Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-10 / 32. szám
XXXIII. évfolyam. 32. szám. Szekszárd, 1905. augusztus 10. függetlenségi és 48-as Kossuth-pánti politikai hetilap. Megjelen : hetenként egyszer, csütörtökön. Szerkesztőség : Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Kiadóhivatal: Telefon: 11. Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő : BODA VILMOS. Laptulajdonos: GRÜNWALD LAJOS. Főmunkatárs : HORVÁTH IGNÁC Z. Előfizetési ár: Egész évre 12 korona, */a évre 6 kor., 1/4 évre 3 kor. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 korona 74 fillér 100—200 szóig 5 kor. 74 fill. 200 — 300 szóig 7 kor 74 fillér, minden további 100 szó 2 koronával több Nyilttérben 3 hasábos petltsor 30 fillér. 8 A ki a politikával hivatásszerűen foglalkozik manapság, lépten-nyomon találkozik azzal a hozzáintézett kérdéssel: hogy hát mi lesz ? Természetesen erre a kérdésre magyar- országi politikusnak a valószínűség látszatával bíró feleletet adni tiszta lehetetlenség, mert a megoldás kulcsát nem Budapesten, vagy Magyarországban, hanem Bécsben, vagy Ischl-ben tartogatják kézben s hogy mire határozzák el magukat a nevezetes két helyen, arra, a sziveket és veséket vizsgálni lehetetlen lévén, néhány benfentesen kivid, feleletet adni senkisem képes. De ha a helyzetet elfogulatlanul vizsgáljuk s a történelmi események ismeretével bírunk, némi következtetésekre mégis szert tehetünk, mert a mostani válság, sajnos, a mi négyszáz éves legutóbbi tői tünetünkben, egyátalán nem uj jelenség, hanem nagyon is sokszor ismétlődött. így volt ez csak a mostani nemzedék életében is kétszer: a szabadságharc ieveretése után és 1861-ikévi országgyűlés feloszlatása alkalmával. Mindkét esetben elkobozták a magyar alkotmányt s megkísérelték Magyarország külön államiságának elsikkasztásával a császári össz- birodalomba beolvasztani s tartományi állásba sülyesztve, néptörzsként szerepeltetni. A nemzet mindkét esetben határozottan ellentállt s szívós kitartással, a most használt fegyverek alkalmazása mellett, utóvégre is győzedelmeskedett, legalább annyira, hogy a bécsi terv dugába dőlt s törekvéseiket elnapolni voltak kénytelenek. De magát a tervet soha fel nem adták s most is a körül foly a küzdelem, hogy Magyarország külön állam, vagy osztrák birodalmi tartomány-e ? Mikor két vesztett hadjárat után az összbirodalom pusztulása fenyegette a bécsi udvart, akkor alkotmányos utón és eszközökkel tettek kísérletet; megkötötték az 1867-ik évi kiegyezést, mely hazánk külön államiságát minden kétséget kizárólag fentartotta, de a mint a nagy csapások után kissé magukhoz tértek, már újra a régi térre léptek s a kiegyezés mindazon intézkedéseit, melyek a külön államiságot kidomborítják, vagy nem hajtották végre, vagy eredeti mivoltukból teljesen kiforgatták. Például hol van az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg? Hol van a külképviseletben a dualismus és paritás ? Hol van a magyar államnyelv a közös intézmények kezelésére hivatott hivatalokban? Hol van az önnálló vámterület iránti jog? Hol van az önnálló pénzügyi kezelés iránti szabad elhatározás iránti jogosultság ? Ez mind benne van a kiegyezésben, de kisértse meg Magyarország ezeket érvényesíteni, rögtön beleütközik a császári ellent- állásba. Most is miből keletkezett az összeütközés? Óriási mérvben akarták a katonai terheket emelni. Az országgyűlési ellenzék azt mondta: jól van, megadjuk, de tessék a kiegyezésben foglalt nemzeti jogokat érvényre emelni. — Megkísérelték előbb erőszakos házszabály módosítással az ellenzéket letörni s midőn ez nem sikerült, télviz idején feloszlatták az országgyűlést s a nemzet ítéletére hivatkoztak. A nemzet az ellenzéknek adott igazat s többségre juttatta a parlamentben. Ez a többség államférfim önmegtagadással félretette egy időre külön céljait, csak azt követelte, hogy a kiegyezésben bi/Aositott nemzeti jogok érvényesülése elé akadályok ne gördittessenek. Mi lett reá a felelet? Az országgyűlést törvénytelenül, meglepetésszerűen elnapolták s nyakunkra küldötték a harc és dac minisztériumát. Ezek a tisztelt urak eleinte némi szemérem érzettel azt hirdették, hogy ők csak azért vállalkoztak a törvénytelen és inparlamentáris kormányzatra, hogy a nemzet és korona közötti kiegyezést közvetítsék. De hogy ez az állítás a nemzet és közvélemény félrevezetésére szánt humbug volt, semmi sem bizonyítja jobban, mint a honvédelmi ügyvezetőnek a tartalékosok behívását eszközlő, törvényt megkerülő rendeleté s a minden izében reakcionárius belügyminiszternek a szociálistákkal való koketti- rozása, azon világos célzattal, hogy a néposztályokat egymás ellen harcba vigye s igy a zavarosban halászhasson. Hát mindez hiába való kapaszkodás, a nemzet csak legyen kitartó és együttérző. Négyszáz év alatt minden harcban, melyet törvényes jogai eltipróival íolytatott, ő lett a győztes, most is ő lesz, ha egyesült, tömör sorait megbontani nem engedi. TARCZA IsT ászdadolc. I. Ezüst. Huszonöt óv öröme, búia Ez egy napon mind visszatért, S bar fejetekre dere hulla, Szívetek nem hervadt azért. Nem árthatott meg bánat ősze, Futó év nem ur a felett, Mi egy eletre kötött össze, Örökifjú a szeretet. Nem fény az, melynek nincsen árnya, Nem itt a földön van az ég, Szivünk kiszárad, hogyha rája Sugárzón örök nap ég. Esőt sovárgo föld a lélek, S a könny megáldó harmata, Ne fájjon, hogy a sors tinektek Yerőfényhez esőt ada. Körülveszünk, miként a törzset Az ifjú, zsenge galy lepi, Ajtónkon boldog ünnep zörget. Ne nyissuk-é előtte ki? Mind itt vagyunk, nincs hijja egy se, Erőben, épen, boldogan, Megifjodástok ma felejtse, Ötven év is hogy elrohan! Lipcsei Ádám. Rózsabimbó. Amióta tulajdonom Ez a kicsiny virág, N ügy érezem, úgy gondolom, Szűk nekem e világ. Más életnek, sokkal szebbnek Létezését sejtem, Oda vágyom, oda megyek, Oda vonz a lelkem. Majd ha ottan föltalálom Lelkem ideálját, Itt alussza boldogságom Örök ifjú álmát. ___ Kaszás Sándor. Ol csóbb szőlőkaró a kisbirtokosnak. Irta : Paskusz Emil. Miután az »Orsz. Magy. Keresk. Egyesülés" a kereskedők és gőzfürész tulajdonosok szempontjából érvelve, a máv. szőlőkaró díjtételének leszállítása iránt, a múlt héten fölterjesztést intézett a kereskedelemügyi minisztériumhoz — hogy úgy, amint a máv. eddig önköltségen szállítja a szőlőtulajdonos címére igazolvánnyal guruló teljes kocsirakományokat, olyképpen szállítsa azt a kereskedők címére is — közlöm, hogy a szekszárdi szőlőtulajdonosok azt előzőleg ugyanezt férték, mint az alábbi másolat mutatja ; csakhogy nem a kereskedők, hanem az egyedül sújtott kis szőlősgazdák szempontjából, első sorbarj azoknak érdekében. Ami, az egyszerűbb és könnyebb lebonyolítás okáért, a fatermelők és kereskedők előnyére is válnék. Ha sikerrel jár ez a kétféle, de egycélu kérvényezés, az a szőlőkaró árának hanyatlását idézi elő, úgy az egész ország vidéki kiskereskedőinek raktáraiban, mint a vizen úsztatott karók fatermelői nagy gyülhelyén is. Mert eddig siettek a kereskedők t-ulmagas áron összevenni azt a karómennyiséget, amely a vizipiacokra jött, hogy legalább ebből szerezhessenek raktárt az igazolvánnyal nem biró kisebb karóvevőjük számára. Minthogy a kereskedőnek a vasúton jött kedvezményes karóból nem szabad (őszkor előnyös áron) raktárt halmozni ; a kisebb szőlőtulajdonos meg csak tavaszkor vesz, amidőn már karózni kell. A nagyobb szőlőtulajdonos meg szintén tavaszkor ir egy megrendelést a messzeföldön hirdető kereskedőnek, azon hiszemben, hogy az fatermelő ; ilykép fizetik persze mindketten, az emelkedett tavaszi idény árakat. S ha az a kocsi karó, melyet a szőlősgazda az ismeretlentől látatlanban vásárolt, nem felel meg várakozásának, akkor ott hagyja a vasútállomáson. A feladó, már hozzá lévén szokva az ilyen rendelkezésre bocsájtáshoz, csakhamar eladja a kifogásolt küldeményt egy másik igazolványos vevőjének. Azzal meg fizettet az állámvasut »felemelt kedvezmény» címén 50—100 koronával több fuvardijat. Ezt ugyan az illetőnek jogában áll megreklamálni — de kapni, nem kap semmit.
