Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-28 / 30. szám

2. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 30. sz. 1904. julius 28. Na de meg is érdemeltük utazási álla­potaink és sorsunk jobbra fordulását, mert húsz és néhány évig voltunk kénytelenek a kétségbeejtő helyzetet tűrni, melyben csak az volt az egyetlen vigasztalásunk, hogy míg ez a csigavasut nem volt, addig huszonnégy órai vasutazás után Kaposvár és Nagykanizsán keresztül értük el az or­szág fővárosát, ha nem akartunk 48 órai kocsin való útra vállalkozni. Hiába csak igaz annak a bús magyar dalnak állítása: megvirrad még valaha! b. Tolnavármegye rendkívüli köz­gyűlése. Tolnavármegye múlt szombaton délelőtt tar­totta meg D'öry Pál megyei alispán elnöklete alatt j rendkívüli közgyűlését, melyen a megyei tisztvise­lők illetményeit állapították meg ; ez volt a főtárgy. Az elnöklő alispán a gyűlés elején meleg hangon parentálta el Fördös Vilmos tiszti ügyészt, ki 32 évig becsületesen és hivatali pontossággal töltötte be mindvégig hivatalát. — Indítványozta, hogy Fördős Vilmos érdemei jegyzőkönyvbe legyenek igtatva, özvegyéhez pedig részvétiratot küldjenek. Peresei Dezső, ki a vármegye közönsége nevében fejezte ki hozzájárulását, az inditványt egyhangúlag elfogadták. A sárköziek utiügyét levették a napirendről s az állandó választmány ajánlatára a kérvényt kiadták a közúti építkezési bizottságnak, amely te­gyen legközelebb jelentést, hogy ebben az ügyben a legközelebbi közgyűlés foglalkozhassék. A vitá­ban résztvettek mellette, hogy a kérvény sorsa fölött most döntsön a közgyűlés, Boda Vilmos orsz. képviselő és Szabó Károly alsónyéki ev. ref. lelkész, — ellene beszéltek: Bartal Béla, Sim ont- sits Elemér és Toith Ödön. A vármegyei alkalmazottak következő fizetési fokozatba osztattak: Alispán . . . VI. fiz. oszt. 2-ik fokozatába. Főjegyző . . . VII. > 1 2-ik > Árvaszéki elnök VII. 1 » 2-ik 1 Főügyész . . vn. > > 2-ik 1 főszolgabíró VII. 1 > 2-ik » 5 vm I > 2-ik » Főorvos . . Vffl. > 1 2-ik I. aljegyző vm. > 1 2 ik > n. » . . vm. » 1 2-ik » Árvaszéki ülnökök vm. fiz. oszt. 2-ik fokozatába. Mezőgazd. előadó Vili. » I 2-ik » ÖL aljegyző . . IX. » 1 2-ik » IV. » .x . IX. » » 2 ik » Árvaszéki jegyző egy IX. oszt. 3. fok., egy X. o. 2. f, 4 szolgabiró . . IX. fiz. oszt. 2-ik fokozatába. 4 » . V X. » 1 2-ik » Főlevéltárnok . . IX. » V 3-ik Járás orvosok . . X. i i 2-ik Allevéltárnok . . X. 2> » 2-ik » Iktató, kiadó, irattárnok X. fiz. oszt. 2 ik fokoz. I írnokok ..... XI. » » 2-ik » Járási írnokok ... XI. » » 2-ik » A rendszeresített 9 vármegyei díjnok a XI. fizetési osztály 3-ik fokozatába lettek sorozva. A 10 háziszolga a III. osztályú szolgák fize­tési fokozatába soroztattak. Itt megemlitjük a fizetések szabályozásánál, hogy Szévald Móricz tamásii járási íőszolgabiró 1 fizetési fokkal előbbre soroltatott, tekintettel az ő hosszú és érdemes szolgálataira, ő ez idő szerint a legrégibb főszolgabíró; — továbbá Rill József vármegyei kiadó, helyettes főkapitány pedig 400 korona szolgálati pótlékban részesittetett. A pécsi püspökség. A napokban bejárta alapokat az a hir, hogy Dessewffy Sándor csanádegyházmegyei püspök föl­mentette Sulyok Isrván szentszéki ülnök, szeminári­umi rektort állásától és Mokrinba disponálta ad­minisztrátornak. Szó volt arról is, hogy Sulyok nem akarja ezt a kétségen kívül szürke állást el­foglalni s renitenskedik. Később azonban meggon­dolta mégis a dolgot s elutazott Mokrinba, ebbe a torontáli kis faluba, amely meglehetősen kisebb diszben és javadalmazásban is a rektorságnál. A degredálásnak, mint most értesülünk, rendkivü 1 érdekes előzményei vannak, amelyekből az tűnik ki, hogy a püspök Sulyok Istvánt súlyosan meg akarta büntetni. Már régebben van ugyanis szó róla, hogy pécsi püspökké Várady Árpád czimzetes püs­pököt nevezik ki. A királynál redben lett volna a dolog, csak a Vatikán tiltakozott. Egyik aka­dályt a másik után emelte Várady ellen, magatar­tásából az világlott ki, hogy Rómában nem tartják méltónak a fiatal és nagy talentumu papot erre a díszes állásra. Később azután kiderült az ok és meg­lehetősen nagy viszatetszést keltett azokban az egy­házi körökben, ahol tudomást vettek róla. Denun- cziálás történt, a denuncziáns Sulyok István volt. Sulyok kiválló képzetségü, fiatal pap, akit tehetsége juttatott aránylag gyorsan előre. Hogy itt mi vezette, azt alig lehet elgondolni az Ur szolgájáról. Aligha­nem egy régi összetűzés kavarta fel boszuját, amely És ez az illusztris főpap tagadhatlanul a mienki tolnamegyeieké. Ott született abban a kis szerény kinézésű házban, mely az ozorai nagy­vendéglő háta mögött oly észrevétlenül húzódik meg. TaláD eddig már a ház udvarát benőtte a burján, teteje mohával belepett, ereszében pedig a madarak ütöttek tanyát. De a múlt emléke örök­létig ott lebeg a kopott külsejű kis házon, melyet majd a nagy napon, a gyémántmise napján a sze­retet csókjaival borit a felkelő nap aranysugára s a hajnal pirkadásakor csicsergő madárkák zengik az: »Ecce sacerdos magnust-t. A jeles főpap jelenleg Badenben üdül és gyémántmiséjét csak hazaérkezése után, a jubiláló egyházmegye ünnepségeivel egyszerre : Nagyboldog­asszony napján, augusztus hó 15-én fogja szék­helyén megünnepelni. És ezen a szép napon — mintha látnám, — hogy Ozora közönsége, lelkében ünnepi szint ölt; a reggeli harmat beezüstözi a fák és virágok le­veleit, melyet szelíden csókol fel később a fényes napsugár. S a bodros vizű szőke Sió menti fal- vacska lakóinak kebléből hő ima száll fel az egek Urához a gyémántmisés főpásztorért, ki valóban méltó arra, hogy virágokkal takarjuk be a sebe­ket, melyeket tán az élet vasa, az emberek félre­értése, vagy hálátlansága ütött rajta. Valóban méltó arra, hogy a fáradt napok után a szent megnyug­vás csillapodott tudatával bolyonghasson merengő lelke a hatvan évnek mohos sziklái közt. Ad multos annos! * Még valamit! A nagy emberek szülőházát emléktáblával szokták megjelölni: mily szép volna Ozora szülöttének, a gyémántmisés agg főpapnak szülőházát emlékkővel megörökíteni. Ez a dicső, nemes tett kezdeményezése azonban kizárólag Ozora közönsége kezébe van letéve. A kezdet nehéz, de a vég áldásos; s avas­akarat mindent megteremt. alkalomal Várady szigorúan leintette. Sulyok a. denuncziálással először Mailát erdélyi r. kát. püs­pökhöz lordult, jól tudván, hogy Rómát Magyar- országból nem a herczegprimás, hanem Mailáth informálja. Azután külön levelet is irt a Vatikánba s ebben a levélben felhalmozott egész sereg vádat Várady ellen, akinek magánélete — szerinte — a legrosszabb ajánlólevél a püspökségre. Volt ebben a levélben szó Várady titkárságáról, de leginkább az 1903 évi római az 1900 évi velenczei zarán­doklatról, mint ahol — ismét Sulyok szerint — elegen tapasztalhatták a levélben felhozott esete­ket. A denuncziáló levélnek tényleg megvolt az eredménye, hiszen végtére is előkelő pap, szemi­náriumi rektor irta. Róma hirtelen félbeszakított minden tárgyalást, ami Várady kinevezésére vonat­kozott. A csanádegyházmegyei papságot végtelenül bántotta az eset, annál is inkább, mert igazságtala­nul érte a legderekabb papot, aki soha pillanatig sem szolgált rá az ilyen hátamögötti vádaskodásra. Szerencsére közbejött az idei tavaszszal a zarán­doklat, melyben tömérdek sokan vettek részt. A legtekintélyesebb csanádegyházmegyei papok ta­nácskozásra gyűltek össze Rómában létükkor, hogy mit tehetnének Várady érdekében ? Végre is kihall­gatásra jelentkeztek Mery del Val államtitkárnál, ahol Engelsz kanonok ékes latin nyelven kijelen­tette, hogy mindazok a vádak, amiket Sulyok fel­hozott Várady ellen, nemcsak alaptalanok, de ma­gukon hordják a rosszakarat bélyegét is. Erre ké­szek valamennyien esküt tenni. Ismerik Váradyt — mint jórészt idősebb papok —. szeminárista korá­ból, látták szemtanúként egész pályafutását, végül a küldöttség tagjai jelen voltak úgy az 1893-iki római, mint az 1900. évi velenczei zarándoklaton, ahol Váradyt, mint rendezőt, sokkal jobban igénybe vette éjjel-nappal a munkája, semhogy világi szóra­kozásokat keresett volna. Ellenkezőlek a pihenésre is alig maradt ideje. Mery del Val lekötelező szí­vélyességgel fogadta az előkelő papokat, kihallagatta őket tőviről-hegyire, aztán megígérte, hogy ő szent­sége elé terjeszti az ügyet, egyébként is meglehet mindenki győződve a római Curia igazságosságá­ról. A csanádegyházmegyei klérus aztán, most már Dessewffy Sándor püspök bevonásával, memoran­dumba is foglalta mindazt a czáfolatot, amit élő­szóval adtak elő s szintazonképen eljuttatta a pápa elé. Azóta rendben halad Várady Árpád ki­nevezésének ügye. * Egy szegedi újságíró most ebben a kényes: ügyben egy csanádegyházmegyei főpaphoz fordűlt felvilágosításért, a ki jó akarattal vette pártfogá­sába a denuncziálással gyanúsított Sulyok Istvánt. A főpap a szegedi hirlapiró előtt a következőket mondotta: A lapok értesülése ez ügyben helytelen, mivel daczára annak-/ hxrgy Sulyok István tényleg feljelentést tett a szentszékhez és ez a följelentés tényleg nem felel meg a valóságnak, azért Sulyok még sem nevezhető' denuncziánsnak. Amennyire vitán kivül áll, hogy Várady czimzetes püspök teljesen méltó a pécsi püspöki méltóságra, épen oly mértékben bizonyos, hogy Sulyok Istvánt föl­jelentésében nem vezették olyan szempontok, mint a minők egy denuncziánst vezetnek. Sulyok egyike az egyházmegye legkiválóbb papjainak, ezt bizo­nyítja azon körülmény, hogy aránylag fiatalon nyerte el a szeminárium rektori állását. Akik azon­ban Sulyokot személyesen ismerik, tudják róla hogy kemény akaratú, hajthatatlan ember és a, saját nézeteit minden áron érvényesíteni akarja. Hónapokkal ezelőtt szemtőt-szembe azt mondta Várady Árpádnak, hogy amennyire csak teheti, meg fogja akadályozni azt, hogy püspök lehessen. Most aztán, a mikor Várady püspökké leendő kinevezése 'fölmerült, Sulyok beváltotta szavait, amiket szemtől-szembe megmondott. Nem tudható, hogy minő vádakkal illethette a czimzetes püspö­Sirolin $ A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hnrntos bajainai, úgymint Idillt bronchitis, szamárhurnt és különösen lábbadozóknál Influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópetet és meg­megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. — A gyógyszertárakban üvegenként 4.— koronáért kapható. ===== Figyeljünk, hogy minden üveg az alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roohe & Oo. vegyészeti gyár Basel (Svajcz). 34—35

Next

/
Oldalképek
Tartalom