Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-28 / 30. szám
1904. julius 28. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 30. sz. 3. köt, mert hiszen Várady Árpád jelleméhez, egyházi kvalitásaihoz szó sem" férhet; de annyi legalább is valószínű, hogy Sulyok bár a legnagyobb tévedésben, de jóhiszemüleg gondolt cselekedni. Ezen a jóhiszeműségen kívül,' amelyet a kiváló fiatal papnak mindenki szívesen konczedál, eljárását magyarázza még az ő közismert hajthatatlan- sága, melylyel a mások meghallgatása nélkül makacsul ragaszkodik a saját helyes, vagy helyesnek vélt igazához. Arra vonatkozólag pedig, hogy Sulyok a mokrini adminisztrátorságot vonakodott volna elfogadni. azt jelentette ki egyenesen a főpap, — hogy Sulyok azonnal engedelmeskedett megyéspüspöke akaratának, mindössze azt kérte, hogy uj állása elfoglalása előtt három havi szabadságot kapjon. Dessewffy püspök megadta a három havi szabadságot, melyet Sulyok arra használt fel, hogy a fájánál kihallgatásra jelentkezzék. Sulyok már el is utazott Rómába. Természetes, hogy a Csanádi klérus élénk érdeklődéssel várja a pápai kihallgatás eredményét. — Ez az infermáczió eléggé bizonyítja, hogy az illető főpap a legnagyobb jóakarattal és a legszebb pártfogással igyekszik Sulyok tettét védeni. Ezzel szemben azonban az is köztudomású, hogy Várady Árpád dr. személyét mily nagy és mily heves rosszakarat kiséri a papság körében azok részéről, a kik az 5 liberális eono ■dolkodását isménk. Nem egy ember hajszája nyilatkozott meg Sulyok István lepel alatti támadásaiban Várady Árpád ellen, ez egy szervezet egyenesen előkészített hadjárata volt, de amely azonban minden valószínűség szerint csődöt fog mondani. TÖVISEK. Kánikula. »Disznó forró idol No semmi, — legalább: Kt ott kinn dolgozik Nem hüti meg magát It mondta hajdanán a nagy Petőfi. A miből világos — mint a suviksz — hogy már dicsőült őseink is átszenvedték a forró kánikula izzasztó pokoli gyönyöreit, miképpen most mi is. De bármit Írjanak is az újságok azokról a régen volt túlforró kánikulákról, mikor oly könnyű volt az embereknek csodát tenni s száraz lábbal átgázolni a Dunán, Tiszán, Veres-tengeren: én csak azt mondhatom, hogy messziről jött ember szabadon nagyot hazud- hatik, túlrégi eseményeket csodás színbe öltöztethet a csapongó fürge képzelet, nem bizonyos az, hogy akkor minden úgy volt, amint Írják; a krónikások akkor is sokat hazudtak, mint ma az újságírók; ón csak azt mondom, (lehet, hogy most én is hazudom ártatlanul l) hogy olyan forró kánikula, mint ez az idei, alig volt azóta, hogy Mózes gyalog megjárta a Veres-tengert! . . . Ezt bizonyítja Surányi Viktor urnák a múlt számunk »Tövisek« rovatában a »Meleg körül*. -czimü szellemes elmefuttatása. Tehát még ő sem tudott alkalmasabb témát találni irástárgyul a tikkasztó hőségnél! Ezt bizonyítja az én czikkem hasonló czime. Már pedig — tessék elhinni — én nagyon szeretem a nyarat és dicsőítem véghe- letlenül. Pompásabb dolog, nagyobb kéj nekem -óraszámon izzadni, mint egy perczig fázni; magasz- tosabb élvezet nekem annak a tudata, hogy egy negyed öl fa fél hónapig elég, holott télen ennyi pár nap alatt elég ! De ; aquod múltúm = siuliumU Ami sok, az bolondság, az unalmas, az csömör- letes. — Egy bolond vén ember kimondta hajdan, hogy ha Medárd napján (jun. 8.) esik az eső, akkor 40 napig folyvást esik, — és felült a bolond vén embernek 100 és 1000 okos, de babonás ember az idén is és előre fáztak a gondolatától annak, hogy csakugyan igy lesz, 40 napig esik, elrohadunk !. . . S ime felsültünk, mert növényeink lesültek a borzasztó szárazságban. Ezt a folytonos nagy hőséget már én sem szeretem, én is alig-alig állom. Úristen 1 gondolom igen sokszor, szivrepesztő emberbaráti szeretettel, — mily kellemetlen lehet e tropikus hőség az elhizott túlkövéreknek, a 2 mázsás halandóknak, mikor az én sovány testi szervezetem 67 kilóját is majd elolvasztja a forró ^kánikula ? I . .. De hát mi az a kánikula ? — magyarul: kutyácska t . . . Ne bolygassuk, a naptárcsiaálók, ! a csillagászok tudják. Nekünk —> dilettánsoknak — | elég annyit tudnunk, hogy ilyenkor a nagy me- j legben még a kutyácska, a kis kutya is, a ki nehezebb munkát nem végez s csak a hűs árnyékon lebzsel, még ugatni is restell, — kinyújtja a piros nyelvét s úgy liheg aZ Istenadta, hogy szinte megsajnáljuk 1 . . . Mily meleg lehet most a csatatéren, Port-Arturban ? Hogy izzadhatnak a szegény vitéz japánok, sőt még a hidegvérű muszkák is a j háború tüzében? És milyen meleg lehet most a pokolban? . . . Csak lpgalább uborka volna kellő mennyiségben ; de az idén az is lesült; most nine', uborka szezon, csak a hírlapok hasábjain észlelhető bizo- j nyos uborka-savanyúság, az irók unalmas bágyadt- sága és restsége folytán, — különösen azóta, hogy i a fölemelt czivillistát megszavazták és az angol- ! orosz conllictus hullámverése kezd csendesebben mozogni a vájt nagy mederben. No, nekem megvan az az egy jó vigasztald- j som, hogy megváltottam örökös fürdőjegyemet a bájos Csörgetégre, melynek hűs habjai felfrissitik bágyadt testemet, — csak volna mindig fiakker az odamehetésre, ott pedig — at. városi tanács kegyelméből — ne fürdenék velem annyi tajtékos ló és más oktalan állat. Dehát a városé a tó, a lakosoké a ló, tehát tudni való, hogy nekünk tűrni jó! Majd ha — mint már rebesgetik — újabb 30 év eltelik s lesz rendezett tanács: akkor csudákat látsz ! Lónak azt mondjak: Mars aló 1 . . . E báj-tó j nem neked való 1 Az utczákat majd öntözik, nap- | keltétől mind esteiig s nem jársz tengernyi port, mit szél szemedbe hord. De addig türelem, ha bánt a bősz elem, — sül már a jobblét kalácsa, Szek- szárd rendezett tanácsa gondoskodik róla, úgy 30 év múlva! Addig csitt, — tűrve várj, — port nyelj és gyalog járj a Csörgetégre s könyörögj égre, hogy világítsa mielőbb, be a szivet és a velőt a közjó napja! —-------Áment mond arra Palá st. KÜLÖNFÉLÉK. [Sió) A megtámadott gurgulamadár, vagy a Garabonczon leszállt léghajó. Lapunk barátja garabonczi Bor Ivó ur jelenleg a.nagy bőség miatt az édes semmittevés kényelmébe merülve, tesped hétszilvafás kúriájának egyik pipafüstös kazamatájában. Végig nyújtózva a — különben egy tgér- familia által erődként elfoglalt bizonytalan szinü pamlagon, — szemeit álomra hajtja. S hogy szen- dergésében mi által sem zavartassák, az alkalmatlankodó legyek állandóan két kimustrált béresgyerekkel hajtódnak el holmi bodzafalomb és bürökszár segítségével. így nem csoda tehát, ha nemes Garaboncz falujából lapunk barátjának »pihenése* folytán nem igen kapunk híreket. Ámde az újságíró előtt nincs titok, nincs feledés s igy történt meg a ravasz eset, hogy lapunk barátjának csendes zárkózottsága daczára is, az alkonyi langy szellő utján eljutott redakeziónkba a gurgulamadár története, melyet nagyobb igazság kedvéért itt adunk közre lapunk olvasó közönségének: Szép, csendes nyári est volt, a természet egyhangúságát csak a mezei munkáról hazatérő csapatok vig nótája zavarta. És még .... Egyéb semmi ? De igen. Egy bámészkodó csapat moraja, mely a faluháza előtt verődött össze. Ez a faluháza arról nevezetes, hogy homlokzatán öles betűkkel e két szó olvasható: Helyben épült. Az összeverődött csapat egy a légben himbálózó léghajót bámult, élükön a bíróval, s azon tanácskoztak, mi lehet az ? A tanácskozást végre egyik világot járt szürdolmányos atyafi rekesztette be, a ki tanulmányutképen már Ózsákon is volt dohányt csomózni; megmagyarázván, hogy az a levegőben szálló bizonyos valami: ' gurgulamadár, a mi veszödelmet jelent, s tiizzel-vassal el kell pusztítani. Minek okáért összedoboltatott a falu népe, s kaszával, kapával és vasvillával várták a gurgula-madarat. Mivel azonban az nem akart a földre ereszkedni: előparancsoltatott a kisbiró a községi fegyverrel, melylyel a veszödelmet hozó szörnyeteg lelövődjék. A puska azonban többszöri kísérletezés daczára is csütörtököt mondott, s igy nem maradt más hátra, mint a nemes kupaktanács azon egyhangú határozata, mely szerint a kisbiró köteles volt reggelig ott őrizni a gurgulamadarat, nehogy az tovább repüljön. A hivatásában buzgó községi tekintély híven meg is állta helyét egész éjjel; de a gurgulamadár mégis megszökött. — E körülmény miatt a kisbiró *hivatalá»-ból elcsapatott, s most egyéb foglalatossága híján a mennyei sereg neveinek hangoztatásával összefüggésben levő antidogmatikus tónusban emlegeti a gurgulamadarat. — A pécsi püspök kinevezése. Megbízható forrásból arról értesülünk, ,hogy most már befejezett tény Várady Árpád dr. czimzetes püspöknek pécsi megyés püspökké való kinevezése. Az erre vonatkozó kinevezési okmány legközelebb hivatalosan is közöltetni fog. — Beregvármegye átirata. Most érkezett meg Tolnavármegye törvényhatósági bizottságához Beregvármegye átiraia, melyben felhívják az ország összes törvényhatóságait, hogy támogassák azt a feliratot, melyet a kormányhoz küldöttek az iránt, hogy 11. Rákóczy Ferencz hamvait Munkács várában helyezzék el örök nyugalomra. — Előléptetés. A magyar kir. posta-táviró és távbeszélő elnök igazgatója Balogh Gyula szekszárdi posta- és táviró segédtisztet a X. fizetési osztályba való sorolással posta- és távirda segédellenőrré nevezte ki. — Eljegyzés. Dr. Gruber Gyula kalocsai gyakorló orvos, volt szekszárdi Fe- rencz-közkórházi alorvos, eljegyezte özv. Szigeth Gábomé leányát, Margit urhölgyet. — Fölvétel a hadiiskolába. Madly Zoltán pécsi honvéd-hadnagy, Módly László nyugalmazott vármegyei főpénztáros fia, fölvétetett a bécsi cs. és kir. hadiiskolába. — Most két szekszárdi tiszt, Vatzek Lajos főhadnagy és Módly Zoltán hadnagy hallgatják a magasabb hadi tudományokat. — Gyémántmisés püspök. Bubics Zsigmond kassai megyés püspök, a magyar főpapi kar nesztora, ki Ozorán, vármegyénkben született, a múlt napokban töltötte be áldozárságának hatvanadik évfordulóját. Gyémántmiséjét a jövő hó 15-én fogja megtartani, egyidejűleg az egyházmegye jubiláris ünnepségeivel. A jeles főpap byographiáját és érdemeinek méltánylását mai számunk tárcza rovatában hozzuk. A tanfelügyelőség köréből. Tihanyi Domokos tolnamegyei kir. tanfelügyelő 6 heti szabadság- időre ment, helyettesítésével a vallás- és közoktatás ügyi miniszter Nagy Béla kir. tanfelügyelőségi tollnokot bízta meg. — Esküvő. Díszes esküvő folyt le Baján e hó 26-án az ottani belvárosi r. k. templomban ; ugyanis ekkor vezette oltárhoz Éber Sándor bajai kir. tanitóképző-intézeti rajztanár, néhai Bartsch Sámuel tanitóképző- intézeti volt igazgatónak leányát, Juliskát. Az esketést megelőzőleg szentmise volt, melyet a vőlegény bátyja, Éber Géza bükkösdi káplán mondott s ugyanő adta össze az ifjú mátkapárt. Násznagyok voltak Dobozy János dautovai plébános és Kosa Károly zentai kir. járásbiró. Az esküvő után az ifjú pár T átrába utazott nászutra. — Egyházkerületi gyűlés. A dunáltuli ág- hitv. ev. egykázkerület julius hó 19-én és következő napjain tartotta meg Pápán szokásos évi közgyűlését Gyurátz Ferencz püspök és Ihász Lajos főrendiházi tag, egyházkerület felügyelő elnöklete alatt, melyen megyénkből résztvettek: . Horváth Sándor paksi tőesperes, Tompa Gusztáv györkönyi alesperes, Szeniczey Géza felügyelő, Gyalog István gimnáziumi igazgató és Marhauser Imre gimnáziumi tanár Bonyhádról. — Nyudijazás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Batiné Stancsics Fanni szekszárdi polgári leányiskolái tanítónőt folyó évi augusztus hó 1-től kezdve évi 2780 koronával nyugdíjazta. — Érdekes kánonjogi eset. Budakeszin oly érdekes kanonjogi eset fog lefolyni, mely eddig Magyarországon még nem fordult elő. Ugyanis f. hó 25-én Budakeszin zsidó — keresztény házasság fog köttetni Bulics Ferencz esperes plébános előtt cum passiva assistentia s e házasságot az egyház is érvényesnek ismeri el. A férfi zsidó, a leány müncheni illetőségű róm. kath. vallásu. A leány a müncheni érsek közbenjárása folytán kapta meg Rómából a dispensatiot super impedimonto disparitatis cultus. — Kisegítő káplán. A pécsi püspöki helynök Pálfy Sándor ujmisés papot Bátára nevezte ki ki- segitő káplánnak.
