Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-04 / 31. szám

1904. augusztus 4.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 31. sz.

3.

TÖVISEK,

Augusztus.

Igen érdekes és nevezetes hónap, méltó a Tövisek fő-rovatára! . . || Kezdjük ^először is magunkon, mert hát miért mondta volna a klasszikus latin nagyhajdanán: »pnmz persona\sum\egö«?/.7. Bizony, én vagyok az első személy nemcsak fa nyelvtan szerint, hanem a saját önzésem sugallatára is, a saját szememben is. Tehát kezdjük először is — öntőleg — saját jmagunkon. Az én szerény és szegény, de {becsületes kis famíliám történetének lapjairól ezeket olvasom le: »Áldott emlékezetű, édes jó atyám ebben a hónapban született 1803-ban, augusztus 12-én; tehát ha élne, most lenne ioi éves! — Kitűnő, példány-atya volt, — 12 ép, egészséges, igaz jmagyar érzelmű gyermekkel ajándékozta meg szép hazánkat, kik hála Istennek I — majd mind élünk ma is. Egyébb más, sok-sok erényei s érdemeiért méltó volna

— ha élne — arra, hogy születésének évfordulóján 101-et lövessek a Korbonits Dezső barátom leghatalmasabb hangú viharágyujával, az ő százegy éves emlékezetére aug. 12-én az ős Bartina-hegy lankás oldalán. De nem teszem, mert hátha sokan azt vélnék, hogy akkor van a király születésnapja,

— és én az amúgy is öreg királyunkat nem akarom 6 nappal, majd egy héttel öregebbé tenni I ... Tovább menve azt olvasom a família történetének lapjain, hogy kedves jó szülő édes anyánk, ki apánknak nagyszerűen segédkezett ama nemes törekvésében, hogy szép magyar hazánknak 12 példány jó hazafiat és honpolgárnőt adjon: ebben a hónapban hunyta le örök álomra kedves, szelid-fényü, jóságos szemeit. Kedves Ida húgom, angyal-jóságu sógornőm (feleségem nővére) szintén e hónapban távozott el tőlünk korán, fiatalon és örökre, az árnyak szebb és jobb honába. Végre az aranyos-jó legnagyobb leányom, az első kedves gyermekem, az én okos és szelíd Etelkám, ebben a hónapban született 1«

Ekként eleget téve a »príma persona sum ego« nemesen Önző parancsának, — most lássunk más szempontokat is, hogy miről nevezetes még az az Augusztus hó, melybe beléptünk ? . . . íme Bitnicz Lajos szerint (L. Conversations Lexikon) a hajdani római esztendőnek, mely Márcziussal kezdődött, 6-ik hónapja volt a mostani augusztus s épp azért régen a rómaiak — »Sextilis t-nek nevezték, de azután Augusztus, a hatalmas római császár (szül. 65-ben Kr. e.) »több, szerercsés kimenetelű esetek emlékére*, melyek e hónapban történtek (nagy szerényen I) a maga nevéről AuguszErzsiké pillanatnyilag néma és halvány lett, de aztán összeszedte magát s az ebédlőbe invitálta az urakat. Egyik ur udvariasan karját ajánlotta föl s csakhamar vig lakoma mellett ült a társaság. Erzsiké nem evett semmit és nagyon hallgatag volt, apja legnagyobb csodálkozására, ki épp ma várta volna, hogy Erzsiké beszédesebb legyen. Hirtelen lódobogás hallatszott. Erzsiké az ablakhoz futott és felkiáltott: >Mi az? >Nelusko<-m, tetőtől- talpig sárosán egy dragonyos ló kíséretében 1 En- gedelmet, uraim 1« — s ezzel már kint is volt az ajtón.

Erzsiké lent maradt és vigyázott, hogyan tisztítják a lovát. Előtte Jancsi siránkozó hangon ; »Lássa, nagyságos kisasszony, a mint tegnap mindent elvégeztem, a kocsisok be voltak csípve, a szerszámok rendetlenségben és — és —«

»Csak tovább! Miért szakítod félbe? Beszéld el 1«

»És — és — és igen I A mint aztán a hadnagy barna lovának patáját csúffá tettem /«

»Mit 1 elrontottad a ló körmét ? Szerencsétlen ficzkó 1 Parancsoltam én ezt neked ?

»Nem 1 Ezt éppen nem, de azt gondoltam, hogy ez a legbiztosabb eszköz.«

»Te ügyefogyott 1« kiáltott fel Erzsiké kezeit tördelve. »De igy kell nekem. Hogyan is parancsolhattam ilyesmit egy gyereknek ? S ha most a gyönyörű, drága ló elpusztul ? Mi lesz akkor ?

»Akkor agyonüt .. hadnagy url* jajgatott Jancsi.

»Hát mégjmi! kiáltott fel Erzsiké.

tusnak nevezte el. így kívánta azt az ő császári gusztusa I Tehát őnála is első személy volt az én s úgy látszik tudta a latin közmondást (vagy tán tőle eredt ? . . .) * prima persona sum egoit Hogy mik voltak azok a »több *zerencséstytmtneteliig esetek t, amiért a Sextilis hó Augusztusra keresztel- tetett a pogány római császár avatatlan keze által: kérem, ne kivánja a nyájas olvasó. Hosszú dolog, nagy munka volna ennek a felsorolása. Elszakadna b. türelmük még úgy megdratvázott arany fonala is, mig én ezt elbeszélném | Azért hát ne bolygassuk most a messze múlt történelmi nagy eseményeit, hadd takarja őket a feledés fa- tyola, hadd lepje be őket vastag réteggel az enyészet pora. Beszéljünk a legújabb kor friss eseményeiről, a »mat történetéről.

Itt már világosabban látunk. — A japán-orosz emberirtó háború vérmezején nap-nap után oly borzasztó sűrűén nyílnak a fekete halál gyászrózsái, hogy szinte sóbálványnyá válik az ember

— mint hajdan Lót felesége — még a csak képzeletben látott vérengző iszonyatosságok miatt is, —

— hátha ott kellene »helyszíni szemléit tartanunk a bömbölő ágyuk tűzhányó torkának rémitően gomolygó füstfellege között ? . . . Hogy férne bele e sok vér rózsa a tövisembe ? . . . Vájjon a folyvást dicső hősiességgel harczoló derék japánok győztes serege nem fogja e csúffá tenni végképp Augusztus első napjaiban a nagy és hatalmas orosz hadsereg töménytelen légióit s nem fogja-e elnevezni Augusztust — a saját gusztusa szerint — valami japán szóval, p. o. Kuroki, vagy Oku hónapnak ? Ki tudja ? — — Joga van hozzá a saját birodalmában, ha a nagy orosz nemzet »napkeletet leverő hatalmat csúfos csorbát talál látni s kisebbségben marad a harcz mezején I . . .

Node nálunk — hála Istennek — a békesség zöld olajága virul s azért az Augusztus hónak mégis sok nevezetes eseménye vagyon évről-évre. Íme, ebben esik N.-Boldogasszony napja; most kezdődik el az uj vadász-szezon; ebben van a király születésnapja; ' Szent-István napja; Kossuth Lajos névnapja; ebben esik a kedvezményes jegyekkel való utazhatás aranyideje fel Budapestre s onnan vissza 15 -20-án; ebben lesznek a fővárosi nagy lófuttatások ; ez a nagy vakáczió utolsó hónapja, — a szöllőérés drága szép ideje, mikor a szőlő vesszők mosolygó gazdagssága szinte csókot hint az áldott aranyos napsugárra, mely őt megérleli, mely drága nedvének édes mézet ád és abba isteni tüzlángot lehel, hogy a bánatfia ajkaihoz emelvén majd a nektárral habzó serleget, öröm-könnyekkel adózzék a vig szüret után a »nem mérges illúzióktól részegt, hanem u bor

»Igen 1 Igen 1 Hi 1 Hi 1 Hu I Hűl Megígérte az éjjel, a mikor az istállóba jött. Alighanem a háziszolga, a szomszédos vendéglőből, árulta el neki, mit tettem. A mikor a hadnagy ur látta, hogy a nyereg és a szerszám nincsen rendben, csak egy takarót akart a barnára borítani s igy megülni két órára a városban kellett lennie. Mikor azonban kivezettem a lovat, észrevette, hogy sántít és hi 1 hi 1 hu 1 hu I hozzám rohant, megragadta a torkomat, hogy elállott a lélegzetem és rám n- vált: Ficzkó, mit miveltél a lovammal? A mikor már félig megfojtott és végre kinyögtem: A nagyságos kisasszony parancsolta 1 — a falhoz lódított s azt mondta: Hazudsz! S alig s.edtem össze magamat, Nelusko már fel volt nyergeivé s már el is tűnt.«

Erzsiké most elolvasta azt a levelet, a mit a dragonyos hozott:

»Erzsiké kisasszony 1 Szivét, ha hideg is, jónak és nemesnek tartottam. Nem hihetem, hogy játékát ártatlan állatokkal is űzi és hogy azokat kínozhatná.-------Remélem, a lovászficzkó hazudo

tt. Ha azonban mégsem, úgy ez utón búcsúzok el öntől mindenkorra 1

Erzsiké felszaladt apjához.

»Papuska I végre megtaláltam az igazit I A ki nem fél tőlem, hanem a kitől nekem kell félni 1 Szilárdi hadnagy I

Másnap az öreg bement a városba, hogy magával hozza Erzsiké vőlegényét — az igazit 1

Jóhatását valóban érzett első ittas ember. Nőé apáuk dicső emlékének I . . . íme, csak röviden felsorolva is, ennyi sok »szerencsés kimenetelű események emlékéret van e hó elnevezve Augusztusnak.

És nálunk is — daczára a jó és szent békességnek, melynek boldogító édes ölében most oly kéjjel ringatózhatuuk — majd meglátjuk e hóban a sok parádét, majd meghalljuk a sok dísz-ágyú- lövést I-ső Ferenci József és I-ső István magyar királyok születés- és névnapján, oly hangos durrogással és kedves bömböléssel, akárcsak a port- arturiak hallgatják most ellenkező érzések között. Nekünk van jogos okunk örülni sokszorosan I van jogunk, a felemelt czivillista dicsőséges megszavazása után megrészegedni a kedvez illúziók mámo* ritó édes borától s lelkesedve dalolni a nagy Petőfivel, nemzeti örömünk kielégíthetetlen nagy szomjúságában :

* Mért nem tesz az Isten most csudát t Változtatná borrá a Tiszát,

Hadd lehelnék én meg a Duna,

Hogy a Tisza belém omlana /«

Jaj, de minden részegítő kedves illúziónk tönkre megy, elsatnyul, fúcscsot mond, ha a mosolygó ég, tovább bírja igy még; lesül a szőllő- szem, már hamar, azt hiszem ; azért biz jobb volna, ha már beborulna és sirna már az ég, ne sütne folyt’ mindég, miként egy őrült pék 1

Palást

KÜLÖNFÉLÉK.

Nyári hírek.

»Sári lelkem, édes kincsem,

Hova olyan gyorsan ? —

»A patakhoz igyekezném Oly meleg van mostan I Úgy izzadok, úgy süt a nap,

Egyre-egyre éget;

Mért nem ér a kánikula Már egyszer hát véget.«

így válaszolt Sári lelkem,

S szaladt a patakhoz,

Hol ajkára egy fess legény,

Édes puszikat hoz.

Nem kell fürdés, jobb a puszi (Úgy gondolom én is)

Ezt a friss hírt a Városban Mostan igy beszélik.

_______ ’ SIÓ.

— Személyi hírek. Setcz József dr., a szekszárdi kir. törvényszék elnöke, teljesen meggyógyulva visszatért szabadságáról és átvette a törvényszék vezetését. — Krcsmarik Pál, királyi főügyészhelyettes, a szekszárdi ügyészség vezetője folyó hó 1-én 6 heti szabadságra ment. Távolléte alatt a szekszárdi kir. ügyészségi hivatalt Beke Ferencz kir. alügyész vezeti.

— Ügyészségi megbízottak. A m. kir. igazságügyi miniszter Török Ottó dr. szekszárdi ügyvédet a szekszárdi, Mosonyt Géza dr. pécsi, Varga Lajos mohácsi és Hirling Károly dr. siklósi ügyvédeket pedig a pécsi kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottakul rendelte ki.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Győry Vilmos bátaszéki terézianumi alapítványi ispánt Lakácsára számtartóvá nevezte ki.

— Katonai utóállitás. A fősorozásról elmaradt hadkötelesek részére folyó évi szeptember hó 3 án Szekszárdon utóállitás lesz.

— Nyugdíjazott közalapítványi főtiszt. Negyven évig odaadó hűséggel és tudással működött Mittwegh Henrik bátaszék- teréziánumi alapítványi főtiszt az uradalom szolgálatában, melyet mintaszerűvé és virágzóvá tett. 0 Felsége a király a kiváló főtisztet ezért a Ferencz József-rend, lovagkeresztjével ki is tűntette. — Most 40 évi szolgálat után Mittwegh Henrik főtiszt önkéntesen a jól megérdemelt nyugalomba vonult és Bátaszékről Győrbe ment lakni