Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-25 / 34. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 34. sz. 1904. augusztus 25. Hiába ezeréves alkotmányos életünk kifejlesztette szónoki képességünket s az összes külföldi szónokok között csak egyetlen egy akadt, ki a versenyt velünk felvenni képesnek bizonyult s ez a nagy Németország küldöttje volt. Ne szerénykedjünk és ne szégyenkezzünk tehát, mert erre egyáltalán semmi okunk. b. A tűzoltóság ünnepélye Lengyelen. A lengyeli önk. tüzoltótestület f. évi aug. 15-én ülte meg fenállásának 20-ik évfordulóját s ezzel kapcsolatban zászlóját szentelte fel, mely alkalomra vendégül látta a vármegye többi testületéit, melyek — mint megyei szövetség — itt tartották meg Boda Vilmos orsz; gyűlési képviselő, szövetségi elnök vezetése alatt évi rendes közgyűlésüket. Hogy ez a nap Lengyel derék tűzoltóinak minden izében sikerült napja volt s hogy a mindenfelől odaséreglett testületek kedves emlékkel távozhattak el onnan: az a lelkes rendezőségnek, különösen pedig az egylet fáradhatatlan elnökének Tiringer Vilmos urnák érdeme, ki mindent elkövetett, hogy a nap sikerét biztosítsa. A vidéki testületek jó nagy része már 14-én estefelé érkezett s csatlakozhatott a tisztelgő menethez, mely zenekarral ment a zászlóanya elé. Ezután a szokásos ismerkedési estély következett, hol bajtársi szeretetben egyesültek a többféle testületek egy czélért lelkesülő tagjai. A tulajdonképeni ünnepély 15 én folyt le. Korán reggel a zenekar riadója jelezte az ünnep kezdetét s ébresztgette a még álomba szendergőket. Később a teljes díszben összegyülekezett tűzoltók a bevont zászlóval — melyet a koszorúslányok igazán szép csoportja vett körül, — felvonultak a zászlóanyához s innen az isteni tiszteletre, hogy legelőször Istennek mutassák be az itt kibontott magasztos jelvényt s reá az egyház áldását kérjék. Az isteni-tisztelet Lerch István végezte, azután lendületes beszédet tartott a zászló előtt, fejtegetvén annak jelentőségét, méltatva azt, mint az összetartozandóság, a kötelességérzet és emberszeretet magasztos symbolumát s Isten áldását kérve az egyház áldását adta arra, miközben a többi zászlók meghajoltak az uj jelvény előtt s ölelve fogadták azt testvérökül. Az isteni tisztelet után a zászlónak másik felavatása történj meg a templom előtti téren, a szegek beverése, miközben mindannyiszor felhangzott a közönség lelkes éljenzése, valahányszor egy-egy illusztris vendég jelent meg a zászló előtt. Különösen nagy lelkesühség fogadta gróf Széchenyi Ödön pasának, a törökországi tűzoltó ezred főparancsnokának táviratát, melyben jelzi, hogy lélekben együtt van a lengyeli tűzoltóság között s jelmondata kíséretében küldi a nevével ellátott szeget, megbizván Tiringer Vilmos elnököt annak a zászló rudjába verésével. A zászló eme kettős felavatása után a lengyeli tüzoltótestület tartotta meg a fürdőhelyiségnél díszgyakorlatát, melylyel fényesen beigazolta, hogy hivatásának magaslatán áll s büszkén tekinthet vissza 20 éves múltjára, melynek minden per- czét a humanizmus szolgálatában s működésének tökéletesítésében töltötte el. Diszgyakorlat után a testület arra jogosult tagjai között a szolgálati érmek osztattak ki, hogy ezek is legyenek külső elismerései az érdemnek s az önzetlen buzgalomnak. Ezzel a lengyeli tüzoltótestület ünnepélyének hivatalos programmja véget érvén, a »Tolnavármegyei tüzoltótestületek szövetsége« tartotta meg a fürdőszállónál évi rendes közgyűlését, melynek kimagasló pontja volt a mindenre kiterjedő elnöki jelentés, ismertetvén a szövetség működését, szellemi és anyagi helyzetét, főképen pedig a tüzfel- ügyelői áldásos intézményt, melylyel a szövetség állandó kapcsolatot tart fenn a községek és testületek között. A közgyűlést követte a fúrdővendéglöben rendezett társas ebéd, mely mind végig lelkes hangulatban folyt le, miközben az emelkedett szellemű felköszöntők egész sora hangzott el. Midőn az ünnepély lefolyásáról megemlékezünk, teljes tisztelettel kell meghajolnunk a gróf Abponyi család tagjai, — mint házigazdák s mint a tűzoltói intézmény hatalmas támogatói-, valamint Peresei Dezső képviselőházi elnök előtt, kik mindvégig megtisztelelő figyelemmel kísérték a testület és szövetség működését s megjelenésökkel tekintélyt kölcsönöztek az egyszerű, de nemes czélu tűzoltóságnak, mely mindig törhetetlenül halad előre s rendületlenül áll meg kötelességében, tudva azt, hogy munkájában ily nagy tekintélyű és nemes keblű egyének pártfogásával találkozik. A távollevő zászlóanyát gróf Apponyi Sándor- nét sok bájjal és szeretetreméltósággal gróf Apponyi Gézáné úrnő helyettesitette. TÖVISEK. Szivar vég. Helyén van, mint Gyöngyös. Topánfalva, Tüzek mindenfelé. Lajos nap. A .szivarvégeket igen sokan s- régidőktől fogva, szenvedélyesen gyűjtik. Kaszinókban, kave- házakban, mulatságokban, egy rágyújtani akaró ember levágván szivarja végét, azonnal ott terem egy nyitott tenyér, hogy abba essék a levágott szivar-vég. Nem kell hozzá kérő szó, bővebb magyarázat, a nyitott tenyér mindent megmagyaráz. Általánossá lett az emberek abbeli hite, hogy ez a szivarvég-gyüjtési szenvedély egy magasztos krisztusi erény kifolyása, hogy t. i. ennek árából pogányok gyermekeit nevelik a Jézus Krisztus hitében, tehát ez egy magasztos misszió teljesítése. — De én bővebben utána nézvén a dolog mibenlétének, azon személyes tapasztalata jutottam nem egyszer (s úgy vélem, más is), hogy ez a szivarvég- gyüjtési szenvedély legtöbbször az anyagi önzés zavaros forrásából ered s az illető gyűjtő szépen elpipálja az összehalmozott különféle szivarvégeket, anélkül, hogy azok a pogányok közé kerülnének, mint a jótékony szeretet titkos szent adományai. Ez a gondolat eszembe juttatja az én saját külön élezemet, vagyis talányomat. Jómultkor levágtam a főgimnázium tanári termében egy 5 kr.-os szivar végét, hogy aztán rágyújtsak. A szivart bal-, a levágott véget jobb kezemben tartva, kérdezém egyik .tanártól: imt ez ft — A tanár bal kezemre nézve mondá: »szivar*. De milyen szivar? . . . Mondá: *Kuba«. És ez itt a jobb kezemben ? . . . Hát a levágott vége — mondá. — Én meg mondám a tanárnak: Az elsőt eltalálta, de a másodikat nem. Amaz — kuba, emez = Ku- bácskal (Mert épp Kubácska tanár urnák tettem fel a kérdést). De eszembe juttatja ez a szivarvég história a múltkori budapest—ferenezvárosi dohánygyár leégésének szomorú katasztrófáját is. — Szivarvég = vége a szivarnak! . . . Bizony, a vett szomorú híradás után minden nikotin-imádó méltán megdöbbent és megrendült, hogy eme több milliónyi kár után nem fognak-e felszökni a különféle szivarárak ? . .. De »bizalmunk az ősi erénybenc még eddig nem csalt meg!. . . Van szivar elég. — Nem kell krumpli-levelet pipálnunk. — Az éghetetlen jó magyar szivarok kiállták a tüzpróbát dicsőén. S a I tűzoltók önzetlen buzgalmának köszönhető, hogy gyorsan működő gőzfecskendőik záporesője nyomán j feléledt a doháuyzó honfiak ama lankadt reménye, — Gyere pajtás! mond egyik társának a verbungos, ez helyre egy legény ám, ezt kettőnknek kell kimozdítani onnét a sutból. — Erre oda ugrott a másik verbungos is, kinek Péter szintén hagyta megfogni a másik kezét. — Ejnye strázsamester uram ! káromkodának a katonák, ez a diák odakötözte magát a falhoz, hogy csúfot űzzön belőlünk; ime meg se mocczan, a mint huzzuk. — Erre még egy pár katona oda akart ugrani a másik kettő segítségére. Hanem Dávid Péter egyet fordított a keze csuklóján s a két verbungos mindjárt az asztal alá került. Ezt látván a közellevő pajtások egyike, egy karos székkel rettenetes csapást mért Dávid fejére. Péter sem vette tréfára a dolgot, kiugrott az asztal mellől s a székkel vitézkedő verbungos- nak olyat csapott öklével homlokára, hogy az menten összerogyott volna, ha Dávid fejét hóna alá fogván a szerencsétlen sarkantyus két lábát fegyverül nem használta volna a többi verbungos ellen. — — Sámson szamárállal verte le a Gliszteuso- kat, én a pajtástok sarkantyújával töröm össze csontjaitokat, ha el nem kotródtok előlem 1 — És ütötte is a taktust rettenetes szavaihoz úgy, hogy a verbungosok rövid dulakodás urán meglutottak a korcsmából. Péter azonban, mint romboló orkán, I végigkergette őket a város utczáin, hol a heti vá árra összegyűlt nép »Üssed Péter! vágjad diák!« szavakkal ugyancsak biztatta püfölésre. Azután mintha semmi sem történt volna, társával együtt szépen elindultak a kitűzött helyre. e Persze a hősi tettnek hire ment a környéken, sőt még II. József császár fülébe is elhatott. I Neki nagyon tetszett az, hogy egy diák tizenkét verbungost szalasztott meg. Elhatározta, hogy e derék ifjút megszerzi katonának s e czélból két generálist küldött Patakra. Nosza lett itten nagy riadalom, kivált mikor a kollégiumi szédest összehívták; pedig nem büntetésről, sőt kitüntetésről volt itt szó. Azonban a két kiküldött hiába édesgette s csalogatta az ifjú Herkulest csillogó reményekkel a katonai pályára, ő a következő szép nyilatkozattal felelt biztatásaikra: — Vitézlő méltóságos uraim! Én az én uramnak, Jézus Krisztusnak zászlója alá Ígérkeztem; még ugyan nem esküdtem e zászló alá, de mégsem volna szép tőlem, ha e zászlótól elpártolnék. Meg vagyok rója győződve, hogy császár ő felsége sem szeretne zászlója alatt hitehagyott embert látni. Azért mély alázattal köszönöm ő felségének császári kegyelmét; majd csak leszek én, a hová szivem vonz, szegény kálvinista pap; kérem ő felségét, részeltessen azon sorsban is császári grácziíjában! * Simontornyán, egy tolnamegyei kis mezővárosban nyert először papi állomást. Ez időtájban szabályozták a Sió vizét egy csatorna által. — Jó meleg júniusi nap volt s Dávid Péter úgy dél előtt 11 óra tájon elment a kanálisra fürödni. Déli 12 órakor az uj hid építése körül foglalkozó munkások egyike nagyon is hallhatólag azt mondja a másiknak; — Ezt a kost jó lenne eltenni valahová, mert még az a fürdő ember el találja lopni. Vala pedig a kos egy 8 mázsás vastuskó, melylyel húszán verték a hidezölöpöket. Mikor a munkások eltávoztak, Dávid Péter csak úgy fürdőruhában kijött a vízből, felvette a ko6t s elvitte mintegy 50 lépésnyire — közel egy ott levő malomhoz — és ott egy pocsolyába belevetette. Megjővén a munkások, elszörnyedve látták, hogy a kos eltűnt. Rövid idei keresés után megtalálták, azonban csak hat bivalylyal tudták a mocsárból kihúzatni és visszavitetni. * Síről in A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek burutos bajainai, úgymint idillt bronchitis, szamárinirnt és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és megmegszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertáraidban üvegenként 4.— koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: — P. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 8—35
