Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-08 / 36. szám

ség határait érinti; hanem nagyban és egész­ben meglehet abban nyugodni. A mi a bi­zottság ujabbi javaslatából köztudomásúvá vált, fényesen igazolja, hogy a bizottság kényes és nehéz feladatát úgy oldotta meg, mely a vármegye lakosságának nagy több­ségében teljes megnyugvást és megelégedést kelteni jogosult. Minden nagyobb emóczió nélkül fog te­hát a javaslat a legközelebbi vármegyei közgyűlésen tárgyalás alá kerülni s hogy ez igy történik, az érdemből az oroszlánrész mindenesetre az úti bizottság tagjai illeti meg, kikről elmondhatni, hogy feladatuk ma­gaslatán állottak. b. ig______________________________ ____ VI DÉKRŐL. Dnnaföldvár. Erről az elfeledett vásosról, a vármegye mostoha gyermekéről, most, hogy az adóhivatalt is elszándékoznak innen vinni, épen alkalomszerű, hogy beszéljünk róla. Elszomorító dolog látni, hogy ezen ősrégi, hajdan virágzó város, amelynek helyén a rómaiak Annamatis nevű telepe állott, mely már szent István korában is létezett, mint Zemogy nevű szláv község hires benczés apátsággal, ahol két­száz évvel ezelőtt vak Bottyánnak diadalmas kurucz- zászlóit lengette a szellő, a melynek falai között maga a dicső fejedelem, II. Rákóczy Ferencz is tartózkodott, mely kedvező fekvése folytán Fehér-, Tolna- és Pestvármegyéknek valóságos emporiuma volt, mely a Dunán nagy gabonakereskedést űzött, élénk állatvásárai voltak, országos hírű csizmadia és fazekas ipara, — ez a város most lassan, de észre­vehetőig halad a hanyatlás örvénye felé Kereskedelmét tönkretették a vasutak, melyek elkerülték, iparát a mindinkább előtérbe nyomuló gyáripar, mely szintén más vidékeken fejlődött ki. Avagy nem elszomorító körülmény-e, hogy ezen egészséges fekvésű városban, amelynek húsz­ezer holdnyi gazdagon termő határa van, a lakos­ság száma nemhogy növekednék, hanem évről-évre fogy, amire nincs példa hazánk többi városai közt, mint ezt a legutóbbi népszámlálás adatai meg­döbbentőig bizonyítják. De hogyan is haladna előre ez a város, midőn hiányzik a mivelődés főtényezője, a közép- iskola t Hiszen csak egy négyosztályu polgári iskolája volna, melynek elvégzése nélkül a mai viszonyok között nemcsak a kereskedő és iparos, hanem a földmives is alig boldogulhat. így tehát anyagi gondokkal küzdő lakosaink kénytelenek gyermekeiket nagy költséggel, távolabb eső, eset­leg egészségtelenebb fekvésű városokban taníttatni. De mily kevesen képesek erre az áldozatra, mennyi gyermek marad ezáltal tudatlan! Mindazáltal községünk elöljáróságát e tekin­tetben nem gáncs, hanem a legnagyobb elismerés illeti; mert évek sora óta elkövet mindent, hogy községünkben polgárt iskola létesüljön. Dunaföld- vár képviselö-teslülete felajánlott e czélra a mai kornak teljesen megfelelő épületet, annak felszere­lését, örökös tatarozását és fenntartására évi 2000 koronával való hozzájárulást. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez több ízben vezetett küldöttségek a legilletékesebb helyen nyert hatá­rozott ígérettel is jöttek vissza, hogy az iskola az 1900/1-ik tanévre megnyílik, mely azonban a város nagy hátrányára nem valósult meg. Iparunkra és kereskedelmünkre nagy csapás volt az évszázad óta fennálló m. kir. sóhivatal megszüntetése. Amikor a szekszárdi pénzügyigaz­gatóság a dunaföldvári sóhivatal megszüntetésére vonatkozó javaslatát megtette, nem vette figye­lembe, hogy ezzel nagy csapást mér a már úgyis elszegényedett iparos és kereskedőre és csökkenti azok adózó képességét, mert az idejövő sóvásárlók szükségleteiket itt szerezték be. Már csak azért is hibáztatnunk kell ezt, mert a só elkerülhetlenül szükséges czikk a háztartásban s igy a szegény népet a kufároknak szolgáltatták ki, Czélszerübb intézkedés lett volna talán néhány pálinkásboltnak a bezárása. Még nagyobb megdöbbenéssel olvastuk a »Tolnamegyei Közlöny* 34-ik számában, hogy a pénzügyminiszter a m. kir. adóhivatalt Paksra he­lyezi át. Ez volna a végső csapás városunkra nézve, mintha csak szándékosan törekednének rom­lásunkra. Talán előnyösebb lesz a pénzügyigazga­tóságra ez ? Korántsem. Ha az adatokat vizsgáljuk, azok is mimellettünk szólnak. Dunaföldváron 95, Pakson ellenben csak 55 közvetlen adófizető van ; nyugdíjas Dunaföldváron 31, Pakson csak 15. Magára a pénzügyigazgatóságra is előnyösebb volna, ha meghagyná az adóhivatalt. Ugyanis Dunaföld- vár városa az adóhivatali épületet ingyen, örök TQLNÁMEGYE1 KÖZLÖNY 36. sz. időkre ajánlotta fel, ml£ ellenben Paks csak 15 évre engedte át. VégüL pedig a lakásviszonyok is sokkal kedvezőbbek Dunaföldváron, mint Pak­son, hol drága pértSten is alig kapnának a tiszt­viselők megfelelő laTcást s így okvetlen lakbér- emelésért kellene folyamodniok. így tehát annak daczára, hogy minden körülmény mellettünk szól, mégis meg akarnak fosztani ezen hivataltól fáj amidőn megtörténnék az a hallatlan, nevetséges dolog, hogy a vármegye legnagyobb adófizető községe adóját is máshova menne fizetiii 111 Nagy hátrányunkra szolgál, hogy községünkhöz törvény- hatósági ut egyáltalában nem vezet. Bölcske, Madocsa. Németkér, Bikács, Györköny közeli népes községek terményeiket a dunaföldvári piaczra szál­lítják azon egyszerű okból, hogy a vizi szállítás tetemesen olcsóbb és igy gabonájukat a mi pia- czunkon m.-mázsánként 1 —2 koronával drágábban értékesíthetik, mint más városokban. Ámde Dunaföldvárra nem vezet egy kilo­méternyi törvényhatósági közút sem s igy ősszel, midőn a legtöbb gazda értékesítené egész évi fá­radozásának gyümölcsét, ezeken a majdnem jár­hatatlan utakon egész életveszéllyel és állatkín­zással alig képesek közlekedni. Ennyi népes köz­ségnek érdekét nem volna szabad figyelmen kívül hagyni. Már pedig ez a szinmagyar város kedvező, egészséges fekvésénél, aczélos búzát termő dús földjeinél fogva még szebb jövőre volna hivatva, de a legfőbb hiányzott eddig: egy kis jóakarat a vármegyei intézőség részéről. Nyújtsa a vármegye segítő kezét ezen mellőzött városnak, mely eddig mindig csak mostoha gyerme volt. Ha minden arra hivatott tényező összefog a Dunántúl ezen elha­gyott városa ismét a fejlődés útjára léphet. Egy­előre nem kívánunk mást, minthogy az évtizedek óta itt levő adóhivatal tovább is itt maradjon és a polgári iskola minél előbb létesittessék. Akkor nem fog előfordulni, ami a legutóbbi képviselő-, testületi ülésen történt, hogy egy községünk ér-, dekeit szivén hordozó képviselő azt az ajánlatot tette: indítsunk mozgalmat arra, hogy Dunaföldvár Fejérmegyéhez csatoltassék. Úgy értesülünk, hogy ez indítványt elég kedvezően fogadták és komolyan foglalkoznak vele, mert ez könnyebb közlekedési, utaink miatt, városunkra nézve sokkal előnyösebb is volna. így tehát a megyének nagyon is érdeké­ben áll Dunaföldvár javának előmozdítása. Nem mondhatja senki, hogy kívánságaink jogo. sulatlanok, mi csak egy kis méltányosságot kérünk. 1904. szeptember 8. bus, komolyságot nem ismerte s igy mindenhol szerették s ő is mindenhol, jól érezte magát. A plébános, a mint tudomást szerzett ottlé­téről, rögtön bejelentette a konyhán, hogy megjött a Péter barát s ha lehetséges még, akkor jó lesz neki a kedvencz ételeivel hízelegni. A pinczéről pedig ilyenkor mindig maga gondoskodott. Habár Péter nem volt igen megelég edve a kapott alamizsnával, azért azt sohasem mutatta, hanem mindig vigkedélyü volt s már ebéd előtt elkezdett vele a plébános adomázgatni, a mire ő aztán eregette az újdonsült élczeit, melyek mindig raktáron voltak nála. A sok csevegés és nevetés közt egy-kettőre itt lett a dél és a gazdaasszony, a legnagyobb meglepetésükre bejelentette, hogy a leves már az asztalon van. Az ebéd, mely Péternek nagyon ízlett és hozzá mert tudta, hogy ez csakis az ő tiszteletére készíttetett, nem győzött eleget hálálkodni. Ebéd után rögtön felkelt az asztaltól, meg­köszönvén a hozzá való szívességet s daczára, hogy annyira marasztalták ott éjjelre, útnak indult. Jóformán még ki sem ért a határba, már is látta, hogy a malacz miatt sok kellemetlensége lesz az utón, mert ha már most, midőn alig van még egy-pár báránya, már is nem férnek meg egy­mással, mi lesz majd akkor, ha 15—20 darabja lesz. Péter gondolatokba elmélyedve, egyszerre csak azon vette magát észre, hogy már a második községben van. Minthogy a község kicsi volt, plé­bános pedig nem volt benne, úgy a kocsist a köz­ségen kívül hagyta, ő pedig bement kolledálni. Egy óra alatt bejárta az egészet s össze-vissza alig kapott egy-két bárányt, azt is az adakozók mindjárt a kocsijához vitték. A mint ezek a ma- laczot megpillantották, figyelmeztették, hogy cserélje azt ki minél előbb valamelyik pusztán, mert az utón még sok kellemetlensége lesz miatta. Péter a fogai között valamit morgott azaz, ezáltal boszankodásával mutatta, de csakhamar ba­rátságos arczot vágott, az alamizsnát megköszönte, felült a kocsira s tovahajtatott. így volt ez mig csak az x-puszta felé nem közeledett. De ekkorra a bárányok száma már annyira megszaporodott, hogy Péter kénytelen volt a malaczot az ölébe venni, mert máskülönben a bárányok agyontiporták volna. Éppen déltájban ért az x-pusztára. Torma­hegyi ispán, a kapu előtt állt s várta a délre ha­zajövő béreseket. A mint Pétert észrevette, rögtön elébe sietett, de mily nagy szemeket csinált, a mint a kocsihoz ért s Péternek az ölében a ma­laczot megpillantotta, nem bírta magát jó ideig a nevetéstől visszatartani, mig végre kezet fogott vele s kérdé tőle ; — Hát ezt a malaczot hol kaptad Péter? — Ugyan hagyd el, kedves barátom, még az első községben adták s azóta folyton vesződöm vele. — De hisz azt előre tudhattad volna, hogy bármily szelíd is a bárány, azért szűk helyen még sem tér meg senkivel. — Természetes, hogy tudtam, de te is már régóta ismersz s igy tudhatod nagyon jól, hogy én semmiféle alamizsnát nem szoktam visszautasí­tani és a szerzet szabályai szerint nem is szabad, igy tehát el kellett fogadnom, de azért még mindig kételkedem abban, hogy képes leszek élve haza vinni. — Tudod mit, én teszek neked egy ajánlatot. Azon feltétel alatt, ha te nekem megígéred, hogy farsangra kijösz húst kolledálni, kicserélem a ma­laczot egy báránynyal s a konyhán felneveltetem, addigra jól meghízik, s akkor c apunk egy jó disznótort. Sirolin 5> A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek karátos bajainai, úgymint időit bronchitis, szamárhnrnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és meg­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáraiban üvegenként 4.— koronáért kapható. = = Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: . F. Hoffmann-La Roche & Go. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 10—35

Next

/
Oldalképek
Tartalom