Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-26 / 4. szám

del, Jeszenszky Manóné szül. Náday Ilonka Nádosy Kálmán huszárfőhadnagygyal, Jeszenszky lmréné Kämmerer Ferenczczel, Nádosy Pistáné Jeszenszky Imrével, Dőry Etelka dr. Nádosy Imre miniszteri fogalmazóval, Nádosy Ida Döry Béla cs. kir. kama­rással, Dőry Pálné Nádosy Istvánnal, Kämmerer Ferenczné Stankovánszky János cs. kir. kamarással, Jeszenszky Ferenczné Döry Pál alispánnal, Döry Matild id. Jeszenszky Ferenczczel, Hirsch Lajosné szül. Jeszenszky Etelka örömanya Somsich Andor­ral. Nyoszolyó leányok: Thassy Lenke, Döry Naxi, Vetsey Gizi, Döry Margit. Vőfélyek: dr. Nádosy Gerő miniszteri fogalmazó, Döry Hugó, Jeszenszky Elemér főhadnagy, ifj. Jeszenszky Ferencz. Az im­pozáns, fényes násznépet ornatusban várták a tem­plomban : dr. Szeifricz Antal pápai prelatus, infulával és püspökbottal, Szabó Imre plébános és Eber Géza bükkösdi káplán dolmatikában s dr. Sipos István székesegyházi káplán, mint sz rtartásmester. Mig a násznép az oltárhoz ért és ott elhelyezkedett, Eber Géza művészies orgonajátéka fokozta az ünnepies hangulatot, Beethoven „Isten Dicsősége“ akkordjai­val. Majd megkezdődő t az esküvő, melyet Szeifricz prelatus remek beszéde követett. Ugyanekkor az eskető prelatus átadta ama művésziesen kidolgozott ezüst álló keresztet az uj házaspárnak emlékül, mely feszületre esküdtek egymásnak örök hűséget. A nemes násznép a disz tett temp'omból a Hymnus hangjai között távozott a kastély dísztermébe, hol reájok 65 te.itékü asztal várakozott, melyet elszórt délvirágok ékesdettek. Csak elvétve találunk ősi kastélyt, melynek oly kolossális méretű díszterme volna, mint Bükkösdön, melyben a 65 terítéket «U» alakban a legnagyobb kényelemmel el lehetett he­lyezni. A nobilis menü a következő volt: «Menü Bükküsd, 1905.. január 21. Erőleves, hideg tok pemoulade mártással, angol roastbeef körítve, esi ke ragout vajas tésztával, sorbet, pulykasült, őz és nyulgerincz franczia saláta és compottal, ■ parfait, sütemény, gyümölcs, sajt, feketekávé. — Pilseni sör, ürmös; 1897. évi asztali bor, 4 885. évi sárfehér, 1887. évi vörös, Ponunery és Greno cognac.» Az asztaldiszitéssel Oroszy pécsi czukrász és Kött ker­tész remekeltek. A terem régi képei, a bájos hölgy- koszorú s a kaczagányos, magyar ruhás urak az asztalnál, a pohárcsengés beszédes melódiája mind elég varázserővel voltak, hogy néhány századdal előbbi korba szinte beleéltük magunkat. Onkény- telenül régi dicsőségünk jutott eszünkbe, mit az ősök kardjai kivívtak édes hazánknak. Pohárköczön- tőt mondottak : Döry Pál, Somsich Andor, Döry Hugó, Jeszenszky Ferencz. ifj. Jeszenszky Ferencz, Jeskó Lajos ág, ev. lelkész, ki Nádosy Eleket eskette bájos menyasszonyával Elzával, Szabó Imre plébános, Jeszenszky Elemér, dr. Nádosy Imre és Eber Géza bükkösdi káplán. Nádosy Elek szülei: nádasi Nádosy Kálmán kir. tanácsos és Jeszenszky Mária hiányoztak megrongált egészségük miat-t, épp 1905. január 26. gászat« nagymesterének úgy a lábára lépett, hogy megsérült lábát, — mint később értésünkre jutott — amputálni kellet. A vendéglősné melegen.kinál- gatta saját keze főzte paprikását; erre már fel- bugygyant bennünk a próza és legyőzéssel fenye­gette a költészetet. És hogy az éhség és szomjú­ság közvéleménynyé nőtte ki köztünk magát, vala­mennyien ekképen igazat adván az irás igéinek. Nemsokára a hotelos terített, a mennyiben abrosz és sótartót tett az asztalnak minősített pad-emelvényre ; hanem pör, veszekedés az sok lehetett a különben vigsag tanyájának látszó haj­lékban, mert a sótartó paprikás része ép oly fehér volt, mint a sónak szánt hely sója ptros a pap­rikától, mivel a sok feldülés és íalmerés következ­tében iga? baráti viszonyba keveredtek egymással. Hozta a tányérokat is, melyek erős tanujelét ad­ták annak, hogy Szvatoplup lenhaju ivadékaival közeli ismeretségbe jutottak. A tányérokon nagyo­kat törölt egy valaha fehér, most azonban már meg nem állapítható szinü kendővel, melyről ala­pos gyanúnk támadt, hogy évek óta mosogatás czéljaira szolgál, s portörölgetési szempontokból is" nélkülözhetlen és egyetlen ruhadarabja a ház­tartás leltárának. Ezután asztalra került egy valamikor újnak mondhatott, most azonban már születésének 25 ezért maradt el a szokásos zene, ezér néha észre lehetett venni, hogy «nem cseng úgy a pohár», mint ezt dr. Nádosy Imre pohárköszöntőjében ki­emelte. A fényes násznépet úgyszólván a legszoro­sabb rokoni kötelék fűzte össze, a Jeszenszky, Döry és Nádosy család tagjait. Mintegy 220 sürgöny érkezett. Döry Ödön a délutáni öt órai vonattal vitte el bájos menyasszonyát Ilonká’, mig Nádosy Elek Eizikéjével szüleihez sietett a helesfai szőlő­telep villájába. Egy felejthetetlen nap Bükkösd tör­ténetében e fényes kettős lakodalom. Azt hiszem, hamarosan más ünnepségek is lesznek az ősi kas­télyban, mert a kastély ura a kerület biztos képviselő- jelöltje, továbbá a bükkösdi család virágos kertjében van még öt nőtlen fiúgyermek, mint »reményteljes stupferek«. — Anyakönyvi kinevezések. A belügyminisz­ter Tolnavármegyében az ériényi anyakönyvi kerü­letbe Petrich István helyeites segédjegyzőt, a medinaiba Nagy József helyettes segédjegyzőt, a pálfaiba Horváth János köz-égi írnokot, a ká­nyáiba Kes/ler Károly helyettes jegyzőt, a magyarkeszibe Német Géza, a gindlicsaládiba pe­dig Várkonyi István segédjegyzőt anyakönyv- vezetőhelyettes ékké nevezte ki. — Megyei telefonhálózat. Már évekkel ezelőtt felmerült az a terv, hogy közigazgatási szempont­ból mily üdvös volna a megyei központot, a járási székhelyeket és a községeket telefonhálózattal össze­kötni. Éz a terv most újra felmerült és ha a szük­séges költségeket elő tudják teremteni, úgy létesí­teni fogják a vármegye intézői a telefonhálózatot. — Áthelyezett katonaság. A hadügyminisz­ter a Tolnán állomásozó dsidisezred egy száza­dát áthelyezie Boszniába. — Választások szuronyok között Tisza stván a megindult képviselőválasztásokat szuro­nyok között tendezte, hogy magának többséget erőszakoljon ki. Magyarországot ma a csendőrség és katonaság tartja úgyszólván megszállva ; mert minden választási székhelyre, kü önösen, a hol a kormánypárt van kisebbségben, annyi katonát és csendőrt küldöttek, hogy minden szavazó szu­ronyok közt adhatja le szavazatát. Városunkban is 29 csendőr, 80 lovas és 80 gyalogos tartja fent a tender. Szakoson, Pinczehelyen. Pakson, Bonyhádon pedig kétszer ennyi katonaság és csend­őrség tartja megszállva a választási helyet. Az Az ebből származó nagy kölrségeket majd fizetheti a jó magyar. — Kivándorlás. Ijesztő mérvet öltött Tolnavármegye területéről a kivándorlás Amerikába és Németországba. Folyó évi ja­nuár hóban már eddig ötszázhuszonnyolczan kértek útlevelet kivándorlásokra. Legtöbb­ben vándorolnak ki a központi és a völgy- ségi járásokból. — Uj községi birák. Lengyelen Herr Pétert, Várdombon pedig Schamberger Ignáczot választot­ták meg községi birákká. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 4. sz. éves jubileumát rég megült szakasztó, előttünk mélyen eltitkolt - keletű zsemlyékkel, melyeknek megtapintása okvetlenül is Port-Arthur bombázá­sára emlékeztetett bennünket. Evőeszközöket is kaptunk. Csupa szórakozásból a villaközöket puco- váltuk hűségesen az asztalterítő szélével. Eme szorgoskodásunkkal dús eredményt értünk el, a mennyiben az összegyűjtött konserv-re egyik asz­taltársunk szállító-vállalatot óhajt alapítani. Végre megérkezett a párolgó menü. Hozzá­láttunk. A szomszédom fejbőre vadul neki piroso­dott, haja pedig az égnek meredt, mintha legalább is boszorkányt látott volna. — Khh, khh, brrr... hm . . . buh ! Hangzott valamenyiünk torkából, s ez a köhögés később nemzetközi beszéddé fejlő­dött köztünk, mivel az étel oly átkozottul papri­kás volt, hogy az nem volt egyáltalán kvalifikált gyomorba való. Aztán senki sem beszélt, hanem az orrát fújta és könyeit törölgette. Egyik baj'ársunk egy kisebb kaliberű csempe pléhkanalat fedezett fel a lábos fenekén; de ugyan ki akadna fel ilyenkor ilyen csekélységen?! Sirtunk, ríttunk, mint az énekes kódis a búcsúban a paprika utóhatásától, csak a higgadt tüzoltófőparancsnok nyelt nagyokat és gyakran, ily tiizételre ő már trainirozva volt és csak jupt­o. — Halálozások. Berneki Bernrieder László Tolnamegyei földbirtokos életének 62-ik boldog házasságának 31 -ik évében meghalt Budapesten. Temetése e ho 23-án délután volt. Elhunytát özvegye szül. Friderici Rozália, gyermekei és ki­terjedt rokonság gyászolja. Halálának hírére Tolna­vármegye székházára a gyászlobogót ki űzték. Hosszú szenvedés után folyó hó 19 én G y ö n k ö n elhunyt bővizi Molnár Nándor kir. járásbirósági s. telekkönyvvezető életének 35-ik évében. A korán elhunyt halálesete Gyönkön álta­lános részvétet keltett; mert mindenki tisztelte és becsülte előzékeny modoráért és ritka jelle- mességeért. Mint tisztviselő pontossága és szor­galma által felebbvalói elismerését bírta. Ravata­lára a családon kívül a gyönki kir. járásbíróság tisztviselői, a gyönki ügyvédi kar és a kaszinó diszes koszorút helyeztek. Temetésén, mely a múlt szombaton d. u. 2 órakor ment végbe, nagy rész­vét nyilvánult. A beszentelést Peltz szakadáti plé­bános végezte, s utána az elhunyt barátai meg­ható gyászdalt énekeltek. A korán özvegységre jutott szomorú hitvestárs, a bánatos anya és a ro­konság az alábbi gyászjelentést adta ki : Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik, a felejthetetlen jó férj, hu és testvérnek bővizi Molnár Nándor kir. járásbirósági segéd telekkönyvvezetőnek, folyó évi január hó 19 én esti 6 órakor, életének 35-ik, boldog házasságának 10 ik évében, a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhuny­tát. A drága halott földi maradványai január hó 21-én d. u. 2 órakor fognak a rom. kath. egy­ház szertartása szerint örök nyugalomra Gyönkön el dyeztetni. Az engesztelő gyászmise pedig a S? kadáti rom. kath. templomban január 23-án d. e. 9 rakor fog az egek Urának bemutattatni. Gyönk, 1 5. január 19-én. Az örök világosság fényes­kedjék neki! özv. Molnár Nándorné szül. Riegel- mai.n Hermin az elhunyt neje, Gedő Tibor az el­hunyt nevelt fia. özv. Molnár Istvánná az elhunyt anyja. özv. Riegelmann Henrikné az elhunyt anyósa. Molnár Gizella és férje Fuka Vincze, Molnár Irén és férje Szűcs József, Molnár Mariska és férje Horváth Ignácz az elhunyt testvérei, illetőleg sógorai. — Képviselő-testületi ülés. Szekszárdi köz­ség képviselő-területe f. hó 21-én rendkívüli ülést tartott, melynek tárgya a megtartandó országgyűlési képviselő-választáshoz személyazonossági tanuk ki­küldése és a tűzi pénztár számadásának megvizs­gálása volt. Személyazonossági tanukul Nagy György biró, Dorogi István és Prantner Antal elöljárók külde tek ki. A tűzi pénztár számadás elfogadta és jóváhagyás végett felterjeszti a tör­vényhatósági bizottsághoz. — Szénkéneg raktár engedélyezése. A föld­mi velésügyi minisztérium Bátaszék, Bata, Alsónyék Sárpilis, Mórágy és Alsónána községek részére Bátaszék állomással szénkéneg raktár felállítását engedélyezte, melylyel az említett községek szőlős­gazda közönségének a szénkéneg beszerezhetését kényelmessé tette. téri szemöldöke mozogott, miből rémséges vesze­delem támadhatott volna, mivel szemöldökeinek mozgatása által veszélybe került a padasztalra pe­csételt fagygyugyertya: azonban ez hirtelenében elkapódott, megmentődött a marhapasszusok tánto- rithatlan felebarátja által. Vacsora után buzgón öntözgettük a paprikás által feltüzelt gégéinket, a — hordóban való meg- feledkezés folytán kínjában — eczetté vált sillerrel, melynek tortúráját a magunkkal hozott jobbb fajta szivarok mégis némileg ellensúlyozták. Az elszí­vott szivarcsutkák utánozhatlan ügyességgel ván­doroltak a leleményes aranyifjuság zsebeibe. Éjfél után kezdett veszélyedé válni a hely­zet ; az aranyiljuságon kitört egymás ellen a sze­relemféltés dühe, s a bicskáknak különböző alak- bani mozgásba hozatala iránt tevékeny előkészült- ség tétetett. Jónak láttuk odább állni. Mindennek daczára a bál mégis meg volt, melynek lefolyását másnap több bevert fej, bőr­folytonossági hiányokkal ékeskedő arcz, s bizony­talan méretekkel megszabott »dómány és pruszli« is igazolták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom