Tolnamegyei Közlöny, 1905 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-19 / 3. szám
3 1905. január 19. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3. sz. esetleges törvénytelen támadások ellen törvényes fegyverekkel megvédelmezhetők legyenek. Perczel Dezső beszédjében azt bizonyította, hogy a királynak joga van az országgyűlést ex-Iex- ben is feloszlatni és végül magasztalta Tiszát. Bártól Béla kifejtette, hogy mennyibe került az obsírukczió, a mélyből sok kára van a gazdáknak és hogy a gazdaközönség érdekeiről egy programmban sincs szó. Helyesli, hogy a király a képviselőket hazaküldötte. Grünwald Lajos névszerinti szavazás elrendelését kérte Szabó Károly indítványa fölött. A szavazást kérő ivet a következő megyebizottsági tagok irták alá: Szabó Károly, Bocla Vilmos, Grünwald Lajos, Vári István, Szálai Sándor- Koleszár Ferencz, Varga János, Szabó Károly, Budáig János, Horváth József, Sipos Márton, Paprika János, Horváth Deák József, Asztalos Péter, Bognár György, N. Zsikó Péter, Bénák János, Horváth Ferencz, Föglein Márton, Antfinger. János, MeM Antal, Hanel Ferencz Vájer, Szeip Gyula, Mózes János és Korsós Jáno^. Bernrieder József visszautasítja azon vádját, mintha a kormánypártiak nem mernék meggyőződésüket nyilvánítani. Szabó Károly félreértett szavainak megmagyarázása után Dőry Pál alispán szólalt fel, aki megjegyzi, hogy a közgyűlés eltért a tulajdonképeni tárgytól. Elismeri Szabó Károly hazaflságát és férfias meggyőződését; azt sem csodálja, hogy az ellenzék felszólal a jogsérelmek miatt. Hangsúlyozta, hogy gróf Andrássy Gyula is elismerte a királynak jogát, mely szerint exdexben is feloszlathatja az országgyűlést. Ne hintsük — úgymond — el az az esküszegés konkolyát, midőn a magyar népnek egyik kinc e a királyhűst g. Még Totth Ödön tisztiügyész szólalt fel, mire a íőrspán elrendelte Szabó Károly indítványa fölött a névszerinti szavazást, mely sze-int 75 szóval 23 szavazat eile ében elvetették. POLITIKAI HÍREK. ___ Vá lasztás előtt. (—K.) Még egy hét s az egész országban iszonyú erőfeszítéssel indul meg a képviselőválasztás e hó 26-án az orszáe legnagyobb részében. — Mé0 nem volt hazánkban képviselőválasztás, melyet oly erős választási mozgalom előzött volna meg, mint a mostanit, melyen jóformán csak két párt áll egymással szemközt: ellenzék és kormánypárt. A választási mozgalom emeletes hullámai még megakadályoznak ma bennünket abban, hogy tisztán láthassuk az ország véleményét: váljon a nemzet Tisza István grófnak, vagy az egyesült ellenzéknek ad-e igazat ? De azt sem lehet még tudni, hogy sikerül e ezen választás által annyira meg- gyöngiteni az ellenzéket, hogy ez az uj ülésszakban lehajtsa nyakát Tisza grófnak és szájkosarat engedjen magára kötni. Azt —• sajnos — nem remélhetiük, hogy a kormánypárt kisebbségbe msson, de viszont erős a hitünk, hogy az ellenzék oly nagy tömegben jut be az új or zágházba, hogy lehetetlen lesz Tisza gróf miniszteremöknek vele megküzdenie és csakhamar beadja derekát. Sainos, hogv Tisza gróf ebbe a nehéz harczba a tél közepette vitte bele a nemzetet s elterelte figyelmét fontos gazdasági kérdések megoldásától bizonytalan időre és be'áthailan következményű harc'ba vitte az országot a siker minden reménye nélkül. De hát mi lesz a választás után? Tisza gróf ezen harcának sikere nem lesz, az bizonyos, mert az ellenzék még ilyen lelkesedéssel és egyakar ittál nem volt eltelve kormánybuktató szándékában, mint a mostani képviselőválasz'ás előtt ; és ha ez még sem sikerül az ellenzéknek, azt csak a kormány határtalan erőszakosságának és alkalmazottjai megfélemlítésének lehet tuiajdonitani. Mert a mostani választás e'őtt a tisztviselői karra oly hivatalos pressiót gyakorolt már is a kormány, mint ezelőtt soha ; egyedül a tanítói karra gyakorolt nyomás mutatkozott eddig sikertelennek, mert ezzel ugyan mos'ohán bánt el a választás előtt a fizetésemelés dolgában a tisztelt Tisza-kormány ; mégis — sajnosait tapasz'aljnk — hogy Megyénkben is akadtak tanitók, kik a kormány jelöltjének támogatására önként is jelentkeztek. Egész bizalommal hívjuk fel tehát jelen választás előtt — a tizenkettedik órában — megyénk független érzelmű, a Tisza-kormány által elhagyatott nemzet napszámosait, hogy teljes befolyásával h sson oda, hogy a választópolgárok a kormány jelöltjeinek mézes beszédjeire ne hallgasson, hanem szavazatával az egyesült ellenzék jelöltjét támogassa és ne hagyja magat el'ántoritani semmiféle ígéretekkel független érzelmétől. — Választási mozgalmak. Még talán soha nem volt oly erős és élénk választási küzdelem Magyarországban, mint most, midőn Tisza István miniszterelnök az első, aki valóságos izgatást visz véghez, hogy az ő politikai követői bejussanak az uj parlamentbe. A kortesek nem válogatják az eszközöket, sok helyen, igy a fővárosban a kormány- pártiak részére már vásárolják is a szavazatokat, így van ez nem egy helyen a vidéken is; mert judáspénz van elég a kormánypárt kasszájában. A mi megyénkben is erős hullámokat vetnek a vala-ztási mo-'gHlm-k. Erős küzdelem lesz különös n a szakcsi, pinczehelyi, bonyhádi es paksi kerületben, melyekben a szövetkezeit ellenzék jelöltjei állanak szemben a kormánypárti jelöltekkel. Erős a hitünk, hogy a szövetkezett ellenzék diadalra viszi jelöltjeit és elbuktatják azokat, a kik csúnya, hamis fogú, hajú, ifjakkal tánczolni szerető, zörgő csontu nejét. . . . Reggel felé aztán, amikor már jól megértették egymást, megígérték egymásnak, hogy gyakrabban találkoznak majd. ügy is volt. Az önkéntes tudta, mert hiszen a titokban küldött levélkék regéltek róla, hogy mikor s hol találkozhatna a szép lánykával. Mindig ott várta a pontos időben . . . A mamának azonban feltűnt, hogy Alexandria (most jut eszembe a lányka neve) ettől az időtől kezdve hosszabb ideig elmarad, ha el megy valamit bevásárolni . . . Azután meg, hogy rendesen egy-egy rózsával, szegfüvei tér vissza utjából . . . Össze ült hát a haditanács ; a mama és a fia, a hadnagyocska. A papát kihagyták a játszmából. Az már öreg bácsi, erköcs lovag, haragos természetű. Ha valamit megtudna, hát elrontaná a jó párti fogást. Elhatározták a hadnagyocska indítványára, hogy ezentúl megfigyelik ő nagyságát. ügy is történt. A mama jó ismerősei, a hadnagy kollégái, a ház barátjai kisérték vércse szem md a lánykát, ha elhagyta a ház ka muját. A lányka mit sem sejtve ezután is találkozott az önkéntessel. Az önkéntes pedig hozta a rózsát, a szegfűt . . . Egyszer aztán éppen szolgálatot végzett az önkéntes, jöo a napos tiszthez egy vadász hadnagy, hogy lépéseitől hangzott az egész folyosó. Bemutatkozik a tisztnek. — Pasdechance önkéntest keresem kérem, itt taláthatom ? Beszélhetek vele ? A napos tiszt hivatta az önkéntest, aztán rendelkezésére bocsájtotta a hadnagynak. Privát ügyben akarok önnel szólni. Menjünk egy helyre, ahol kevesen járnak. — Kérem. — És elvezette egy legénységi szobába, ahol nem volt senki. — Sie Freiwilligen — kezdte — ismer maga valami . . . Alexandrine nevű kisasszonyt ? — Igenis, herr Leutenant! — No hát tudja meg én a bátyja vagyok. Már egy ízben hallottam volt egy barátomtól, hogy . . . aber wie stehen sie denn ? hem tudja, hogy ha egy Vorgesetzterjével van dolga, vigyáz- ban kell állni ? ! — Alsó ! . . . Hallottam egy barátomtól, hogy látta nővéremet egy önkéntessel. Nem akartam elhinni. De ma, ma ismét tudomásomra adta ezt a tényt egy ismerősöm. Utána jártam a dolognak és megtudtam, hogy a lovag — ön . . . Nos mit szól mind ehhez, Herr Freiwilliger? — Szólt gúnyosan, aztán megállt a hapták- bőn álló önkéntes előtt, kardját elől a földre támasztja s bal könyökét rajta pihen eti, lábait el- terpesz.ve . . . — Igaz! Én kedves nővére ő nagyságával megismerkedtem. — És eltekertem a fejét . . . Ugy-e baj ? Hallja kérem, mint leendő tiszt, ak, méltónak tartja magát arra, hogy valamikor kardbojtot hordhasson, a törvénytipró Tisza Istvánt követik. — A szekszárdi és a kölesdi kerületben még jelöltet nem állított a kormánypárt s valószínű, hogy nem is allit. — Boda Vilmos a szekszárdi kerület függetlenségi képviselőjelöltje már több községben megtartotta programmbeszédjét és mindenütt lelkesedéssel fogadták derék választói. Nagy az öröm és leírhatatlan a lelkesedés a kölesdi kerületben, hogy gróf Benyovszky Rezső nagy gyásza daczára is elfogadta a jelökséget. A választók ragaszkodása megtörhetetlen a nemes gróf iránt, akinek egyhangú megválasztása biztos; mert a sokat emlegetett Dinek Lajos festő visszalépett a jelöltségtől. Pinczehelyen az egyesült ellenzék nem fogja elbukni engedni a Kossuth-párt kiváló jelöltjét: Bátkay Lászlót, akinek Kiss Ernő tamási ügyvéd a kormánypárti ellenjelöltje. Bonyhádon is van már Perczel Dezsőnek ellenjelöltje : Mészáros Dániel személyében. Keczeli Mészáros Dánielt az ellenzék vezérlőbizottsága ajánlotta jelöltül a bonyhádi egyesült ellenzéki választóknak, akik lelkesedéssel tömörülnek kibontott zászlaja alá, melyre Magyarország szabadsága egyenlősége és függetlensége van felírva Hogy milyen elkeseredett a hangulat nemcsak szerte e hazában, hanem még régi kerületében is Perczel iránt, azt jellemzi a következő tudósítás: Tolna-Váralja. A választási hangulat Tolna■ Váralján igen elkeseredett; néhány választó kivételével az egész község ellenzéki. A kormánypártiak lobogót nem mernek kitűzni. Vasárnap a györei németek hoztak egy kocsi Perczel zászlót: de a Váraljai határban megállították őket és a zászlókat összetépték. — A szakcsi választókerület függetlenségi pártjának nagy küldöttsége jelent meg folyó hó 12-én a fehérmegyei Szt.Tván pusztán és Szluha Jánost felkérte a jelöltség elfogadására. — Szluha János a jelöltséget elfogadta és folyó hó 16-án délelőtt fél 12 órakor Dombóváron, délután 3 órakor Döbröközön, 17-én Kurdon és Gyulajon, 18-án pedig Kocsolán és Szakoson tartotta meg a függetlenségi választók előtt programmbeszédét. Szluhát mindenütt lelkesen fogadták, a ki körútját folytatva Várong, Lápcifö, Nah, Mucsi, Duzs és Csibrák községekbe is ellátogat. — A paksi választókerületnek több mint 200 tagból álló küldöttsége folyó hó 12 én kereste tel otthonában Szluha Istvánt, hogy a 48-as fügtudni kellett volna, hogy mik a kötelességei, ha egy leánynyal meg akar ismerkedni. Egyébként föltételezem, tudja a kötelességeit, amiket teljesítenie kell ezek után, mert tudhatja, hogy nem csekély dolog az, ha egy intelligens lányt egyedül látnak egy önkéntessel . . — Hadnagy ur — mondta az önkéntes neki javulva — sajnos, ez a rajtam lévő gúnya megköti a nyelvemet, mert én önnel csak a »gehorsam« hangon beszélhetek. De azért tudomására adom, hogy intelligens ember vagyok s az a tény, hogy oklevelet nyertem, biztosíthatja önt arról, hogy tisztában vagyok azzal, mik lettek volna és mik volnának a kötelességeim. .Feltétlenül tettem volna tiszteletemet, de az ön különös fellépése mindeu továbbitól visszariaszt. Nem mintha gyáva volnék; oh nem ! Hanem az a hang, amit ön használt és az a dolog, hogy ilyen magán ügybe is a »Vorgesetzte« szerepét játszva akar pressionálni, ez olyasmi, ami engem — kijózanít. — No no kérem, ne vegye ilyen komolyan. Stehen sie, ich bitte nur ganz leger. Álljon csak kényelmesen. Látom, hogy ön intelligens ember. Belátom, hogy fel voltam hevülve, hanem . . . — Jó jó, — hadnagy ur, én nem veszek semmit sem zoko i. És biztosítom, hogy tudni fogom kötelességemet. A hadnagy kezét nyújtotta és elment. Az önkéntes pedig folytatta szolgálat teljesítését . , . Volt ideje a történtek felett gondolkozni.
