Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-21 / 29. szám

1904. Julius 21.

5.

— Halálozások. Özvegy Nagy Lászlóné szül. ónodi Veress Mária, néhai Nagy László volt tolna- megyei kir. tanfelügyelő neje 65 éves korában Budapesten meghalt. — Göttmann Imre főerdész, ki több éven keresztül Szekszárdon lakott, Miklós- váron, Tamási mellett 49 éves korában elhunyt.

— A Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletének most megjelent Hivatalos Közlönyéből látjuk, hogy e közhasznú humánus intézmény mily örvendetesen halad s mily fokozott mértékben teljesiti hivatását. Megemlítjük, hogy az egylet vagyona a múlt hónapban 22.570 koronával gyarapodott s jelenleg 1.169,589 korona 39 fillér. A tagok száma a folyó évben 4512 taggal szaporodott s a mai napon 32 ezer a tagok száma. A múlt hóban 28 rokkant és elaggott tagnak 1441 korona 30 filter, két árvának 19 korona 80 fillér segélyt fizetett ki és több özvegynek nyújtott támogatást a Segitség-gyujtó alapból. A múlt hóban három uj rokkant tag részére szavazták meg a segélyt, még pedig egy nyomdásznak, egy kovácsnak és ez utóbbinak házi teendőkkel foglalkozó nejének. Ez az agg házaspár tiz évi tagság után együttesen 21 korona 70 fillér rokkantsegélyt kap he- tenkint élete végéig. Mily boldoggá teszi az egylet gondoskodása ezt az agg házaspárt a segélyezéssel, mely nélkül bizonyára nyomort és nélkülözést szenvednének. Ez . segélyezés intő például szolgálhat mindenkinek, hogy jövőjének biztosítása czéljából siessen minél előbb beiratkozni e humánus egyletbe. A belügyminisztérium jóváhagyása alapján a Czipészek nyugdíj-pénztára összes tagjaival és teljes vagyonával beolvadt az egyletbe, hogy a tagok segélyezése ezen életképes egylet által biztosítva legyen. Az egylet Boros-Jenőn, Vihnye-Peseerényen, a tiszolczi állami kohómünél és Lúgoson alakit uj fiókpénztárakat s ezek száma most 101 re emelkedik. Az egylet háza most épül Budapesten, József-utcza 23. szám alatt s annak fölépítéséig az egylet helyisége József-körut 68. szám alatt marad, a hol az egylet iránt szóval és vidékre levélben is szívesen szolgálnak felvilágosítással.

— Agyonlőtt czigány. Sárközi Tamás czikói illetőségű kóborló czigány Mórágyon a gyümölcsös kertben duskálkodott s rendesen éjjelenként szedegette le a fákról az értékesebb gyümölcsöket. De legutóbb pórul járt, mert egyik este a mezőőr megleste s midőn az a futásban keresett menedéket, a mezőőr utána lőtt és súlyosan megsebezte, úgy, hogy pár óra múlva meghalt.

— Herczegnök gondolata. Vacarescu Helén, a néhány évvel ezelőtt sokat emlegetett román kisasszony, sokat fordult meg fejedelmi udvarokban s beláthatott oda, ahová közönséges halandó ritkán pillanthat, az udvari élet kulisszái mögé. Egy londoni újságban most érdekes czikk jelent meg Vacarescu Helén tollából: ebben a czikkben a herczegnök sorsáról, titkos álmairól és bevallott gondolatairól szól. Ebből a czikből két dolog tűnik ki első sorban: az első az, hogy idegen udvarokba házasodott hercegnőket örökös honvágy keseríti; a második dolog, hogy a herczegnök sohasem kötnek szerelmi házaságot. Vacarescu kisasszony csak három királynéval találkozott, akik boldogok és nem bánkódtak a honvágy miat: Margit özvegy királyná Itáliában aki olasz származású is ; továbbá az angol királyné és a svéd királyné, akik annyira beleélték magukat az uj hazájukba, mintha ott születtek volna. Ami a szereim ^házasságot illeti, e tekintetben csak egy életrajz van s ezt a következőképen mondja el Vacarescu kisasszonynak egy hercegnő: Földrajzi térképet tesznek elénk. Ha jövendőbeli hazánk kicsiny, akkor megmagyarázzák nekünk, minő hatalmas barátság fűzi a kis országot nagy szomszédaihoz. Ha pedig nagy az ország, akkor pontosan tájékoztatnak a lakosok számáról, szokásairól, gazdaságairól. A vőlegényről szó sincsen ... Ugyan mit is tesz az, hogy csinos-e, okos-e vagy éppen az ellenkezője 1 így sóhajt fel a szép herczegnő, akinek egyetlen álma, ahhoz menni feleségül, akit szeret. Ha a szivük szerint köthetnének házasságot a királyi családok gyermekei a herczegnök bizonyosan egy-egy ifjú hadnagyot választanának, a királyfiak pedig gazdag amerikai misseket.

— A »Balatoni-Szövetség* alakuló közgyűlése Siófokon lesz" megtartva folyó évi augusztus hó 11-én dr. Ováry Ferencz orsz. képviselő elnöklete alatt.

— A 10 koronát meg nem haladó adó- és illetékhátralékokat nem kell telekkönyvileg biztosítani, a pénzügyminiszternek 1903; évi 112,601. sz. a. kelt határozata szerint.

— Versenyuszás. Etl József mérnök, fürdőtulajdonos augusztus hó első felében a csörgetéki fürdőn nagy versenyuszást rendez, melyre jelentkezhetni az úszómesternél.

— Belefult a Dunába. Markovicg Péter madocsai aratómunkás fürdeni ment a Dunába mi közben elmerült. Hulláját Paks alatt fogták ki.

— Uj iparfelügyelőségek. A kereskedelmi

miniszter szélesebb alapon óhajtja kifejleszteni az iparfelügyelőség intézményét. Minden vármegyébe, melyben valamire való ipari élet van, külön iparfelügyelőséget szervez. így a pécsi iparfelügyelőséget is deczentrálizálni fogják, a mennyiben Szekszárdra és Kaposvárra is külön-külön állítanak fel iparfelügyelőséget.

— Áthelyezés. A magy. kir. földmivelésügyi miniszter Wilhelm József pozsonyi m. kir. állatorvos gyakornokot, Wilhelm Ede szekszárdi iparos fiát, — szolgálati érdekből — mint m. kir. állatorvost Budapestre helyezte át.

— Segédjegyző választások. Koppányszántón Varga Lajos, — Bedegen pedig Somogyi Vilmos oki. községi jegyzők választattak meg segédjegyzőknek.

— Esküvő. Benyovszky Elemér baranyamegyei birtokos leányát Erzsikét közelebb vezette oltárhoz Kallnecker Károly baranyaszentlőrinczi kéményseprőmester. Násznagyok voltak: Peslhy József uzdborjádi jegyző és Pintér Ferencz Pécs sz. kir. város tanácsosa,

— Dunaföldvári hírek. Folyó hó 16-ikán volt bokréta-ünnepe az épülő községházának. Ez alkalomból Czipauer János vállalkozó áldomást rendezett a »Stefánia* vendéglő gyönyörű kerthelyiségében. A jókedvnek bizonyságai — az üres pezsgős-üvegek — halomszámra hevertek a színhelyen. — 17-én fürdés közben Braduska babkáros a Dunába fuladt. A folyam legmeredekebb és legsebesebben folyó részén óhajtotta testének melegét lehűteni, de az ár az úszni nem tudót elsodorta Holttestét még nem találták meg. — Az áldást hozó eső több mint 2 hónap után, 18-án megérkezett. Egy kis ijedtséget is okozott, mert a nagy esőcsöppek közepette bizony borsó nagyságú jég is volt. Hála Isten! kevés. Mintha az elmulasztottakat mind pótolni óhajtotta volna, oly sűrűén esett — szakadt :— az eső. Három helyen is lecsapott a villám. Első esetben lecsapott a tó-utczában egy paraszt házba. A szobában levő tükröt kivágta a konyhába, darabokra törte s mind ki jól végezte dolgát, eltűnt, nem gyújtott. A tulajdonos a kony- kában étkezett s az ijedtségtől még késő este sem tudott beszélni. A másik két esetben villámhárítóba csapott, így kárt nem tett.

— Üzletvétel. Taubner Adolf tolnai kereskedő megvette a szekszárdi Pick Béla és társa csődtömegét 4500 koronáért.

téren kifejtettek. Ezek a nők vezettek az egész országban. Megalapítják a betegápoló nőegyesületeket. Itt maguk végzik a felügyeletet, az ápolás nehéz munkáját. Csaknem valamennyi magyar uri- ház — különösen a merre a csaták zajlottak — az irgalmasság egy-egy kápolnája lesz. Miként a század elején s a nagy kolera idejében (1831.) báró Vay Johanna és Ürményi Anna, nemkülönben Ürményi Józsefné Komjáthy Anna szalonjaikat rendezik be kórházakká, keresik fel a betegeket, kötözgetik sebüket, gyógyítják, ápolják, vigasztalják, azonképen most a nemzet újabb, fiatalabb hősnői ugyanazt teszik. Szalonjaik kórházak, selymes ujjaikkal maguk készítik a puha tépést. A szatmármegyei hölgyek maguk 40 mázsa tépést adnak át. A betegápolás terén gróf Brunswick Teréz, Vörösmarty Mihályné, Teschedik Sámuel neje, kik maguk is háziszereikkel gyógyítanak, Bóhusné Szögyény Antónia, Radákné, Damjanics Jánosné tűnnek ki.

Damjanics Jánosné mintegy predestinálva lett arra, hogy az ő jó szivét, gyámolitó gyöngéd kezét ezrek és ezrek áldják s nevét imájukba foglalják. Mig azzá nem lett is, amivé lett: már akkor is ott van ő mindenütt, hol a nyomort enyhíteni kell s ezt a béke és jólét édenévé változtatta át.

Mig ezek ekként buzgólkodtak, addig mások a csapatok mellett, mint névtelen hősnők teljesiték honleányi nemes feladatukat.

»Ily lángoló lelkesedés és honszeretet mellett vívja a nemzet önvédelmi harczát. Mentői inkább érezték, hogy miként gyújtogatja a kapzsi kama- rilla az élő nemzetnek a halotti fáklyát, annál inkább fellobogott a honszerelem izzó szövétneke s gyújtotta lángra a még meg nem mozdult sziveket is.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 29. sz

Midőn Görgei feladta a főváros védelmét s mindenki menekült, ki merre tudott, a két gróf Zichy nővér akkor is ott maradt. A hazaszeretet aczéllá edzette gyenge szivüket és nem remegtek a közelgő veszedelemtől. Pedig őket érte legkíméletlenebb.

A győző Jellasich a Károlyi palotába szállásolja be magát s egész otthoniasan viselkedik; követel, parancsokat osztogat; de egy kapcza- betyárnál is kevesebb tisztességet tanusit a ház iránt.

Ezen kevés diadalnapot is felhasználta a kamarilla bosszúja kitöltésére.

A Károlyi palota lévén a hazafiak gydlhelye, itt történtek az elf ogatások. 1849. január 6-án elfogják gróf Szapáry Antalt, mert a horvát csőcselék tiszteket kiutasította, az aulikus gróf Pálffy Móriczot pedig kidobta szobájából.

1849. január 9-én este már gróf Batthyány Lajost fogják el a György grófné szalonjában, s midőn az elfogatást eszközlő tisztnek szemére vetik az ottlévő honfiak: gróf Károlyi István, Orczy Lajos báró, Almássy György és Festetich Géza grófok modortalan fellépését, nyíltan kijelentette, hogy azt felsőbb parancsra tette, mivel attól tartottak, hogy a grófnő megszökteti.

így ismerték gróf Károlyi György feleségét, gróf Zichy Karolinát.

De Jellasichal még inkább megismertette magát. Midőn ugyanis azt hitte a pártütő, aljas lelkű Jellasich, hogy most már a grófok megjuhászhodtak s így alkalma lehet arra, hogy a grófné ideális szépségében és bájos mosolyában ocsmány vérszomjas lelkét megfüröszsze, átüzent a grófnéhoz, hogy mikor fogadja.

Azt hitte a kamarilla ezen szolgalelkü, szellemi és erkölcsi nyomorékja, hogy most már a grófné szerencséjének fogja tartani, ha hozzája leereszkedik. Nem gondolta a hitvány véreb, hogy itt nem a kamarilla bábjával van dolga, hanem magyar főúri nővel és büszke honleányai, akiben szeretni és megvetni, boldogítani és gyűlölni tudó szív vagyon.

Midőn tehát a kamarilla aranygalléros pribékjének hadsegéde tudatta a grófnővel ura kívánságát, akkor a grófnő fenséges méltósággal mérte végig a németül motyogó segédtisztet, gyönyörű szemében egyet czikázott a harag villama s aztán remegő hangjában végtelen megvetéssel igy szólt:

— Jelentse urának, hogy nem vagyok itthon s egy Jellasichnak soha se is leszek itthon.

Ekkor elkotródott a lovagias bán, a kamarilla egyenruhás sírásója a Károlyi palotából, de busszuját töltendő, elfogatta gróf Károlyi Istvánt is. Az apa elfogatását azzal boszulja meg a 17 éves fiú, hogy beáll huszárnak ...se tettével adja legszebb bizonyságát annak a határtalan hazaszeretetének, hogy akkor fog fegyvert az osztrák ellen, mikor az apja annak a kezében raboskodik .. .

Ily hazaszeretettől lelkesedett magyar csapatok azután nem csoda, ha a diadalt diadalra arattak, egyik győzelmes csatából a másikba mennek s mindenütt bizonyítják, hogy csak az a harcz az igazi, melyért a harCzolók is igazán lelkesednek.

Volt is lelkesedés. Mikor a győztes magyarok a főváros felé közelednek s Jellasich onnan gyáván megszalad : egyszerre nemzeti szinü zászlókkal van tele a főváros s a honvédeket várja a lelkesült nép. Mikor feltűnnek a porlepett és diadal- koszoruzott honvédlobogók, a tömeg üdvriadallal