Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-01 / 48. szám
XXXII. évfolyam. 48. szám. Szekszárd, 1904. deczember 1. TOLMMEGYEI KÖZLÖNY KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Am országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanito-egyesüle tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: Kféw évre ..................12 kor. — fln. Pé l évre ...... 6 „ — Negyed évre.....................B „ — ” Ss áaonként 24 Itt. e lap nyomdájában SierkeuMeég t Bátortól latviB-utcn «. a., havi . i.p traUaml riasM illalA ailndan kfiilaminjah n>itw Kiadóhivatal i OMMr Mr kSnyvnyomdiJa, li >■» . i.(. root*«. min4..- •••i hirdrtrsrk e pénxhflldaniaiiyrk intetett tlAk megjeleni: Hetenként egyszer, csütörtökön. Nyilttérben S hasábot petittor SO fillér. Hirdetések jutányosán stámittntnnk. Hit. hirdetések: 100 sióig......................| kor. 74 Bt. 100—300 ......................5 „ 74 „ 200— 300 ............... 7 * 74 . mi nden további 100 ttó g koronával több. Szekszárd átalakulása. A múlt heti vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésen lett intézkedés tárgyává a kérvény, melyet szekszárdi lakosok azért nyújtottak be, hogy eddigi nagyközségük rendezett tanácsú várossá alakulhasson át. A bizottságnak, mint már említettük, csak az a teendője, hogy a kérvényt, az elintézésére hivatott belügyminisztériumhoz felterjeszsze; hol annak kedvező határozattal ellátását, törvény szerint, meg nem tagadhatják, ha ki van mutatva, hogy a kérvényező község az ügyek intézésére szükséges szellemi erőkkel rendelkezik s hogy az adófizetők többsége, teherviselésüket tekintve, az átalakulást kívánja. Szekszárd mindkét előfeltételt kimutatván, az ügy kedvező elintézése rövid időn belől várható; nem felesleges tehát, ha ideje korán eszmecserét folytatunk azon intézkedésekre nézve, melyeket foganatosítanunk kell, hogy az uj gépezet fennakadás nélkül teljesíthesse azt a feladatot, melyre hivatva van. Két fontos körülmény nyomul mindjárt kezdetben előtérbe, melyekre vonatkozólag megállapodásokat kell létesítenünk. Az egyik a kormányzásra hivatott nagy közegnek: a képviselő-testületnek megalakítása; a másik pedig a szervezési szabályrendeletnek, mely a hatásköröket körülírja és állásokat rendszeresiti, megalkotása. A képviselő-testület megalakításánál első sorban mindjárt megoldandó azon kérdés, hogy az hány tagból álljon ? A törvény szerint jogunkban áll minden száz lakos után egy képviselő-testületi állást rendszeresíteni; vagyis, ha Szekszárd lakosságának számát 15,000-re tesszük, a mi legnagyobb valószínűség szerint a tényleges állapotnak megfelel, akkor a képviselő-testület 150 tagból fogna állani. Ennek fele, vagyis 75, mint legtöbb adót fizető, jutna be a képviselő- testületbe, a másik 75 pedig választás utján kapna megbízást az ottani működésre. Ez oly nagy számú testület lenne, melynek befogadására a mostani tanácskozási terem alig lenne elégséges, vagy legalább is szűknek bizonyulna s igy költséges építkezés keresztülvitele válnék szükségessé. Azután meg az is esetleg kérdésessé válnék, váljon ily nagy számú testület birna-e azon mozgékonysággal, mely az ügyek intézésére nézve elodázhatlanul szükségesnek mutatkozik. Hát kétségen kívül a haladó kor követelménye, hogy minél több polgártársunk jusson azon helyzetbe, hogy a város ügyeinek intézésébe tényleg befolyhasson; azonban mégis a fentebb említett és még egyébb körülmények óvatosságra intenek bennünket s mintegy kényszeritőleg előírják, hogy ne használjuk ki egyelőre, teljesen törvényadta jogunkat, hanem elégedjünk meg azzal, hogy ügyeink intézését — mondjuk — egy száz tagból álló képviselő-testületre bízzuk. Ezen számnak meg volna még azon előnye is, hogy idővel, ha szükségesnek mutatkoznék, a teljes számra felemelhető lenne; inig, ha törvényadta jogunkat mindjárt kezdetben teljes mérvben kihasználnék, az esetleg szükségesnek mutatkozó leszállítás sok nehézségekbe ütköznék s nagy elégedetlenségnek válnék szülő anyjává. A helyzet ily megállapodás esetében is lényegesen i&vulna, mert a képviselő- testületi tagok száma, a mostanit véve alapul, a kétszeresen felül emelkednék. A szervezési szabályrendelet megalkotása szinte nagy fontosságú kérdés, melynek kidolgozása sok időt vesz idénybe s a siker biztositásának egyik legfőbb tényezője. Igaz, hogy képviselő-testületünk e te- I kintetben már megtette az első lépést, a I mennyiben a tisztviselők számát és díjazását egy határozatban megállapította; azonban még ezen a téren is sok a teendő s tán helyén való dolog, ha annak végleges megalkotása és kidolgozása érdekében felemeljük szavunkat. Az idő rohamosan halad; még csak nehány hónap választ el bennünket a nagy átalakulás bekövetkezésének idejétől; iparkodnunk kell tehát, hogy ez az esemény bennünket meg ne lepjen, hanem jól elkészültén, minden zökkenés elhárításával, rakjuk le fejlődésünk jövő alapjait. TÁRCZA Két pohár. * Mit nekem a gond búbánat Jöjjön a ki lelke van Kinevetem, mig kezembe Kaphatom két poharam ! Az egyikből üdvösséget A másikból bort iszom. Gyönyörűség, Isten áldás Nekem e két billikom. Egyik kupám, vert ezüstből Ereklye, ős hagyomány . . . Eég bnjdosik, kézről-kézre Fiák, unokák során. Mind benne von’, mi ben habzott És úgy felbontanám Az lenne égi csuda: Egy biros bor oczeán 1 Ebből ivott dédapám is Hajh . . . csordultig töltheté Mikor hallá, hogy a kurucz Oda toppant Bécs elé! — Hej Rákóczi, hej Bercsényi Gyi te «Vidám«, gyi «Madár* Fél a császár, sir a császár El is van tán fogva már — * Mutatvány a most megjelent Nagy Képes Garay-naptírbóL Ebből ivott az apám is Mikor iött az «izenet* S a szabadság lángnedvétől Minden megrészegedett. — Merre villog győztes kardunk Tegnap Szolnok’ ma Budán Holnap után ott zörgetünk A menyország kapuján! — Gyere pohár, belőled hát A fin is had igyek . . . Bár hónában szolga világ Körülötte vak-sötet! — Jég vágta el vérvetés&nk Az is bolond ... ki remél Húzd rá czigány . . . piros csizmám Nyomát befújta a téli Másik kupám az angyalát Igazi remek kehely . . . Teljes teli szerelemmel Csókká], a mi vért tüzel. Nevem reá gyűrűs kézzel A teremtő véste be Ott is marad örök mindég Ennek «assznny» a neve! Ha ott fent, az égi pusztán Az öreg nap learat, Nektek alkony, nekem akor Biboroz a virradat! Ha szivére hajtom főjem Gyöngyvirág szin nyoszolán Mintha a világnak minden Pacsirtáját hallanám! RÁTKAY LÁSZLÓ. A. levél. A «TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY* eredeti tárcsája. — — Ugyan kérlek, mit törőesz vele — vi- gaszlalá Káldorné öreg urát. — Mit törőesz vele, mit törőesz vele I Köny- nyü neked — mormogott az öreg Káldor Bálint — de akit a mellőzés, a lenézés ér, az törődik vele, akár akar, akár nem. Igaz — folytatá — se ingem, se gallérom ez a büszke fráter, de fáj az, hogy miután az Isten felvitte egy kicsit a sorsát, most már nem ismer, holoit valamikor de nagyon isI mert, de nagyon ismerte házam táját, személyem alakját, de kereste ismeretségemet és most nem ismer már. Hájsze’ jól van no —- dörtn igött még folyton az öreg -- majd talán még visszafizethetek én is, mert tudod, az öregség nagyon feledékeny, vigyázz csak, ez a baj is reám kerül mig és aztán te iszod meg a levét — te büszke fráter, te 1 Mert hát tetszik tudni, Csuklay Jáczint kanonok hazajött szülővárosába látogatóba. Az utczáo találkozott vele az öreg Káldor jegyző, ki valamikor ott jegyzőskődött abban a faluban, hol I Csuklay mint káplán kezdett az Ur szőlejében
