Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-10 / 45. szám
\XXII. évfolyam. 45. szám Szekszárd. 1904. november 10. KÖZIGAZGATASI, TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Am országos selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak, a tolnamegyei általános tanrtó-egyesüle tnek, a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének és a szekszárdi ipartestületnek hivatalos értesítője. Előfizetési ár: 8fé«t érrt .............................12 kor. — fill. Ké l évre...............................6 .. — ..........................S „ — „ Sx éaonkéot 14 Sít. e lap nyomdájában Szerkesztőség i BatarMJ Istráo-ntcxa I. u., hová a i«p iKaU.ml résiát illstA minden ktitonéfijsk inisundAk Kiadóhivatal i Bér lliywiywhnfl a lap régiért mildst* aaal kirést étek ét pénskkiétroén ytk totéstaéék Meztelen: Retenként egysrer, csfltörtőkön. Nyilttérben S hasábos petitsor S0 fillér. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Hív. hirdetések: 100 «tóig ..... S kor. 74 II. 100—200 „.....................S „ 74 * 20 0—300 ......................f „ 74 m I minden további 100 síé I koronával tftbb. Revízió. m. A tanitóképzőintézeti tanárok képesítését a miniszter külön rendeletben fogja szabályozni. A törvény megengedi azonban, hogy középiskolai tanárok is alkalmaztassanak. A felekezeti képezdékben polgári isk. tanárok és bármilyen főiskolát, tehát Mitológiát végzett paptanárok is működhetnek, nehogy valamiképpen kár essék az oláh, szász és szerb tanítóképzők ismert hazafias szellemében. Még olyanabbak a képzőintézeti tanárok fegyelmi ügyeire vonatkozó rendelkezések. Mig az állami tanárok fegyelmi ügyeit a kir. tanfelügyelő elnöklése mellett képzőintézeti tanárokból és miniszteri tisztviselőkből alakított bizottság intézi, addig a felekezeti képzők fegyelmi ügye teljesen az egyházi hatáság kezében marad, az állami suprematia és tekintély nagyobb dicsőségére. Teljesen czéltévesztett az 57. §., mely szerint «azon esetben, ha bármilyen jellegű népiskolánál alkalmazott tanitónó, vagy bármilyen jellegű kisdedovodánál alkalmazott kisdedóvónő más helyre férjhez megy, állásáról lemondottnak tekintendő. A tanítónők férjhezmenetelét egyáltalán eltiltó rendelkezést még meg lehetne okolni ethikai és sociologiai szempontból, de ezen félintézkedésben rejlő korlátozás teljesen fölösleges. A tapasztalat szerint a tanítónők jobbára a velük egy helyben működő tanítókkal vagy más foglalkozásbeliekkel lépnek házasságra. Egy két kivételes esettel nem indokolható e korlátozás. Teljesen uj és szokatlan rendelkezést foglal magában a 87. §., hogy a törvény hatályba lépte után csak az nevezhető ki népiskolai tanfelügyelővé, aki a megkívánt elméleti és gyakorlati képesítettség birtokában a tanfelügyelői szakvizsgálatot letette. Szomorú tapasztalatai lehetnek a tanügyi kormánynak a tanfelügyelet körül. Vagy talán akkora a csődület a tanfelügyelői húsos fazekak körül, hogy e szakvizsgálattal akarják megnehezíteni a hozzáférhetést ? Vagy talán a protekcziónak akarják elvágni hol egyenes, hol girbe-görbe, de mindig biztos útjait/5 Ne áltassuk magunkat, a pro- tekczió ezentúl is fog érvényesülni s a ki- választottaknak minden szakvizsgálat mellett vagy ellenére ezután is jut kerület. Tapasztalataink szerint a legjobb s leghivatottabb tanfelügyelők a tanítói karból kerültek ki. Mert, ha érintkezés dolgában nem is álltak Knigge magaslatán, de ismerték ab ovo a népiskola szellemét és megtudták bírálni és megítélni paedagogiai és didaktikai szempontból a tanító működését. Útmutatást adtak, irányt jelöltek, szóval szellemi vezérei voltak kerületük tanítóságának. Ugyan ki hallott alispáni, törvényszéki elnöki vagy kúriai bírói szakvizsgáról ? Az államtudományi vagy bírói vizsga minősít a legmagasabb közigazgatási és bírói állások betöltésére. Hát csak a tanítói vagy tanári oklevelet kellett annyira lebecsülni, hogy csak szakvizsgálat után nyittatnak meg a tanfelügyelői pálya sorompói. Érdeklődéssel várjuk a szakvizsgálat szervezetét. A tanítók javadalmazásáról szóló fejezet valóságos szégyenfoltja a javaslatnak. Törvénybe igtatja a 600, illetve 800 koronás minimumot. Igaz, hogy a 600 koronát nem meri fizetésnek, hanem csak ösztöndíjnak minősíteni, de tény, hogy minden tanitó- képesitó alapvizsgálatot tett tanítójelölt eny- nyivel kezdi pályáját, hogy annak idején a korpótlékok betudásával 1400 koronával végezze. Tehát a XX. század magyar néptanítójának 800 korona fizetést állapi: meg a leendő törvény akkor, amidőn a társadalom minden rétege bérharczban áll egymással szemben, amidőn az állam összes alkalmazottjai több, kevesebb fizetés emelésben részesültek, sót a vármegyei alkalmazottak és a községi jegyzők fizetésrendezése még az államiéknál is kedvezőbb elintézést nyert. A magyar néptanító fizetés tekintetében be sem osztható a fizetési osztályokba, hanem egy sorba jutott a szolgákkal és altisztekkel. A vármegyei és állami szolgák 1000—1400 K. illetményeivel szemben a tanító, az érettségi bizonyítvány- nyal egyenlő értékű oklevelével, 800 K. javadalmazásban részesöl. Az olasz tanárok sztrájkkal és a szoczi- alistákhoz való csatlakozással fenyegetódznek, ha amúgy is tisztességes fizetésüket a kormány nem javítja. A magyar néptanító bár kolduskenyéren tengődik, néma megadással szenvedi el nyomorúságát egy szebb jövőtől, igazságosabb nemzedéktől várván sorsának méltányos javítását. Ámde azért minden nyomorúsága, mellőzése és lebecsülése mellett sem feledkezik meg önmagáról és köteles1 ségeiről. Továbbra is teljesiti magasztos hivatását és hazafias érzéstől hevített lélekkel munkálkodik a népnevelés szent berkeiben, a nép gazdasági és szellemi irányításában, hogy apostoli buzgóságával diadalra juttassa a magyar állameszmét és hogy a magyar nép anyagi és szellemi fensőbbsé- gével, a javaslat minden fogyatkozása daczára is előmozdítsa a magyar állam conso- lidatióját a nemzetiségek ellenséges, nemzetbontó törekvéseivel szemben. * Első czikkünk megjelenése óta nemzetiségeink az egész vonalon megindították a harczot a javaslat ellen. A nemzetiségi lapok egyebet sem tesznek, mint hogy ellene agitáljanak. E küzdelemben az oláhok és szer- kek vezetnek, kikhez utóbb a tótok és jj, szászok is csatlakoztak. A szerb kongresz- szusi képviselők Karlóczára gyűlést hívtak egybe, hogy az országgyűlésen tiltakozzanak a javaslat ellen. Sőt külföldről is szítják a harczot, a tótokat tüzeli a prágai «Csász», az oláhokat a' «Telegraful Roman», Bel- grádban meg épen népgyülést szerveznek, hogy illetéktelenül belügyeinkbe avatkozzanak. Mindezen mozgalmak igazolják első czikkünkben kifejtett föltevésünket, hogy a nemzetiségeket lovagias engedékenységgel, lojális eszközökkel sohasem fogjuk megnyerni. Mihelyt arról van szó, hogy képzelt jogaikból valamit engedve a magyar állam- eszméhez simuljanak, följajdulnak, elnyomatást hangoztatnak és tele kürtölik panaszaikkal a világot. Csak radikális eszközökkel boldogulhatunk. Tabula rasat kell csinálnunk az egész népoktatási törvénynyel és magyar nemzeti alapon újjá szervezni a népoktatást. Természetes, hogy csak az erők kellő mérlegelése mellett indulhatunk a harczba. De ha megindítottuk erőnk biztos tudatában, akkor azt kérlelhetetlenül végig is kell küzdenünk, egy jottát sem engedve állami és nemzeti jogainkból. Ha a polgári házasságot és az állami anyakönyvvezetést még hazafias egyházaink ellenére is törvénybe iktattuk, akkor az állami népoktatást is kellő időben megvalósíthatjuk. Addig pedig ne bolygassuk az 1868. XXXVIII. t.-czikket, se ne pazaroljuk erőnket kétes értékű, csekély jelentőségű, úgynevezett «nemzeti vívmányokra. Egy tanulságot mégis meríthetünk e javaslatból. Azt, hogy mily hatalmas erők és befolyások érvényesülhetnek a magasabb régiókban minden néfhzeti törekvéseinkkel szemben, midőn a sie les látkörü, fenkölt sfcelllemü és tiszta mlzafias érzelmektől áthatott dr. BerzevicJi Albert a javaslatában lefektetett elvekkejffcsak morzsáit nyújtja nemzeti kívánalmain Jótékony egyesületeink. Az emberi szeretet örökszép törvényeinek végrehajtói alkották meg a jótékonysági egyesü eteket. Ha a jótékonyságot személyesítve az örök-alkotó gyanánt helyezhetők oltárra, hány és hány szere i- csétlen exisztencia sírná el naponta kínos panaszait az előtt. Mert Isten teremtette az embert, érzést oltott bele, megajándékozta észszel, mely eszméket szül és nem megfordítva. Az ész, eszme, az érzés ad Ment. Ezt vallják a bölcsek és mi e bölcsek hívei vagyunk. A szeretet, mely az emberi lélekben gyökeret vert, csakhamar megtalálja hasonmását egy másiknál is. Emez erényék egyesülve, csoportosulva szülik meg a jótékonyság szent eszméjét. A gondviselés különös kegyelme folytán a gyengéd női nemnek adott e mindeneket felülmúló erény; a jótékonyság gyakorlása. Vármegyénk e téren is igen szép előre haladást mutatott fel, a mennyiben több jótékony-egyesület virágzik keblében, élükön a mi nemeslelkü úrasszonyainkkal. Dicséretre méltó működés, mely dicsőbbé lett az által, hogy minden akaratuk tetté válik. És min (ezeket a mi nemes szivü úrasszonyaink, ezel -rög lelkű asszony- emberek alkották meg, <. kik érzéseikben nyilvánulnak és ez érzések legnemesebbike : a jótékonyság. Nem messze vagyunk már a közelgő téltől. Sokan rettegve gondolnak annak bekövetkezésén*.. Ki tudná megmondani, hányán és hányán rejtőznek, az állszégyen alá, hogy a világ nyelve elől a közelgő télre megmenekedhessenek. Ámde a szegénység nem szégyen, ha az a vallásosság- és becsületességgel karöltve jár. A mi szegényeinket lelki szeretettel ápolják összes megyei jótékony-egyesületeink, s ezek nemes
