . . . — Hát nem Iá . . . láttya ? — Uram, Teremtőm! A nap e-fogyott, osztán — minden jótét lélek dicsérgye a zurat — hódvilág lett belüle ! — No, ijjen szörnyű csuda! Avval felakartak állni, de az sehogysem sikerült. Az első kisbiró azt mondta: ő neki a csizma töri a lábát, a harangozó azt állította ; ő sánta azért nem tud felállani. — De a királájzomát rokony, fődrengés van, — replikáz a harmadik. Ebbe aztán mindhárman belenyugodtak. Itt megakad a kriminális történet. A hold szelíden mosolyog az égről s a csendes éj egyhangúságát csak a mezei tücskök ciripelése zavarta. — Választások a városnál Holnap után azaz folyó hó 23-án jár le a városnál megüresedett főjegyzői mrnök-számvevöi és állatorvosi állásokra hirdetett pályázat. Ezen állások azonban egyelőre nem lesznek betöltve, mivel az egész tisztujitást — mint azt lapunk múlt számában már megírtuk — dr. Mayer Gyula és dr. Szászy András, szekszárdi ügyvédek megfellebbezték és ennek eldöltét várják előbb be, ami körülbelül két hónapot vesz igénybe. A rendőrkapitányi állásra a főispán kinevezését azonban már a napokban várhatjuk. — Tanári kinevezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Babits Mihályt, a boldog- emlékű Babits Mihály táblabiró fiát, a bajai főgimnáziumhoz a latin- és magyarnyelv tanárává nevezte ki. egész pénzemmel együtt — egynéhány forint aprópénz kivételével — a szálló asztalán. Másnap reggel hozta a szállótulajdonos maga, pedig — mivel nem volt szükségem reá — nem is tudtam hogy hiányzik. Menynyire örültem a dolognak. Megakartam ajándékozni, hogy . szabadkozott ellene ! Egy mérnöknek elmeséltem a dolgot. Ő azon csodálkozott, hogy hogyan lehet ilyesmin csodálkozni. Hát ez nem természetes dolog ? — Kérdé. — Hát önöknél nem úgy van ! A múltkor — mondja ő — elfelejtette a felesége a pénztárcáját a kupéban és csak akkor vette észre, mikor már otthon volt. Rögtön telefonáltam az állomásfőnöknek. Visszafelelt, hogy hoztak neki egy tárcát. Kérdi: Hogy néz ki ? Mennyi pénz van benne ? Megmondtam neki. Erre azt feleli : Tessék eljönni érte. Ez rend. A lóvonatokon — mert ilyen is van még, de van villanyos is — nincs is kalauz, hanem a kocsi belső végén egy automatikus persely- íéle van. Minden utasnak a becsületére lesz hagyva, hogy beledobja 10 őréjét és nem holmi fiiletlen gombot, mint nálunk még a templom- perselyben is előfordul. A fő nevelési elvek ott: Vallás, becsületesség és . . . hazaszeretet ! Minden falusi, pusztai és városi iskola- épület előtt egy hatalmas nagy zászlórúd áll, amelyre minden hazafias ünnep alkalmával felhúzzák a nemzeti lobogót. Stockholmban láttam egy utánzásra méltó példát. Van neki egy gyönyörű mulatóhelye : Djurgorden (Thiergarten) és azzal kapcsolatban mindjárt Skauzen (Schanzen) nevű mulatóhely. Persze mindenféle látnivaló van ott. De legjobban meglepett az, hogy van ott — vasárnap és ünnepnapkor — ingyen mesélés a nemzet hőseiről. És mekkora csapat állta körül a mesé- lőt! Azután van ingyenes népének. Az hittem, hogy keresztülverik a tenyerüket, amikor a népdal énekes*'egy-egy szebb dalt énekelt. Van továbbá ingyenes tánc — persze nemzeti tánc lesz produkálva. Mondom, ez mind ingyen és ha lehetséges az időjárás miatt — akkor szabadban, bizonyos időben és sorrendben. T. i. Először mese, azután ének és végre tánc. De mindig más-más helyen és más személyek által előadva. Van azonkívül egy ásandó kiállítás az ország különböző vidékeiről, mint amilyen az 1896. évi milleniumi kiállításnál a «falu» volt, a vidék építkezését, szokását, népviseletét stb. élő személyek bemutatják. Igaz, hogy nálunk is volt 4—5 hónapig, de ott mindig van ez. ' Az oroszokra folyton haragusznak még mindig Finnország végett. Annyira hazafiak- e tekintetben, hogy bennünket oroszoknak nézve kimentek azon kupéból, ahová beléptünk és nem jött be oda senki, ahol mi voltunk. Később azután megtudták, hogy mi nem vagyunk oroL szok, hanem szabadságszerető maggyarok. Hanem áldoznak is ám az iskolára.? 30, leg- fölebb 40 gyermeket szabad 1 tanítónak 1 tanteremben tanítani. Nincs is 1 °/0 analfabéta sem. Hát nálunk ? Nem csoda tehát, hogy művelt, politikailag is érett nemzettel van dolgunk, amel}' megtudja becsülni az «abc* fontosságát, mert hiába, a körül forog az egész műveltség, képzettség, földi jólét és- boldogság Ki Rz. ****^***——******—l—^^***—*^^***‘***^-^h ~~“^rTrrrvvry<rrri Vwi nyrrtií rm»y» thj i t János Nagy Képes Naptára Tolnavármegye teljes címtára
