Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-14 / 2. szám
) XXXII. évfolyam. 2. szám. Szekszárd, 1904. január 14. ii TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATÁSI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központ’ tanító - egyletnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szegzárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Egész évre ...... 12 kor. — fill. Fél évre . . . . . . 6 „ — „ Negyed évre ....................3 „ — „ Számonként 24 fill, e lap nyomdájában Szerkeszti ség : Bezerédj István-utcza 6. sz., hová a lap szellemi részéit illető minden közlemények iniézendők. Kiadóhivatal s Molnár Mór könyvnyomdája, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Megjelen: Hetenként egyszer, csötörtökön. Nyilttérben 3 hasábos petitsor 30 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hiv. hirdetések: 100 szóig . . i . . 3 kor. 74 fii 100—200 „ . . . . . S „ 74 200—300 .,...................... 7 „ 74 „ minden további 100 sző 2 koronával több. Előfizetőink figyelmébe. 1904. évi január 1-én uj előfizetést nyitottunk a „ Tolnamegyei Közlöny“-re, mely a megye legrégibb lapja. Felkérjük tisztelettel azon előfizetőinket, a kiknek előfizetése lejárt, hogy azt mielőbb megujitani szíveskedjenek. Előfizetési d[jak: Egész évre 12 kor. Fél évre 6 kor. Negyed évre 3 korona. A „Tolnamegyei Közlönyw-t, mely 1904. jan. 1-én a XXXII. évfolyamába lép, ajánljuk olvasóink támogatásába. Lapunkat a t. megyei tanítóknak és tanítónőknek fél árért vagyunk hajlandók megküldeni, mivel a „Tolnamegyei Közlöny“ a „Tolnamegyei Általános Tanitó-egyesület “ -nek hivatalos közlönye. Hazafias tisztelettel: A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A mi hidunk. Évtizedek óta számtalanszor vette igénybe toliunkat a fontos közgazdasági érdekeket érintő baja—bátaszéki dunai áthidalás ügye ; akkor is, midőn a hid létesülése az ábrándok világába tartozó, ködképként lebegett előttünk; nemkülönben akkor, midőn megvalósulása megdönthetetlennek látszó valóságként mutatkozott be nálunk. Tulajdonképen az ügy napirenden levőnek akkor látszott leginkább, midőn a Széli- kormány az úgynevezett beruházási törvény- javaslatnak az országgyűlés képviselőházánál leendő benyújtását kilátásba helyezte s az érdekelt vidék nagy küldöttsége előtt úgy Széli Kálmán miniszterelnök, mint Lukács László pénzügyi és Láng Lajos kereskedelmi miniszterek egész határozottsággal kijelentették, hogy az áthidalás ügyét beleveszik a javaslatba s igy létesítését ünnepélyesen megígérték. Azóta, ámbár alig telt el egy év, nagyot fordult a világ kereke. A magyar törvényhozás gyümölcsöző alkotásai szüneteltek, mert előbb a katonai létszám emelés óriási, uj terhe elleni elszánt küzdelem, később pedig a magyarságnak a hadseregben való térfoglalása s a kiegyezési törvény hamisítatlan végrehajtása érdekében folytatott harcz igénybe vette mindén idejét. — Kormányok mentek, újak jöttek s a mi hidunk létesítését kilátásba helyező Szélikormány is visszavonulni s helyét másnak átengedni volt kénytelen. Végre eljutottunk a mostani kormányalakuláshoz, mely működését többek között azzal kezdette meg, hogy kijelentette, miszerint nem szándéka a beruházási törvény- javaslatot korábbi alakjában fentartani, hanem, tekintéttel az ország megromlott pénzügyi helyzetére, a szándékolt beruházási létesítmények keresztül vitelét hosszabb időre tolja ki s a sorrendben is szándékozik némi változtatást eszközölni. A ki ismeri a kormányoknak, különösen széles rétegeket kiválóan érintő ügyekben való diplomatikus nyelvezetét, az ezen kormány nyilatkozat után tisztában van azzal, hogy az egész beruházási javaslat kocz- kára került s a jó Istenen kívül, a ki vizsgálja a veséket, senki sem képes immár megmondani, hogy lesz-e ebből a javaslatból törvény? s ha lesz, mi lesz benne. Bem lehetetlen ugyanis, hogy a zavaros parlamenti helyzet tisztázása czéljából, uj képviselőválasztásokra kerül a sor s mig ez lezajlik, mig az uj képviselőház megalakul, elvégzi halaszthatlan teendőit, addig már a most kezdődött év is a múlt ködébe vész s alig lesz rá idő, hogy a törvény- hozás még beruházási javaslatokkal is foglalkozzék. Joggal lehet tehát arra a következtetésre jutni, hogy a mi hidunk ügye a legközelebbi időben, értve ez alatt néhány évet, lekerül a napirendről, sőt létesítése nagyon is kérdésessé vált. Mert ott van a hivatkozott kormány- nyilatkozatnak az a része, mely időkitolásról és létesítési sorrend megállapításáról szól. Alig csalódnnk, ha állítjuk, hogy a baja—bátaszéki dunai áthidalás nincs az elsősorban létesítendő alkotások között, mert csak a közvélemény nyomása alatt utólag vétetett bele a javaslatba. Már most, ha a korábban a javaslatba felvett létesítmények is hosszabb idő alatt vitetnek keresztül, akkor a mi hidunkra a legközelebbi tiz év alatt alig kerül a sor és pedig annyival kevésbé, mert hogy az a sorrendben utolsó lesz, az majdnem biztosra vehető. Hogy ezek nem pessimistikus nézetek, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kormány a hid előmunkálatainak keresztülvitelével megbízott s Baján székelő mérnöki kirendeltséget visszahívta és más munkával megbízva, másfelé irányította. S igy jutottunk mi el oda, honnét ezelőtt harmincz évvel kiindultunk ; legfeljebb annyival javult a helyzetünk, hogy volt egy idő, amidőn hidunk létesítésében komolyan hittünk és bíztunk. De azért korántsem tekintjük feladatunknak, hogy a helyzet leplezetlen feltárásával érdekeltségünk enerzsiáját megzsibbasz- tani törekedjünk; ellenkezőleg mindenkinek feladatául tekintjük, hogy éber szemmel, lankadatlan elhatározással, figyelemmel kísérje a dolgok uj alakulását s legyen készen minden pillanatban a késhegyig menő harczra ! Mert végre is az igazság mindég igazság marad s annak minden körülmények között győznie kell. Munkahiány és proletarizmus. Fölötte súlyos átokként nehezedik hazánkra huzamos idő óta az ipari 'és kereskedelmi válság. Ma-holnap már annyira jutunk, hogy a legkomolyabb bajok származhatnak belőle. Hiszen élénk emlékezetünkben van még az a sok tüntetés, a melyet télviz idején okozott az ezernyi ezer munkátlanok serege. Munkahiány van még most is. Ezernyi munkabíró, derék férfi, erőtől duzzadó karja tétlenül vesztegel. Munka nélkül sóvárognak kenyér után, szívesen küzdenének a betevő falatért, de hiába! . . A munkaszerető, de tétlenségre kárhoztatott emberek megundorodnak a világtól, mely legjobb igyekezetök daczára sem nyújt nekik módot a megélhetésre. S igy alakul, igy fejlődik ki lelkűkben, bensejökben a keserűség kínos érzete, igy fajulnak a társadalom szennyévé és tesznek szert a »világfelforgató proletár« névre. Borzasztó elgondolni, hogy ez a mindennapi czivódásaiban elmérgesedett, mindazonáltal válságokozta tunyaságában elpetyhedt társadalom nem tudja foglalkoztatni a munkátlanok egy jókora hányadát. Pedig pénz van elég. A bankok egyre másra szállítják alá a kamatlábat, mert — sajnos — a bőségesen összegyü- lemlett tőkének nem tudnak természetes levezető csatornát találni. Nincsen vállalkozási kedv; nincsen férfiú, nincsenek egyesületek, a melyek akármilyen életrevaló eszme istápolására összeállanánák. Nincsenek pedig azért, mert ahhoz vannak szoktatva, hogy mindjárt az első évben befektetett tőkéjük busás kamatjait lássák. Nem gondolkoznak úgy, mint a nagy amerikai társaságok, a melyek előre számolnak azzal az eshetőséggel, hogy négy-öt éven át sem fizetnek osztalékot, és később a vállalat megerősödésével amint biztosabb és több legyen a hasznuk. Meg akarunk gazdagodni gyorsan és mindenáron. Holott, ha nem igy történnék, akkor sok uj vállalat alapításával ezerek meg ezerek juthatnának tisztességes munkához, becsületes kenyérkeresethez. Útját vágnók a kivándorlásnak, mely évről évre ijesztő arányban növekszik ; útját végnók a csőcselék, a salak terjeszkedésének és megakadályoznék a proletárságot. Mert a ki nem vándorol ki, a ki nem lesz erkölcstelen, az proletárrá válik. Munkát nem kaphat, tehát nem lesz kézműves, nem lesz napszámos, sem iparos avagy kereskedő. A szülő taníttatni kezdi és minthogy gyakran nem győzi a tanítás költségeit, a fiú pályája félbemarad. A már felnőtt ifjú el kezd zülleni, mind lejebb halad az erkölcstelenség lejtőjén és végre is szélhámos, sikkasztó, hamis kártyás, váltóhamasitó, vagy izgató lesz belőle.
