Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-08 / 36. szám
1904. szeptember 8. — Megfigyelések a viharágyuzásról. Az osztrák Schärdingben alakult viharágyuzási szövetkezet közli 1903 évi működésének eredményét, mely szerint a múlt évben 14 zivatarnál használta fel a viharágyukat; ezek közöl a junius 2. és 3-iki, valamint a julius 29 iki zivatarok voltak a védekezés szempontjából a legérdekesebbek. A 13 tűz- állomásról összesen 1469 lövést tettek úgy, hogy egy zivatarra 103 (az előző két évben 150 és 128) lövést tettek. A legerősebb zivatar ell n 128—211 lövés volt szükséges, egy lövésre átlag 172 gr. puskapor kellett agy, hogy a normális töltés a 180 gr.-ot nem haladta túl. A viharágyukból ezen helyen három éven át 48 zivatarra 5838 lövést tettek és zivatar nem is okozott semmi kárt. A lövések hatása mindig az volt, hogy a felhők már a 10—12, lövés után oszladozni kezdettek, különössen akkor, ha az egész égboltozat vas ag felhőkkel volt borítva. Junius 2. és 3 án közvetlen a viharágyu-hálórat széléig jégeső verte a szomszédos vidéket, az ágyú zónában azonban semmi baj sem vol. Hasonló volt a julius 19-iki zivatar, a mikor a környékbeli falvakban nagy jégverés volt, Schärdingben pedig, a hol idejekotán ágyaztak, nem. Az ágyúzás költsége 848 K volt, melyből 1 H-ra 60 f. esik. Az eddigi eredmények alapján Schärdingben a viharágyuzással a védekezést folytatják. — Rendőri hírek. Ismét szurkálás volt Szek- szárdon a Báli-fele újvárosi korcsmában, a hol a borozó legények közül Nagy Mihály l-tván egy késsel úgy megszülta K a r I i k Balázs gyepmester- j legényt, hogy a Ferencz közkórházba kellett szál litani. — Zombán még mindig nem nyugodtak a kedélyek S c h öjj f e I d István agyonlövetése óta, a kit tudvalevőleg a csendőrök lőttek agyon, mivel nekik ellenszegült és reájuk fejszét fogott. A nyughat atlanságnak szitói: Pillér Mihály, Lieber Vincze, Rumpler Péter és Klikk Jánosné zom- bai lakosok, a kik izgatásért most a bíróság elé kerülnek. — Konkoly Gábor janyai tanító szőlejéből múlt vasárnap Barcsi Mátyás mezőkövesdi illetőségű napszámos egy kosár szőlőt lopott, A gazda éppen tetten érte a tolvajt, aki otthagyva zsákmányát, megugrott. A csendőrség a szőlőtolvajt feljelentette .■— Múl* vasárnap Decsen Karácsony István és C'fh József beállítottak Háti József korcsmájába és bort rendeltek. A bort szépen el is fogyasztottak, fizetni azonban egyikök sem akart ; ezért azután a korcsmáros alaposan helybenhagyta őket. — mindinkább emelkedik az érdeklődés az eredeti »Afrana* gyorsvarró és műhímző gépek ránt, mely gépek az összes eddig létező gépek feletti sokoldalú előnyeik folytán általános közkedveltségnek örvendenek. Előnyei az összes eddig létező varrógépek felett, hogy elmés szerkezete folytán műhimzésre a legalkalmasabb, a leggyorsabb és legnyugodtabb járása van és megszakítás nélkül varr előre és hátra, percenkint 2000 öltéssel ; a legszebb öltéseket szolgáltatja, mert egy a legtökéletesebb rugalmas fonálfeszitővel van ellátva. Az eredeti »Afrana* tűje a lehető legrövidebb, miáltal tűtörések teljesen ki vannak zárva; a szövettolója háromrészü és a tűt teljesen körülfogja, miáltal teljesen biztos és feltétlenül egyenes szövet továbbítás éretett el. Az eredeti »Afrana* minden része a legfinomabb ácséiból késsül és teljes körben forog, nem pedig lökésszerűén ide-oda és ez eredményezi a feltétlenül zajtalan és nyugodt, valamint az utol* érhetlen tartósságot; varrja a legfinomabb selymet és legdurvább zsák vásznat egyenlő szépen és erősen; állványa célszerű, tetszetős és szilárd. Az eredeti Wetiina varró és mfihimző gép szintén egy kiváló gépreudszer, mindkét gépnem családok és varrónők részére a legcélszerűbb. Ezen gépek egyedárusitói Tolna megye részére Müller Testvérek mechanikusok varrógép- és kerékpárraktára Szekszdrdon, (Dr. Müller-fele ház), mely cég ezen gépek jóságáért 10 évi kezességet vállal. — Szilágyi Diskánt, miskolezi gépgyáros ezég kitűnő bors ajtódra, valamint legújabb »Villám* centrifugális bogyo/ó és zúzógépére felhívjuk olvasóink figyelmét. Kiemeiendők különösen a ezég által feltalált és készített »Kincsem» és »Hegyalja« borsajtók, nemkülönben a nagy üzemű préseléshez készített »kettős kosaru* sajtók, a melyeknél a régi világ fából készitett prése genialisan egyesítve van a modern technika vívmányaival. A sajtó felső része aczél, alsó ré*»ze faszerkezet Ennélfogva a must sehol sem érintkezik vasrészekkel, hanem csak a fával, ami a must szinét, zamatját nem befolyásolja. A torkolt sem kell összevagdalni, hanem kisebb darabokban is könnyen ki lehet venni. Az 1901. évi temesvári, az 1902. évi egri és a pozsonyi Q. mezőgazdasági országos kiállításon a ezég borsajtói első díjjal, aranyéremmel lettek kitüntetve. A ezég ízléses árjegyzékét kiváoatra minden érdeklődőnek megküldi. TOLNAMEGY El KÖZLÖNY 36. sz. — Szüreti mulatság. A szekszárdi Kath. > Legényegyesület folyó évi szeptember hó 18-iu, i — kedvezőtlen idő esetén 25-én — a Mutschen bacher-féle kerthelyiségben világpostával, szerpentin és konfetti csatával egybekötött zártkörű szüreti tánczmulatságot rendez. Az ünnepélyes fe.vonulás zeneszó mellett délután 4 órakor lése az egyesület helyiségéből. 5 és fél 6 óra között a Mutschen- bacher-féle kert helyiségében kezdődik a szüreti mulatság. A szüreti mulatságot rendezik: Dora Erzsiké, Gytmóthy Juliska, Honorits Annuska, László Katicza, Szilágyi Juliska, Túri Mariska, Szűcs Bözsike, Vcsztergombi Etelka kisasszonyok, mint csőszleányok; Adonits István, Gyimóthy János, Kovács Mihály, László Lajos, Papp Márton, Ritzer János, Simon Gabor, Tóbiás János r. tagok, mint csőszök, öreg csősz, lesz * Szőke János r. t. öreg- bíró: Kóbor István r. t. Kisbiró: Garay Ferencz r. t. Nótárius: Rábelhofer Géza r. t. Puttonyos: Túri Gyula r. t. Belépődíj személyenkint 60 fillér. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.* MULATSÁGOK. — Tánczestély. A szekszárdi polgári olvasókörben ma, kisasszonynapján tánczestélyt tartanak, melyen az egyesületi tagok családjaikkal és vidéki vendégeikkel jelenhetnek meg. Tekintetes Szerkesztő Ur l Kérjük, hogy b. lapjában az alábbi soroknak tért engedni szíveskedjék. A «Megjegyzések* hez. A «Bdtassék és Sárköz* f. évi augusztus hó 28-iki számában a fönt idézett czim alatt egy Ssél Gáspár ur által signált, de igazában a társ czikkiró ?oó Károly ur tollából eredt vezérczikk látott nap világot, a mely a bátaszéki iparkiállitással foglalkozva, meglehetős rábulistikával iparkodik annak tagadhatlan sikerét lerontani és a rendező bizottságot kipelengérezni. Készséggel' elismerjük a sajtó jogát és ez okból szivesen is fogadjuk a tárgyilagos kritikát ám az ilyen tendencziosus kirohanásra biztosra vehetik a társszerkeszto urak, hogy a kiállítást rendező bizottság egy tagja sem fog magán harakirit elkövetni. Nem crélunk a személyeskedés, éppen azért főként csak ama vaskos tévedéseket igazítjuk helyre és csupán azon alaptalan ráfogásokra válaszolunk, melyek a «Joó-Szél» czikknek, a nálunk szokásos tárgyilagos hangot biztosították. Mindenekelőtt a tagadhatatlanul szépen induló czikknek az igazságait ismerjük el, mert való, hogy (Bátaszék az ipar tétén van olyan előrehaladott, Lmint a vidék bármely kisebb városa». De ezt ugyancsak rosszul használják Joó Ssél urék dorongnak ellenünk, mert bizvást elmondhatjuk, hogy ezt kicsiny keretbeu ugyan, de qvalitás tekintetében fényesen, éppen ez annyira leszólt kiállítás igazolta bt. Elég itt a vidéki iparosok tetszésnyilatkozataira utalnunk. Az is igaz, hogy «hiányzik nálunk a pénz» de hiszen éppen ebben leli magyarázatát, hogy kiállításunk a «Bátaszék és Sárköz» gazdáin ik a terjedelemre nézve meghatározott mértékét el nem érhette. Bizony hiányzott a pénz, melyet azonban a Joó-Szél féle utólagos kitanitás nélkül is kerestünk, de nem kaptunk, nem pedig azért; mert a eztkk szerint a vagyonos osztály embereit a rendezőbizottságba nem választották be. A ki pedig azt irta, az minket vádol személyeskedéssel és 'kis lel hűséggel. A *B. és S.» kritikai pötyögésében külön ben a legjellemzőbb az a ssinvakság, a melylyel az asztalos kiállításánál a bútort a «régi nek», a bognárénál a szekeret trozogá-nak», a kovácsénál pedig így nagyobb dijat nyert vasekét «használt- nak» lát. Ebből következik persze az is, hogy egyenkint és összesen a kiállított tárgyaknak csak egy harmadát vette észre. A mi a fölpanaszolt elmaradt kiállítókat illeti, itt is nagyon sántítanak a Joó-Szél ur megjegyzései. Például a bádogos szaknál nem 1, hanem 3 kiállító volt. Bejelentett női szabó csak egy van, ez a kiállításon szerepelt is; «nőiszabóiparosok* pedig Bátaszéken nincsenek. Hogy Hermann Antal furkói faragó szép <-s feltűnést keltett subtilis farag ványai daczára, hogy nem tagja ipartestületünknek, mégis kiállítottuk, azért történt, mert munkáiban sok geniálitás lüktetett. Egyik érdekessége is volt kiál- J Írásunknak. Ugyan ilyeo szempont vezérelt bennünket, ha mással ilyen kivételt tettünk. Ezért legkevésbé erbet szemrehányás. Hogy a czikkiró ur folyton ^pirult*, a mikor fejlődésnek indult iparunkról hallott beszélni, arról nem tehetünk, ez annyira az ő személyes ügye, hogy e miatt legfölebb a természettel állhat perbe. Bizony fejlődni kell meg iparunknak, a mint fejlődni kell még a czikkiró ur tudásának is és ezért remélyjük nem haragszik, mert hisz még a jó pap is boltig tanul. Sophisma az, hogy erkölcsi vereség érte volna a kiállítást és balgaság 'minket ezen képzelt vereségért felelőssé tenni. 5. A kiállítást még idejében múlt évi november hó 20-án hirdettük, t é. január hó 20-án pedig a részletkérdésekre nézve is végleg megállapodtunk, így az ipartestület helyiségét a bejelentett tárgyak kiállítására elég tágnak találtuk. Nem is tévedtünk és legalább a magunk otthonában voltunk. A nyári kiállítások tartása mellett pedig minden kiállítás, a most megnyílt veszprémi is szól. Gondunk volt rá, hogy a kiállítás minden mozzanatáról a • Tolnamegyei Közlöny» utján a vármegyei sajtó is tudomást vegyen, hogy pedig a * Pécsi Haplö* sugalmazott czikke honnan ered szintén jól tudjuk. Ugy-e azért nincsen abszolúte beszélni valója a *B. és S -nek. Csak egyet kérdünk, hol maradt hat Szél ur a kiállításról ? Csak nem kislelkkség vagy éppen személyi motívumok tartották vissza? Vagy őt is jobban aninálni kellett volna, mert ez iriayban is szemrehányással illet lapjában. De értsük meg jól egymást. Egy ur még a kiállítás megnyitása előtt is kilincselt a rendező- bízott*ági elnöknél, hogy valami szerephez juttassa,, azonban hiába, már minden el volt végezve. Most hát ő osztja ki magának a szerepet és túlbuzgó agilitásával kivégzi az igazságot. A mi pedig az intelligenciát illeti, a kiállítási jegyzőn kivül a 10 tagú rendező bizottságba Holn- donner és Erdős urakat, a helyi inteligenczia ezen két illusztrus tag|át is beválasztottuk. Hogy a talán kinálkozókat miért nem választották be, arról csak a választók adhatnának felvilágosítást. Az utolsó szemrehányás a bankettről távolmaradt helybeli inteligentiával szemben való ránktukmált indolens voltunkat illeti, hát bizony beismerjük, hogy bankett-rendezőségünk nem volt, nem is tudtuk, hogy külön ez is kell. De biztosíthatjuk a «B. és S.» szerkesztőit, hogy meghívás [nélkül senki sem maradt. Annyi bizonyos, hogy ha a jövőben a most programmot adott Joó-Szél urék rendeznek kiállítást, a bankettrendező bizottság nem fog elmaradni és ez megnyágvással töltheti el az e miatt most háborgókat.! * Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmentesen közlünk, a felettiség mostban a bcküidtl terheli. A szerk. De befejezzük és pedig részünkről egyszer és mindenkorra. Lehet, hogy egyben-másban hibáztunk, hogy legjobb igyekezetünk mellett is itt-ott tévedtünk, azonban nyugodtak vagyunk és biztosíthatjuk Joó- Szél urakat, hogy a megjegyzésekben ránk olvasott kislelküség és érdeknajhászás vádja elten vértez és megvéd bennünket elsősorban a magunk lelkiismerete, másodsorban pedig pályatársunk zömének bizalma és elismerése. Bátaszék, 1904. augusztus hó 29. A bátaszski ipar kiállítási rendezobizottság iparos tagjai. ! KÖZGAZDASÁG. Szölömivelési kalamitásaink. Btzonynyal mondom, hogy nehéz a sorsa a mai nemzedéknek. Azt lehet mondani a múltak mulasztásait nekünk kell megszenvedni, helyre pó. tolni. Sok minden tekintetben elmondhatnánk panaszainkat ; de maradjunk csak a szőlőnél, a mely minket szekszárdiakat a legközvetlenebbül érdekel. A szőlőt, ha akkor idejében, úgy 1889/90-ben elkezdtük volna alaposan szénkénegezni, a mint azt Roboz Zol án (illoxera bizton oly behatóan ajánl- gáttá és a mellett szorgalmasan sok drága forintunkat megmentettük volna. De hát ki hitte volna, bogy még a szekszárdi szőlő hegyeket is ki fogja pusztítani az az átkozott filloxera, ezt bizony még néhai Takler József sem akarta elhinni. A szőlők bizony kipusztultak; elcsüggedtünk, keseregtünk. De végre is mikor láttuk, hogy a panasz nem használ, hozzá fogtunk a munkához és újból ültettük, telepítettük a szőlőket. Sok kalamitáson mentünk keresztül. Előbb az amerikai alanyokat nem tudtuk megválasztani, sok mindenféle fajjal, zagyvalékkal becsaptak bennünket. Majd az ojtá- sok különféle módjai nem sikerültek; a fás ojtások hamar pusztultak, a zöld ojtások sok veszódséggel jártak, kissé nyirkos, szeles időben nem sikerültek ; majd a lebujtottakat a kukacz elrágta. De hát végre azt lehet mondani, hogy kipusztult szóleink már jobbára be vannak telepítve. Most meg két éven át már a fagyok, az idén pedig a mindent elölő szárazság kínoz bennünket. De hát a panasz nem használ, tűrnünk és szenvednünk kell minden ránk jővő veszedelmet, de nem összetett kézzel, hanem iparkodjunk magunkon segíteni és a mely veszedelmet lehet, magunkról elhárítani. Ilyen veszedelem első sorban a közbiztonság hiánya. Vannak ugyan hegyőreink, de mi baszna, mikor azok miatt mindenünket etlopják, elrontják. Csak az idén is voltak esetek, hogy egész pászta ültetvényeket kihuzkodtak, megrontottak, fákat kivágtak, lehasogattak és ennek nincs orvoslása. A hegy
