Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-26 / 21. szám
1904. május 26. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 21. sz. 5. — Tanító urak figyelmébe! Vizsgalapok, magyar, német és diktandó, igen csinos kivitelben beszerezhetők Molnár Mór könyvnyomdájában és papvrkereskedésében Szekszárdon. 100 drb ára 1 kor. ,10 fillér — Pályázatok, betöltendő állások. Hézagpótló áldásos vállalat az «Országos Általános Pályázati Hirlap». Cselédeknek, munkásoknak van Magyarországon közvetítőjük, csak az értelmiségbeli álláskeresőknek nincsen. Ezen hiányt czélsze- rüen, olcsón, hozzáférhetően pótolja nevezett lap, mely azonnal hirt ad az országban megüresedett összes állásokról; ezáltal minden álláskereső egy helyen központosítva, könnyen, áttekinthetően megtalálja a megüresedett állásokat, melyekre gyorsan pályázhat, mi által már igen sokan jutottak jó álláshoz. Szolgálatot tesz az alkalmazástadóknak is, mert minden megüresedett állást ingyen közzé tesz. Ezért állást nyerni legbiztosabban ezen lap utján lehet. Közöltetnek a hivatalos pályázatok is. Hetenként megjelenve, minden számában számos állami, közigazgatási, magántisztviselői, gazdasági, hivatalszolgai, pénzügyőri, kereskedősegédi, könyvelői, üzletvezetői, orvosi stb. állás van. Ingyen melléklete: «Házasulandók Lapja», melynek segítségével házassági czélból könnyen, gyorsan ismerkedni lehet. Száma 40 fillér, mely levélbélyegben j küldhető. Kiadóhivatal: Budapest, Erzsébet-körut 18. -Képviselők fiókkiadóhivatalok vezetésére, minden nagyobb vidéki városban kerestetnek. i2_5o MULATSÁGOK. __ Mű kedvelői előadás Tolnán. Mint minden a világon, úgy a helyi műkedvelők személyzete is változásnak van alávetve. A régi gárda tagjai már alig láthatók a tolnai színpadon, vagy ha igen, csendesen meghúzzák magukat a színfalak mögött vagy a függönyzsinórnál. Helyüket ma már az »ifjúság« váltotta fel, mintha bizony a »serdültebb« kor nemesebb alkotásokra képtelen volna. A sokat jelentő deszkákról a tolnai iparos ifjúság szorított le bennünket s ha szembe állítjuk a múltat a jelennel, biz nem egy van közöttük, aki szemünkbe mondhatja, hogy: »vagyok olyan legény, mint te!« — Ez alkalommal Szigligeti és Balázs régi darabját >A Strike« czimü népszínművet adták elő és pedig május 12 én és 15-én, tehát egymásután kétszer. A darab régi ugyan, de Tolnán nagyon időszerű, mert hisz tudvalevő, hogy Tolna a szoczializmusnak valóságos melegágya. Ez a színdarab egy hangos figyelmeztetés és okos szó akar lenni a szocziálistákhoz, hogy vigyázzanak, mert saját torkuknak tartják, a kést. Ámde lássuk a szereplőket egyenkint, úgy, mint a meghívón van: Somvári gyáros (Czerna Rezső) az egyszerű iparosból lett milliomos, midőn a munkások küldöttségét fogadja, éppen a pezsgőnél tartván, meglehetős nyers hangon utasítja vissza alázatos kérelmüket, s hogy vannak a valóságban is ily gőgös gyárosok, az legkevésbbé sem irható a humanizmus számlájának javára. Modora nagyon korhű volt, de, hogy ilyenné vált, annak egyik okozója az ő neje Anasztázia (Marsai Annuska), aki alacsony sorsból úgy cseppent bele a nagy vagyonba, mint Pilátus a krédóba. Ezen állapotában nem is kívánt egyebet, mint értésére adni a bárónőnek, kinek telkén állott az ő gyáruk, hogy tartózkodjék az ő divatos toilletjének utánzásától, mert: »ahhoz ő (a báróné) úgy sem ért 1« Ez az Anasztázia a zsölleszékben éppen nem árulta el, hogy valamikor egy szegény szabónak a lánya volt, reméljük azonban, hogy ha valóságosan főkötő alá jut, nem visz magával semmit abból a kiállhatatlan Anasztáziából, hanem olyanná teszi a családi fészket, mint a milyennek Somvári gondolta-------a késői megbánás utá n. Másik oka pedig az ő sokszor emlegetett közös fiuk Max (Szabó János) volt, akihez hasonló naplopót és gézengúzt sokat lehet ismerni, de különbet aligha. Mindent szeretett: tivornyázni, adósságot csinálni, pöffeszkedni és hazudni, csak dolgozni nem. Hja I De ő Anasztázia nevelése volt, aki nem is valami nagy örömmel hallbtta, hogy fia csak a baroness kezére pályázik. Mi is ez egy Anasztázia fiának, az üres fejű Maxnak ? 1 Játékuk több ízben hangos derültségre késztette a hallgatóságot. Ennek egész ellentéte volt azonban az ő leányuk Angyalka (Witz Erzsiké), kinek nevében már benn van minden nemes tulajdonsága. Megjelenése és az a kedves békéltető hang, melylyel aj munkavezető elé állt és őt visszatérésre kérlelte, j nem tévesztette el hatását. Megjelenésekor hangos 1 tapsban is részesült. A férfiszereplők között az első helyre kell tenni a gyári kovácsot István bácsit (Hideg János), ki a komoly munkaszeretetnek igen szép példáját adta. — Megható volt az a jelenete, j midőn nem akar a sztrájkolok közé állni, még ke- j vésbbé megesküdni, mert neki ö t szájnak kell kenyeret keresnie. — Teljes erővel átérezte azt a küzdelmet, melyet folytatott egyrészt lelkiismeretének szava, másrészt az izgatok bujiogatása ellen. A csőcselék és minden jött-ment izgatónak ellen tudott állni keményen, de midőn a gyáros személyes becsületében támadta meg, mert árulónak hitte, akkor ő is a sztrájkolok közé állt, megesküdött és ezzel a koczka el volt vetve. Az ő esküjében benn volt úgy a gyáros, mint a munkások teljes tönkrejutása és éppen ez a sztrájknak legsötétebb oldala, hogy mellette koldusbotra is lehet jutni a helyett, hogy kenyérhez juttatna. — Szegény beje Eszter (Stirszki Lenke) dolgozott éjjel-nappal, hogy a munkaszünet alatt éhen ne pusztuljanak, de midőn kis leányai beléptek a szobába, hogy kenyeret kérjenek és édes atyjok a mamához utasította őket, ki könyes szemmel ejtette ki ezt a keserű szót, hogy: — akkor az atyának kétségbeesése nemcsak nejének, hanem a hallgatók közül is többeknek szemére a könyet csalta ki. Ebben a nehéz helyzetben szinte megkönnyebbülten lélekzettünk fel, valahányszor Lajtos a tönkre jutott takács (Maixner Ferencz) lépett a színpadra. Egy korhely fráter, aki mindenét elitta, gyermekeinek pénzét is a torkán őrölte le s aki úgy látszik, Ádám és Éva után az első sztrájkoló volt, mert ő már a bölcsőben beszüntetett minden munkát, de Noét, az első bortermelőt rajongással imádta. Mókáival sdkszor hangos kaczajban tört ki a publikum. Négy gyermeke közül Gyulának a gyárvezetőnek (Erdélyi Mihály) és Ágnesnek (Morvái Annuska) igen keserű szerep jutott a nélkülözésben és apjuk szégyenének leplezésében, de feladatukat nagyon jól megoldották, — a többi két kis leánya Rózsi (Váradi Ilonka) és Panni (Vitz Janka) többnyire éheztek, mint az már az ilyen részeges apa mellett napirenden van. Lajtosnak állandó lakása volt a korcsma, hová azonban nemcsak torkának üres garatját járt szorgalmasan felönteni, hanem pudvás szivére is balzsamot akart keresni az özvegy korcsmárosné (Schellenberger Józsa) megczirógatásaban, de Szikráné megmutatta neki, hogy nemcsak a főzőkanálnak, hanem nyel- vecskéjének is művészi kezelője. Ezt a kedves megjelenésű Szikránét, aki hozzá még magyar ruhában is jelent meg, mi olyan szende kis leánynak ismertük eddig, aki talán kettőig se tud számlálni, s ime megmutatta, hogy nyelvecskéjét bátran lehetne a rokkán is alkalmazni. S ez a szerencsétlen Lajtos még feleségül szerette volna venni; adjon hálát az Istennek, hogy az özvegynek több esze volt, mint neki. Reméljük, hogy Szikránéval még máskor is találkozunk a színpadon, kinek kellemes énekeit is megtapsolták nyílt színen. Sokat okvetetlenkedett Szikráné körül Kovács Jenő is (Inhóf József), aki csak privát passióból strájkolt, mert atyja elegendő pénzmaggal látta el. Mindenütt ott volt, ahol semmi szükség nem volt rá, de legszívesebben settenkedett Szikráné körül, kitől azonban egy hatalmas »kosárral« távozott. A sztrájktanyán is ő vitte a szót, társai bíztak benne, szerették is, de nem annyira szép szemeiért, hanem mert etette és itatta őket — más keresményéből. Rendes foglalkozása volt különben a flaszterkoptatás — — — és leánybolonditás. Szerepében több ének is volt, miket elég jól adott elő. A munkások csoportjában fel kell említeni Marsai Pált, aki elég hűen, — bár kevés tűzzel — adta azt, hogy jött-ment külföldi csavargók hogyan izgatják a magyar munkásokat derékba tört magyar nyelven, — továbbá Vas Antalt, aki leütéssel fenyegette a főizgatót, mert okosabb akart lenni az egész tömegnél, továbbá László Bélát, aki minden munkaszünetet éljenzéssel éltetett. Jók voltak még Kakas József a főbíró szerepében és Bogárdi Imre a földes ur szerepében. A darab különben igen nehéz szereposztással van megírva, de dicséretes buzgósággal mindannyian megfeleltek vállalkozásuknak. A rendezés Matej ka Károly és Károlyi Károly állami tanítók buzgóságát dicséri. A tiszta jövödelem az »Ifjúsági Egyesület« könyvtára javára fordittatik. Az előadás után táncz volt, mely reggelig tartott. Vajha nemsokára ismát találkozhatnánk. Tehát a viszontlátásra ! Karmester. — Majális versenylövészettel és tombolával egybekötve. A decsi önkéntes tüzoltó-testület a kis füzesben folyó évi május hó 23-án, azaz pünkösd másnapján, versenylövészettel, tombolával, lepény- versenynyel egybekötött jótékonyczélu majálist rendezett, amelynek tiszta jövedelme a tüzoltó-testület zászlóalapja javára fordittatik. A majális úgy erkölcsileg, mint anyagilag kielégítőnek mondható. Délután 3 órakor vonult a tűzoltóság a hely színére, 4 órakor felharsant a kürt, amely jelezte a hozzánk közeledő őcsény községből jövő tűzoltókat, kik szép számmal jelentek meg. Fél 5 órakor megkezdődött a tombola és versenylövészet, majd pedig a epény-verseny, melyet aztán fölváltott a ropogós magyar csárdás, keringő, stb. Ott láttuk a vidéki és helybeli szép hölgyeket és urakat, a bokorugró- szoknyás menyecskéket és a piros arczu kisebb- nagyobb lányokat és legényeket. A közönséget a késő esti órákban a ropogós magyar csárdásból a nyugatról jövő vihar oszlatta szét s Komáromi Ferencz korcsmahelyiségébe vonultak, hol a közönség a reggeli órákig vígan mulatozott. A bevétel 102 korona 78 fillér volt, melyből a zászlóalap javára 5o korona 78 fillér esett. A versenylövészethez és tombolajátékhoz a következők voltak szívesek adakozni ; Kommandinger Kálmán 1 szivarszipka, 1 selyem dohányzacskó, 1 díszpille. Bus Lajos 2 kor. Cseke Dezső 10 drb kubaszivart. Molnár István 1 kor. Sebők János 1 kor. Baján Lajos idősb 2 kor. Hahn Lipót 1 üveg cognacot. Komáromi Ferencz 10 pohár sört. Grünfeld Sámuel 1 üveg cognacot. Weiszfeiler Gyuláné 1 üveg rumot és 1 doboz hölgyczigarettát. Beck Ignácz 25 drb szivart. Schwartz Miksa 1 drb tajtékpipát. Löwinger Adolf 25 drb portorikó-szivart. Guttmann Menyhért 10 drb britanika-szivart. Fischer Dávid 1 nickelpipát, 1 dohányzacskót. Singer Ferencz 1 lámpát. Császár János 1 táskát. Sándor Mihály 1 pint bort. Babies Géza 1 doboz selyemezukrot. Rikker Mártonná 3 kor. Balázs István 1 pint vörös bort. Szabó Lajos 1 doboz hölgyczigarettát. Kohl- mann István 1 óriáskiflit s 1 lepényt. Özv. Bozsolik Ferenczné 1 üveg bort és 1 üveg pálinkát. Kut- nyánszky István 1 látcsőt. Cs. Könczöl András 25 drb cubaszivart. Balázs M. János 2 üveg pálinkát. Weisz Mór 1 pipát, 1 szappant, 1 tányért, 1 csomag szivardohányt. If). Hahn Jenő fél kiló selyemezukrot. ' Felülfizettek: Babies Géza4, Pettrics Gottfried Szekszárd, Kovács Ferencz, Szalay Imre, Sebők János, Guttmann Menyhért, Szabó István Őcsény és N. N. Szekszárd 1—1 koronát, mely adományokért hálás köszönetét mond a parancsnokság. — A tolnai iparosok olvasó-egylete pünkösd hétfőjén szinielőadást rendezett, mely — daczára annak, hogy rövid pár nap alatt lett előkészítve — igen szépen és fényesen sikerült. A programm első száma a »Vár és kunyhó< czimü költemény volt, melyet Ganzer Mariska szavalt az ő ismert nyájas s kedves hanglejtésével. Ezután következett: »Amor mint végrehajtó« páros jelenete, melyet Bucher Teréz I es Török Gábor adtak elő igen ügyesen. Majd Szauter Mariska lépett az emelvényre s több népdalt énekelt az ő megszokott, kellemes hangjával. Czerna Annuska ezután az *Elsö felhő« czimü magánjelenetet játszta végig a közönség nagy érdeklődése mellett. Végül Kappeter Tériké a * Szegény vándorlólegényt költeményt szavalta el igen jól. | Az utolsó szám: »Megjöttek a huszárok« egy fel- vonásos, idyllikus vigjáték volt, melyben a czim- j szerepet Parti Nándor (Csák Pali) játszta el ügye- j sen, mig partnere Szauter Mariska (Virág Sárika) meg egészen elragadó volt. A mi Török Gabink, I mint rendesen, most is nagyszerűen alakított, de | még szebben énekelte el: „Az pomerancsfának, I sej, tüskéje nincsen . . kedvencz nótáját. Ügyes I és csinos volt Ketterer Teréz (Vattáné) is. Nemkülönben jók voltak még: Czerna Rezső (Jófejű), Blázsovits Lajos (Vatta) és Kádár Menyhért (Tóbiás) szerepűkben. Minden egyes számról, ugyszin- I tén a szindarab végeztével bőven kijutott a tapsolásból, a női szereplők mindegyike pedig nagyszerű virágcsokorral lett kitüntetve. Az előadás sikere körül Török Gáboré az oroszlánrész. Előadás után tánc volt.
