Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-27 / 30. szám

6. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY. 30. sz. 1905. julius 27. kelne egy kis több tudomány és jó balpárti ma­gyar érzelem lapunk . csatornáján keresztül is! Mert ha Istenben elnyugodott Hazafi Verái János még élne, rájuk olvasná »megrovási ka­landját* s tán idézné is az egykori nyéki diákra irt (pofonvágással fenyegető) eme diák verset: »Nyéki! nyakon nyomlak, — nyavalyás nyakadon nyalakodnak Nyálkás-nyelvű nyüvek! — Nyéki! nyerenász nyavalyát!«) IRODALOM. — A «Zenélő Magyarország> zongora és hegedű zenemű folyirat most megjelent XII. év­folyamú 13. füzetének tartalma: 1. «Kiskertem­ben újra nyílott mindenik virág» és «Magyar föl­dön magyar anya szült engem a világra» leg­újabb népszerű baka nóták Bogdán Istvántól. II. Holzmann A. «Tüzelj !» (Blaze Away) angol induló, Ős-Budavára közkedvelt műsoráról. III. Dr. Schwimmer Aurél «A méhecske» — Das Bienelein — Dalkeringő — Valzerlied. E min­den zenekedvelőnek fontosságú zenemű folyóirat minden egyes füzete hasonló gazdag tartalom­mal jelenik meg, úgy, hogy előfizetői a legújabb — jelesebb zenetermékeket kapják a havonta kétszer — mindenkor 12 oldalon — megjelenő füzetekben. Előfizetési ára: egész évre (24 fü­zetre) 12 k, félévre (12 f.) 6 k, negyedévre (6 f.) 3 k. Egyes füzet ára 60 fill. Előfizethetni az e számmal meginduló III. évnegyedre, valamint az előző évnegyeedkre is, a «Zenélő Magyar- ország» (Köhner Ede) zeneműkiadóhivatalában Budapest VIII. Józsefkörut 22.24. Ugyanitt jele­nik meg a népszerű <Banzáj !» japán győzelmi induló Sattelma}m Jenőtől. A ritka hatásos in­duló a mindenütt megnyilatkozó japán sympá- thia folytán és a legtöbb európai zenekarok leg- kivántabb műsorszáma — belőle 3 hetes meg­jelenése óta 10000 példányon felül fogyott el. Ara 1 k. 50 fill, és Klöhner Ede budapesti ze­neműkiadóhivatalától megrendelhető. TANÜGY. Gyermektanulmányozás. ErdődI Lípót (Folytatás.) L. ) Társadalmi dolgok. Mi az apja neve és foglalkozása; ismeri-e a bírót; hallotta-e hir­detni a kisbirót; látott-e csendőröket; hallott-e a királyról ; ismeri-e a pénzeket ? M. ) Egyebek. Volt-e már beteg; tud-e mesét; kimondott szót helyesen utánamondani, minden hangot helyesen kiejteni, a tanítónak egy hangot utánénekelni, dalolni, verset mondani ? Összesen 100 kérdés. A kikérdezést ne mindjárt a tanév elején, hanem később, mikor már a gyermek bizalmát megnyertük, kezdjük el. Ajánlatos továbbá a vizsgálatnál : 1. ) A kérdéseket csoportosítani, hogy a gyermeknél az egyik képzet közreműködjék, elősegítse a másik reprodukcióját. 2. ) Nem elég csupán annak megállapítása, megvan-e a gyermeknek a tárgyról való képzete. Ezt behatóbb vizsgálat alá kell venni. Meg kell vizsgálnunk, mily világos az a képzet, mely a gyermek gondolatkörében megvan, meg tudja-e bőven magyarázni, tud-e róla ismertető jegye­ket mondani, mikor és hol látta az illető tár­gyat, mily gondolatokat ébreszt az benne. A képzettartalom megfigyelésénél azonban nem állapodhatunk meg, miután a gyermek egyéniségének kiismerésénél érzelem és akarat­világra is kell tekintettel lennünk. A gyermektől erre nézve fetvilágositást nem nyerhetünk, a szülőkhöz kell fordulnunk. Meglátogatjuk a gyermek szüleit és el­mondjuk előttük, hogy az iskola nemcsak arra való, hogy a gyermeket a különböző ismere­tekre megtanítsa, hanem arra is, hogy belőle jóravaló embert neveljen. De, hogy tehesse, szükséges, hogy a tanító a gyermeket lehetőleg jól ismerje. Ezért kérdez egyet és mást a gyer­mekről. A szülők nagy része igen szívesen felel a tanító kérdezgetésére. A kérdések, melyeket a gyermek testi fej­lődése, értelmi, érzelmi és akaratvilágára vonat­kozólag a szülőkhöz intézhetünk, a következők lehetnek. Mikor kezdett a gyermek járni (korán, későn)? „ Mikor kezdett beszélni ? Volt-e a gyermeknek nagyobb betegsége és nem maradt-e ennek valami nyoma hátra (látásnál, hallásnál stb.) ? Volt-e sokat a szabadban ? Volt-e már más községben és hol ? Ki foglalkozott a családban a gyermekkel legtöbbet ? , Szeret-e kérdezősködni ? Összefér-e testvéreivel, játszótársaival ? Nem szokott-e nagyon mérges lenni ? Engedelmeskedik-e az első szóra ? Szeret-e magánosán játszani és foglalkozni? Hosszasabban foglalkozik-e valamivel, vagy minduntalan másba akar kapni ? Szeret-e utánozni és mit ? Mikor másokkal játszik nem mindig ő akar-e parancsolni ? Társai közt kezdeményező-e vagy csak utánzó ? Ha valamit megígértek neki, tud-e türel­mesen várni? (Folyt, köv.) — Iskolaszéki elnökök és tanítók figyel­mébe. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter 1905. évi julius hó 4-én 56000. szám alatt körrendeletében rámutat arra, hogy a tüdő- gümőkor (tüdővész) hazánkban, különösen a szegényebb néprétegekben óriási módon pusztít. Kötelessége tehát minden embernek, de különö­sen a tanítóknak e veszedelmes kór ellen küz­deni. Sokat tehetnek e téren az iskolaszéki és gondnoksági elnökök is. A tüdővész fertőzése az esetek igen nagy számában a gyermek­korban való fertőzésre vezethető vissza. A leg­hatalmasabb fegyver a felvilágosítás, amellyel a népiskola a gümőkor, a tüdővész ellen síkra szállhat, ezért fordulok az iskolaszéki-, gond­noksági elnök- és a tanító urakhoz, szívesked­jenek a tüdővész káros hatásáról és annak védekezéséről a népet és a tanuló ifjúságot felvilágosítani. Szoktassák a tanítók a gyerme­keket arra, hogy zsebkendőt hozzanak magukkal, az iskolában a köpőcsészébe köpjenek és ne szanaszét a földre. Továbbá intézkedjenek az­iránt, hogy az iskolai tantermek mindennap szellőztetve, kiseperve, leporolva és évenkint kétszer alaposan kimeszelve legyenek. A padlókat pormentesitő anyaggal vonassák be. A seprést, a poroltatást a tanulókkal végeztetni nem szabad mert ezeknek gyenge tüdeje azt könnyen meg- szenvedif Felkérem a tanító urakat, hogy ezen ügyben a népnél és az iskolában tett eljárásukról és annak eredményéről hozzám 1906. május 1-ig kimentő jelentést tegyenek. Szekszárd, 1905. jul. 9. — Tihanyi Domokos, kir. tanfelügyelő. KÖZGAZDASÁG.: — Jégeső és viharágyu. Most, amidőn még mindig aggódva tekintünk a vészteljes felhők felé, melyből gyakran fenyegeti szép kilátású j szőlőinket az a nagy veszedelem, mit jégesésnek nevezünk, nem lesz érdektelen a következő idő­szerű közlemény, mely a viharágyuról szól. Vagy kilenc esztendő múlhatott el azóta, hogy a jégfelhők birodalmával az ellenségeskedések megkezdődtek és eldördültek az első ágyuk, j Egy kis stájer városkának erélyes polgármestere nem volt hajlandó békén tovább tűrni az elemek garázdálkodását a város birtokán, megizente tehát a háborút. A mozgalom terjedt és néhány év alatt átlépte határait nemcsak a várdsnak, hanem az országnak is. A nagy háborúnak immáron vége. Csak gerillaharc az, a mi még folyik ; a vezérkar le­rakta a fegyvert Grácban. Ágyúval jégverés ellen védekezni olyan esbme, mely már régebben kisért, most csak úgy támaot föl újból a nagyközönség soraiban és eleinte csak ott is terjedt tovább. Gazdák, akik közvetetlenül érezték rettentő súlyát ama veszedelemnek, mely még az aratás, avagy szüret előtt való nepon is valóságos Damokles kardjaként lebeg vagyonunk fölött; mindenkép­pen vévekezni próbáltak e veszedelem ellen. De honnan tudjuk hát meg, hogy vala- | mely védekezés, kísérlet, vagy mondjuk, orvos­ság beválik-e vagy sem ? Plrre két mód volna. Először, ha tökéletesen ismerjük a bajt, vagy ' veszedelmet, annak előidéző okát és lefolyását — akkor esetleg találhatunk olyan óvószert, amelytől a priori, remélhetjük, hogy be fog válni, hogy sikeres lesz a védekezés. Egészen bizonyosat azonban a legtöbb esetben csak a kísérlet megtörténte után mondhatunk. Ez utóbbi volna tehát a második, keüésbbé tudományos ugyan, de praktikusabb és tökéletesebb meg­oldása a kérdésnek és e megoldás azonfelül azért is értékes, mert feleletet ad akkor is, ha ha a baj eredete, lefolyása előttünk egészen ismeretlen. Ama számtalan jégeső-teória közül, a melyeket eddig fölállítottak, egy sincs, a mely­nek sokkal több létjoga lenne, mint a másiknak ; legföljebb azt mondhatjuk, hogy vannak elfogad­ható, alig elfogadható és rossz teóriák a jég­esőről, de köztük a legjobb is csak teória, a szónak a legbizalmatlanabb értelmében. Mivel előre nem tudjuk megmondani, hogy lesz-e sikere a viharágyuval való védekezésnek vagy sem, erre a kérdésre egyes egyedül a kísérletektől remélhetünk határozott feleletet. Igen csakhogy e kísérleteket szigorú lelki­ismeretességgel, a legnagyobb tárgyilagosság­gal, nagyobb területeken és hosszabb időn keresztül kell véghez vinni. A vélt siker nem mindig siker. Egy zivatar­idény alatt igen sok, nagyobbára ártatlan felhőre lövünk. Szerencsére sok év eltelik, mig egy bizonyos területet a jégeső alaposan tönkrever. Az évek legöbbjében nincs is a környéken számbavehető jégeső és ha van is, szerencsére nem szokott ,mindig mindnyájunkat fölkeresni hanem talán csak a harmadik szomszédot. Hiszen ha ez nem igy volna, nem szabhatnák a biztosító-intézetek olyan alacsonyra a jég- biztositási díjtételeket sem. Lövünk tehát száz­szor is addig, mig egy eset akad, a melyben a védelemre szükség lett volna. Igen könnyen hajlandók vagyunk azonban minden egyes ese­tet, midőn valamely gyanús sötétebb külsejű felhő békességben elvonult ágyúink javára el­könyvelni. Még olyan esetben is, mikor kárt tesz a jég, készek vagyunk a mentséggel: kevés volt az ágyú, vagy későn kezdtük a lövést; hanem ha egyáltalán nem lőttünk volna, bízó­imra igen sokkal nagyobb lett volna a kár és igy tovább. Éveken át folytak a védekezések európa- szerte. Ez óriási méretű kísérletezés eredménye a legtöbb helyen — főleg ahol szigorúbb volt a kritika — negativ volt, vagyis számbavehető hatás egyáltalán nem volt konstatálható. Néhol kétes, néhol kedvező volt ugyan az eredmény ; e kísérletek megbízhatóságához azonban — a mint kifejtettük — sok kétség férhet és ha egyes helyeken sikerült is valóban feltűnő eseteket fölmutatni — például, hogy a jégeső hatása közvetetlen az ágyuk rajvonala előtt megszűnt — azért ez esetek ily óriási mennyiség között igen kis százalékot képviselnek, úgy hogy bíz­vást a puszta véletlennek tulajdoníthatjuk őket. De a szakértők, akik elé a megfigjmlések ered­ményét terjesztették, megelőző beható tanul­mányozás után szótöbbséggel ama meggyőző­désüknek adtak kifejezést, hogy a viharágyuzás hatása a jégfelhőkre legalább is fölötte kétséges. Ezzel megkezdődött a nagy leszerelés, bár ma is tartanak még a kísérletek és sok helyen folyik a védekezés. A makacs híveknek csak­ugyan sikerült is az éneklő madarakat elriasz­tani, egyéb pozitív eredményt azonban, sajnos, nem konstatálhatunk. Valljuk be hát, hogy bizony kissé messzire mentünk. Nem : messze a jövőbe, hanem: messze a múltba, őseink, táltosaink és időcsinálóink boszorkánykonyhájába. Egy kis atavizmus volt ez, mely minden fejlődésnél megnyilatkozik és legyünk rá büszkék, hogy sikerült mihamar megszabadulni tőle. A természeti erők irányí­tását hatalmasabb kéz tartotta fönn magának. És ha forró nyári napokon az azúrkék eget tornyosuló sötét fellegek lepik el, bizony ezután is csak összetett kézzel függesztheti a gazda aggódó szemeit az égre, hogy áld-e az a kéz vagy pedig ökölbe szorul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom