Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 51. sár. deczember 22. csupán a kő, c*ont meg érczből ké>/ult tárgyak maradnak meg a .fold alatt, minden mi< anyagból való örökre elenyészett; azután ami így a földből előkerül is, igen soknál nem tudjuk, bogy mire használták, hogyan használták; pedig ha ezt tudnánk, csak akkor lehetne igazán látnunk a régi qépek életét, munkálkodását, művelődését, ügyességét. Mennyivel tanulságosabb volna, ha már abban a régi időben lettek volna egyen fér fiák, kik az akkori népek minden féle tárgyait összegyűjtötték volna úgy, mint most mi teszs/ük ; ha előt'ünk volnának fából, fűből, vesszőből faragott, szőtt font mindenféle tárgyaik, ruházatuk is é« itt múzeumunk ban fdlirhamánk minden egyes darabra, hogy ezt meg ezt, meg amazt miféle népek, mire, milyen czélra, miféle módon használták ? De hát, sajnos, mindezeket nem tudha'juk, mert hiszen azok a népek rég meghallak, még öregapáiuk sem beszélhetnek róluk; kőből, csontból, meg vasból való tárgyaik némák és azokról csak úgy tudhatjuk meg, hogy mire és hogyan használták, h> olyanfélég azok, miit' amilyen féle eszközöket mai nap is használunk. Egészen máskép van ez mu/eumunk néprajzi osztályában, hova a mai nap élő népnek, jelesen pedig Tolnavár may ye magyar népének azon tárgyait, eszközeit, szerszámait, farágásait, egyébm kézimunkáit gyűjtjük egybe, melyekről nyilván láthatjuk, hogy a magyar nép mivel foglalkozk, milyen eszközöket, szerszámokat használ a föld- átívelésnél, az állattenyésztés körül, halászatnál, házi berendezésnél az udvarban, kotiytiíban, szobában, — egyszóval, amelyek a magyar népnek nyilvánvaló életét megmutatják; az ilyen tárgyakat annál is inkább szükséges minél nagyobb számban összegyűjtenünk, mivel a művelődés haladásáéi, más és más eszkö/ök jönnek elő s a régiek /pusztulnak ; pedig a ttépnek életét, magának a tépnek, művelődés-történetét és azt, h- gy hogyan ijűvelődik "a nép lépe-rői lépőre, csak úgy leh^t ideg tudnunk és az unokák számat a tanulságul át* íjinunk, ha a népnek mindenféle — még legapróbb Ésználati tárgyait is összegyűjtjük és itt meg a • épaültető hegyes karócska is fontos eszköz. Múzeumunk néprajzi osztályába ilyesféle tárgyak a váimegye sok községéből vannak már összegyűjtve ; de onnan —— ahol magi a rouzeum áll, amely terület mtgyar n*pe azt a múzeumot, amikor csak tetszik, végig nézheti: toppén Szekszárd magyar népének kóréhéi nincs semmi sem. Ha ez igy maradna tisztelt polgárok, ez szégyen, igen nagy stfgytn lenne még a késő unokák előtt is, hogy Szekszárd polgárainak, — soht eszükbe se jutott még, hogy a néprajziosztály részére csak egy maguk faragta hegyes fadarabkát, egyetlen a kapára ragadt sárt lekaparó faké-ecskét ajándékoztak volna. Pedig ehhez nem kell más, mint egy kis jó akarat azok részéről, kiknek apraja- nagyja minden vasárnapon látogatja a múzeumot, Szekszárd érdemes földmiveló polgárai részéről. Már most egy tiszteletteljes kéréssel fordulok a Szekszárdi polgárokhoz: — tegyék meg, menjenek fel padlásaikra, menjenek kamaráikba, fél- I szereikbe, istállóikba ; ott mindenütt találnak bizonyosan egy kopott gereblyét, kopott kaszár, kopott sarlót, fölösleges kévekötőt, sárkaparót, kopot kapát. Idevágót, egy régi csépel, félredobott törek ro- tái. mindenféle kopott faszét számokat, elkopott vellákat, maguk faragta ültető fác^kákái, karókat, kocsinak, szekérnek kopott vasrészeit, kopott fejszéket, baltákat, vonyó késeket, nadvágokat, szóval mindet.felt- vagy maguk faragta, vagy m .sok által faragott, de a gazdasághoz szükséges faeszközöket-, és vas tárgya kai, amiket egyrészt tűzre dobnak, másrészt az ócskavastsn-ik egy-két fiiérért, mint haszontalan Hm lomot eladnak ; mindezek és ilyenfélék ha öss/e gyülemlenek, ön >k házában csak Imi lomok, h.i-zoiu i an-.ágok: a mu. eumb m pedig az. önök polgári földmiveló népéieiet megörökítő becses, értékes tárgyak: adják oda, ajándékozzák a múzeumnak Kint a sz llőtauyakon bizonyosan vauink mindenféle félredobott szöllóművelési, bor- kezeié i tárgyak, régi mécsesek, gyertyatartók hord»’emelők Iából, fa abroncs készítők, vesszőfonásból csemege züiők, mus/kulófák, lopótökök, kapi- nyák, régi fazírak és még más miudrnféle aprólékos tárgyak Iából, v.isból, amiket most már nem használnak ; ne * núlják a fáradságot, hotdják hava é. ad|ák a múzeumnak. Az asszonyok né/zék össze a padlást és kamarát, találnak ott olyan cégi edényeket, lábas lábosokat, c-évellő fákat, motollákat, áspakat, gom- bolyitókat, régi tjloló fit. gyerekjáró-széket, gye- rekáliószéket, miket a férfiak farag ak, turószürő szülyőket, gyümölcsszáritó kosarakat, récze-itató cserépedényt,' magarNi kosarakat, bödöiiyöket fából, vesszőből, szalmából fonyva ; kovásztévő fákat, kovász keresztfákat? régi vas vagy bádog mécseseket, virág,' hagyma ültető borocskákat, szóval mindenféle aprólékos dolgot, amiket a gazdaasszony használ a konyhában, su.ésre , főzésre a kisgyermekek nevelésénél, baromfitenyésztésnél, virág és más vetemény tenyésztés .él, vir lg és más vetemény tenyésztésnél, kenderfonás, vászonfehérité-, mosás »ál (cilra mángolók és mosófák. szapuszékek, ma- sópadok stb.) Szedjék össze ezeket, adják a múzeumnak, otthon úgyis csak összetöredeznek, vagy tűsre kerülnek, elrongyolódnak. Mindent, amit már otthon nem használnak, szedjenek ös<ze egy halomba és hozzák el kocsin, vagy taligán avagy küldjék el gyermekeikkel — I ne szégyeljék, ne nevessék ezeket a dolgokat, mert saját életmódjukat, kenyérkereső munkájukat, családi, háztartási életüket a magyar nép életét szégyenlenék : pedig ezt nem szabad megtenni. Minden egyes adományozó név. t feljegyzem, a helybeli lapokban köszönet nyilvánítása mellett közvé teszem és az egész város területéről igy összegyűlt tárgyakat: »Szekszárd földmiveló polgárainak ajándéka* czimén — minden más község tárgyaitól elkülönítve elrendezem, mint oly becses nagy gyűjteményt, mely kizárólag Szekszárd érdemes polgárainak népéletét lesz hivatva megőrizni örökre a késő, jövendő unokák számára, hogy I azok láthassák, hogy őseik milyen eszközökkel küzdöttek, fáradoztak gazdaságukban, házuk táján a mindennapi kenyérért, az életért. Nem kételkedem egy csöppet sem, hogy kérésem visszhangra talál és Szekszárd érdemes polgárai vállvetve igyekeznek azon, hogy Szekszárd területéről múzeumunk néprajzi-osztályában egy n.tgy és szép mezei és házi gazdasági gyűjtemény létesülhessen. Ha valakinek sok holmija van, amit már nem basznál, rakja egy elkülönzött helyre s ha annyira szégyenlős, hogy a múzeumunkba nem akarja elszállítani, szíveskedjék nálam vagy a muzeum szolgánál jelentkezni az utca és házszám megjele- lésével; mikor majd többen lesznek, szívesen fogadok kocsit es összehordatom én magam a külön hel\re tett és a múzeumnak szánt tárgyakat. Fel tehát! tisztelt polgártársak, amit a tűzre, ócskavasasnak szántak, szánják a múzeumnak; I nem hiszik, nem is gondolják, milyen nfojy hálára kötelezik ezzel az utókort, az önök jövendő unokáit. Ház? fits üdvözlettel Kovách Aladár a muzeum aéprajti osztályának őre. TANÍTÓEGYESÜLET! HIVATALOS ROVAT. — A „Tolnavármegyei altalános Taniió- egyesüle:* választmánya folyo hó 8-án gyűlést tartott, mely alkalommal egyhangúlag elhatározta, hogy Halász Ferenc* kultuszminis/reri tanácsost — mint az egyesület tiszteletbeli agját — miniszteri tanácsossá történt kinevezése alkalmából fel- iratilag üdvözli. Az elnök fel is terjes- tette az üdvözlő iratot, melyre Tihanyi Domokos egyesületi elnökhöz a következő levél érkezeit le: — No már alszik a szegény. Jó helyet csináltam neki s miután megvacsorázott, mindjárt elaludt a szerencsétlen — mondta nejéhez fordulva. A gyerekek köszöntek annak rendje s módja szerint. — Hát ti mit csináltatok ? kérdi az apa gyermekeit. S azok elmesélnek mindenfélét. Elmondják a hallottakat. Azt is, hogy a karácsonyi ajándékokról beszéltek és hogy a Jancsi azt mondta, hogy ő tavaly sem kapott a Jézuskától semmit ... — Azért nem kapott apuka, mert szegény ? Hát a szegényeket nem szereti a Jézuska? — De hogy is nem édes fiaim. Szereti bizony. Látjátok, magatok meséltétek most, hogy azt mondta Jamka, máskor nem kapott szalonnát és nem lakhattak jól, csak ekkor . . . Ezt a szalonnát küldte neki a Jézuska, aki legjobban tudja, hogy ki minek örül I Aztán igen szépen elmagyarázta, hogy a szegényeket mennyire szereti a jó Isten .... A gyerekek elhallgatták volna tovább is. Eszébe jutott Ákoskának a szegény ember, akinek apukája szállást adott, megkérdezte, hogy ki az és hogy azt is szereti a Jézuska ? Továbbá, hogy annak is sza’onnát fog e hozni, mert az a bácsi is szegény, mint a Takarcs Jancsi . . . A falu ppraja és nagyja által egyformán tisztelt öreg tisztelendő ur igen szívhez szólóan elmondta gyermekeinek ennek a szegény embernek az esetét. S azok nagy figyelemmel hallgatták édes apjuk elbeszélését. — Tudtátok édes fiaim, én nagyon szegély szegény szülők gyermeke voltam. Engem nem is ők taníttattak, hanem a nagy tiszteletű urunk, ó vitt el mindig a szomszéd faluba, az iskolába beim itatni, ő is jött el értem, mikor a bizonyítványokat kaptuk. Nyáron aztán dolgoztam itthon s igy p.'nzt kerestem, igy aztán a jövő évet megint át nyomoroghattam. Egy boldog emlékű c/ipész mesternél laktam, a házigazdámmal egy szobában. Többen is laktak nála. Még ketten. Két gazdtg liu. Az egyik nemes, nemzetes berketi Berketty Attilla unokája, nagyságos berketi Berketty Béla, dúsgazdag földbirtokos egyetlen fia, a Berketty csalad utolsó sarja volt. Ez a Béla gyerek igen rossz tanuló volt. Azért is adta oda lakni az édes apja, hogy én mindig felügyelhessek rá. Tanítottam is. De bizony Ő nem Igen hallgatott rám, csak amikor egy-egy feladat mrgcsinálására került a sor, akkor jó voltam és kedves voltam neki. Én, hogy még több pénzt kereshessek, Béla urfi czipőjét is puczoltam. De az ígért pénzt soha sem kaptam meg. Az idő mull. Elkerültünk az N. gimnázium bői a fővárosba. 0 jogász leír és én a papi pályára léptem. Ritkán találkoztunk. Ő felkeresett olyankor, amikor segítségemre szorult valami tekintetben . . . Mikor felszenteltek, elkerültem vidékre. Mindig szegény eklézsiában voltam. Mindig nyomorogtam. Ő, a Béla urfi, a megyénél nyert állást. Végre megunta a hivatalnokoskodást, többre vágyott. Azt akarta, hogy nevét az e ész országban ismerjék, szavát mindenhol meghallják s hogy az újságok is Írjanak róla. Fellépett képviselőnek, meg is választották. Ekkor történt, hogy nekem, mint szegény falusi lelkésznek az ő birtokán kellett átutaznom. Elhatároztam, hogy meg fogom látogatni az én egykori iskola társamat. Előre örültem a viszontlátásnak s reméltem, hogy jóleső és kedves, emlékeket fogunk visszaidézni az együtt töltött diák időnkből. Sirch) A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek humtos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárknrnt és különösen lább&dOZÓknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvagyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és meg- megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáraiban üvegenként 4.— koronáért kapható.------ Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). * 25—SS
