Tolnamegyei Közlöny, 1904 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-07 / 27. szám
1904. julius 7. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 27. sz. 5. — Közigazgatási ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését folyó hó 9-én tartja meg a vármegye székházában. — Távozó nyelvmester. Már évek óta megszokott eredeti alakja volt városunknak Engel Mór mérnök és nyelvmester, aki pontosan eljárt a postára az időjelzést megnézni és a gyógyszertárak hőmérőit megfigyelni, hogy azután már reggel ismerőseinek megjósolhassa a várható időt. Rendes hallgatója volt a törvényszéki tárgyalásoknak, ahol sokszor egész nap elüldögélt, szájtátva hallgatva a tárgyalást. A kávéházban mindennapos volt, s itt végig olvasta a lapokat, ahonnan azonban már utóbbi időben ingerkedésekkel és bosszantásokkal kiüldözték. Engel sokat utazott, megfordult Amerikában is. Széleskörű olvasottsága és nyelvtudománya mellett sok bogara volt az öregnek, amit sokan tréfából felhasználtak arra, hogy rajta mulassanak. — Főleg a mesterinasok és kis-diákok rohanták meg az utczán, hogy őt haragra lobbant- sák. Nem egyszer történt meg, hogy ebből utczai botrány lett, melyért a hatóság nem az ingerke- dőket, hanem őt vette felelősségre. Ez a mulatságos alak nem lesz többé Szekszárdon a rossz gyermekek gúnytáblája; mert véglegesen Kalocsára költözött. — Felülfizetések. A tolnai kath. olvasókör választmánya és vigalmi bizottsága által rendezett »Gyermekünnepély« alkalmával a következő felülfizetések történtek: Garay Antal 1 K. 20 fillér, Schall József 1 K., Dallmann Gusztáv 70, Pirgi Ferencz, Rácz Ferencz, Hochsteiger Mihályné, Schneringer József kőmives 30—30, Krausz Ferencz 20, Hochsteiger Mihály 10, Wunderlich István 10 | fillért, Fogadják a nemesszivü adakozók a szegény gyermekek nevében is, nyilvános köszönetünk kifejezését. Elnökség. — Iskolai záróünnepély. A paksi áll. polg. fiúiskolában íjunius hó 26-án d. e. 7210 órakor folyt le a tanév ünnepélyes bezárása szép számú, különösen vidéki közönség jelenlétében. Az ünnepély műsora a következő volt: 1. Himnusz. Énekelte az isk. énekkar. 2. Dr. Osváth János igazgató beszéde, amelyben kegyeletes szavakkal emlékezett meg az iskola elhunyt igazgatójáról Nagy Bálintról, majd az iskola jótevőit sorolta fel s mondott nekik köszönetét jótékonyságukért, végre a végleg távozó tanulókhoz intézett néhány oktató szót. 3. Pókainé. Irta: Gyulai Pál, szavalta: Blázsovits F. IV. o. t. 4. A magyar nyelv. Irta: Ábrányi Emil, szavalta: Kovács Gyula III. o. t. 5. — Nem is merem önöknek elmondani, felelt a szőke szfinx szégyenkezve, — mert tudom, csak kinevetnek, vagy megvetnek . . . — Az Istenért mondja! — Nos tudják-e, mivel foglalkozom most ? A gazdasági vegytannal ... De imé itt a férjem értem jött . . . — Madame Valéry nyugodt arcza szerelmesen derült fel. Felkelt s egy harmincz év körüli vállas fiatal embernek nyújtotta a kezét, ki nagy- nehezen törtetett keresztül a frakkos hallgatóságon. A borotvált arczu idegen nagyon szép ember volt s kiejtése után (Ítélve) amerikainak látszott. — Ah, ez az a hires amerikai vegyész 1 — suttogá valaki mellettem, — ez hát a férje I . . . Magunkra maradva mi irók és kritikusok, csak álmélkodva néztünk egymásra. És még sokáig beszélgettünk e geniális asszony sokoldalú tehetségének a titka felől. * A Pars Monceaun át jöttem hazafefelé. Egy idegen ur haladt oldalamon, kivel véletlenül egyszerre jöttünk le a lépcsőn s ki nagy művész- kalapját a szemébe csapva, csökönyösen hallgatott már jó ideje mellett*-m. Egyszerre idegesen elnevette magát s megállt. Ránéztem: torzonborz, de dúlt arczu, szép férfiú volt. Ahogy megszólalt, a kiejtéséről azonnal sejtettem, hogy csak orosz vagy lengyel lehet. — Nos ? kérdém. — Igazán nagyszerű 1 — kaczagott az idegen, — most látom csak, mennyit érnek ezeknek a párisi agalitikus Íróknak a tudománya I Nemzeti dal. Énekelte az isk. énekkar. 6. Az apa fiaihoz. Irta: Pósa L., szavalta : Török Gyula 1. o. t., 7. Az én lakásom. Irta: Tompa Mihály, szavalta; Engelberg J., III. o. t., 8. Ebéd után. Irta: Petőfi S., szavalta: Szikora Lajos IV. o. t. 9. Kossuth Lajos nóta. Énekelte az isk. énekkar. 10. Várjátok Petőfit. Irta: Bartók L.. szavalta’: Lasz- czik J. ül. o. t. 11. Mohács. Irta: Kisfaludy K., szavalta: Krausz József IV. o. t. 12. Szent az érzet. Énekelte az isk. énekkar. 13. A jutalmak kiosztása a jutalmazott tanulók között. Záró szó. 14. Szózat. Az ünnepély befejeztével a közönség megtekintette a tanulók rajzkiállitását, majd emelkedett hangulatban a tanári karnak a hallottak s látottak felett megelégedését ny:lvánitva oszlott szét a tanuló ifjusággul együtt s az iskola kapui i 2 hónapra bezárultak. — Tüzeset Pakson. Juniás 26-án a déli órák- | ban vésztjelző kongatás riasztotta meg a lakossá- I got. A tűz a kápolna-utcza végén egyszeriben négy I házat s egy présházat hamvasztott el a sűrűn egy- ' más mellett épült házak közül s hogy több épület s vagyon nem esett áldozatul a vészes elemnek, egyrészt annak tulajdonítható, hogy a lakosság, vasárnap lévén, otthon tartózkodott, s igy a viz- hordás s védelem szapora volt, másrészt pedig annak, hogy a szélirány megfordult. Az épületek mind biztosítva voltak. Ez már rövid idő a'att a harmadik tüzeset Pakson. Egy Ízben Becker Zs. szérüskertjében égett le egy kazal takarmány, másodízben a Cincevölgyön egy lakóház, s ha ez utóbbi esetben nagyobb szél támad, borzasztó pusztítást vihetett volna végbe a szűk Cincevölgyben, mert Pakson minden tűzesetnél tapasztalható a vízhiány, s ha a szélcsend nem jön segitségökre a tűzoltóknak, • nem képesek megakadályozni, hogy több épület ne essék áldozatul. A szűk udvarokban van ugyan gondoskodva, hogy egy-egy hordó viz álljon, de a közkutak vajmi ritkák s e tekintetben kellene is a hatóságnak intézkednie, hogy részint közkutak, részint nagyobb víztartóknak az utczá- kon való létesítésével a vízhiányon segítsen Hisz ott van a nagy Duna, amelynek tömérdek vize úgyszólván felhasználatla ul hömpölyög el a város alatt, még a dunaparti sétatér fái is hiába szomju- hozzák azt a nagy szárazságban, a főutezán pedig a véghetetlen por kínoz embert, állatot egyaránt. De hát mi még nem akarjuk s nem tudjuk ily nagy eleven víznek a hasznát javunkra fordítani! — Japán-magyar nyelvrokonság. A diadal- mns japánok ráczáfolnak arra a latin közmondásra, hogy fegyverzajban elnémulnak a múzsák. Ugyanis — Miért ? — Ön ugy-e idegen ? Én is. Öa nem tudja az én nevemet, én se az önét. Ön valószínűleg elutazik, én már holnap elmegyek messzire. Hisz csak azért jöttem el erre az estélyre, hogy még egyszer lássam . . . Nos én ismerem a Madame Valéry történetét — én Istenem, valakinek csak el kell mondanom, hogy milyen egyszerű ennek a szfinxnek a titka! Tudja-e, mi az ő sokoldalú tehetségének a magyarázata? — Micsoda ? — Ah uram, — kiáltá az idegen —> olyan végtelen egyszerű valami! . . . A szerelem! . . . Az a szerelem, ami a nőben annyi tehetséget tud felébreszteni, amennyit a férfiben sohasem. Ez a tehetséges asszony mindenekfelett egy nagyon szerelmes asszony . . . FérG talentumnál is sokra képes a szenvedély, — az asszonynál mindenre. Az ő lelkűk kimerithetetlenül gazdag, — tehetségük tán nem tud úgy megindulni magától, mint a mienk, de ha a szerelem érinti, felébred és csodákat mivel. Mi a Madame Valéry művészetének a titka ? Az, hogy először egy olasz festőnek a kedvese volt, aztán egy német zenészt szeretett, aztán egy orosz szobrászt, ... és végül egy franczia írót. Mindig a szerelem adott formát tehetségének s ez a forma addig tartott, ameddig a szerelem ... Most azt a fiatal vegyészt, a férjét szereti s mint ahogy elfeledte a régi szerelmeit, elfeledte azokat a művészeteit is. Az asszonyok mindenre képesek, — Isten önnel . . . a toknói egyetem ősz tanára; Hiumá Manaru a mi kiadó megbízásából tegnap negyvenhét uapi ut után Budapesté erkezett, hogy it a japán-magyar nyelv rokonság ügyében raélyreható kutatásokat tegyen A tanár erre az útjára már régen készül, a magyar nyelvet évek óta tanulmányozza s hogy folyékonyságra tegyen szert, több magyar lapot járatott Tokjóba. E lapok közül tegnap az Egyetértés szerkesztőségében tett látogatást és kérte, hogy mutassák be úgy Kossuth Ferencznek, kinek politikai czikkeit rendesen olvassa, mint Eötvös Károlynak kinek az Egyetértésben olvasott műveiről elraga- gadtatással beszélt. Szerinte a világirodalom kevés olyan emlékiratot tud felmutatni, mint Eötvösnek a «Nagy per» czimfi munkája, melyet japán nyelvre lefordítani szándékozik. Az ősz tanár általában igen elismerőleg yni- latkozott a magyar irodalomról és napi sajtóról, melynek olcsóságát feltűnőnek és páratlannak találta. »Az olyan napilapok, melyek ek1 óra terjedelemben jelennek meg, mint az önök lapjai s a politikán kivül annyi közhasznú tájékozást nyújtanak a gazdasági élet, a művészetek és az irodalom köréből, mint például az Egyetértés, Japánban 3—4-szer akkora árba kerülnek« — igy szólt Hiamu Mamuru és alig akarta elhinni, hogy az Egyetértést Magyarországon 3 és »/, japán jenért, azaz 7 koronáért kapni lehessen. Az Egyetértést egyébként még ennél is olcsóbban, kedvezményes árban kapják papok, tanárok, katonatisztek, állami és vasúti tisztviselők, tanítók, jegyzők, kororvosok. Kedvezményekben is elöljár az Egyetértés: a hölgyek olvasmányát, a Divatszalont negyedévi egy forintért adja a kiadóhivatal. Különösen szép lesz az Egyetértés ezidei karácsonyi ajándéka: »A nagy háború« c/imü remek diszmű. Az »Egyetértés« kiadóhivatala IV. kér. Vármegye-utcza 11. szám alatt van. — Tanuló felvétetik Molnár Mór könyvnyomdái intézetében Szekszárdon. — Sertésvesz. Tolnán ismét kiütött a sertésvész s igy a zárlatot el kellett rendelni. A községben oly nagy az óvintézkedés, hogy még a trágyahordás is csak úgy engedtetik meg, ha mészszel előbb feriőtleniive lett. — Nincs többé ugorka idény. Sőt évek óta épen a nyári hónapokban több a szenzáczió, mint bármikor. Hát még ha háború is folyik, mint most az oroszok és japánok közt, mely ha távol is esik tőlünk, teljes érdeklődésünket leköti. Ily időben művelt és újságolvasáshoz szokott ember le nem mondhat még ideiglenesen sem a maga megszokott lapjáról. A folyó év első felének leteltével tehát nem lesz czélszerütlen felhívni t. olvasóink figyelmét a legelterjedtebb napilapra, a »Pesti Hir- lap«-ra, mely úgy függetlenségével, radikális nemzeti politikájával, mint gazdag tartalmával példátlanul megkedveltette és első helyre küzdötte fel magát lapjaink sorában. Vezérczikkirói sorában oly kitűnő politikusok is vannak, mint b. Bdnffy és Eötvös Károly s oly kiváló publiczisták, mint Vázsonyi Vilmos és Bede Jób; tárczairói közt Tóth Béla, a ki a híres és szellemes »Esti levelek«-et írja, továbbá Eötvös Károly, Heltal Jenő, Szórna- házi István, Murai Károly, Szabóné Nogáll Janka, Lux Terka stb. A »Pesti Hírlap« kétségtelenül a legnagyobb terjedelemben jelenik meg napról- napra, úgy, hogy a politikai s a szépirodalmi és mulattató közlemények kedvelői egyaránt bő anyagot találnak benne. Emellett allando előfizetőinek — akik már járatták a lapot — karácsonyi ajándékot is küld : a »Pesti Hírlap Naptárá«-t. Ez a díszes kiállítású naptár, mint velünk közük, ezúttal »Magyar női szépségek csarnoká«-val fogja meglepni olvasóit s a rendkivül érdekes csarnok folytatást és kiegészítést nyer a következő évfolyamokban. Kéri a szerkesztőség az ország minden vidékeiről és minden osztályában a feltűnően szép hölgyek — asszonyok és leányok — arczképeinek beküldését, hogy azokat hű, reprudikezióban bevi- hesse a «Szépségek Csarnoká»-ba. Még egy más kedvezményt is nyújt a «Pesti Hírlap» előfizetőinek. Ez a Szabóné-Nogáll Janka által kitünően szerkesztett tDivat-Salon» czimű, kétbetenkint megjelenő, díszes és praktikus divatlap, melyet a «Pesti Hirj lap« előfizetői féláron (félelévre 4, negyedévre 2 ko- | rónáért) rendelhetnek meg. Maga a »Pesti Hírlap«
