Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-14 / 28. szám
4. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 28. sz. — Iskolatársí találkozó csupán papokból. Azon pécsegyházmegyei felszentel' papok, kik 1893- ban és 1894-ben ordináltattak, kö/ös találkozásra jöttek össze folyó hó 4-én társuknál Polgár János plébánosnál Alsómocsoládon Baranyában. A theo- logiai facultás eme két osztályából a közös találkozáson a következő tagok jelentek meg: Ábrahám István plébános (Szentiván), Bődy István káplán (Szászvár), Dujmovits Zsigmond tanitóképezdei tanár (Pécs), Fetter Gyula káplán (Szakcs). dr. Hecken- berger Konrád plébános (Bizovác), Klein Tivadar plébános (Pélmonostor), dr. Krum Péter succ*ntor (Pécs), Németh Pál káplán (Paks), Palkó József vikárius (Vásárosdombó), Riedliuger Dezső káplán (Hőgyész), Rudolf Mátyás plébános (Diósberény), Schunk Ferencz plébános (Felsőnyék), Trinn János plébános (Tolnavarasd), Varga Kálmán káplán (Tamasi), Vörös Kristóf káplán (Dombóvár). Vendégekül megjelentek még e találkozón : Dreher Arnold plébános (Bikái) és Lerch István plébános (Lengyel). A kedélyes, fesztelen és vig találkozási lakoma alkalmából felköszöntőket mondottak: Schunk Ferencz nyéki plébános a házigazdára Polgárra, Polgár János, a tőle megszokott ékesszólással, szivhez szóló hangon a megjelent társakra, Ábra- hám István szentiváni plébános sikerült humoros dikcziót mondott a kartársi szeretet re, békesség és egyetértésre, folytonos harsogó kaczagásra fakasztva az egybegyűlteket. Schunk Ferencz nyéki plébános a házigazda szorgos és gondos édesanyjára s végül Klein Tódor pélmonostori plébános szeretettől áradozó beszédben jövő évre hasonló találkozóra Pélmonostorra invitálta a kedves társakat. — Halálozások. Élete legszebb korában hirtelen hunyt el Budapesten dr. Stokinger László budapesti kir. aljárásbiró, kinek holttestét múlt vasárnap S/ekszárdra szállították és testvérbátyja : Stokinger János házában ravatalozták tel. Temetése nagy részvét mellett vasárnap d. u. 5 órakor ment végbe. Az egyházi szertartást Mozsgai Sándor káplán segédlettel végezte. A szekszárdi dalárda a gyászházban megható gyászdalt énekelt, mire a temetési vállalat emberei a drága halottat rátették a gyászkocsira és kivitték az alsó sirkertbe, ahol a családi sírboltban helyezték el nyugalomra a feltámadás biztos reményével. A gyászoló család a következő jelentést adta ki: «Stokinger István, János és Lajos mint az elhunytnak testvérei, Stokinger Jánosné mint sógornője, Stokinger János, Emilia Sándor és László mint unokaöcscse úgy a maguk, — Gyönyörül — mondám lelkesedve. — Ideális utazás ! De hiszen ez utopia ! Mynkeer Luciann Faustus Lübbert Van de Brogh tagadólag rázta a fejét. — Nem oly kivihetetlen, mint gondolja. Engedje, hogy második találmányomról szóljak. A haladás — már mint az, amit a múlt század végének hivalgó fiai annak szerettek nevezni — s a velejáró uj foglalkozások és mesterségek csak a betegségek számát szaporították. Szembaj is husz- szal van több, mint volt a múlt század elején. Az órás, a könyvkötő specziális szembaja mellé most a mindnyájunk szembaja sorakozik. Ezt a kegyetlen világitó szerek sokasága, főképen annak a Bremer-lámpásnak brutális fénye okozza. A petroleum, bűzét hagyján, robbanós és erősen ránk fűt. A gázlángnak görcsös vonaglása idejekorán véniti meg a szemet, a teke médiumait már a gyermeknél zavarja meg. Ezt az állapotot növeli az apró betű, melylyel az újabb könyv és lap tele van hintve. S egyszerre, uram : tornyon, utczasarkon előttünk, felettünk, alattunk és körülöttünk sisteregve gyűl ki a villamos tüzek szemfényvesztő tündöklése. Éjjel is sötét üveggel az orrunkon botorkálunk már dolgaink után. Ezek a fénykülönbözetek köre fordítva, megrendítenék egy jeges medvének is az egészségét. — Nos uram? Nos, nos, nos? — sürgetém a professzor urat. — És mi következik mindebből ? — Mi egyéb, mint az, hogy más világitó testről gondoskodunk. Van egy növény, a brassica napúd oicifevá — Magyarországon repcze néven fordul elő — melyet eredeti hivatásától elterelve, istenverte gépek olajozására fordítanak. Voltaképeni rendeltetése pedig az, bogy világítson. valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy szeretett testvérük, sógor, nagybátyjuk és rokonuk Dr. Stokinger László kir. aljárásbiró folyó hó 7-én esti fél 8 órakor, életének 45-ik évében, rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. A kedves halott földi maradványai folyó hó 9-én, délután 5 órakor fognak a gyászházban, VI. kér., Gyár-utca 42'a szám alatt a rom. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Szekszárdra szállítva, folyó hó 10 én délután 5 órakor újólagos beszentelés után az alsó temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. — Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 11-én, délelőtt 9 órakor fog a szekszárdi belvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak be- mutattatni. Budapest, 1904. julius hó 8. Áldás és béke poraira.« Újvidékről érkezett a szomorú hir, hogy ott elhunyt Zavisits Milos szekszárdi orsz. selyemtenyésztési felügyelőség horvát- és szerbforditója, a szekszárdi kir. törvényszék és Tolnavármegye hites szerbtolmácsa. A korán elhunyt férfiú még egy éve sincs, hogy nőül vette Málicsek Jolánt, Málicsek Ödön, a selyemt. felügyelőség pénztárnokának leányát. Már régen magában hordta az emésztő gümőkór csiráit, mely veszedelmes betegség szüleinél, ahol ápolták, kioltotta életét. Zavisits Milos különben végzett orvosnövendék volt s mint ilyen három évvel ezelőtt meghívást kapott a spanyolok részéről, hogy álljon be tengerész hajóorvosnak és vitorlázzon át Amerikába, ahol a spanyolok oly szerencsétlen tengeri ütközetet vívtak az Egyesült Államok flottáival. Már-már késznek nyilatkozott az elutazásra, midőn egy éjszakai töprengés után lemondott az elutazásról. Ha elutazik, ott lelte volna halálát, mert azon spanyol tengeri flotta, melyre ki volt jelölve, az ütközetben a rajta levőkkel együtt megsemmisült. Vettük a követező gyászjelentést: Alulírottak úgy a maguk, valamint a széleskörű rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a a szeretett hitves, édesanya, nagyanya, napa illetve rokonok Szeredy Jánosné szül. Jesseky Borbála folyó évi julius hó 6-án délután 7 órákor életének 60-ik boldog házasságána 33-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei folyó évi julius hó 8-án délután 5 órakor fognak az Árpád-utcza 25-ik sz. gyászházban beszenteltetni és onnét a budai külvárosi köz- sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engeszFénye nyugodt, egyenletes és soha még szét nem vetette a tartóját. E találmányom, meg vagyok felőle győződve, rövid időn meg fogja hódítani az egész művelt világot Gyerünk tovább ! Hányszor tapasztalja boszusan uraságod, hogy a vízvezeték csöve vagy eldugult, vagy megrepedt. Hol viz nélkül szűkölködünk, hol zápor szakad a fürdőszobájába. Ám hasztalan küld el tűzoltókért, mert azok csak tüzet tudnak oltani, de vizet nem. — S mit ajánlana ennek a helyébe ? — dadogám. — Még kérdezheti ? — felel a professzor ur. — Én idézzem vissza emlékébe a hajdani való dunavizest ? Ezek az én találmányaim volta- képen annyiban hasonlítanak a puskaporhoz, hogy ezt is másodszor kellett kitalálni. Az önök emberséges tótja újból a hátára emeli az ő diadalmas puttonyát — it’ s all. — Ah 1 Elvagyok bájolva, — mondám megrökönyödve. Hiszen nekem őrült látogatóm van. Berohantam a telefonhoz s ’felriogattam a közkórházak nappalosait, hogy siessenek segítségemre. Hogy beléptem, vendégem mosolygott. — Találmányaim közül még csak kettőt ismer, uram. — Oh, — vágtam elejébe, — beérem egyelőre ezekkel 1 — Hát még a többi! — folytatá nekimelegedve. — Az én társadalmi reform-eszmém I Ezzel igazán nagyra vagyok. Tisza István gróf m. kir. ministerelnök ur ő excja előtt már ott is fekszik. Nincs egyébről szó benne, mint arról, hogy az ebben az évben születendő minden uj honpolgárt a magyarok dicső királya grófositsa meg. telő szent mise áldozat az elhunytnak Ielkiüdveért folyó évi julius hó 8*án délelőtt 10 órakor fog a sz. Ferencz rend szigeti külvárosi templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Pécsett, 1904. évi julius hó 7-én. Áldva legyen emléke 1 Szeredy János férje. Szeredy Paula, Szeredy István gyermekei. jelenleg férj. Sturm Gus*távné, volt özv. Szeredy Jánosné, szül. Hideg Miriska menye. Suk Rózsika unokája. — Előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter múlt hó 17-én 40,789. számú rendeletével lotth Ödön szekszárdi és Totth István budapesti ügyvédeknek a m. kir. államvasutak tPaks« állomásától, Szekszárdon át, Rakasd, Zomba, Kis- dorog, tevel, Závod, Mucsi, Lengyel, Mekényes, Nagyhajmás és Mágocs irányában a magyar kir. államvasutak «Új-Dombóvár» állomásáig és folytatólag Nak, Szili, Igái, Kisbar, Karád, Csepely, Szolád és Szárszó érintésével a cs. kir. szabadalmazott délyi vaspálya-társaság «Balaton-Földvár* állomásáig vezetendő gőzmozdonyu rendes nyumtávu helyi érdekű vasútvonalra az 1901. évi julius hó 3-án 19,838. szám alatt kelt rendelettel kiadott és legutóbb múlt évi julius hó 4 én 41,123. szám alatti rendelettel meghosszabbított előmunkálati engedély érvényét a lejárattól számítandó további egy év tartamára meghosszabbította. — Tanügyi hírek. Nyugdíjintézetbe felvétel. Tometiis László mászlonyi r. k. t^iitó 830 korona nyugdijigénynyel 1904. évi január hó 1-től kezdve az országos tanítói nyugdíjintézetbe felvétetett. Gazdasági tanfolyamra felvétel. A nagy szünidőben tartandó gazdasági tanfolyamra Tolna vármegyéből Sohonyai Ferencz sióagárdi r. kath., Szabacsi István váraljai ev. ref. és Scheuer János dunakömlődi r. k. tanítók vétettek fel 100—100 K. állami segélylyel. Az első kettő Nagyszentmiklósra, az utóbbi pedig Csákvárra vél etett fel. Nyugdíjigény felemelés. Várkonyi Sándor szekszárdi r. k. tanitó nyugdíjigénye 1480 koronáról 1700 koronára emeltetett tel. Nyugdíjazás. Schuler József bátaszéki községi tanító folyó évi szeptember hó 1-jétől kezdve 1487 kor. 16 fillérrel nyugdíjaztatok Ez összegből 1320 koronát a nyugdíjalap, 186 kor. 16 fillért pedig Bátaszék község fizet. Államsegély. Szálka községnek a nyári menedékház költségeinek fedezésére 90 korona államsegély engedélyeztetett. Özvegyi segélypénz. Bozsolik Ferenczcének 682 korona évi nyugdíj utalványoztatott. 1904. julius 14. — De hiszen Szemere Miklós ur már egy röpiratban ... — Szemere ur csak amolyan közöuséges. nemes embereket contemplált. De én mágnás nemzetnek szeretném látni a magyart, amely eszmével — azt hiszem — magam mellé csőditem az, egész ... — Lipótvárost, igenis. — S a köiülfekvő többi országrészt, tessék elhinni. Mert nézze uram: a demokraczia nem egyéb, mint a tömegek arisztokracziája. Ott van Amerika, a demokrata állam-csoport. S hogy éhezi a grófokat és herczegeket. Annyira felgazdagodott már, hogy ott a koldus is négy tál ételt eszik ebédre. Az Astorok, Van der Biltek, Gouldok, Rochefellerek s mindahány. Rangjok nincs és szü- letésök tisztára csak élettani mozzanat, a heraldikának árnya, az ősiségnek minden nyoma nélkül. Uralkodó köll nekik 1 A felség ragyogása! A fényes udvartartás! Mód mellé a rang! Czim és rendjel! Az elmék teljesen ki vannak már készítve e czélra. Még egy lökés és megszületik az <Amerikai Császárság, tartósabb alapon, mint a Saharai Császárság. Ekkor, uram . . . Ebben a pillanatban — hála neked oh Edison ! — megrezdül a villamos csengetyü, Juczi kitárja az ajtót s benne megjelen két hatalmas termetű rendőr s három athleta lipótmezei legény. — Melyik az? — kérdi a csapat vezére. — Ez az 1 — mondá a professzor és rám mutatott ... . . . Erre persze, hogy felébredtem. Porzód
