Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-19 / 20. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 20. sz. 1904. május 19. taros múltjára. Lépést kell ugyan tartani más népek haladásával is, de e haladást olyan módon kell értékésiteni, hogy azt teljesen a magunk egyénisége szerint alkalmazva bevonjuk a nemzeti karakterisztikum zománczával. így azután minden vívmány csak eszköz a nemzet megerősbitésére. Ezeket azért ssükséges most elmondani, mert mostanában nemzetünk egy nagy fordulópont előtt áll. Olyan előtt, amely egész történeti menetünkre más irányt szabhat. Mi világéletünkben küzdöttünk idegen fajok hegemóniája ellen. Rajtunk volt a török rabigája és levetettük azt, tatárok vad csordái üldöztek bennünket és mi sok vér árán bár, de szerencsére kikerültük az uralmukat, a múlt századokban a germán elem fenekedett ránk és mi ezen bal- szerencse között megállottuk helyünket. A magyar nyelv és a magyar tradiczió ismét ott van, ahová kívánkozott. De most az idők harangja kong felénk, a vészharang mentésre hiv. Enmagunkat, nemzeti önállóságunkat megmenteni hí a harangszó. A magyár ipar hanyatlóban van. Úgy tudjuk azt a legmegbízhatóbb helyről, a statisztikából; azt meg a világ folyásából tudjuk, hogy a mai népek emelkedése és bukása az ipartól van függővé téve. A magyarság — fájdalom — a régi balitéletek hatása alól csak nehezen bontakozik ki. Benne van ez konzervatív természetében., Nem tartja még úri dolognak az ipari és kereskedői foglalkozást és inkább viseli az úri lét kényelmes és czifra nyomorát, semmint hogy a munka nyújtotta áldások után törje magát. E megszokott tulajdonokat kell most latba vetni ha az európai verseny szinterén kellőképen vértezve akarunk megjelenni. Meg kell menteni a magyar fajt a modern gazdasági élet számára, — rá kell mutatni arra az elkorcsosulásra, ami más fajok ipari főlénye révén nekünk kell majd megsiny- leni és rá arra az áldásra, mely a derék és okos munka nyomán fakad. Reméljünk! Gyakran állt már végzetes p 'rezek előtt a magyar, de géniusza mindannyiszor megmutatta neki a helyes utat. Az utolsó órában százezerszámra szült hősöket a magyar föld, reméljük, hogy a produktiv munka századában is támadnak majd a két kézre íogott iparosok és kereskedők, kik megmentik a jövő századra a magyar fajjelleget, de ezt csak akkor remélhetjük megvalósulva látni, ha nem a bürokratikus lustaság és nem a katonai pökhendiség lesz privilégium a megbecsülésre. Majd ha nálunk is szakítanak azzal a felfogással, hogy az ember a czimeres nemesnél veszi kezdetét és ha a munka révén elért eredményei teszik majd a fő büszkeséget, akkor biztosra vehetjük, hogy nemzetünk is méltó helyet lel az európai czivilizáczióban. KÜLÖNFÉLÉK. __ — Kitüntetett községi bírák, ő Felsége Tóth István tamásii ás Rüll György kétyi községi volt bíráknak, a közügyek terén szerzett érdemeik elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Áthelyezés. A kereskedelemügyi miniszter Pothoranszky Géza magyaróvári m. kir. államépi- tészeti főmérnököt hason minőségben Szekszárdra helyezte át. — Testörszázados kinevezése. Ő Felsége bonyhádi Perczel Miksa soproni 18. honvédgyalog- ezredbeli századost a magyar királyi testőrségnél testőrré és századossá kinevezte. Esküvő. Mádi Kovács László és neje nagyjeszeni báró Jeszenszky Katinka örömmel tudatják Irén leányuknak Istványi Fe- rencz cs. és kir. tartalékos huszárhadnagy- gyal május hó 21-én leendő egybekelését. Abaujvár, 1904. május hó. — Istványi Fe- rencz cs. és kir. tartalékos huszárhadnagy örömmel tudatja mádi Kovács László és neje nagyjeszeni Jeszenszky Katinka Irén leányával május hó 21-én leendő egybekelését. Hollóháza, 1904. május hó. — Adomány. Dombóvár község képviselőtestülete elhatározta, hogy a Dombóvárott építendő Erzsébet-kórház javára 1905, évi jannár 1-től hat éven át évi ötszáz koronát ^.adományoz, oly feltétel alatt, ha a kórház 1906. év végéig felépül. — Emléktábla leleplezés. Nagy ünnepség színhelye lesz folyó évi junius hó 12-én Fürgéd, ahol ekkor leplezi le Vas Gereben szülőházán az » Országos Irodalmi Szövetsége az emléktáblát. Az összes irodalmi, tudományos és művészeti társulatok, 'valamint a törvényhatóságojc is hivatalosak -az ünnepélyre. Az ünnepélyt nagy bizottság rendezi, melynek Berzeviczy Albert vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a védnöke, elnökei pedig: gróf Zichy Jenő és Rákosi Jenő, társelnökei: gróf Széchenyi Sándor, báró Fiáth Pál és Kolozsváry József főispánok, továbbá Molnár Viktor és Pékár Gyula, al- elnökei: Dóry Pál és Huszár Ágost alispánok, Havranek József székesfehérvári polgár- mester, titkárai: Vértess József és Szundy Károly. Az ünnepélyen a megnyitó-beszédet gróf Zichy Jenő, az ünnepi beszédet pedig Rákosi Jenő tartja. — Áthelyezett csendörszárnyparancsnokság. A dombóvári csendőrszárnyparancsnokságot legközelebb a szárnyszékhelyre, Pécsre fogják áthelyezni, ahol ezentúl az 1. pécsi és III. dombóvári szárnyparancsnokság fog székelni, mig a II. szárnyparancsnokság továbbra is Mohácson marad. Ezen országszerte keresztülvitt összpontosítás czélja, hogy a szakaszpsrancsnokok könnyebben érintkezhessenek a szárnyparancsnoksággal. — Ügyvédi vizsga. Dr. lórök Ottó, TdnziBéla szekszárdi takarékpénztári ügyész fia, folyó hó 16-án Budapesten sikerrel letette az ügyvédi vizsgát. — Jegyzőválasztás. Az elmozdítás folytán megüresedett kisdoroghi körjegyzői állásra a képviselő testület Ugrósdy Aladár mázai körjegyzőt választotta meg. — Eljegyzés. Altmann Gyula hidasdi vaskereskedő eljegyezte Hammel Ilonka kisasszonyt, Hammel Alajos kétyi ev. lelkész bájos és kedves leányát. — Jogtudorrá avatás. A kolozsvári tudományos egyetem ifj. Módly Lászlót, ids. Módly László nyugalmazott vármegyei főpénztárnok fiát, folyó hó 14 én jogtudorrá avatták.-— Pénzügyi kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Udvarhelyi József szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatósági számgyakornokot a lőcsei pénz- ügyigazgatósághoz számtisztté kinevezte. — A pécsi ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Mosonyi Géza dr. ügyvédet, Pécs székhelylyel az ügyvédek, lajstromába folytatólag felvette. Éppen lámpát gyújtott Korbáts, hogy újságját olvassa. Künn hideg novemberi eső csapkodta az ablakokat és a szél fütyülve örült a pogány időnek. Még alig 5 óra van csak délután, mégis már az éjszaka kezdi leplét teregetni a tájra. Az utcza néptelen és csak itt-oit repked még egy elkésett varjú a lakása felé! Korbáts éppen nekidüleszkedett az asztalnak, a lámpát maga elé rakva kinyitá az újságot, hogy mohó étvágygyal falja abból a szellemi tápot, a mikor koezogatnak az ajtón. — Szabad! Egy ember lépett be csuronvizes ruhában. — Jó estét, tanító ur! — Adjon Isten ! — válaszolt Korbáts. — Tanító ur kérem, tisztelteti a királyi tan- felügyelő ur és kéreti, hogy küldjön érette kocsit ki a határba,- mert eltörött a hintó tengelye és nem bir tovább gyünni. Hát hol van ? merre van ? — Majd én elmegyek a kocsissal és megmutatom neki, hogy merre menjen. — Hát honnét jöttek ? — Kollárdról jövünk. — Hát maga a kocsisa? Igenis kérem, én az volnék. — Hát akkor csak menjen, rögtön jön a kocsi. Úgy is tudjuk, hogy merre vannak a kocsival. A kocsis elment. Korbáts pedig kiment az istállóba, befogatta két tüzes sárga lovát hintójába és kihajtatott a kollárdi útra a tanfelügyelő elé. Már messziről láttak valami sötétséget az ut közepén. A tanfelügyelő törött hintója volt, melyben szegény tanfelügyelő gubbaszkodva menedéket keresett a ezudar idő ellen. — Jó estét nagyságos ur ! — köszönté őt Korbáts. — Jó estét tanító ur! Úgy e maga az? — kérdé őt a tanfelügyelő. — Persze hogy én vagyok. Tessék kérem átszállni hintómba. Rögtön otthon leszünk. — Köszönöm szépen. Borzasztó ut van maguk felé. — Hja kérem, erre ritkán fordulnak meg nagyságos urak, meg hintók, parasztnak meg elég jó az ut. — Kocsis maga meg vontassa be a hintót a faluba, majd gondoskodom, hogy holnap reggelre meg legyen csinálva. — János! — szólt oda kocsisának — te megmutatod majd ennek az embernek, hogy merre lakik a kovács és megmondod neki, hogy rögtön csinálja meg a kocsit. Érted ? — Igenis kérem. — Megtudja az csinálni? — kérdé a tan-- felügyelő. — Csak legyen egész nyugodt nagyságos ur, holnap reggelre készen lesz a kocsija. — Tessék kérem jól betakarózni 1 — Jól felhúztad a hintó fedelét János ? — Jól kérem. Evvel a tanfelügyelő mellé ülve mondá : — Hajts! — Beérve a faluba az iskolaház mellett el- menve mondá Korbáts; — Ez az iskolaház. — Hát hová visz ? Nem fogad el vendégnek?^ Azelőtt komának hitt, most meg már vnndégnek sem kellek? — Nagyon sajnálom nagyságos ur, de nem lehet. — Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós, szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánl tátik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáraiban üvegenként 4.— koronáért kapható. —— Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: -------F. Hoffmann La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 24—35
